Egri Népújság - napilap, 1928/1

1928-06-29 / 149. szám

A HÄ 16 FILLÉB (. 1928 JUL. V „ Előfizetési díj postai szállítás­sal: egg hónapra S pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér, egyes szám ára 16 fillér, vasár- • nap 24 fillér. ♦ EGRI nEPUJSR Szerkesztőség és kiadóhivatal i Eger, uicenm, földszint, balra. Telefonszám: 11. ♦ Hirdetések« milliméteres díj­szabás szerint ♦ számíttatnak. ♦ Főszerkesztő: Dr. URBÁN GUSZTÁV POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOK XLV. év/. 149. szám ♦ Péntek ♦ Eger, 1928. június 29. Az egri tanítóképző százéves jubileuma »E zászló alatt olyan iskolamesterek nevelkedjenek, amilyenekre az elrabol országrészek visszaszerzése végett van szükség magvetőkül.« Kriston Endre püspök, Venczell Ede prépost-kanonok és Csanády László dr. igazgató beszédei a jubileumi ünnepen. A zászlószentelés. Péter és Pál ünnepe a termés learatáaára váró gazda ■ a bizonyítvány kiosztáiára összesereglö diákság hagyomá­nyos ünnepe. Ilyenkor a föld­műves ember az Isten házában felmagasztosult lélekkel kimegy földjére, hogy megbeciülje sze­mének szeretetteljes simogatá- sával, vájjon mennyit hoz a ta­vaszkor oly szent bizakodással földjébe vetett mag s mikor fe­szítheti neki éles kaszáját az érett kalásznak? És ilyenkor a tanári katedrák köré kipirult arcú, izgatottan drukkoló diákok gyülekeznek, mert az egész évi tanulásvetésnek ma van az ara­tása, ki jeles, ki közepes, ki szekunda-konkolyos asztagot gyüjtvén össze az évvégi bizo­nyítványban. Ki mint vet, úgy arat. Ez a legaktuálisabb Péter Pálnapiköz mondás. Gazdára, diákra egy­aránt. Aki mély szántást adott a tiszta vetőmag alá, jól beboro- nálta s verítékével jól megön­tözte földjét, az nyugodt lelki­ismerettel mondhatja el: min­dent megtettem, amit megtennem a mag törvénye előír. Amely diák pádig egész éven át kitartó szorgalommal hajolt a könyve fölé s a betűket nemcsak sze­mével, oktatója szavait nemcsak fülével szívta fel, hanem tudásra szomjasan leikébe s elméjébe fogadta be, az nyugodtan vár­hatja a Péter-Pálnapi kalkulus­aratást. De vájjon tényleg elég-e a munka, a fáradság, kitartás és szorgos igyekezet, hogy ki-ki learassa azt, amit elvetett ?! Nem. Ha a munka s a mesterség elő­írásos módja elegendő volna, úgy nem kellene évről-évre ag­gódva figyelni a szelek járását, túlsók esőtől, kevés esőtől jég­től, aszálytól rettegni s sok-sok, sohasem elegendő könyörgéssel a teremtő Úristen bőséges áldá­sát lekönyörögni. És ha puszta oktatás, tanulás elegendő volna, nem kellene sohasem aggódnunk azon, hogy milyen gyümölcsöt hoz ifjúságunk, nem veri-e el az élet jege, nem-e a romlás számum­ja rohanja meg halhatatlan lelkét. Isten kegyelme nélkül magot kicsiráztatni a földből és örök szépségeket kicsiholni az ifjú lélekből nem lehet. Haszontalan fáradság a magot csak a földre bízni, a diák figyelmét csak a könyv betűire irányítani, de a minden csirák s minden lelkek atyjának áldását, kegyelmét nem kiérdemelni. Földmivelő népünk ezt tudja is s mélyen átérzi. Talán ezért vallásosabb s eszményeihez ra­gaszkodóbb, mint pl. a gyári munkás, aki a gép munkája mö­Eger, június 28. Ma délelőtt folyt le Egerben az érseki tanítóképző intézet alapí­tása százéves évfordulójának jubileumi ünnepsége. A Lyceum homlokán nemzetiszín zászló hirdette, a nagy ünnepet. Délelőtt félkilenc órakor gyülekeztek a Lyceum aulájában a jubiláló intézet ifjúsága és egykori nö­vendékei. A felvonulás. Évfolyamonként sorakozva vonultak a főszékesegyházba. Elől a felvirágozott botokkal haladó cserkészek sorfala között vitte az intézet jubileumi zászló­ját Molnár Béla. Utána az in­tézet mostani kétizáz növendéke, majd az öreg diákok évfolyamai. Megható volt az őszbecsavaro- dott fejű öreg diákok menete: Szőke Sándor tanítőképző-inté- zeti tanár, Madarász Lajos ny. tanfelügyelő, Dutkay Lajos 1875, Polgáry Gyula 1873, Kormos Sándor 1872, Veszelovszky Már­ton 1865, Világi Kálmán 1862 ős Ádám Lajos 1862 években vég­zett öregdiákok voltak a menet­ben a százéves intézet legidősebb élő tanítványai. Valamennyiök között a legöregebb diák a 84 éves Ádám Lajos volt, aki egy huzamban ötven évig kántortanítőskodott Bolyok községben. Ma Egerben lakik, fiánál, Ádám Bertalan székes- főkáptalani számtartőnál. A köz­szeretetben álló «Lajos bácsi• könnyes szemekkel, boldogan fogadta a sok gratulációt, amely- lyel elhalmozták ismerősei, tisz­telői és barátai. gött nem képes oly közvetlenül kiérezni a legtökéletesebb Ter­vező irányítását. S hogy meny­nyire fontos ezekre a nagy gon­dolatokra az iskola-évvégi ered­ményaratások alkalmával isfoly- ton-folyvást rámutatni, mi sem mutatja jobban, minthogy csökö­nyös kitartással akadnak irány­zatok, melyek feleslegesnek tart­ják az örök eszmények zsinór­mértékéhez való igazodást az is­kolai oktatásban, hanem megelé- gesznek az ismereteknek egy­szerű bevezetésével. Egy óriási elvi harc dühöng a hálátlan vi­lágon, sok helyütt már gyakor­latban is kipróbálják a hitnél­küli nevelést, csak az időtávlat Délelőtt 9 órakor a főszékes­egyházban ünnepi szentmisét celebrált Kriston Endre püs­pök. A szentmisén megjelentek: dr. Hedry Lőrinc, Heves vár­megye főispánja, Okolicsányi Imre alispán, Rusttek Károly kir. tanfelügyelő, Kósa Kálmán dr. kultuszminiszteri titkár, a tanítóképző kőpesítővizsgálatai- hoz kiküldött miniszteri biztos, Pillér István testnevelési előadó, a tanitőképzőintézet tanári kara, az ünnepségre Egerbe érkezett vidéki tanítóság, valamint nagy­számú közönség. A székesfőkáp- tálán tagjai valamennyien he­lyet foglaltak a kanonoki stallu- mokban. Nagyszámban jelent meg a jubileumi szentmisén az egri főegyházmegye helyi ős vi­déki papsága is. Kriston Eodre püspök meg­áldván a zászlót, a következőket mondotta : — Abban a székesegyházban, amelyet a halhatatlan Pyrber érsek lángbuzgalma emelt, annak a tanítóképzőnek a zászlajára, melyet 100 év előtt az ő hazafias áldozatkészsége tett a nemzet közkincsévé, buzgó szívvel es­dettem le az anyaszentegyház áldását. — Száz esztendő küzdelmei­ből, szorgalmából, az egyénre, családokra és általuk a hazára egyaránt üdvös eredményeiből szövögette a Gondviselés ezt a zászlót, amely lesujtottságunk je­len napjaiban a csonkán vérző ország Veronika kendője bár, de amelyre a Pyrker szívében és hiányzik még ahhoz, hogy bor­zalmas pusztításait a lelkekben megállapíthassuk. A bomlás csi­rái azonban már itt röpködnek a levegőben, a nemzetek, társa­dalmak eresztékei recsegnek- ropognak. A Páter-Pál napi Tedeumok hálaadő zsoltárába bele akar rikoltani a hálátlan ember ön­zése, földhöz tapadása, a ma­gasságoktól való irtózása. Ha drága nekünk a kalászos róna képe, a foszlő kenyér fe­hérsége és egészsége, legyen ezerszeresen drága előttünk az az iskolapadokban az életre elő­készülő ifjúságunk lelke, eszmé- nyisége. Mit ér ez egész világ a mi szívünkben soha fel nem darabolható, ezeréves Magyar- ország van letérképezve. — Dicsőséges múltú tanító­képzőnk ! Indulj tehát e szent jelvény alatt még dicsőségesebb új évszázadok jövendője felé, mindinkább megsokszorozva azt a temérdek áldást, melyért ma a szenvedő ország minden hű fia mélyen hálás neked. — Midőn az Alma Mater meg­szentelt jubiláris zászlaját át­adom a tiszteletreméltó zászló- anyának, lelkem mélyéből kí­vánom, hogy e zászló alatt olyan iskolames­terek nevelkedjenek, amilyenekre az elrablott országrésznek visz- szaszerzése végett van szükség magvetőkül, és amilyeneket a minden tanítók ideálja, az isteni Mester óhajt magának munkatársakul! Dr. Hedry Lőrincné zászló­anya átvette a megszentelt zászlót. — Száz év dicső hagyomá­nyaiból emelkedett a zászló, — mondotta. — Vezesse most to­vább azokat, akik az istenszeretet, emberszeretet és hazaszeretet munkásai! A zászlőanya ezután szalagot helyezett az új zászlóra. A szt. mise alatt a főszékes­egyházi énekkar a helybeli honvédzenekar kísérete mellett Rheinberger József nagyszabású f-moll miséjét adta elő. Offerto- riumra Meisznerné Frank Mar­git a főszékesegyházi karnagy­nak »Veritas mea<-játénekelte.Te búzája, bora, kultúrája és hala­dása, ha az ég felé lendülésre, Isten képére teremtett lélek ká­rát vallja. A diákiélek a föld, amelybe a tökéletesedés szántó­vetője : a tanár és tanító a tu­dás magvait szórja széjjel, de a csírázáshoz szüksége van a hit erejére, arra a titokzatos erőre, mely nem enged bojtorjánt te­nyészteni a tudásból, hanem a harmónia hasznos és illatos vi­rágát szőkkenti fel Isten és em­ber dicsőségére. Ily értelemben zendüljön föl most is Péter-Pálkor a föld és iskola munkája után a Tedeum örökszép dallama. Dr. Urbán Gusztáv.

Next

/
Oldalképek
Tartalom