Egri Népújság - napilap, 1928/1

1928-03-15 / 62. szám

«I Előfizetési dij postai szállítás­sal: egg hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér, egyes szám ára 16 fillér, vasár- ♦ nap 24 fillér. ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal; Eger, Líceum földszint, balra. Telefonszám: 11. ♦ Hirdetések ♦ milliméteres díj­szabás szerint ♦ számíttatnak. ♦ Főszerkesztő: Dr. ORBÁN GUSZTÁV ♦ POLITIKAI NAPILAP ♦ Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOR XLV. évf. 62. szám ♦ Csütörtök ♦ Eger, 1928. március 1». Március tizenötödike végre belekerült a piros betűs ünnepnapok sorába. Az ifjúság­nak március idusát ünneplő pi­ros vérü lelkesedése átfesti a kalendáriumoknak eddig fekete betűjét piros színűre, a kissé mindig buruckodó márciusi lel­kűiét bevonul a hivatalos ün­neplések komoly berkeibe. Az örök kurucok most bi­zony egy kissé meghökkennek, hogy mit követeljenek hát már­cius idusával kapcsolatban a kormánytól, mert íme a kor­mányzat egy hazafias gesztus­sal teljesítette évtizedek vágyát* óhaját: a márciusi eszmék tisz­telete bekerült a magyar Cor­pus Juris lapjaira, hogy soha onnan ki ne töröltessék. Inkább kerestük meg annak a módját, hegy miképan ünne­peljük a hivatalos ünneppé is felmagasztosult március tizen ötödikét úgy, hogy ne csupán az ének, a szavalta«, az ünnepi beszéd, a nemzeti színekkel való tobzódás tegye bi az ünnepet, hanem hogy a lelkesedés őszin­tesége mély nyomokat vájjon a magyar lelkek ugarán s a márciusi barázdákba termékeny magokat vessen. Legyen március tizenötödike a cselekvő hazafiasságnak évről- évre megújuló fogadalmi ünne­pe. A márciuú ifjúságnak éppen ez volt a legnagyobb érdeme, hogy cselekedett. Kivívta azt, amiről szavait, amiről álmodott. Ma talán még nagyobb szükség van a cselekvő hazafiasságra, mint akkor volt vagy a háború- előtti idők békés esztendeiben. Most szétszabdalt roncsok va gyünk, akik befelé szabadok va­gyunk, kifelé azonban szabad­ságunk csak a szabad és meg­engedett halál lehetőségéig terjed. A mai március tizenötödikéket beborítja a trianoni bőkeparan- csok gyászos fekete posztója, ma nem tudunk úgy ünnepalni, hogy ne gyászolnánk azt, amit elvesztettünk. Zakatol bennünk a lelkiismeret, hogy nem jől sá- fárkodtuuk a márciusi igékhel. Talán éppen ez a gyász-szín lesz a márciusi üuneplő magyar milliók figyelmeztetője, hogy te­gyék már egyszer mérlegre, mennyit valósítottak meg hát igazán és maradék nélkül a már­ciusi ifjak követeléseiből ?! Szí­vünk lelkesedéssel telt meg évről- évre, de sajtónk felszabadult hangja egyre rosszabbodott. Füg­getlenségünket elértük, de ezer­éves határaink összeomlottak. Elölről kell kezdenünk mindent. Legyen március 15.-e az újra­kezdések ünnepe, nagy eszmék felvetője, hősi akaratok meg- acélozőja. Megvizsgálják a vízvezeték házicsatlakozásainak számláit Tudósítás a városi képviselőtestület legutóbbi üléséről. Eger, március 14. A városi képviselőtestület szombati közgyűléséről a lapunk keddi számában közöltökén kí­vül még az alábbi tudósítást adjuk: László és Blum. A Világítási és Vízmű R. T. és Bründl János azt kérték a képviselőtestülettől, hogy vegye tudomásul, miszerint a László és Blum cég társvállalkozóként szerepel Eger város csatorna- épitéténél. Dr. Kálnoky István városi tanácsos az állandó vá­lasztmány javaslata alapján a a kérelem elutasítására tett elő­terjesztést. Heller József dr. a kérdés ki­vizsgálását kéri. Mert, mint mon­dotta, Bründl János nem adott be ajánlatot, mégis társvállal­kozó lehetett. László és Blum ellenben 58,000 pengővel olc*óbb ajánlatot adott ba mint a Vilá­gítási és Vízmű R. T., amely a csatornaépítésre megbízást ka­pott. Azt mondják, hogy a csa­tornaépítést tulajdonképpen — László ét Blum végzi. Itt talán azt is kérhetnők, hogy László éa Blum azért bz összegért vé­gezze ezt a munkát, amely ösz- ezeget pályázatában megjelölt. Egy másik kérdés is van azon­ban. Én egy beadványban kér­tem ennek a kérdésnek kivizs­gálását. Az én beadványomnak iktatőszáma alacsonyabb, mint a László és Blum cégnek ez a kérelme. Az én beadványom ik- tetőszáma ugyanis 4114/1928, a László és Blum cég felvételére vonatkozó kérelem iktatőszáma pedig 4239/1928. Tudomásom sze­rint mindig a később érkezett ügydarabnak van nagyobb ik­tató száma. A László és Blum cég bejelentését tehát csak ak­kor tartották szükségesnek . . . Ringelhann Béla ingerülten közbe­szól : Micsoda gyanúsítás ez? Hallatlan ez a feltevés ! Heller József dr.: Én nem gya­núsítok, csak kérdezek. Mikor adatott be az én kérelmem és mikor a vállalkozók kérelme? Dr. Kálnoky István: Más hiva­talnak ez iktatőszáma szerepel az ön beadványán és más hiva­talé a vállalkozók kérelmén. — Innen az eltérés. Dr. Heller: Javasolja, hogy ve­gyék tudomásúl egész nyugodtan a László és Blum cég társvállal­kozását, mert ezzel csak többen vállalják a felelősséget a csatorna- építők a várossal szemben. Radii Károly, aki hasonló be­adványt intézett a városhoz eb­ben az ügyben, szintén felszó­lalt és elmondotta, hogy rég fel­tűnt neki, hogy a csatornaépí­tésnél egy idegen mérnök ve­zeti a munkálatokat. Megkér­dezte, ki az. Ekkor tudta meg, hogy a László és Blum cég társ­vállalkozó. Ez még december­ben vagy korábban történt. Kérdi, miért csak most tartják szükségesnek, bogy a közgyű­lés elé hozzák ezt a kérdést. Mér annak idején, a pályáza­tok elbírálásánál felszólalt Radii Károly, hogy a László és Blum cég ajánlata 80.000 pengővel ol­csóbb az elfogadott ajánlatnál, sőt egymagánál a bűzi csatlako­zások tételénél 58.000 pengővel olcsóbb. Ez a cég éppen úgy, mint az ugyancsak visszautasí­tott Ast-cóg tanulmányozta az egri talajviszonyokat és azért olcsóbb az ajánlatuk, mert tud­ták, hogy talajvízzel nem lesz dolguk a munkálatoknál. Ezek szerint megérthető Tóbiás mű­szaki főtanácsos eggodalmasko- dása a pályázatok elbírálásának helyessége iránt. Ringelhann Béla: Az államépí­tészeti hivatal tévedésben volt. Ez már bebizonyítást nyert. A minisztériumnak van igaza, amely irreálisnak mondotta az olyan pályázatot, ahol a talajvízzel nem számoltak. Még messze va­gyunk a pataktól éa máris ren­geteg talajvízzel van dolga a vállalatnak. Radii Károly: Én viszont úgy tudom, hogy még nyoma sincs a talajvíznek, csak a patak men­tén. A házi csatlakozások költségszámlái. Vida Ferenc felszólalása után Heller József dr. indítványa ke­rült tárgyalás alá. Heller dr. azt kérdezi, hogy van-e tudomása a város vezetőségének arról a nagy felzúdulásról, amellyel az egri háztulajdonosok a vízveze­ték házi csatlakozásainak költség- számláit fogadták. Turchányi Gyula dr.: Ha egy számlában ilyen nagy eltérések vannak, a bizalom megrendül. Az is hiba, hogy a számlában burkolathelyreállitási költséget vesznek fel, de a burkolat még mindig nincs helyreállítva. Én arra kérném az urakat, hogyne mindig a vállalkozók érdeke le­begjen a szakértők szeme előtt. Mert lassanként odajutunk, hogy vizünk lesz, de enni nincs. Tóth-Csepregi András: En va­gyok az egyedüli képviselő, aki nem szavaztam meg a vízveze­téket, de most mär én is ezt mondom, hogy ha benne vagyunk, fejezzük is be azt, amit meg* kezdtünk. Vida Ferenc a drága számlák tételeit panaszolja. Dr. Petro Kálmán: Azért kel­lett megszavaznunk a vízveze­téket most, mert ezelőtt huszon­öt évvel apáink megbuktatták a vízvezeték tervét. Éppen dr. Turchányi képviselő úr indít­ványára vetették el akkor a víz­vezeték felépítését. Nem szemre­hányás, hanem hála és elisme­rés illeti ezt a képviselőtestüle­tet, amely a régiek hibáját így helyrehozta. Dr. Turchányi: Nem áll az, hogy én akadályoztam volna meg annak idején az egri víz­vezeték tervének megvalósítá­sát. Én kijelentettem, hogy egész­ségügyi szempontból szükéges a vízvezeték. A terv ott bukott meg, hogy nem volt víz. A közgyűlés ezután Heller József dr. indítványát egyhan­gúlag elfogadta ée a vízveze­ték házi csatlakozásainak költ­ségszámlái miatt felmerült pa­naszok elbírálására illetve meg­vizsgálására bizottságot küldött ki, melynek tagjai: Po- látsik Jenő, Dobrányi Lajos, Böhm Alajo», dr. Barsy István, Lukács Gyula, Neményi Ferenc, és Vida Ferenc. A bizottság tagjai bét mérnököt szakértő­nek kérnek fel és rendelkezé­sükre fog állani úgy a vállalat, mint a városi vízmű hivatali személyzete. A mexikói egyházüldözés újabb áldozatai. London, március 14. Calles, a mexikói köztársaság elnöke két jezsuita atyát kivé­geztetett, mert azok — magán- házakban — szentmisét mondot­tak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom