Egri Népújság - napilap, 1928/1

1928-03-07 / 55. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG 19^8. március 7. Egerben mindössze 4—5 bűnügyben alkalmaz­hatja az ügyészség az amnesztia-rendeletet. Eger, március 6. A hivatalos lapban március 1én jelent meg Horthy Miklós kormányzó legfelsőbb elhatáro­zása arról, hogy kormányzása nyolcadik évfordulója alkalmá­ból kik részesíthetők kegyelem­ben. A kegyelmi rendelet az igazságügyi hatóságok köteles­ségévé teszi a legfelsőbb elha­tározás végrehajtását. A kegyelmi rendelet értelmé­ben sok politikai bűncselekmény elkövetője részeiül amnesztiában. Az egri ügyésziéghez is meg­érkezett a kegyelmi rendelet. Kociián Gyula, az ügyészség el­nöke azonnal áttanulmányozta a rendeletet óa kiadta az intéz­kedéseket a végrehajtáshoz szük­séges előkészületek megtételére. Amint értesülünk, az egri kir. ügyészség területén mindössze néhány bűnügyben alkalmazható a kormányzói kegyelem. Azok azonban, akikre vonat­kozik az amnesztia rendelet, jól teszik, ha kérvényben hivják fel sz egri ügyészség figyelmét az ellenük folyamatban lévő bűn­ügyre, nehogy esetleg véletlen- ségből kimaradjanak a kormány­zói kegyelemből. A kegyelembon részesülők el­len az ügyészség hivatalból meg­szünteti az eljárást — az eddig hozott marasztaló, de még nem jogerős Ítéleteket pedig a törvény­szék és az ítélőtábla megsemmi­síti. ^* — Egy olasz asszonynak, akinek az egyik évben hármas, a rá következő évben négyes ikrei születtek, a kormány évi 600 lira járadékot folyósított. Gyilkosság a Gyöngyöspata községben 1927. november 24.-én este id. Sipos Alajos 45 éves földmives gazda két fiával a lakodalomban meg támadta Rács Ferenc 38 éves ős Rácz János 36 éves földmivese- ket, akik any-d ágról rokonai is voltak. Rácz Ferencet táncköz­ben bátulról elkapta és lefogta id. Sipos Alajot, ugyanekkor p^dig egyik fia zsebkéssel a szív iáján melibeszűrta. Ugyanezen az estén Sipos Lajoséit megver­Diákmisszió. A világháború idején a leg­főbb Hadúr nem ritkán látoga­tott meg egy-egy hadtestet, hogy személyének varázsával is élessze a katonák bátorságát. Szemle után minden közkatona lelke megittasult a boldogságtól, víg nőtaszőval indult akár a halálba is őfelségéért. * ISyan szemle előtt áll most városunk középiskoláinak ifjú­sága. Minden keresztény ifjú Krisztus lelkes katonája. Nem a testi erő, a vitézi erények meg­vizsgálásáról vau most sző, ha­nem a lelki mérleg helyessége, a lelki élet egészségi állapota lesz most az «Inspizierung» tár­gya­A keresztény szülő legértéke­sebb tárgya a gyermek. Hus a húsából. vér a véréből. Ez a forrása annak &z áldozatkészség­nek, amely olyan szépen nyilat­kozik meg a gyermek táplálásá­ban, ruháztatásában iskoláztatá­sában. Ezt azonban nem keresz­tény szülök is megteszik. Mi lenne tehát ez a többlet, amit a keresztény nevelés Dyujt ? Az istenszeretet és a felebaráti szeretet élesztőse, kimélyítése, életcélul való kitűzése. A modern pedagógia alaptétele a vallás­lakodalomban ték, megtaposták, majd karóval agyonverték Rács Jánoit. — A halott Rácz János után négy árva gyermek maradt. A bűnügyet ma délelőtt tár­gyalta az egri kir. törvényszéken Pretten koffer Ödön kir. törvény­széki tanácselnök büntető taná­cs. A tanúk kihallgatása után dr. Hacker Béla védő ügyvéd a bizonyítás kiegészítését kérte. A kir. törvényszék ezért a fő­tárgyalást elnapolta. erkölcsi alapon való nevelés. Ezt szolgálják a lelkigyakorla­tok, az ifjú lelkek szemléje; az abiolut erkölcsi értékek fokozá­sának ezek az eszközei. Iskoláink hivatásuk magasla­tán állnak, de nem mondhatnak la egy nélkülözhetetlen nagy nevelőről, a családról. A lelki el­mélyedés 3 napjára ennek a tá­mogatását akarja igénybe venni, hogy az otthon közönye ne her- vassza el a lélek sarjadó virágait. Lássa az ifjú a családi körben is, hogy az Istenhez emelkedés nem merő formalizmus, hanem életszükséglet: az élet célja. Az ifjú lélek nagy művésze: Dr. Tóth Tihamér egyetemi tanár vállalkozott erre a legnemesebb, de egyúttal legfárasztóbb mun­kára. Élmény lesz ez a rövid három nép minden diák életé­ben, mert a szeretet szavával kopog az ifjú szíveknél bebo- ciáttatásért az életet, az üdvö­zülést jelentő eszmék befogadá sára. Minden olvasni tudó ifjú ismeri nagy lelkének ékesen szőlő követeit, tehát kedves is­merős ajkáról hallhatja a hitnek, a megújhodásnak üdvözítő igéit. Krisztus katonái vagytok ma­gyar diákok. Da a magyar éj­szaka sötétsége beárnyékolja a ti örömre született gyermeklel­keteket is. A nagy nemzeti nyo­mor könnyen rabszíjra fűzhet benneteket, ha nincs valami tér-: mészeifölötti erőtartalék, amely az állandó egyensúlyt biztosítja, amely az anyagi világ hiúságá­tól megóv. Föl a nagy táborozásra ! Kö­zeledik az ég és föld Urának tolmácsa. Szemlét tart lelketek felett. Öltözködjetek fel az ő se­gítségével az erények, a tőre- daimeeaég ruhájába, hogy majd a nagy szemlén az örök boldog­ság »ugara ragyogjon homloko­tokon és lelki vazértek is az Ur jóságának szemléletében gyö­nyörködjék odaadó munkáia ju­talmaként. (Scheffl ar.) saBBfSEBsifsisaaiaaaseaaaaaaBHis» A borforgalomban szilárdulnak az árak. A Borászati Lapok Írja: Az egész európai piac szilárd jelle­get mutat, mégi« kisebb mére­tek között mozog a kereskede­lem. Frarciaországbaa 22 frank hl-íokonkinti áruál megállott ez áremelkedés. Spanyolország és Olaszország nem mutatnak na­gyobb változásokat. Közép Euró­pában élénk üzleti élet fejlődött ki Jugoszláviával, mig Ciebszlo- vákia és Ausztria főleg külföldi borokban bonyolít le nagyobb kereskedelmi forgalmat. Magyar- országon bizonyos fokú élénk- •ég mutatkozik, szilárduló árak mellett. Sajnos, a termelő és a fogyasztó közötti nagy árdiffe­rencia, melynek legnagyobb ré­sze közterhekre esik, erősen be­folyásolja a borok fogyasztását. — A Waiszlovich Emil nagyvá­radi vendéglő* elleni merénylet­tel és a rombolások vezetésével vádolt oláh diákokat felmentette a bíróság. — Pilsudszky pártjai óriási győ­zelmet arattak a lengyel képvi­selő választáson. Utinapló. (Harmadik füzet: Taliánországban.) i Irta: Heresy Gusztávné. II. Egy váratlanul sötét-hozó alagút után olasz földön va­gyunk. Még a háború előtti bol­dog időkből ismerem Fiúmét. Mar a megérkezés pillanatában feltűnő a szokatlan csend. A for­galmas, hangos Baross kikötő­ben aludni látszik az élet. Nem pompáznak a büszke őceánjárő gőzösök, — a magyar trikolor­ral diszítet árbőcaikkal — me­lyek a kövér magyar föld kalá­szos életét szállították el innen soványabb humuszű országokba. Helyiérdekű gőzöskék kötnek ki az Adamich mólón, néhány vi­torlás, — megkopott tehergőzös — ennyi az egész forgalom. Behunyt szemem előtt újra meglebbent nemzetünk gyász- fátyola. Hej! — a sors kereke velünk az út porába fordult! Aki társaságbeli úri ember a béke boldog éveiben megfordult Fiúméban, szinte természetes­nek találta, hogy a Deák-szálló­ban üssön tanyát. Olyan való az, mint mondjuk a pesti Pan­nónia. Most Grand Hotel Italia a neve, de egy cseppet sem azo­nos a névvel kapcsolatos olasz dicsőséggel. Bizony csak csen­des, jobb polgári szálloda lett, | — az egyedüli, ami hajdani ma i gyáros jellegére emlékeztet, — a nagy szolgálatkészcég ámbár ez az olaszra is jellemző. A ma­gyar ólet apró-cseprő kis ural­kodását szolgáló kelléke hiány­zik, mindenekelőtt a jó ízletes, — Karltbadba útirányt mutató magyar koszt. — Itt ettem elő­ször spagattet. Elszörnyüködve néztem, amint három kapásnak i* becsületére szolgáló felpúpo- zolt tányér, lyukatlan cérnama- karőnit elém tettek. Az olasz pincér kézzel-lábbal magyarázta, — hogy ez nem sok, — játszva meg lehet enni, még a magyarra mondják, hogy nagyétkű ! Kín­nal eszegettük, mert méteres ö7Ő]űt vnltnlr Ebéd után áthajőztunk Abbá­ziába. Voloscába szálltunk part­ra, a Lungomare-nak nevezett parti sétányon, a szebbnél-szebb villákkal szegélyezett Nordstran- don át besétáltunk az Angiolina park sudár pálmafái alá. Egyik oldalunkon a tenger kékje, a másikon a délszaki növények szinpompája kisért bennünket. A glyciniák üde, lilafürtös bok­ra szerény pompával nevetett ki a ciprusok komor hátteréből. A tavaszi nap csőbos sugarától, a sziklák közül, kicsalt virágok, fejedelmi színorgiával szegé­lyezték a tengert. Az Angiolina- park nagy virággruppj&ban a tavaszi virágprimadonnának, a cynerariának megszámlálhatat­lan árnyalata, művészi elrende­zésben valóban kifinomult ber- tészi ízlésre vall. A rendes délutáni zene — a lármás interu&oionális ember­tömeg a Quarnero kávébőz fes­tői terraszán — a Corso Vittorio Emanuelle pálmaczegélyei alatt nyüzsgő közönségfigyeléseszinte szédítő az én kisvárosi nyuga­lomhoz szokott szememnek, fü­lemnek. Mindenütt vidám, mo­solygó arcok, nevelés, gondtalan életöröm, fékezhetetlen tobzódás a jóban, mintha bizony a ma­gukkal hozott gond, bej —mert hiszen enélbül nincs ember — elmerültek volna az Adria kék vizében. Annyi szépség láttára, mint amennyit a virágbaborult Abbázia nyújt, kell is, hogy ün­nepeljen a lélek. A pompás ka­marazene lágy akkordjait a szél összekeverte a terraszos cuk­rászdák jazzbandjainak nyeker- gö saxofon hangjával, melybe mint csilingelő csengetyü trillá­zott bele a nyitott ablakokon kiballatsző zongorajáték köny- nyed skálafutama. A szemen és a fülön át szerzett impressiok kábulata zsongott körül, midőn a távozó hajóról, a lenyugvó nap aranysugarainál mégegyszer végigfuttattam tekintetemet Ab­bázia virágos emberkalitkáin, melyekre lassanként árnyat kez­deti borítani a sötétzöld palás- tos Monte Maggiore (1396 méter magas, míg a mi meglepett édes hazánk legmagasabb csúcsa, a Kékes csak 1010 m.) Amint újra Fiúméban voltunk, nyakunkba vettük a várost, Zegzugos, keskeny, meredek ut­cácskádon bolyongtunk, Amphi- teatralisan emelkedő utcái metz- sze felhuződnak a hegyoldalba. A vasárnap esti ájtatosságtól zsúfolt templomba alig tudtunk bejutni. A tulajdonképeni bel­város a Via del Municípió körül terül el s a Palazzo Municipion, vagyis a városházán csillogva ragyog az új uralom szimbóluma, a villanykörtékből kirakott sa- voyai csillag. Ez az épület haj­dan ágostoarendi kolostor volt. Megnéztük a régi Jeromos tem­plomot, (14—15 szd.) oldalában a napóleoni harcok emlékével, egy ágyúgolyóval. Folyosóján régi fiumei patríciusok kripta­kövei sorakoznak. A régi jezsuita kolostor romjai lakatlan üres­séggel várnak renoválásra. A túlélőnk Corson való rövid szem­lélődéssel ba is fejeződött a napi műsor. Pihenni tértünk, ami bi­zony ránk fért, másnap szedtük a sátorfát, Triesztbe vasutaztunk. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom