Egri Népújság - napilap, 1927/2
1927-12-01 / 273. szám
a 4 EGRI NÉPÚJSÁG 1927. december 1 vésném Dr. Angyal Dávid hatvanéves. Budapest, november 30. A budapesti Tudomány Egyetemen meleg ünnepiéiben részesítették ma délelőtt AngyalDávid dr.-t, egyetemigny. r. tanárt abból az alkalomból, hogy ma töl tötta be hatvanadik életévét. A revizós liga munkája egyre több barátot szerez Magyarországnak A Magyar Revíziós Liga által megindított külföldi felvilágosító munka egyre mélyebb hatással van a külföldi közvéleményre és sokat szenvedett országunknak mind több és több barátot szerez. A ligához igen sok levél érkezik külföldi vezetőférfiaktól ás ezekből a levelekből megállapíthatjuk, hogy a magyar igazság egyre szélesebb körökben terjed a külföldön. Legutóbb Hannay kanonok (írói neve George A. Birmingham), Dudley Heathcothe, a Daily Mail szerkesztője, J. Macooald Webster, az egyesített skót szabad egyház főpásztora, Simons dr., a német birodalmi törvényszék elnöke és Nino Grillo olasz kultuszállamtitkár köszötők meg a ligának a részükre megküldött felvilágosító kiadványokat. Köszönő levelükben valameny- nyien hangsúlyozzák, hogy átérzik a trianoni béke igazságtalanságait s készek a magyar ügy mellett síkra szállni. J. Macdonald Webster és Nino Grillo megemlítik levelükben azt is, hogy tudják és a magyarokkal együtt imádkozzék a Hiszekegyet : »Hiszek Magyarország feltámadásában.« Levél a szerkesztőséghez. Mélyen tisztelt Szerkesztőség! Végtelen hálával köszönöm meg az Egri Népújságnak szívességet és jóindulatát, mellyel a szegények ügye mellé állott s több cikkben foglalkozott előadásaimmal. Engedje meg azonban a mélyen tisztelt Szerkesztőség, hogy becses lapjuknak november 29-iki számában a fehérteremben tartott Szent Antal Kenyere Szövetség műsoros délutánja alkalmával elmondott ünnepi beszédemről közölt tudósi »fisuknak egy hiányára hívjam fel szívet figyelmüket, mely hiány esetleg kedvezőtlen színben tüntetné fel a koldusok lelkivilágáról hosszú évtizedek alatt szerzett tapasztalataimból leszűrt meggyőződéeemet. — Ugyanis a tudósítás beszédemnek egy részét úgy adta vissza, hogy: «ha egy koldus odáig jutott, hogy a templom elé kell ülnie, annak életében nagy bűnök voltak.» Ebből a részből kimaradt az a fontos megállapításom ée meggyőződésem, hogy a koldusoknak 00%-a kerül a saját hibájából a nyomor és a züllés útjára; tehát 10%-ánál engedem meg, hogy háborús vagy más szerencsétlenség miatt önhibáján kivűl sodródott nehéz helyzetébe. E scraim szives közlését kérve, vagyok a t. Szerkesztőségnek készséges híve P. Oslay Oswald s. k. ferences házfőnök. A Hevesmegyei és Egervidéki Jótékony Nőegylet működése az 1926-27. évben. Egy nemzet élni akarásának és élni tudásának nemcsak az a bizonyítéka, ha politikusai átsegítik a megpróbáltatások óráin és mindent elkövetnek a nemzetben rejlő életerők intenzív működtetésére. Sokszor a társadalmi intézmények életmegnyii- vánuláaai sokszor döntőbb bizonyítékok. A magyar nemzet életerejét misem bizonyítja jobban, mint hogy a négy évas világháború pusztításai, a nyomában bekövetkező forradalmi események és földrengésszerű gazdasági 6b erkölcsi válságok után régi kipróbált társadalmi intézményeink egytől-egyig talpra állottak, sőt erkölcsi és hazafias eszményeink megvalósítására újak is keletkeztek. A hatvanhét évee múltra visszatekintő Hevesmegyei és Egervidéki Jótékony Nőegylet is dacolva minden nehézséggel, az 1926. évben újra megkezdette áldásos tevékenységét. Hét keserves esztendő kiesett életéből, a viszonyok olyanok voltak, hogy ha nem akart többet koc káztatni, mint amennyit nyerhetett volna, szünetelésre volt Ítélve. kerültek be, fegyelmezetlenek, j rakoncátlanok voltak. Azonban a helyes és rendes táplálkozás, ! a tisztaságra és rendre szokta- » tás, a következetes fegyelmezés ! , és a szeretettel párosult szigor j azt eredményezte, hogy a) a ■ : gyermekek jelentéktelen beteg- | i Bégektől eltekintve egészségesek ’ I voltak; valamennyien megerő- ; : södtek, nőttek n egyetlen fiúnak I ! arcán sem volt látható az esz- I tsndő végén a züllöttaégnek az ; a komor vonása, mely az iskolai év elején jogosan aggaszthatta | a vezetőséget; b) 29 növendék i közűi 23 kapott példás jegyet I az erkölcsi viseletből, a többi 6-nak dicséretes volt a viselete; c) tanulmányi takintetben az i eredmény még kedvezőbbnek j mondható: a növendékek iskolai bizonyítványában nem volt egy j I Elégtelen jegy sem, «válto?ő,» ; , vagyis hármas volt kettő (6’9°/s) J i «kitartó» vagyis kettes volt 11 j (37°/o). «ernyedetlen» tehát egyes j j volt 16 (55%). Oly eredmény ez, ‘ j melyre még a tisztán úri csalá- i dók jól nevelt gyermekeivel fog- j lalkozó internálunk is büszkék j lehetnének. Nem csoda, hogy a népjóléti miniszter az intézet jelentését megelégedéssel vette tudomásul a a vezetőségnek elismerését fejezte ki. Az árvaház ezen példaszerű vezetéséért özv. Sümeghy Arpádné sz Glősz Irma úrnő gondnoknöt és Juhász Ferenc tanulmányi felügyelőt illeti az Egyesület hálás köszöneté. Az árvaház vezetésén kivül más téren is többször jótékonykodott az Egyesülőt. Az egyesületi évbon tartottak hét választmányi ülést és három közgyűlést. Az egyik közgyűlésen teljesen új tisztikart választottak, minthogy az 1918-ban megválasztott tisztikar már csak a papíron szerepelt. A távozó elnösnőt Isaák Gyulánál az Egyesület örökös díizaluökké választotta, míg utódja Gáspárdy Gyu- láné lett. A hosszú szünet utáni első év működésének eredménye megnyugtató éa reményíkeltő; ha sok gondot és bajt rejteget is a jövő máhe, nincs ok a csüg- gedésre, mert a jó szivek munkáját megáldja bőségesen az árvák Atyja . . . Kölni mozaikszernek. Irta: Ifj. Rusztek Károly, a kölni közgazdasági egyetemen Heves vármegye tanulmányi ösztöndíját élvező egyetemi hallgató. Az újból való megindulás nehéz évéről, az 1926—27.-i működési évéről, minden részletre kiterjedő nagyszabású titkári jelentést készített Breznay Imre c. tanítóképző int. igazgató, a Jótékony Néegylöt titkára. Minthogy helyszűke miatt nem áll módunkban a teljes titkári jelentés közzététele, annak csak egye* fontosabb részeit közöljük. Mindenekelőtt megállapítja a titkári jelentés, hogy a nehéz közgazdasági helyset, a művelt középosztály anyagi leromlása, mely a forradalmak után tétlenségre kárhoztatta az egyesületet, jórészt még most is meg van. Azonban az élet megindulásának sokkal nagyobb akadályai voltak. Az árvaház felszerelése a kom műn alatt elkallódott, úgyszólván csak a bútorok és a ház voltak meg, de ez utóbbi is olyan állapotban, hogy csak alapos javítás után lehetett csak megnyitásra gondolni. Nagy segítséget jelentett ilyen körülmények között a Dr. Szmrecsányi Lajos egri érsek hathatós közbenjáráséra a népjóléti minisztérium által kiutált 100 millió koronás beruházási segély. E beruházási segélyből reno- válíaíotí és újonnan herendezte- tett az árvaház. 1926 augusztusának végén a Népjóléti minisztérium 29 hadiárvát utalt be az intézetbe.Sajnálatos tévedés folytán ezek közül egy sem volt egri, illetve hevesmegyei, azonban a be nem töltött helyekre az Egyesületnek sikerült egri árvákat elhelyezni s a jövőre vonatkozólag pedig ígéretet kapott az elnökség, hogy ezentúl egri és hevesmegyei illetőségűek fognak elsősorban tekintetbe jönni. Nehéz és felelősségteljes munkát végzett az Árvaház vezetősége a gondjaikra bízott árvákkal, akik igen sokszor a sző szoros értelmében az utcáról Köln ! Ki na hallott volna már róla ?! Ha nem is így, hogy »Köln«, de úgy bizonyosan. »Kölni dóm«, »Kölni víz«, óh, mi nagyon ismerjük azt, ami német és azt, ami idegen ! Talán jobban is, mint kellene. Ée igen gy. kran jobban is, mint ami a mienk, mint ami magyar. S akik így fiatal tudásvágy- gyal rójjuk végig a nagyvilágot már nem is csodálkozunk azon, hogy milyen keveset tudnak rólunk. De, ha közelebb akarok férkőzni az igazsághoz, azt kell mondanom, hogy semmit sem tudnak rólunk. Hogyan lehetséges ez? Hogy lehetünk itt ilyen ísmeretíeneK egy négy évig tartó hatalmas háború után, amelyben fegyvertársak voltunk. Amelyben német katonák ezrei jártak Magyar- országon és viszont. Hogy lehetünk ilyen ismeretlenek, mikor már esztendők őia magyar diákok százai látogatják a német egyetemeket. Kicsik vagyunk talán ? Ott van Svájc, Hollandia, Belgium. Nem! Vagy jelentéktelenek vagyunk ? Ez sem. Hiszen a magyar agrártermékekkel Németország is táplálkozik s a magyar piac hűséges és bő piaca ma is a német iparnak. S a világpolitikában se vagyunk nulla. Hiszen Magyarország az Eris almája, a gyűjtőpontja ma Köaépvuröpának. Nem, nem és ismét csak nem. Sokkal mélyebben látom e kérdésre a feleletet. A német népnek a karakterében, a szellemében. Abban a német szellemben, amely magamagával éntelt ét hatalmas önteltségében senkit sem ismer. Talán ezt a szellemet szívta magába a német egyetemeken az a japán kollegám is, akivel itt ismerkedtem meg. A faji roj konaág jogán szóltam hozzá, mi- I kor együtt várakoztunk a ques- tura előtt. Oh, szép turáni álom! Óh, ti arannyal szőtt tarka ideálok. Hogy kiábrándít belőletek egy-egy realitás vekkarőrája! Az én japánom, aki kötelező japán illedelmességgel, nagyon kedvesen mosolygott rám, mikor mondtam, hogy magyar vagyok, bizony nagyon furcsán nézett, mikor tovább folytattam: rokon faj vagyunk, turáni! De aztán kezdett emlékezni. Igen ! »War- szau . . . Kraksu.. .« Hogy földrajzi ismereteit még kiegészítse, azt is megkérdezte: »Milyen nyelven beszélnek Magyarországon? Ügy e németül?« — »Nem mondtam, magyarul!« — »Ah, eigene Sprache ? ! Schön!« Német büszkeség! Óh, ma talán ez még nagyobb, mint valaha. Itt az egyetemi hallgatóság tetszésének és nemtetszésének egyaránt kifejezést ad a professzor előadásával szemben. És mindakettőt a lábával fejezi ki. Dobog, ha tetszik és csoszog, ha nem. A minap Parisból jött egy professzor: előadást tartani Franciaország gazdasági hely^ zetéről. A végén persze, amint illik, a francia-német barátságnak akart egy kis propagandát csinálni. Nem sikerült. — »A francianémet politikai együttműködés űtjáből két akadályt elhárítani«: »Az egyik: Németország lemond Eizás-LotheringiárőH. (óriási ctoszogái.) »A máfcik: Frarciaország lemond minden Rajna-politikárólc. (Óriási dobogás.) »Uraim, de a kettő szorosan . összefügg.« (Ismét csoezogás). Németország nem mond le ElzászLotharingiáról!
