Egri Népújság - napilap, 1928/1

1928-06-29 / 149. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG 1928. június 29. Deumra pedig Obersteiner J-nefe Te Daum-ját énekelték. A jubileumi emléktábla leleplezése. Szentmise után a Liceumba vonult az ünneplő közönség. Az első emeleti folyosón, a tanító­képző intézet tantermei előtt az intézet énekkara a Magyar Hiszekegygyei nyitotta meg az ünnepséget. Károly Gyula emel­kedett hangú beszéddel leplezte le a zöld babérkoszorúval sze­gélyezett fehér márványtáblát, amelybe a következőket vélték aranybetűkkel: A felső-eőri Pyrker János László patriarka-értek ál­tal alapított első magyar egri érseki r. kath. tanító­képző intézet százéves fennállásának emlékére. 1828-1928 Csanády László dr. tb. kano­nok, a tanítóképző igazgatója a következő szavakkal vette át az emléktáblát: — Rajtaleszek, hogy a jövő méltó legyen a múlthoz, édes hazánk és szentegyházunk di­csőségére. A Himnusz eléneklése után a Líceum dísztermébe vonult a közönség. A jubileumi diszgyülés. A L'ceum dísztermében az egyházi és világi előkelőségek valamennyien képviselve voltak. Az ünnepi közönség nagy része be sem fért a díszterembe és a folyosón állva hallgatta végig a díszgyülést. A zenekar szép nyi­tánya után Venczell Ede prépostkanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő, megnyitó beszé­dében a megjelenteket üdvözölve, többek között ezekei mondotta : — Pyrker János László pát­riárka, egri érsek nevéhez fűző­dik ennek az intézetnek a meg­Pgrker. Ifjúsági színjáték 4 felvonásban. Irta: Benkóczy Emil. Zenéjét szerzetté: Meiszner Imre. Az egri érseki tanítóképző-intézet alapítá­sának százéves jubileuma alkal mából előadták a jubiláló intézet növendékei. Szerdán este főinyolc órakor ünnepi előadás színhelye volt az egri ciszterci gimnázium tor­naterme. Díszes közönség szo­rongott a szűknek bizonyult tornacsarnokban. Az előkelősé­gek soraiban ott voltak: dr. Hedry Lőrincnő, dr. Hedry Lő­rinc főispáD, Kriston Endre püspök, dr. Kürti Menyhért kir. tankerületi főigazgató, Venczell Ede prépost-kanonok, Ivanovich Emil apát-kanonok, Hevesy Gusz­táv vármegyei főjegyző, Baden Antal m. kir. őrnagy, Csanády László tb. kanonok, az érseki tanítóképző igazgatója, Breznay Imre érseki tanítóképző intézeti c. igazgató, dr. Szabó Gyula egri járási főszolgabíró. Az egri ta­nári kar és úgy a helybeli, mint a vidéki tanítóság nagy szám­ban jelent meg a díszelőadáson. Az egri honvédzenekar len­dületes nyitánya után felgördül a függöny. Micska Szaniszlő tanítőnövendék hangulatos pro­lógust mond. Pécsett vagyunk, alapítása, aki száz évvel ezelőtt az erkölcsös nevelésnek és a hazafiűi érzés fejlesztésének egy újabb templomot emelt. Az el- műit idő alatt 1779 tanuló repült ki falai közül; az Egerben vég­zett tanítók nemcsak az iskolá­ban, hanem mindenütt, a temp­lomban és az utcán, a gyakor­lati ismeretek terén is a legna­gyobb jótevői voltak a népnek, s oszlopai lettek annak a kul- tűrfölénynek, amelyre annyiszor hivatkozunk a jövő építgetése közben. — Az egri érseki tanítóképző intézet az alapítás őta nemcsak megerősödött, hanem az elmúlt válságos időkben valóságos fáklyaként tündöklött. — Ez a szép múlt nagy ér­deme az intézet mindenkori ta­nári karának, de mélységes hála illeti Bartakovics Béla és Sa- massa József volt egri érseke­ket, valamint dicső főpásztorun- kat, dr. Szmrecsányi Lajos öex cellenciáját, akik mindannyian nagyban hozzájárultak az inté­zet fejlesztéséhez. — Elismeréssel adőzom az egri főkáptalannak és a megás kultuszkormánynak is, minden­kori hathatós támogatásukért. — Most, a második évszázad elején Veni Sancteként kérem a jő Istent, hogy ez az intézet az egész országban is temploma legyen a magyar népművelésnek ! Az énekkar előadása után Frits Sándor tanító szavalta el mély hatással Fiák András tegnapi számunkban közölt ünnepi ver­sét, majd Csanády László dr. tb. kanonok, igazgató, ünnepi beszédében többek között eze­ket mondotta : — Attól az időtől kezdve, hogy Szent István királyunk az egri püspökséget megalapította, Eger városa a keresztény mBgyar művelődésnek egyik középpontja lett. A nagynevű főpapok ren­geteget áldoztak a kultúráért; a XVIII. század végén Szbub- lics Mihály (Hornyák György) most végzett akadámista diák lakásán. A végzett akadémikusok között szerénykedik a kis Pyrker János (Székely Andor) is. Jövő pályájukról beszélgetnek. A jó­ízű Szkublics szolgabírónak ké­szül, Pyrker jurátus akar lenni, de társai professzornak szánják az eszményekért rajongó, s a nép iránti szeretettel telített lelkületű ifjút. A diákhumorral fűszerezett eszmecsere után felhangzik a távozó diákok poetikus búcsúz­tatója. Sok szem megtelik köny- nyel a nézőtéren. Második felvonás: Afrikában vagyunk. Izzó napfény, exotikus növények. Az amharai fejedelem udvara. Hanfila here gnöt (G. Czunya Herminke) rabszolgák serege szórakoztatja muzsikával, dallal. Galla rabszolganő (Ben­kóczy Klárika) és Galla rab­szolga (lllényi Elemér) díszes legyezőkkel hűsítik a levegőt a hercegnő mellett. A fejedelem udvaránál fogoly és szakács Pyrker János. Egy olasz gróf­nak volt titkára s a Földközi- tengeren kalózok támadták meg hajójukat, Pyrkert elfogták és eladták Afrikában a rabszolga- vásáron. A hercegnő ábrándozó szeme megakad a fehér ember finom vonásain. Szíve szere­Esterházy Károly gróf megal­kotta a Lyceumot, amelyben száz évvel ezelőtt Pyrker János László pátriarka-érsek felállítja az érseki tanítóképzöintézetetet, amely 1828. november hó ll-őn nyílt meg azon a helyen, ahol most az Angolkisasszonyok in­tézete van. Az első növendékek száma hét volt. — A tanítőképzőintézet taná­rai közül a Zsasskovszky-Utixé- rek, Mindszenthy Gadeon, 7ár- kányi Béla, Répássy János, Ba- bik József és Breznay Imre tűn­tek ki részben az egyházi ének és zene, részben az irodalom terén. — Az egri érseki tanítőképző­intézet nevelte Gárdonyi Gázát, de innen került ki Egri György is, az ismert ifjúsági író. — Az ünneplő intézetnek sok dísze és büszkesége jelen van a mai ünnepélyen ; az ő életük és működésük bizonyságot tesz arról, hogy Eger az igazi, ha­misítatlan, magyar és keresztény kultúra centruma ma is, mint volt, az alapitő Pyrker idejében. Ennek száz esztendejét ünne­peljük ma, fényt gyújtunk a ma­gyar sötétségben, epedve várva a feltámadás napját, amiért dol­gozni fognak az intézet falain belül és kívül mindazok, kiket a jubiláló intézethez a hála és a munka kötelékei csatolnak! A fölemelő ünnepséget ezután a Rákőczy - induló hangjaival zárta be az intézeti zenekar. — A belügyminiszter a rendőr­ség létszámemelésével akarja fokozottabban biztosítani a köz­rendet. — Klebelsberg kultuszminiszter az ahófoku iskolákban kettő, esetleg négy héttel meghosszab­bítja a nyári szünetet. — Budapest területén több ezer holdon termesztenek növényt, virágot, gyümölcsöt. — Feloszlatják a prágai prole­tár testnevelesi egyesületeket. lemre gyullad Pyrker iránt, kin­cset, jólétet, hatalmat, trónt kí­nál neki, csak vegye feleségül. De Pyrker szívén nem fog a ciáb, csak hazavágyik szép Ma­gyarországba: letörölni milliók könnyeit. Megfogadja Istennek, hogy ha kiszabadul, az Úr je­gyese lesz, a papi pályára lép. A szép hercegnő megérti az ifjú szenvedéseit és bár összetörik szíve a csalódásban, hazabociájt- ja a rab Pyrkert, sót ellátja pénzzel és jótanáccsal is a szö­késre, a n8gy tengeri útra. Harmadik felvonás: Az egri érseki palotában vagyunk. Az egri tűzvész után üszkös romok között foglalta el egri egyház- fejedelemségét Pyrker János László, aki lilienfeldi cisztercita, majd apát, azután szepesi püs­pök, velencei pátriárka lett, most pedig már az egri érseki székbe emelkedett. Nagy szeretettel ál­dozatkészséggel, bőkezűséggel siet Eger lakosságának segítsé gére az építkezésnél. Elkészít­teti a mai főszékeiegyház ter­vét, sőt az ekkor már alispán, sőt helytartősági tanácsossá nőtt Szkublics Mihállyal folytatott beszélgetés után elhatározza, hogy megalapítja az első ma­gyar tanítóképzőt Egerben. Negyedik felvonás: Pyrker érsek és egykori iskolatársai HÍREK — Eger, 1928. június 29. — Péter és Pál napján. Péter és Pál napja jelzlévről- évre a magyar gabona aratásá­nak kezdetét. Fölhangzik szerte a határban a magyar arató- leányok dala, szorgoskodnak a napbarnított arcú magyar legé­nyek az érett termés aratási munkálatai körül. Mennyi gon­dot okozott a kedvezőtlen idő­járás a terméssel foglalatoskodó magyar gazdáknak, de mintha a Teremtő megelégelte volna már a balsorsot, hiszen minden ked­vezőtlen időjárás ellenére is, bő- termés Ígérkezik. Péter és Pál napján nem fo­gunk látni elszomorodott arcú embereket a magyar televényen és nem fogjuk hallani a szomo­rú magyar nótákat, melyek a szenvedő nép szomorú hangu­latából fakadnak. A kalászok bö magot hoztak és duzzadó érett kalászfejüket szolgálatkész alázatossággal odahajtják a ter­melő magyar gazda lába elé. Vidám lesz a nóta, nagy lesz a kedv és az aratóünnepek öröm­teli hangulata fogja beszárnyal­ni a termő magyar vidékeket. így van ez jól. Mert addig, amíg ellenségeink a magyar föld megcsonkításán és tönkretételén fáradoznak, ez a magyar föld minden erejével hű marad az ő dolgos népéhez és bő termésé­vel kárpótolni igyekszik. A ma­gyar humusz uj és teli kalászo­kat termelt ki megából, éltető erejű tápláléaot az új nemze­déknek, amelynek duzzadó ereje elégtételt fog szerezni bánatos sorsunkért. — A Parlamentközi Kereske­delmi Konferencia ezidei ülés­szaka, melyet a francia csoport Versaillesben rendezett, negy­venkét állam részvételével zaj­lott le. találkozójukat tartják. Az ün­nepi ebéden az érsek felolvassa az egri tanítóképző alapításáról szóló oklevelet. Az első magyar tanítóképző új irányt ad a ma­gyar népneveiéi eddig elhanya­golt ügyének, uj erőt a nemzet­nek az elkövetkező megpróbál­tatásokra, amelyet látnoki szem­mel lát előre a felköszöntőt mondó Szkublics Mihály. Ebben az áhitatos hazafias hangulat­ban hull le a függöny, hogy a látottak után új alakban, ke­gyeletben és szeretetben éljen tovább sziveinkben Pyrker ér­sek emléke. Benkóczy Emil kitűnő tolla e színjátékkal nagy kincset adott nemciak az egri ifjúságnak, nemcsak a tanítóképzőnek, ha­nem Eger városnak is. Szín­tiszta magyar nyelve, az állan­dóan magyaros izű párbeszédek, a darab felépítése, a cselekmény­nek gyors pergése elsőrendű ifjúsági színpad íróvá avatják a szerzőt, akit elismeréssel, taps­sal halmozott el a közönség és babérkoszorúval fejezte fai bá­láját és elismerését az irodalmi értékű munkáért. Csak az őszinte elismerés és a nagyrabecsülés hangján emlékezhetünk meg Meiszner Imre muzsikájáról is, amely a kedves és kellemes meló­diákkal csattogó szárnyat adott

Next

/
Oldalképek
Tartalom