Egri Népújság - napilap, 1928/1
1928-05-26 / 122. szám
Előfizetési di] postai szállítással: egg hónapra S pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér, egyes szám ára 16 fillér, vasár- ♦ nap 24 fillér.« Szerkesztőség és kiadóhivatalt Eger, Líceum, földszint, balra. Telefonszám: 11. ♦ Hirdetések ♦ milliméteres díjszabás szerint ♦ számíttatnak. ♦ Főszerkesztő: Dr. URBÁN GUSZTÁV ♦ POLITIKAI NAPILAP ♦ Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOR XLV. évf. 122. szám ♦ Szombat ♦ Eger, 1928. május 26. Az ország egyik legégetőbb problémája: a hitelkérdés rendezése Határozott és erőteljes mozgalomra készülnek az érdekeltségek. A visszavándorlók útját egyengeti a magyar népjóléti kormányzatnak az a javaslata, mely a szociális biztosítás humánuti és a társadalmi jólét tekintetében mérhetetlen fontoi- •ágű gondolatát ki akarja terjeszteni a külföldre vándorolt magyar származású munkásokra is. Hiszen már maga az a törekvés, mely a hazai földnek munkásait, az ipari és mezőgazda- sági élet robotosait akarja rokkantság és öregség esetére nyugdíjjal ellátni, óriási jelentőséggel bír, mert éppen azokról a milliókról történik gondoskodás, akik legjobban rá venDak szorulva arra, hogy hosszú és fáradságos munkáséletüket gondtalan pihenésben töltsék el. Rendkívül üdvösnek éSjCélra- vezetőnek tartjuk ennek az eszmének megvalósítását. Ha hirtelen összeszámítanék a Magyar- országból kivándorlóit magyarokat, jó pár millióra tehetjük azoknak számát. Hiszen egymagában az északamerikai Egyesült Államokban két millió magyar él. Óriási erönyereség volnB, ha ezeket a kiszakadt véreinket vissza tudnók telepíteni az anyaországba. Természetesen ezt nem lehet máról-holnapra megoldani, ehhez évek kellenek és olyan hét bő esztendő a hét szűk esztendő után, amelyben az ország gazdaságilag ia teljesen talpra áll. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kivándorolt munkásoknak nagy része szives örömest visszajönne szülőföldjére, ha meg volna az anyagi lehetőség, hogy öregségüket nyugodtan élhessék le itthon. Ha tehát ez újonnan felvetett idea valósággá válna, nagy reménységünk lehet, hogy a visszavándorlás óriási arányokban fog fokozódni. Viszont minél több tagja van e nyugellátást biztosító intézetnek, annál életképesebbé válik ez az alkotás. A gondolat a legjobb vágányokra került. Belátva annak óriási nemzeti horder8jét, a népjóléti minisztérium hozzá is kezdett a konkrét javaslat kidolgozásához, így legközelebb már törvényjavaslat alakjában találkozunk a most falröppentett eszmével. Ha a javaslat beterjesztése hírül megy Amerikába, ott is nagy örömet fog kelteni, mert ez lehetőléget ad, hogy a magyar rőnák és kéklő hegyek után vágyakozó kivándorolt munkások rajostól jöhessenek vissza arra a földre, ahonnan egykor elszármaztak. Budapest, május 25. Azok a támadások, amelyek a közelmúlt napokban a pénzügyminisztert érték különösen a magyar gyáripar részéről nagy feltűnést keltettek, de a kereskedők körében is fgyre-másra panaszok hangzanak el a kiskereskedelmi hitel eladőzása miatt, mert sajnos egyelőre még olyan jelek sincsenek, amelyek azt mutatnák, hogy a hitelválság megoldásához erélyes kézzel fognak hozzálátni, Lehetetlen azonban, hogy ezek a keserű nyilatkozatok következmény éa hatásnélkül maradjanak, mert eltekintve attól, hogy hiven fejezik ki a gazdasági élet minden rétegének hangulatát, mindenki tudja ma az országban, aki kapcsolatban áll a magyar gazdasági élettel, hogy a legsürgősebb probléma a hitelkérdés rendezése. A magyar gyáripar és kereskedelem vállvetve a mezőgazdasággal a hitelválság megoldására törekszik és a jövőben igen erélyes akció fog megindulni ennek a kérdésnek ietárgyalására. Szinyei Merse Jenő, a hatvani választókerület országgyűlési képviselője, a képviselőház egyik utóbbi ülésén tartott beszédében többek között ezeket mondotta: T. Képviselőházi Az egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló törvényjavaslat folsőházi tárgyalása során vitéz Hellebronth Antal felsőházi tag előterjesztésére a Felsőház magáévá tette és alkotmányos hozzájárulás céljából a Képviselő- házhoz áttette a következő határozati javallatot: »A Felsőház utasítja a m. kir. kormányt, hogy a rokkantellátási adóról szőlő 1925. évi XLVIII. törvénycikk 16. § ának azon intézkedését, amely a vitézségi érempőtdíjak megváltására vonatkozik, »menynyiben ezt a pénzügyi helyzet megengedi, törvényileg oda mő- 1 dosítsa, hogy a rokkantellátási Sajnos, a pénzügyminiszter már évek óta ígéri úgy mezőgazdaságnak, mint a gyáriparnak és a kereskedelemnek, a hitelellátását megszervezését. Sőt a középipari hitelről már törvény is készül, azonban a hitel megszervezésének kérdésében a pénzügyminiszter újból halogató álláspontot foglal el. Éa ugyanez a helyzet a kiskereskedelmi hitel kérdésében is, mint a középipari hitelnél. A kiskereskedő, valamint a középipari hitelszervezet létesítésének elodázása csupán a pénzügyminiszteren múlott éa neki tulajdonítható, hogy ezek a legfontosabb gazdasági problémák a mai napig sem nyerhettek elintézést. Ilyen körülmények között teljesen érthető, hogy az érdekeltségek határozott és erőteljes mozgalomra készülnek és azt fogják követelni a pénzügyminisztertől, hogy most már haladéktalanul váltsa be azokat az ígéreteket, amelyre úgy az ipar, kereskedelem, mint a mezőgazdaság már esztendők óta vár, mint a betegen fekvő gaz dasági élet orvosságára. adóból származó jövedelem egy méltányos részét a vitézségi érempőtdíjak folyósítására kell fordíttatni.* Ez a határozati javaslat, miként méltőztatnak látni, két irányban tervdz módosítást az idézett törvénycikk 16. § án. Először is abban a tekintetben, hogy az érempőtdíjak megváltása helyett azoknak folyósítását kívánja kimondatni és másodszor, hogy a rokkantellátási adónak egy méltányos részét szándékozik erre a célra fordítani. Ami az első módosítást illeti magam is azt tartom, hogy a vitézségi érempőtdíjaknak a törvény által kontemplált megváltása helyett talán helyesebb azoknak folyósítását vagy esetleg mindkettőt fakultative kimondani. A határozati javaslatnak második módosítására nézve, amely a rokkantellátási adónak egy méltányos részét kívánja a vitézségi érempőtdíjak céljára for- díttatni, az az észrevételem, hogy arra tulajdonképen szükség nincs. A hatályban lévő törvény ugyanis a rokkantellátási adóbevételnek az érempőtdíjak céljára való fordíttatásáról nézetem szerint égé«- ■zen szabatosan és imperativ?* rendelkezik akkor, amikor azt. mondja az idézett 16. §-ban,hogyl hogy: «A rokkantellátási adóból származó bevételt a hadirokkantakra és egyéb hadigondozottakra, valamint a vitézségi érempőtdíjak megváltására kell fordítania.» A pénzügyi bizottság azonban az eredeti szöveget lényegesen módosította, amennyiben a vitézségi érempőtdíjak hátrányára fennálló ezt a szubordinált viszonyt megszüntette és a rok- kantellátfisi adóból eredő bevételt a hadirokkantakra ős egyéb hadigondozottakra, valamint a vitézségi érempőtdíjak megváltására, tehát nézetem szerint két egymással koordinált viszonyban lévő célra rendelte fordítani. Miként bölcsen méltőztatik tudni, a Nemzetgyűlés a törvénynek ezt a szakaszát a pénzügyi bizottság által módosított ebben a szövegezésben fogadta el. Szerény véleményem szerint tehát az, hogy az érempőtdíjak ügyében eddig intézkedés nem történt, tulajdonképen azt jelenti, hogy a törvénynek a vitézségi érempőtdíjra vonatkozó része nincsen végrehajtva. Elég egy pillantást vetnünk az elöltünk fekvő költségvetésbe és már láthatjuk, hogy a rokkant- ellátási adóból az 1928—29. költségvetési évre 8 millió pengő bevétel, viszont a hadirokkantak és ezek hátramaradottjainak ellátási díjaira, valamint egyéb irányú támogatására ugyanakkor 19 436.551 pengő kiadás irányoz- tatik elő. Tehát e célra a rokkantellátási adó 8 millió pengőben előirányzott bevételén felül az állam egyéb jövedelmeiből 11 millió pengőnél több szükséges. Hogy mennyi volna e célra szükséges, erre választ adni természetesen nem tudok. Mindenek előtt megállapítandőnak tartanám, hogy mennyi az arany-, továbbá az első és második osztályú vitézségi éremmel a világháborúban kitüntetett legény- ségénységi állománybeli egyének jelenlegi száma. Számításba veendő azonban, hogy a vitézségi érmesek igen nagy része — fájdalom — az országcsonkítás következtében többé számításba nem jön, továbbá, hogy a másik nagy része azóta elmúlt sok Szinyei-Merse Jenő a hadirokkantak ellátásáról és a vitézségi érmesekről A hatvani kerület képviselőjének érdekes felszólalása.
