Egri Népújság - napilap, 1928/1
1928-04-08 / 84. szám
1928 április 8, EGRI NÉPÚJSÁG 3 Hevesvármegye és Tiszafüred köszörűi a new-yorki Kossuth- szobor talapzatán JCi volt? Valaki belesúgott az éjbe Halkan, remegőn félve : jaj! — De a selymes hangot összetépte Egy érdes, vontatott kacaj. Riadtan rezdűlt a nyárfa ága, Felröppent róla a madár. — Mi volt a jaj s a furcsa lárma ? A kérdés szájról szájra jár. Támad a szél és minden fára, Virágra, rögre rárikolt: Honnan a jaj, a furcsa lárma? Senki sem tudja, hol? —ki volt? „Egy csókolt asszony festett szája“: Szólt keserű kedvvel a hold. — S ajaj? —faggatta egy madárka — ,.Egy alvó lányka szive volt“' Jíemecsek jfiurél Magam rabságában. Mért nem lehet nékem Levél sárgultával Csillagok hulltával Nagymesszire mennem ? — Mert be vagyok zárva, Fogságos fogságba: Magam rabságába. — Hej! ha szabad lennék: Nagymesszire mennék S vöröslő erdőben: Avartemetőben Fáradtan ledőlnék. Nem bántana senki, Nem fájna ott semmi; Csak az Úrnak kéne Odafent az égben Egy nagy, öreg könyvet Lassacskán bétenni, Lassacskán bétenni. jftpor Elemér. A tmgyar katolikus nők családvédelmi kongresszusa A Kát. Nőegyesületek Szövetsége május 17.- és 18.-án Budapesten országos családvédelmi kongresszust tart, melynek egyetlen témája : mi lesz a magyar családból? A kongresszus fővédnöke Serédi hercegprímás, védnöksége a püspöki kar, előadói az ország legkiválóbb közéleti férfiai és magyar anyái. A résztvenni óhajtók felvilágosítást, kedvezményeket, elszállásolást^ a rendezőség (Ferenciek tere 7. III. 15.) útján nyerhetnek. j——— C. Trilla «íiMJWtMHMMBBa——a——B——J————ü Egy karriér története. Paris, április hó. . . Bocsánatot kérek, de az uszodánál kell kezdenem ezt a rövid történetet. Minden délelőtt fájő szívvel konstatálom, hogy Párisban, ahol olyan rossz a víz, kinn az apacstanyák közepén egy gyönyörű, 50 méter hosszú, 12 méter széles fedett betonmedenca áll * körülötte nyolcizáz embert befogadó kabinsor van építve. Az uszoda nem Pária városáé, nem is az államé, hanem felerészben Delbord úré, aki igazgatói címmel és jelleggel feleségével együtt benn ül a pénztárban « az úszónadrágok é® törülközőkkel együtt a frankokat is szorgalmasan számolja. Delbord úr ezelőtt húsz évvel ott kezdte, hogy kitette sáp káját egy nsgyforgalmu híd járdájára s vetkezni kezdett. A járő-kelók megálltak a még Párisban is furcsa cselekménynél • nagy érdeklődéssel nézték, hogyan ugrik az alacsony emberke fejest, szaltőt és fúrót a SzájNew-York, március 17. A Riverside Drive-on olyan káprázatos fénnyel, olyan demonstráló lelkesedéstől kísérve, olyan grandiózus közönség előtt folyt le Kossuth Lajos new-yorki őrcizobráaak leleplezése, amilyenre nem volt még példa a bosszú évtizedek alatt, amelyek során hűségben kitartott szülőhazája és nemzete mellett az Északamerikai Egyesült Államok magyar polgárainak roppant tömege. Az amerikai magyarságnak és az egész magyar nemzetnek közös történelmi ünnepe volt ez a március 15.-e. Csodálatos ünnep volt ez, amelyen először olvadt egybe a hivatalos Amerika, az amerikai magyarság és az óhaza. Ez a hármas ölelkezés könnyen lehet históriai dátum is a szebb és boldogabb magyar jövő előkészítésében. Kossuth Lajos new- yorki szobrának leleplezése olyan szorosra fűzte az óhaza és az ideszakadt gyermekei között eddig is fennálló köteléket, hogy ezt — Kossuth szavaival élve — a poklok kapui sem fogják meg- dönteni. Tavaszi verőfényben, déli 12 óra után indult meg a menet a 69. utcából a Kossutn-szoborhoz. Tizenötezer ember haladt hatos sorokban. Csodálatos, feledhetetlen látvány vol». A napban lengő zászlók, a díizmagyar ru hák, a magyarruhás leányok és fiúk, a koszorúk, szalagok és kendők egyetl-n ragyogó szép képpé formálódtak. Amerre a menet elvonult, szín, pompa, ragyogás borította be az utcákat és a szemek megteltek az öröm könnyeivel, a szívek pedig hangosabban dobogtak : magyarok vonultak végig New-York utcáin a föld egyik legnagyobb fiának emlékünnepére. Elől a lovaeren- dőrök díf zszakasza, azután a magyar és az amerikai zászlók, a városi zenekar, a magyarországi 500 tagú küldöttség. A na habjaiba. Az exotikus mutatványt megtapsolták ; pár ga raat dobtak a sapkába és tovább mentek. Delbord úr pedig zsebre vágta a keresetet s ment a következő hidra. Pár év múlva már kabinos lett az uszodában. Fizetést ugyan nem kapott, de a párisiak bő borravaló rendszere mellett any- nyira vitte, hogy a Cüambres de Députés mellett Szajnauszo* dát épített. Delbord űr most igazgató, a Region d’ honneur tagja, három autója, két uszodája, néhány nehéz milliója, felesége és kát gyermeke ven. Emellett még most is ingujjra vetkezve dolgozik, mert azt tartja, hogy sok pénze lehet az embernek, de elég soha. Eddig talán érdekes, de semmi különös nincs benne. A különbség ott kezdődik, hogy Del- bort úr gyerekeit nem akarja különbnek nevelni az apjuknál. Legyenek csak azok is dolgozó munkásemberek s haladjanak azon úton, amelyet szüleik kitapasztaltak nekik. magyar zarándokok első sorait díszmagyar ruhák káprázatos színei tarkították.Kócsag-forgók, drágaköves boglárok, araDysuj- tás, selyem és brokát csillogtak a napsugárban és a fotóriporterek masinái szüntelen kattogtak. Azután a new-yorki Kossuth- szoborbizottság, a tűzoltó zenekar, a lengyel és olasz küldöttségek, mBgyar zenekar, new- yorki és környéki magyar egyesületek, tengerész-zenekar, az Amerika távolabbi vidékeiről érkezett magyar egyesületek és küldöttségek és cserkész-zenekar következtek. A járdákon végig a nézők százezrei üdvözölték a meneteleket, akik zászlőlenga- téssel ésőljenzésselköszöntékmeg New-York népének hódolatát. A szoborleieplezésnek felemelő szertartását, valamint az ott elhangzott beszédeket már ismeri a magyar közönség. Nyomban elvitte azt mindenfelé a rádió elektromos hulláma. A szobor leleplezésénél a 104. számú tábori tüzérezred üdvözlő lövéseket adott le. A zenekar rázendített az amerikai, majd a magyar himnuszra. »Balsors akit régen tép...« zúgott tízezrek ajkáról a magyar fohász és a szelek szárnyán szétrepült a Hűd- son-folyő hullámai é* a világ legnagyobb városának felhőkarcoló házrengetegei felett. Amerika, M a gyaror szög ésNew* York város után koszorút helyeztek el a szobor talapzatára 8Z összes küldöttségek. Heves vármegyét és Tiszafüred községet hódosi Kovách Géza föld- birtokos, törvényhatósági bizottsági tag képviíelte. Hődosi Kovách Géza kát feltűnést keltő gyönyörű koszorút helyezett a szobor talapzatára. Az első koszorúnak, amely egyike volt a legszebbeknek, kék-sárga moár- selyeínszalagján ez a felirat volt olvasható : »Heves vármegye közönsége Kossuth Lajos emlékének.« Ha Delbord úr történetesen Magyarországon született volna s Dobos névre hallgatni?, semmiesetre sem az uszoda, hanem a bor révén jutott volna soksok millióhoz. Azonban a gyerekeit jő magyar szokás szerint különbnek nevelte volna az apjuknál. A különbség elsősorban az igényeknél kezdődött volna. Azután folytatódott volna a tanulásnál, ahol bizonyára a gyerek nem taríotta volna be — ismét régi jó magyar szokás szerint — azt, hogy tanulni lehet sokat, de eleget soha. Sok becsületes magyar embernek sok jőravalő fia zöilött el azért, mert különb akartlenni az apjánál. Úgynevezett intelligenciánk szomorú sorsa ebben gyökeredzik, hogy fel akarunk mászni az uborkafára, hajbő kolva azok előtt, akik előttünk vannak s undorodva azoktól, akik utánunk következnek. Ebben az örökös hejbőkoláeban megőrlődik minden erőnk s a hegy csúcsán nem tudva megkapaszkodni, következik a csúszás lefelé a lejtőn. A második koszorú piros selyemszalagján ez állott: »Tiszafüred község közönsége Kossuth Lajos emlékére.* Csodálatos, felemelő, feledhetetlen ünnep volt... Laleszi F. M. az United Press Agency munkatársa, New-York, 1084Brodway. Égetően sürgőssé vált Eger város magasabb lakbérosztályba sorolása A városi vízvezeték és csatornázás építésével kapcsolatban mozgalom indult meg Egerben a városnak magasabb lakbérosztályba sorolása érdekében. A város és a vármegye vezetői és országgyűlési képviselőink is alátámasztották ezt az indokolt mozgalmat. Akkor azonban az illetékes kormánykörökből az a válasz érkezett, hogy a városok lakbérosztályainak kérdését egységesen fogják rendezni és ennél az általános rendezésnél teljesül az egriek kérése is. Azóta elég hosszú idd telt el, megépült az egri vízmű, hőnapok óta esedékesek a vízdíjak, a lakások után úgy a háztulajdonosnak, mint a bérlőnek tetemesen emelkedett a kiadása. Ennek ellenére Eger város ma is ugyanabban a negyedik lakbérosztályban van, amelyben a vízvezeték előtt volt. Az egri házak közül hatezer van megterhelve bankkölcsönökkel, az egri pénzintézetek már alig-alig adnak házra hitelt, mert azt tartják, hogy ha csak húsz ház kerülne véletlenül árverés 8lá egyezerre a hatezerből, a mai viszonyok között nőm akadna Egerben húsz megfelelő vevő. Nemcsak a közalkalmazottaknak, hanem elsősorban a háztulajdonosok érdeke tehát, hogy Eger várost a negyedikből legalább a második lakbér osztályba sorolják. Ez emelné az egri házak értékét, de különben is jogos kívánság és föltét- len kell, hogy velejárója legyen a város nagy erőfeszítéssel véghez vitt fejlesztésének. (n. r.) És ebbe nem kell belenyugodnunk. A meglépett, leszegényedett Magyarország nem tarthatja meg a millenium országának fényes tradícióit, mert nincsen hozzá elég pénze és nem is lesz soha, mert ami eok, az még nem elég. Uj utakat kell □ekünk taposnunk s nem mehetünk elődeink utján, mert ők lovon jártak, nekünk azonban lyukas cipő jutott. Ott kell kezdenünk az életet, ahol Delbord űr kezdte; százszor és ezerszer le kell ugranunk a tradíciók fényes hidjáről a keserves munka hullámai közé és aprópénzért kell kinyitogatnunk tudásunk kabinjait, mert különben éhen halunk. * Egy karriér története ennyit meséit nekem. És hány ilyen karriér int bennünket az élet utján és mi bedugjuk fülünket, mert olyan ezomorú a Jeremiás siralma s olyan víg a hegedű cincogása. Pedig Jeremiás siralmai után a feltámadás következik az egyház naptárán s hiszem, hogy a magyarokén is! Bárány István.
