Egri Népújság - napilap, 1928/1
1928-06-23 / 144. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1928. június 23 Hevesvármegye útépítése Irta: Keglevich Gyula gróf, ny. főispán, a pétervásárai kerület országgyűlési képviselője. Kecskeméten lassanként meg- | szűnik, Ágasegyházán pedig most lépett fel a macskaveszedelem. Kecskemét, június 22. A macskaveszettségi járvány Kecskeméten megszűnőben van. Az állatorvosok véleménye szerint az eddig foganatosított rendszabályokkal és különösen, hogy a járvány kitörésekor a veszett- gyanús területeken a macskák kiirtását elrendelték, sikerült végleg megakadályozni a járvány továbbterjedését. Bár még most is előfordul egy két maráseset, de a vizsgálat megállapította minden egyes esetben, hogy azok nem veszettgyanus macskától származnak. Súlyosabb a helyzet azonban a szomszédos Ágasegyházán, ahol ugylátszik most kezd fellépni a járvány. Tegnap jelentést kapott az állatorvosi hivatal az ottani orvostól, hogy egy macska két kis gyermeket megmart, akiket fel kellett szállítani a Pasteur Intézetbe. A macskát kiirtották s a boncolásnál kitűnt, hogy veszett volt. A hatóság erre elhatározta, hogy az ottani területen az összes macskákat ki kell irtani. Rothermere lordtól is pénzt kért egy szélhámos. Debrecenből jelentik: A debreceni rendőrség letartóztatott a minap egy Alsó János nevű szélhámost, aki különösen óva- dőksikkasztással foglalkozott. A kihallgatás során kiderült, hogy Alsó János Rothermere lordot is meg akarta károsítani. A lord nak levelet irt ugyanis, amelyben tízezer pengőt kért tőle kölcsön, azzal, hogy azt két éven belül visszafizeti. Azt mondotté, hogy a Felvidékről a csehek elől kellett menekülnie s most birtokot vásárolt, de a birtok műveléséhez már nincs meg a tőkéje. — Az angol lord természetesen válaszra sem méltatta a szélhámos levelét. Emlékezés egy jó emberre. (Barchetti Károly emlékének.) Irta: JUarssó György. 1.) Még most is érzem a hatvanitemetőben lekaazált fűnek az illatát, még most is látom a napsugarat, amely beragyogja a koporsó fölé helyezett tömött koszorúknak üde szép virágait; újra fülembe csengenek a meghatóan szép éneknek égbe szálló hangjai — és érzem, újra érzem, hogy Barchetti Károly, az eszményi értelemben vett drága jő ember közülünk való eltávozáséval nagy, igen nagy űrt hagyott maga után. Nem az a célom, hogy életrajzot írjak Barchetti Károlyról, csak szerény, de benső érzésből jött emléket szeretnék állítani igénytelen soraimmal alig be- hántolt sírja fölé. Hiszem, hogy nem fölösleges kötelességet teljesítek ezzel, mert azok a régi ivásu emberek, akik az egész nemes életét szülővárosában, a drága Egerben töltött megboldogultunkkal együtt nőttek fel, bizonyára szívesen olvassák az ő egyenes ívelésű életének apró epizódjait; a fiatalabb nemzedékből a belső értéket is keresők pedig megtudhatják csendes emlékezésemből, hogy a megboldoEmlékezzünk csak vissza az 1926. év december hóban megtartott vármegyei törvényhatósági közgyűlésünkre, amely gyűlésen én felszólaltam és feltártam azt a megdöbbentő helyzetet, amit az akkori képviselő- választások alkalmával tapasztaltam, amidőn a régi, úgynevezett Mátra-járás községeit bejártam és voltak községek, ahová gyalog kelletett bemenni, mert a sártól lehetetlen volt kocsin bejutni. Ez a község Dorog- háza volt. Még gyermekkoromban hallottam erről a három szegény községről így beszélni: Stuha, Mindszent, Dorogháza, mind a három Isten átka ! Miért kapták ezt a jelzőt? Mert már akkor is, — pedig már annak 60 éve is elmúlott, — őszön és tavaszon az útjai járhatatlanok voltak. Tehát 60 éve, hogy szegény községek viselik ezt a jelzőt. Ugyanakkor, mikor ott jártam, kérdeztem, mennyi adót fizet ez a három kis község? Százötven milliót — volt a válasz. Most menjünk tovább, Aranyos községbe. Épen úgy volt, a nagy sár miatt lehetetlen volt kocsin menni. A programmbesző- dem után az egyik választóm azzal a kéréssel fordult hozzám, tegyek lépést, hogy Bátor és Aranyos között kijavítsák az utat, ami mindössze talán két és főikilométer, mert az egri piacra nem tudnak közlekedni, »tegDap is árverés volt adóba, pedig az erdőn van 3 méter fám és hombáromban rozs és árpa, de nem tudom a piecra vinni, a lovam elakad a cárban, az adóvégrehajtással nem várnak.« Itt is kérdeztem, mennyi adót fizet Aranyos község? — Százmilliót. Ez érlelte meg bennem azt, hogy akkor felszólaljak és ugyanazt mondtam, amit most, 1928. június 12.-iki közigazgatási bigult igénytelen természete milyen kincses szivet takart. Ha azt kérdezem magamtól, hogy a magam benső családi vonatkozású érzései után melyek azok az érzések, amelyek legjobban uralják az ember gondolatvilágát és elkisérik az embert élete végéig, úgy habozás nélkül azt mondom, hogy a gyermekkorban fakadt és melegségükben az évekkel egyre nőtt baráti érzelmek azok. A meglett V8gy koros ember benső világa még a mai jeg9s korszakban is erjed és felmelegszik a gyermekkorában kötött barátsága elgondolásán. Az én életem meglehetősen hányatott sajkájának is fényes iránytűje lesz, mig élek, hogy Barchetti Károly a kétszeres atyafiságon kívül még gyermek- korujkbtn szeretett kedves jő barátom volt. Ő a romlatlan, komoly gyermekiélek igazi barátságát adta nekem; én meg az ő eszének és élelmességének fensőbbrendüségébe vetett gyermeki álmélkodással igyekeztem az ő barátságát viszonozni. Ez az érzés, ezek a gyermekkorból eredő és melegségükben az évek hosszú során át mindig CBak fokozódó érzelmek ma is teljes épségükben megvannak nálam. zottsági ülésen Graefl Jenő barátom elmondott, de talán más szavakkal. Azt mondta: »Nem autőutakat, hanem községi utakat csináljunk a kocsik részére, amelyeken a termést szállítják, vagy a fölműveléshez szükséges anyagokat.« Nagyon helyeslem t. barátomnak ezt a felszólalását, hiszen én jól emlékszem, ugyanazon az 1926. évi decemberi közgyűlésen az alispán úr méltányolta felszólalásomat és a műszaki tanácsos úr ki is jelentette, azonnal készít egy ily útépítési tervezetet, hogy minden község kapjon egy kivezető kőutat. Ezt a tervezetet meg is kaptuk, még a múlt évban, azonban, sajnos, eddig csak a terv van meg, de az autó utak mégis épülnek. Nézetem szerint tehát a mi vármegyénkben első sorban a községekből kivezető mű-útra van szükség, bár nem vagyok abban a helyzetben, hogy Graefl barátommal, az automobilokra nézve is egyetértenék, mert az igen fontos közlekedési eszköz, aminek isiápolása is szükséges, de nálunk Hevesmegyében csak harmadsorban. Vagyis legelőször a kész utak karban tartása, másodszor a községekből kivezető utak építése, harmadszor ami jut az autóknak. Tudtommal a K. M A C. (Királyi Magyar Automobil Club) egy igen gazdag egyesület, hozzon áldozatot, akkor őrömmel építünk nekik a Bükk hegységen át szép utakat, amihez mi is szívesen hozzájárulunk ! — A római magyar képzőművészeti kiállításon eddig 50 ezer pengő értékű műtárgyat vásároltak. — A lengyel kormány csapat- átszállításra kért engedélyt Németországtól. Ezért gondolok én most is a hatvani temetőben frissen ásott sírra és ezért érzem az űrt, melyet drága Károlyom távozása bennem is keltett . . . Most is teljes épségében áll Egerben a Csiky Sándor utcában a talán még a török időkben épült vastag falu erőt ház, ahol Barchetti Károly gyermekéveit töltötte. Ennek a háznak barátságos szobáiban, áldott szülői felügyelete mellett készült az életre. Ezekben a szobákban szívta magába a tudásvágyat, ezekben pallérozta ki a classicitásra született fényes eszét, ezekben a helyiségekben edződött jelleme az őt körülvevő falakhoz hasonlóan szilárddá, edzetté. Már alső- gimnazista korában is nagyon komolyan gondolkodó, tanult- ságban és ismeretekben társait felülmúló, mindig első eminens tanulója volt ..a ciszterciták hires intézetének. Öröm és gond volt őt felelni hallani a tanulók nagy részének. Öröm, mert mint egy gyermekbölcs, mindenre jól tudott felelni; gond pádig azért, mert sokan többiek azon top- renkedtünk, hogy miért nem tudunk mi legalább feleannyit, mint ö. Már gyermekjellemét is a komolyság irányította főként; tanárai úgy kezelték, mint egy Egy kiskozári földműves különös öngyilkossága. Pécs * június 22. Húsz Lipőt kiskozári földműves tegnap reggel, mielőtt munkába ment volna, valami csekélység miatt szóváltásba keveredett a feleségével. A perpatvarnak az leti a vége, hogy haragosan távozott el hazulról és ahelyett, hogy a földjére ment volna, betért a kocsmába. Ugy- látszik, hogy a családi perpatvar alaposan elkeserítette, mert búfelejtőül nagyokat ivott, úgy, hogy délre lerészegedett. Ittas állapotban azután az egyik utcában felmászott a 9 méter magas villanypőznára, amelyen a magas feszültségű villamos áramvezeték húzódik. Amikor felért, jobb kezével megragadta a veze • téket. Az áram nyomban megölte. HÍREK- Eger, 1928, június 23. Halálozás. Id Wind Gyula az Építőipar R. T. titkára, mint részvéttel értesülünk, 21 ón, csütörtökön reggel 7 órakor váratlanul elhunyt. Temetése 23.-án, szombaton délután 5 órakor lesz a Fájdalmas Szűz temető kápolnájából a Gröber- temetőben levő családi sírboltba. A lelki üdvéért tartandó engesztelő szentmiseáldozat folyó hó 23.-án délelőtt 10 órakor a székesegyházban mutatják be. Magyar Turista Egyesület Egri Bükkosztálya június 23—24 én kétnapos fotótúrát rendez. Útirány: Tiba—Várhegy—»Isaák Gyula« menedékház (hálás). Másnap: Bükk- zsérc—Cserépfalu — Cserépváralja —Kaptárkövek-Karudhegy—Nagymajor—Bogács—Mezőkövesd. Indulás este 5 és fél 7 órakor az egervári állomástól. I. csoport vezető : dr. Cservény Istvánná. Il-ik csopotvezető: Lovack Rudolf kis tudóit; tanulőtáriai pedig feltétlen respebtuical kérték az ő tanácsait. A tanéven keresztül folytatott erős tanulása és folytonos önképzése talán kedélyére is rányomta volna a túlságos komolyság bélyegét; ámde Isten jóvoltából a vastagfalu házhoz tartozott ám egy zöld gyeppel és gyümölcsfákkal ékeiített szép nagy kert is. Üde növényzetével, napsugarával, hol csendes békéjével, hol meg a diákpajtáiok egészséges nevetéséből eredő kedélyességével talán ez a kert volt az, ami Barchetti Károlynak a túlságos komolyság felé hajló gyermektermészetét a tréfa, a kedélyesség és később az aeio- pusi humor megértése és szeretető felé hajtotta. En Istenem, mi minden történt ebben a kedves emlékű kertben! — Ami a kisebb diák előtt kedves és értékben utőlérhetet- len, annak mindenben részesei voltunk. A kalandos játékra éhes kis diák előtt annyira kedves és a kertben volt bokrok sűrűsége folytán nagyon alkalmas terepként kínálkozó helyen kiváló előszeretettel űzött pandúrosdi játéktól elkezdve, a diákfantáziát csak legkevésbbé is érdeklő játékok sokaságán keresztül égé-
