Egri Népújság - napilap, 1928/2

1928-08-01 / 176. szám

EGRI NÉPÚJSÁG •: V M ! r 1928. augiuztus 1 Mennyi lakbért fizetünk az augusztusi negyedben? Eger, július 31. Az augusztusi lakbér a májusi negyedbeli lakbérhez képest foly­tatólag emelkedett 5 százalékkal. A májusi lakbér ugyanis az 1917. évi alapbérek 80 százalékának felel meg, míg a f. évi augusz­tusi bér 85 százalék lesz. Ebben a 85 százalékban benne foglal­tatnak a tiszta bér, valamint az üzemi pótlékok együttesen. A háztulajdonos tehát nem számít­hat fel külön üzemi pótlékot a táblázatban foglalt béren felül, ha csak ez külön kikötve nin­csen. A lakások bére: 1917. évi alapbér Fizetendő az 1928. augusztusi egész negyed negyedi összese P e n f évre (aranykoronában) 80 20 19 72 100 25 24 65 120 30 29 58 140 35 34 51 150 37.5 36 97 160 40 39 44 180 45 44 37 200 50 49 30 240 60 59 16 250 625 61 63 300 75 73 95 320 80 78 88 360 90 88 74 400 100 98 60 480 120 118 32 500 125 123 25 600 150 147 90 Amely házban házmester van, ott a háztulajdonos a bérrel együtt a következő béreket szed­heti: házmesterdíj címén a bér 2 százalékát, szemétgyűjtési és elhordási díj címén minden lakó' szoba (üzlet, műhely) után havi 50 fillért. Cseléd-, elő- és fürdő­szobák nem számítanak. A házmestert ezenfelül meg­illeti kapunyitási díj címén min­den kapunyitás után este 10—12 óra között 10 fillér, éjfél után 20 fillér. Akik foglalkozásuk után éjjel kénytelenek hazajárni, csak 10 fillért tartoznak fizetni. Ároktő, julius 31. Szomorú vasárnap délutánja volt Ároktő községnek. A hatá­rában lévő káptalani tanyán ha­talmas tűzvész pusztított, amely körülbelül 160 ezer pengő ér* tékü kárt okozott. A tűzvész .vasárnap délután nemsokkal 3 óra után kezdő­dött. Ároktő község és határa fölött ugyanis kánikulai vihar vonult végig. A vihar nyo®án sok helyütt a pusztulás képe meredt az emberek elé, körülbe­lül 2 ezer holdon az aratás után összegyűjtött buzakereszteket a szélorkán szétszórta és óriási erejével a kévékből a magot kiverte, A néhány percig tom­boló vihar után megdöbbentő látvány tárult a kétségbeesett lakosság elé. Az útmenti árkok és maguk az utak szétszórt búzakévékkel voltak tele. A villám a vihar közepette több helyen lecsapott. Bevágott az ároktői káptalan nagytanyai épületének egyikébe is, amely­nek szerre és a negyedév első hó­napjának ötödik napjáig bezá­rólag minden felhívás nélkül fizetendők. A bérlő más meg­állapodás hiányában a negyed­évi bérek összegét három egyen­lő havi részletben is fizetheti. Részletfizetés esetén a havi rész­letek az illető hő 5-ik napjáig fizetendők és pedig kamattérí­téssel. A kamat a második és A lángoyelvek az orkán követ­keztében percek Blatt tova­terjedtek, úgyhogy mintegy 500 méter hosszúságban tűz­ben állott a káptalani Nagy­tanya. Az ároktői tűzoltók és leven­ték nyomban kivonultak és Réczi Károly főintíző vezetése alatt hozzákezdtek a tűz oltásához. A tűzoltók száma és techni­kai felszerelése azonban kevés­nek bizonyult a borzalmas tűz- katasztrófával szemben. Nem sokkal azután megérkezett a mezőcaáti tűzoltóság, majd Zom- bory Zoltán főszolgabíró, aki­nek rendelkezésére a mezőcsáti csendőrség is kivonult a tűz helyszínére. Ekkor már a hatal­mas káptalani tanya náddal fö­dött épületei lángban álltak és menthetetlennek látszottak. A nagy állatállomány: lovak, ju­hok, tehenek, baromfiak, a tűz martalékai letttek. Folyton félelmetesebb mére­tekben bontakozott ki a szélor­kán nyomán egyre fokozódó tűzvész, amelynek oltása annál kevésbé haladhatott előre, mert a derekasan küzdő tűzoltók víz­hiánnyal küzdöttek. A környékbeli tanyákról hozták a vízzel telt hordókat. Ennek köszönhető, hogy a ta­nya udvarán felhalmozott búza- keresztek ezreit és a terményt sikerült megmenteni. A tűzoltók emberfölötti munkája eredmé- nyeképen a késő esti órákban sikerült a tüzet lokalizálni. Ekkor azonban a tanya épü­letei már a földdel voltak egyen- lőek. A helyszínen megtartott szemle során százhatvanezer pengőre becsülték az elégett ingóságok és ingatlanok értékét. Hamisítják a tokaji bort Ausztriában. A bajor kereskedelmi minisz­térium a kereskedelmi kamara részére a tokaji bor kérdésében leiratot küldött, amelyben hivat­kozik arrs, hogy Ausztriából több kereskedő olyan tokaj i bort adott el, amelyek nem Tokaj- hegyaljáről valók. Az osztrák érdekeltség és a hivatalos körök ugyanis azon a nézeten vannak, hogy a tokaji bor nem hely, il­letőleg származási megjelölés, hanem borminőiégi. Ilyen felfo* gással természetesen a tokaji bornak hamisítására tág tér nyí­lik az egész világon, amint hogy csinálják is. Szerencsére a né­met hivatalos körök nem ezt az álláspontot fogadják el, hanem kilátásba helyezték, hogy mind­azokat a cégeket, melyek olyan tokaji bort hoznak forgalomba, ami nem Tokajhegyaljáről való, szigorúan fogják büntetni. A «Krisztus királysága« c. filmet augusztus 2-án, este 8 órakor mu­tatják be a ferencesek fehérter­mében. A házbőrek minden járulé- | harmadik hóban a teljes hátrá- kaikkal együtt általában egy- | lék után 1-1 százalék.________ Óriási tűzvész pusztított az egri káptalan ároktői tanyáján Villámcsapás okozta a tüzet, amely elhamvasztotta a [tanyai épületeket és a nagy állatállományt. — A tüzet vízhiány miatt csak nehezen lehetett lokalizálni. — Az orkán kétezer holdon szétszórta a búzakereszteket. — A kár 160 ezer pengő. tetőzete pillanatok alatt lángba borult. Utinapló. (Harmadik füzet: Taliánorszógban.) Irta: Hevesi] Gusztáváé. XXIII. Április 12. — A Catania—Taorminai rövid, 1 órás utat, (gyorssal) min­dig a tengerparton haladva tettük meg. Hatalmas, némely helyen ezer méteres, meredek sziklafalak övezik a tengerpartok melletti tágas völ­gyet. Mindenütt a tengerig láva­folyamok tornyosulnak. Taormina városka 200 m. magasan fekszik a hegyen, az olcsó postaautóval fel­motoroztunk a szédületesen meredek szerpentineken. A kilátás minden eddig látottakat felülmúlóan fensé­ges. Nemcsak Siciliában, hanem azt hiszem, Európában is kevés olyan kilátás van, mint Taorminából. Ókori és középkori épületmarad­ványok tanúskodnak hajdani dicső­ségéről. A régi várfalak még min­dig átölelve tartják a várost. Mi­után csak rövid, pár óránk volt, a legfontosabbat akartuk meglátni: a görög színház romjait. A felkapasz­kodó út mellett régi, későbbi ko­rokban kifosztott szaracén-sírok há­romemeletes sora tátong a hegy ol­dalában. Félméteres kőlépcsőkön kapaszkodunk fel a magasba s mi­dőn megállunk a régi színház felső peremén, elmondhatjuk, hogy ennél szebbet már keveset láthatunk. In­nen a legimponálóbb az Etna hóval borított piramisa. A mellette való hegy haragoszöld fenyőkoronával ékeskedik, míg a harmadik, szinte szürke kopaszsággal szomorkodik a többiek közt. Sziget, öböl, hegyfok, romok, tűzhányó, havas, tenger, vá­ros, mind-mind egyszerre áttekint­hetők, mintha valami kolosszális, boszorkányos film felvételéhez cso­portosítva lennének. Eanyi szép­ségre, mint amennyi itt látható, még a legelkényeztetettebb világutazó sem lehet elkészülve. Több mint fenséges, több mint amit földi szép­nek elgondolhatunk. A görög szín­ház romban heverő, korinthusi osz­lopsoros színpadán, a ledőlt és cson­kán meredő fehér márvány fényét a felkúszó, buja folyondárok kék, sárga virága teszi még csillogóbbá a reggeli napsütésben. Az órámra nézek ! Háromnegyed kilenc óra. Ebben a pillanatban töl­tötte be fiacskám a 14.-ik életévét. | Felsiettem az öltöző és kelléktárul szolgáló épület romjainak márvány- ballustrados terraszára s ott kértem a jó Istent, hogy az O jóságában, segítségében, isteni nagyságának gyakori csodálatában évek hosszú során részesülhessen. Ezen a gyö­nyörű helyen kértem az Urat, hogy testét a földi bajoktól, szellemét pedig a lelki támadások veszélyétől kímélje meg. A syracusai görög színház kivé­telével a taorminai volt a legna­gyobb a siciliaiak között. Piros muskátlik vadon nőnek a lépcsős nézőtéren, a siciliai primavera virá­gai mintha csak versenyre kelnének egymással. Nem tudott a szemem betelni a gyönyörűséggel. Lent a mélyből, tajtékozó tenger zúgás a kísérő zenéje a felejthetetlen látvá­nyosság szemlélésének, hol a ben­nem szunnyadó színészvér így nyi­latkozott : aki itt, a fenséges kör­nyezetben is rosszul komédiázott, az nem érdemelte meg, hogy életben hagyják. A déli, kiugró földnyelven volta hajdani Naxos város, ma már egy kő sem hirdeti emlékét, citromlige­tek fűszeres illatát lebegteti a szél, a régi dicsőségek színhelyén. Harmadmagammal gyalog óhaj­tottam lemenni egy tekervényes gyalogösvényen s a hepehupás me­redek úton majdhogynem négykéz­láb kellett már haladnunk. Node legalább ezt is megpróbáltam! Mind­untalan találkoztunk irgalmatlanul megrakott csacsikkal, melyek az alig egy személynek való keskeny úton bámulatos biztonsággal kapasz­kodtak fölfelé. Búcsúzóul mégegy- szer szemrevettem a domináló Et- nát. Hogyan lehetséges, hogy míg a felső részéről még a siciliai nap heve sem tudja leolvasztani a hó­takarót, addig a begy derekáig, kb. 1500 m. magasig zamatos, édes na­rancsokat nevel s olyan tüzes bor terem az oldalán, akár a mi egri bikavérünk. Téli süveget, de nyári ruhát hord. Akinek pénze van, il­letve sok pénze van, jöjjön ide pár hétre, megéri azt a kis strapát, amivel az ideutazás jár. (Folyt. köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom