Egri Népújság - napilap, 1928/1

1928-03-28 / 72. szám

2 BGRI NÉPÚJSÁG 1928 március 28. Felmentették a Mátra Faipari R. T. vád alá helyezett igazgatóit t i A munkások szervez­kedési szabadsága. A katolikusok központi szö­vetségének sajtóosztálya az Egyesült Államokban egy leve­let hozott nyilvánosságra, me­lyet a Marquette egyetem tanára Haas P. F. egy tekintélyes ka­tolikus vállal&ozőhoz intézett, mert ez a vállalkozó talán a vállalkozók érdekszövetségének nyomása alatt munkásaival, és olyanokkal, akik nála munkát keresnek egy olyan szerződést irat alá, mely megtiltja nekik, hogy a munkaadók által szíve­sen nem látott szakszervezetek­hez tartozzanak, még pedig ál­lásuk elvesztésének terhe mel­lett. Haas professzor kifejti a leve­lében, hogy itt egy Dyilt táma­dásról van szó olyan egyéni jo­gokkal szemben, amelyeket az egyház, mint egyéni alapjogokat szentesített és amelyeket XIII. Lsó pápa is 1891. évi encykli- kájában mint jogosakat elismert. Ennek a jognak az elnyomása a kezdetét jelenti egy folyamat­nak, melynek vége a munkás­ságnak bérrabszolgákká való le- alacionyitása. Minden katolikus filozófus és theologus védelmezi a munkások szervezkedési jogát, hogy érde­keit minden megengedett eszköz­zel védelmezhesse. Az a ment­ség, hogy az állam egy olyan szerződést mint a fenti nem tilt, egyáltalában nem tartható, mert a katolikusnak különböző köte­lességei vannak, amelyek az ál­lam hatáskörén tulmennek, vagy amely kötelességeket az állam feladatainak elhanyagolásával eddig nem tett kötelezővé. Ma­napság pl. az államnak nincsen kifogása számos olyan ipar el­len, amelyeket a katolikus csak súlyos bűn terhe mellett űzhet. Katolikus vállalkozónak köte­lessége volna vállalkozólársaira jő példával hatni és őket arra indítani, hogy az emberi alap­jogok ilynemű korlátozására való törekvéseket szüntessék be. B8sesaa£BS3ega^35BSZ5a«iiaEaiiK:aaa — Az angol alsóház leszavazta a 7 órás munkaidői. Az egri kir. törvényszék bün­tető tanácsa Polák Pál törvény­széki tanácselnök elnöklete alatt tegnap tartotta a főtárgyalást a Mátra Faipari r. t. vád alá he­lyezett igazgatóinak bűnügyében. Encsy Kálmán kir. ügyész csalárd bukás vétsége miatt emelt vádat Schwartz Adolf és Jury Lajos gyöngyösi lakosok, mint a csődbe jutott vállalat volt vezetői ellen. Dr. Somogyi István védő be­szédében kiemelte, hogy a válla­lat minden vevőnek leszállította az eladott fát és még így is 700 vagon fa maradt. A szállítási lehetőség teljes hiánya volt a baj. Nem károsodott senki. Felmen­tést kér. Háziipar és szini- eiőadások a falun. Az Egri Népújság március 23.-i számában hírt adtunk arról, hogy Stipuláné Szánthó Margit viszneki tanítónő falujának kul­turális életét élénken érintő ér­tékes munkásságot fejt ki azál­tal, hogy az iskolás gyermekeket háziiparra tanítja, az iskolai ok­tatás határait meghaladóan mű­vészi rangú és kivitelű terí ők, kendők, törülközők eíb. készíté­sére és díszítésérd oktatja. E hírünkkel kapcsolatban az alábbi nyilatkozatot kaptuk : »Igen tisztelt Szerkesztő Űr! Az »Egri Népujságt f. é. március hő 23.-iki számában »A magyar háziipar fejlődése a hevesmegyei Visznek községben« cím alatt a személyemmel kapcsolatosén megjelent közleményre vonatko­zóan szíveskedjék becses lapjá­ban az alábbi he!yreig«zíió so­raimnak helyt adni. Tény az, hogy a közleményben megne­vezett tanítónőt iskolalátogatá­saim kapcsán megdicsértem. De ugyanakkor megdicsértem a visznek! tanítótestület többi tag­jait is, akik mind egyformán ér­tékes tanítói munkát végeznek. Nem tettem azonban összeha­sonlítást a színdarabok rends­Dr. Ehrlich Mihály védőügy­véd kijelentette, hogy a vádlót- tak padján itt ártatlan emberek ülnek, mert a Mátrai Faipar r.t. ciődügyéban egy bűnös van csak: Csépány József gazdasági tanácsos, aki elsülyesztette az üzleti könyveket, lapokat szakí­tott ki a megmaradt könyvekből is. Csépány József a valódi bű­nös és ő nem üi a vádlottak pad­ján. Pedig négyszer adta el az erdőt és ötször vette fel az á rát és mégis 8 milliárdot követelt a vállalattól. Felmentést kér. A kir. törvényszék felmentette a vádlottakat. Az ügyészség fe- lebbezett. zése és a báziipar fontossága között i még kevéssé mondottam azt, hogy: »sok helyen kizárd tag műkedvelő előadások ren­dezésével iparkodnak emelni a község kulíuráját. c Egyébként teljesen egyetértek a cikkíróval, hogy a községek kultúráját nem szabid egyoldalúig fejleszteni. Fogadja Szerkesztő Úr kiváló tiszteletem kifejezését. Iftene I. Gyula, kir. b. tanfelügyelő« * Amidőn készséggel helyt ad­tunk a kir. segédtanfe’ügyeló úr nyilatkozatának, kötelességünk­nek tartjuk még a fentiekhez hozzáfűzni azon megjegyzésün­ket, hogy a aegédtanfeiügyelő dicsérete s munkatársunknak eh­hez fűzött véleménye technikai hiba folytán került egy mondat­ba % így azt a látszatot keltette, mintha az iskolalátogató tanfel­ügyelő véleményét közölte volna. Az Egri Népújságtól mi sem áll távolabb, mint hogy a minden formájában értékes tanítói mun­ka között különbséget tegyen, azonban nem hallgathatjuk el azon régtől vallott meggyőződé­sünket, hogy a falu kultúrájá­nak s, gazdasági szintjének eme­lésére mindenesetre célravezető­nek látszik a falusi háziipari munkák felkarolása, melyek ott­aki tudja ezeket a dolgokat, nem járhat más érzéssel az olasz földön^ mint a tisztelet, elismerés, a meleg barátság tudatával. A forgalom egyre érdekesebb. Kerek, hatalmas sarokbástyákkal erősített várhoz érünk. Valamikor királyi vár volt, ma kaszárnya lett a Castel Nuovo. Az Imacolatella- kikötőbe igyekeztünk, ahol egy ha­talmas, többemeletes, Amerikába induló hajó már zsúfolva volt em­berekkel. Szemünk-szánk elállt a hihetetlen forgalom láttára. Mi fel­szálltunk egy kisebb gőzöskére, amely Capriba visz ki bennünket s onnan néztük a még sohasem látott embernyüzsgést. A kikötőben autó­tülkölés, itt szirénák sivítása ha­sítja a levegőt, ott a gőzgép öblös torka bömböl, emitt vasláncokat hűznak fel ijesztő csörömpöléssel, amott a gőzdarü nyekereg hátbor­zongató zajjal, úgyhogy az emberek ordító beszéde üres szájtátogatás- nak látszik a nagy hangkaoszban. Tolongás, rohanás, cipelkedés, kap­kodás mindenütt, még látásuk is fárasztó. Megkönnyebültünk, midőn a kis honüléere késztetik népünket, pénzt i* hoz a konyhára, míg a színielőadások — sok-sok elő­nyük mellett — tagadhatatlanul kilendítik a ezeraplőket a család légköréből, hozzászoktatják őket a rúzs, szőrmejlhsgználatára, «tb. A szíoelőedás reprodukál, a házi­ipar termel, alkot. S mire van szegény hazánknak legnagyobb szüBsége? Az alkotásra. (Szerk) Nyugalom uralkodik az európai borkereskedelemben. A Borászati Lapok írja: Az egész európai borpiacon nyuga­lom látszik, ami szokatlan ebben ez időben, főleg a középeurőpai piacokon. Az adriai kikötőkben újból megjelentek a görög bo­rok erős Kínálattal, ezzel szem­ben a versed piacon élénk ke­reslet mutatkozik. A többi középeurőpai piacok csendeseb­bek, éppan úgy a magyar piac is. Ki* tételekben és a vidéken mutatkozik forgalom, uöt némi áremelkedés is, ami arra enged következtetni, hogy a szép idő beálltával, tehát a munkák meg­indulásával a borfogyasztás is mag fog indulni. Ország-Világ. — Lindberg ezredes a newyorki lapok kérdésére kijelentette,hogy newyork—párizsi útjával körül­belül félmillió dollárt keresett. — A kunszentmiklósi fogházból szabadulása előtt két órával megszökött Öze János fogoly s amikor elfogták, borotvával át­vágta a nyakát. — A cukorkartell a cukor árát méter<názsankéut másfél pengő­vel emelte. — Egy pozsonyi fiatalember: Hornyák János is megpályázta a görög hóhéri állást. — A vidéki gabonakereskedők állástfoglaltak a tőzsdetanács ellen. * Helyesen cselekszik, ha varró­gép-, tű-, olaj- és fonáiszükségletét ná­lunk fedezi. Singer-varrógép-alkatrészek elismerten a legjobbak ! Singer-varrő- gép fióküzlet. kiránduló gőzösünk otthagyta a mo­dern Bábelt. De nini, — mi az a kiugró ko­mor erőd ott a tengerben? Még messziről is félelmesen szigorú, fe­ketére sötétedett falaival a bünte­tések szomorú helyének látszik! E barátságtalan ijesztő vár a „Cas- tello deli Ovo.“ Itt bűnhődött meg szörnyű vétkeiért a férjgyilkos Jo­hanna. Lám, lépten-nyomon talál­kozunk magyarokra nézve duplán érdekes dolgokkal. Milyen szép innen a Sanct-Elmo vára! alatta a San Martino kolos­torral, a fejedelmi Caracciolóval a Gardino Nazionale előtt. A sok bá­mulni való között meg is feledkez­tünk a mindenek között legfonto- sabbról: a Yezuvról! Jaj a Vezúv! Hol van ? Rossz néven vette, hogy nem őt helyeztük érdeklődésünk legelső sorába s szürke ködkendőbe dugta el a fejét. A nap már égetően sü­tött, hajónk szorgalmas igyekvéssel haladt kifelé a szépséges nápolyi öböl ölelő karéjjából, de a megbán­tott Vezúv még mindig nem engesz­telődön, felhőfátyolától nem volt hajlandó megválni. (Folyt, köv.) Utinapló. (Harmadik füzet: Taliánországban.) Irta: Hevesy Gusztávné. V. Az olasz nagyon jól tudja, hogy mindent Benito Mussoli ninek kö­szönhet. Az ő vaskeze a háborúban megnőtt kommunizmust nyílt harc­ban győzte le, az osztályuralom gondolatát, amely leginkább az alsó népréteg erőszakos érvényesülését I célozta, vakmerőén letörte, helyette i a közérdek szolgálatát tette meg legelsőnek, megvédvén a munkásság anyagi és erkölcsi érdekeit is. A fascizmusban nincs leplezettség, nyíltan bevallja, hogy átmeneti gyógymódja egy régi betegségnek s a jelekből hiztatóan, hatalmas, duz­zadó, viruló nemzeti fólépülés felé rohan. Természetes tehát, hogy né­pének rajongása, temperamentumos fajtájának teljes hódolata, szeretete benne, a nagy Talpraállítóban össz­pontosul. Ebben a kétségtelenül nagy emberben, a jelen Európa leg­első államférfiában látja a nép meg­testesülni az olasz értéket, tőle várja beteljesülni a legnagyobb olasz dicsőséget, rajta keresztül, benne, általa látja a talián nép eljövendő, I nagy, vezető hegemóniájának lebe- , tőségét. | Majd csak századok múlva, midőn ; a felkavart örvény lehiggadt, az | ítélkezés kristályos prizmáján át j fogja megtudni az utókor, hogy a j keresztény eszme milyen hatalmas védőt, megmentöt talált benne. Mus­solini rendeletére helyezik vissza a középületek ormára, iskolák falára a szelíd, krisztusi bit jelképét: a Keresztet! Az olasz megújhodásból éppeu a mi ottartózkodásuuk idejében jutott néhány biztató, melegítő cseppecske a mi szegény, gyászoló nemzetünk vérkeringésébe. A magyar—olasz barátság nem új dolog, — emlé­kezhetünk, — a legsötétebb napok­ban is olasz ember volt, kinek nevét szeretettel zárta szívébe a magyar nemzet: Romanelli ezre­desét. Az sem volt éppen véletlen, úgy Trianon előtt, mint utána, hogy a cseh—jugoszláv korridor eszmé­jénél a legelső akadályt mindig az olaszok adták, az igaz, hogy nem 1 önzetlenül. Magyar ember, keresztény ember, |

Next

/
Oldalképek
Tartalom