Egri Népújság - napilap, 1927/2

1927-12-25 / 293. szám

1927. december 25. EGRI NÉPÚJSÁG 3 a eeehhel és oláhhal szemben. «Harmadiknak itt hozzuk a fele­barátok képét. Magunkba zártuk egymást mi a bajtársak, a fiatalok szívei. Neveljük, dédelgetjük egy­mást, hogy közelebb álljunk a ■zent magyar ideálhoz.» ■És most kérünk Téged ! Nem várunk jutalmat, nem kérünk el­ismerést, mert Te már azokkal bőven elhalmoztál. Da lásd, mily gyarló az emberi szív; karácso­nyi imánkban mégis kérünk tő­led valamit. Nem sokat,[csak amit ilyen kis piros szívek kérhetnek. Adj nekünk a jövőben is hű ba­rátokat, magas pártfogókat, kik védőszárnyaik alá veszik a ma­gyar jövendő igazi harcosait s alkalmat adnak arra, hogy Ne­ked, Hazánknak, Felebarátaik­nak hasznára lehessenek » A kis piros szívek boldogan nyugszanak a Mester lábainál, mert érzik, hogy az a két szem szeretettel pihen rajtuk. Bárány István. Klebelsberg Kunó gróf kultusz- miniszter nyolcvanezer pengő államsegélyt adott az egri refor­mátus templom felépítéséhez. Budapestről jelentik: Klebelsberg Kuné gróf vallás- és közoktatás­ügyi miniszter nyolcvanezer pen­gő államsegélyt utalt ki az egri református templom felépítőiére, amelyhez Eger város képviselő­testülete annak idején ingyen- telket ajánlott fel. ■BEDBE BB&KStnasieCSaBaKStKiED'» A hó dicsérete. Téli délután. Állok a hóban. Az erdő hallgat s puhán hull a hó. Millió gyémántszikra permetez és mindent bele p. Vakító fehér hósubába burkolóztak a fák és a hegyek. A szemem fáj hogyha körültekintek és mégis oly jó nézni a havas erdőt. Ó drága, drága hó ! Ő Isten fénylő könnye ! mely gyémánttá fagy a levegőben. Mily nyugalom, mily végtelen Béke uralkodik a havas erdőn ! Úgy szeretnék én is fa lenni és odatartani magam a hónak, hogy irgalmas, fehér bársonyával betakarja az ágaimat. Vagy eggyé lenni a hegyekkel és mint óriási cukorsüveg, büszkén meredni az égnek s beolvadni a végtelen, szent havas Nyugalomba. Vagy földdé válni és ápolgató takaró alatt gonddal őrizni tavaszig tartó, mély álmot alvó millió dús csírát és életet. Úgy szeretném nyugtalan, vibráló, dobogó piros emberszívemet kivenni és a hóra tartani, hogy dicsőséges fehér leple alatt elcsituljon minden sajgás és fájdalom. Cholnoky Márta. HORJVIMÁN’S TEA ! ui i t'tin u ni tiiitiiiiijiuiiyi ui ii mii III níliiiiiin huh mt iiuiiiiiiviii ii a 100 ÉVE A LEGELISMERTEBB Erkölcsi üresség. Irta: Török Kálmán, prépost-kanonok. A párisi Notre Dame székes­egyház ősrégi szószékén az 1927. évi nagyböjti konferencia-be­szédeket Pkre Sanson tartotta. A hires szónok vezérgondolata ez volt: A szeretet — charité — magyarázza meg s foglalja ma­gában az egész keresztényiéget és ez a szeretet egyedül képes csillapítani a társadalom nyug­talanságát. Ez a gondolat üli meg telke­met, midőn a keresztény világ Karácsonyt ünnepel. Karácsonyt, mely forrása és megnyilatkozása a legcsodálatosabb szeretetnek, mely valaha a földre szállt. A jászol bölcsőtől a Golgotáig min­den szava vigasztalás, könyörü- let, megbocsátás, áldás . . . Az­után elfoglalta diadalmas királyi székét a Golgota-keresztjén. Karácsonyi bölcső . . . nagy­pénteki kereszt . . . Mennyi szeretet; mennyi példa a követésre, okulásra ! Valóban, ez a szeretet kifejezője és fog­lalata az egész kereszténységnek, mely gyakorlati alkalmazásában egyedül való csillapítója a nyug­talanságnak, mely a szegénység nélkülözéseiből, a nyomortanyák büzhödt odúiból, az elégedet­len tömegek forrongásaiból min­degyre morajlóbb hangokat hallat. Hogyan ? . . . A karácsonyi bölcsőnél mindenfei.ücnepel. Alig van keresztény lélek, mely ma illetetlen maradna. Igen, még áradozik is ; de azután vége az ünnepnek. Elhangzik a legszebb karácsonyi ének ia mint a hír­lapok ezernyi alkalmi cikke, szárnyaló dithyrambja. Igazságtalanság volna átalá- nositani. Vannak krisztusi lel­kek, akik a keresztény szerete- tet nemcsak dicsőítik, hanem te­hetségükhöz képest azt cseleke­detekre váltják fel. Ezek a ka­rácsonyi-bölcső igazi ünneplői. Sajnos, többen vannak, akik az ünneplésből okulást nem merí­tenek. Pedig a szeretet gyakor­lása helyet kér nemcsak kifeje zetten jótékonysági mozgalma­inkban, hanem társadalmi, poli­tikai és közgazdasági intézmé­nyeinkben is. A szeretet szabá­lyozója, irányítója minden köz­életi törekvésnek, mert ez az a krisztusi levegő, amelyre min­denkinek szüksége van, hogy a nagy egyéni és társadalmi kü­lönbözőségek kiegyenlítődjenek. Mi az oka tehát annak, hogy a szeretet meddőségben sorva- dozik? Az okot a lelkek erkölcsi ürességében találjuk meg. Az erkölcsi üresség pedig a hitbeli vérazegénysőgbőlszármazik mint a léleknek annyi más betegsége és kőrös elváltozása. Ez az erkölcsi üresség a sze­retetnek társadalmi vonatkozá­sában már nem egyéni bűnegye­dül, mely a gyóntatószékhez tartozik, hanem bűn a társada­lom, az állam ellsn, melynek magának is, úgy mint az egyén­nek kötelessége és jől felfogott érdeke a társadalmi rétegek kö­zött mutatkozó differenciálódást és az ezzel járó nyugtalanságot a szeretet cselekedeteivel ki­egyenlíteni, illetve csillapítani. Ebből a nézőpontból közös érdek az erkölcsi üresség orvos- ása. Ennek pedig egyedüli mőd- a és eszköze a diagnosztikai- ag megállapított bajnak : a hit­beli vérszegénységnek megszün­tetése. A karácsonyi jászoly-bölcső mellett keresztény voltunkról nem a puszta ünnepléssel, ha­nem azzal is teszünk tanúságot, hogy a földreszállt szeretet, irgalom és könyörületecség nagy misztériumában nemcsak a ma­gunk boldogságának biztoiité kát áldjuk és magasztaljuk, ha­nem annak tüzénől tevékeny szeretetre gyulladunk. A adventi idők hangulatába kiáltotta bele egy hónappal ez­előtt P. Oslay ferences házfő­nök a nemes igéket: »Mentsük meg intézményesen a szegénye­ket !« Nagy sző volt ez, felelősség­teljes felkiáltás a társadalomhoz, mely kezdeményezésnek sorsa azon fordul meg, hogy sokan vannak, akiknek szive fogékony e felkiáltás igaziágainak befoga­dására, vagy pedig azok van­nak túlsúlyban, akik fagyos szív­vel, meg nem értő elmével ha­ladnak el mellette. Égy hónapnyi idő lepergése után, a gondolat tettreváltásá- nak lázas, utatkereső kísérlete­zései után, majd a szeretetmun- ka módjának és eszközeinek megállapítása a kipróbálása kö­zepette a karácionyi ünnep sze­retetteljes hangulatába fordul­tunk be. A karácionyi lélek, az ünnepi hangulat talán minden­nél inkább alkalmas arra, hogy a vállalt nagy feladat: a szegény­gondozás eddigi, egy hőnapos eredményeivel foglalkozzunk. Legörömteljesebb megállapí­tásunk mindenekelőtt az, ame­lyet mintegy karácsonyi ajándé­kául teszünk le az egri társa­dalom részéről a legirgalmasabb szív megszületésének estéjén a szegényes, de a világ legnagyobb díctőségét hordozó jáizoí böl­csőhöz, hogy a megértő szeretet lángja nem aludt még ki az em­beri szivekből, hanem a kikiál­tott jelszót örömmel vitszhan- gozták sokan, százan és ezren s bár a tulajdonképpeni szerve­zett gyűjtés még nem indult meg, máris jelentős segítség állott e hőnap alatt rendelkezésre, pénz­ben es természetben egyaránt. A felvetett problémának a rea­litások világában való meggyö­kereztetése körül el nem her­vadó érdemeket szerzett a vá­rosnak minden szépért és jőért megértő lélekkel lelkesedő pol­gármestere, Trak Géza, aki élére állott a mozgalomnak s a társa­dalom minden rétegéből egy-egy szociális érzékű, a közügyek iránt való meleg érdeklődésével kitűnt férfiút véve maga mellé, meg­alakította az Egri Szegénygondozó Bizottságot, melynek rendeltetése az lesz, hogy felekezeti és tár­sadalmi különbség nélkül egy­Az önzésben túltengő indivi­dualizmusnak se emberi, se ke­resztény vonásai nincsenek. Erkölcsi ürességében, hitbeli vér­szegénységben polipként mohón tárja ki ragadozó karjait. Csak egy ideálja van: az én. Eszményt, erényt, a földieket meghaladó hivatottságot nem ismerve, érzéketlen a keresz­ténység nagy programmja iránt, mely a szeretet működtetésével súlyos problémákat kiván meg­oldani. A karácsonyi jászoly bölcső irgalomra, könyörületre, legalább is résztvevő megértésre és me­leg érzésekre kötelez. Ezekben az indulatokban tükröződik meg keresztény voltunk. Nélkülök a Karáciony csak vörösbetüs ka­lendárium! nap, — erkölcsi üresség. | részt összegyűjtse a szükséges | anyagi eszközöket, másrészt a rászoruló szegények Összegyűj­téséről, adataik feldolgozásáról s a legcélravezetőbb segítési mó­dozatokról gondoskodjék. A bi­zottság már több alkalommal ülésezett s nagy vonásokban sikerült is kidolgoznia jövendő munkájának kereteit. A szegénygondozás vezérlő princípiumai lesznek: egyrészt az egri szegényügy, különösen az utcai koldulás ügyének intéz­ményes megoldása, másrészt a felkutatott e különösen a szemér­mes szegények ápolása, élelem­mel, ruházattal, tüzelővel, bútor­ral s majdan lakással való el­látása. Már a kezdet kezdetén, az első hónapban is szép eredményről számolhatunk be a következő né­hány Adatban. A bizottság fel­ügyelete s a szegényekkel köz­vetlenül foglalkozó harmadrendű ferences nővérek gondozása alatt eddig 115 személy volt. Ezek közül 28 egyén, férfi és nő, olyan elhagyatott állapotban, ágyban fekve, nyomorékan találtatott, hogy Msxim Gorkij megrázó erejű tolla kellene hozzá, hogy ezek nyomorúságairól megfelelő képet rajzolhassunk. A következő hőnapokről szőlő beszámolók al­kalmával módját fogjuk ejteni annak, hogy ezekről az esetek­ről némi Ízelítőt adhassunk az ügy iránt érdeklődőknek. A nyo­morúság képe mellett viszont le­hetetlen ecsetelni a hálakönyek túláradását, amellyel ezek a sze­rencsétlenek a szeretet angyalai­nak jöttét s áldott munkájukat fogadták. Megmosdatva, megfé­sülve, uj s tiszta ruhanemüekbe öltöztetve, odujok kitisztítva s kimeszelve, állandó meleg étel­ről b tüzelőről gondoskodva, a krisztusi irgalmasság példáit is­mételték meg velük Eger eddig ismeretlen irgalmas samaritá- unaai: *a Szegények Apostolai.» Az eddig felkutatott s nyil­vántartásban levő szegényekről s szükségleteikről részletes kör­nyezettanulmány készült. Közü­lök 75 szegény jár jószivü csa­ládokhoz ebédre, részint vacso­rára. Karácsonyra szétoiztott a bizottság közöttük hat vagon tűzifát, melyből négy vagont adott dr. Szmrecsányi Lajos egri A szegénygondozás eddigi eredményei.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom