Egri Népújság - napilap, 1927/2

1927-11-24 / 267. szám

% EGRI NÉPÚJSÁG 1927. november 24 Mill iiPMitimmnimBmmmmmsFmmmrmmimntmmsrrroir«iiiiufl«£»^»gRiaR»sí»ro;5EK»»3Mi^tówtó&*c^^ irev-v; c&kaBm f A szegényügy intézményes rendezése Egerben. Ä társadalom parazitái és a szemérmes szegények. — P. Oslay Oswald: »Kibontom Egerben a szegény ügy intézményes rendezésének zászlaját, kibon­tom a »Szent Äntal Kenyere Szövetség« s a »Szenvedő Apostolság« lobogóját. a rossz bánásmód miatt meg­szökött. Hosszú vándorlás után jutott el Galíciába, majd Orosz­országba. Mivel Magyarországon Szerna nevű község nincs és így nem lehet tudni, hogy Kurganov hon- nét szärmazhaiik, Hevesy Gusz­táv vármegyei főjegyző, alispán­helyettes felhívta a hevesmegyei hatóságokat és elöljáróságokat, hogy állapítsák meg a házává* gyó magyar fiú kilétét és ered­mény esetén tegyenek jelentést. 2400 méterre a föld gyomrában. íme egy új rekord. Repülőgépek szeldelik a leve­gőt, eljutnak oda, ahova eddig a költő képzelete nem szárnyalt, oda, ahol szervezetűnk már alig bír dacolni a természet törvé­nyeivel és a repülő ruháját jég- tűk lepik el a orra vére ineg­ered. De azért még mindig nem nagyon ismerjük a földgolyót. Csak a kérgén mászkálunk mi, csöppnyi férgek, vagy fölötte cirkálunk potom tizezer méternyi magasságban. Belsejébe még nem tudunk nagyon mélyen be­hatolni. Most történt valami, ami nem vert négy lármát, szerény napi­hírek után a mélységi rekordot. Eddig 2360 méterre jutottak el a föld titokzatos lángviharoktől forró gyomrába. Pitsburg köze­lében, ahol egy bányatárnát ve­zettek le idáig. Most a rekordra egy másik bánya t3rt igényt, mely Kali­forniában van Orange kerület­ben. Itt egy kutat fúrtak, a föld­réteg egyre jobban omlott s el­érték a 2440 métert. Két éa fel kilométernyi mélyíég. — A mér­nökök hőmérőket bocsátottak le a szakadékba e megállapították, hogy itt a hőmérséklet száz fok. Itt kezdődik a pokol . .. Ország-Világ. — Péntek Lajos a szombathelyi fogházból megszökött és vasárnap ismét jelentkezett. A nem min­dennapi szójátékon, mely való tényeken alapul, az egész or­szág mulat. — A jövő év nyarán monstre dalosürmepet rendeznek Bécs- ben. Százötvenezer énekes vess részt rajta. — Letartóztatták Bencivegna olasz tábornokot és Ponziö di San Sebastiano olasz képviselőt, mert a frontharcosokkal meg akarták buktatni az olasz kor­mányt. — Egy olasz lap kommuaizálás- nak minősiti az erdélyi birtok­reformot. — Olaszországban öt nap óta szakad az eső és az enyhe idő­járás következtében a hegyek­ben megindult a hőolvadás. A völgyeket árvízveszély fenye­geti. A Pó több helyen áttör­te a gátakat. A Dezzo folyó szin­tén kilépett medréből. — Varsóban ismeretlen tettesek megöltek egy Hup nevű ukrán diákot, politikai okokból. — Déloroszország és Ukrajna városaiban nagy tüntetések vol­tak Trockij mellett. Több helyütt valóságos utcai harcok támadtak. Sokszor végigszántják nagy elmék és fenkölt szivek a ma­gyar ugar televényfőldját gyö­nyörű eszmék és hősi fellángo- lások ekevasával s a megvont barázdákba belevetik rajongó lelkűk minden álmát, munkára feszülő izmuk minden verejté­két. És mégis, mily gyakran ma­rad meddő a magyar társada­lom lelki földjébe belevetett mag! Miért? Mert kevés a szántővető nyomában ballagó « együttmun­kálkodó segítő erő, mert kevés a magasságból leesdett égi har­mat, de viszont sokkal több az irigység fekete varja, mely ki­szedi az eszmemagot a főidből, mielőtt kalászba szökkenhetett volna. És sokkal gyakrabban száguld végig a magyar mező­kön a közöny szikkasztó számum­ja, semhogy pirosló maggá ér­lelődhetne az eszmék kalászán a kipattanni akaró élet. Tegnap este a ferencesek tem­plomában vágta bele meggyőző­désből kovácsolt szóekéjét a ti* pikusan magyar sorsú egri föld televényébe egy rajongó lelkű szerzetes : P. Oslay Oswald fe­rences házfőnök. Sokszor láttuk már az egyszerű szószéken ál­lam, mint az isteni igének ma­gas bzárnyalású hirdetőjét, sok­szor dobott már a lelkek köztu­datába mázsás súlyú igazságo­kat, de úgy érezzük, hogy az a nagy eszme, amit tegnap este engedett élelútjárs, Kiisórva a hallgató közön*ég fogékony lei­kébe, minden eddigi szavánál sorsdöntőbb jelentőségűvé lesz. A reménytelenekről, a szenve­dőkről, &z elhagyottakról, nyo­morgó koldusokról beesőit teg­nap este P. Oslay. Oly téma, melyről az érzelgősség kÖD«y- huliatő módon órákhos&zat tud­na beszélni, bogy a könnyek » az obulusok forrását megindítsa. Oly téma, melynél vérzőbb ak­tualitása alig van az általános nyomorgóé síralomházává válto­zott magyar ég alatt. De viszont oly probléma, melynek megoldását nem az ér­zelgősség könnyeivel s nem az aktualitás állandó mgállapltásá- vai kell megkísérelni, hanem a rideg számvetés, az emberi rész­vétnek megfelelő formába való szervezésével kell jobb útra terelni. —Az emberi részvét egyidős az emberi nyomorral s minél na­gyobb a nyomorúság, annál bő­kezűbb az emberi szív részvéte a Bzeretet, a támogatás, az ala- mizsnálkodás aranysugarainak szórásában. De éppen ez a cor­relate, szükségképpeni össze­függés az oka túlgyakran a részvétnek hamis nyomokon járó megnyilatkozásának és a nyo­morúságból való élésnek, a kol­dulással való visszaélés nagy arányú elterjedésének. A mze- gényügy mai rendezetlenségében az a koldus jár a legjobban, aki a legnagyobb raffiniriával, kitar­tással nyújtogatja kezét s a legmeginditóbban tud könyörögni és ha vagyona, háza, betét­könyve is van már, akkor is megszokásból még mindig koldus gúnyában mutogatja sebeit. —Mellettük a szemérmes koldu­sok, az odujobban tehetetlenül fetrengő betegek, aggok a két­ségbeeséssel viaskodva lesik azt az áldozatos lelket, akit nem az utcán hat meg a kiabáló nyo­mor, hanem az igazi szenvedés gyötrő sebére akarja önteni az evangrliumi irgalmasság gyó gyítő olaját. —Valóban, amig paraziták fölö­zik le az emberi részvét bőven osztogatott filléreit, a szemérmes t zegőnyek ügye nagyon roisszúl áll. — Ismerek itt Egerben egy kol­dust, aki csak azért, hogy szánalmat keltsen, öt év óta ugyanabban a rongyos gúnyá­ban jár, holott minden kará­csonykor, sokszor husvétkor is tetőtől talpig uj ruhákba öltöztetik. — Pedig ezek a paraziták a tár­sadalom fekélyei. Esztétikai szem­pontból jelenlétük az uncán fe­kete satirozás a város külső rajzán. Mily merev ellentétben vannak a város templomaival, ahogy lépc3őikön vagy bejára­tainál hívják ki a részvétet, mily bántőak a város gyönyörű ba­rokkpalotái mellett, közintéz­ményeinek árnyékában, a Káp­talan-utcán, a főispánt lak mel­lett, az irgalmatok kórházánál, mindenütt. — Vallási szemszögből nézve a vallóéi dekadencia mélyén fet- rengenek, nincs semmi bennük az Isten szeretőiéből, hiába kö­szönnek Dicsártesíék-kel, hiába mormogják napestig az imád­ságokat, hiába van kereszt és rőzsófüzár a kezükben, hiába mennek bűcaűjárásokra, a vallás haszonélvezői « parazitái ők. — Erkölcsi szempontból ezes a nyilvános koldusok erkölcsi mételyek, nem egyenes lelküle- tűek, hiányzik belőlük a lelki- ismeret, a hála- éa tisztelet-érzés még jótevőik iránt is, bensőjük­ben mindenkit gyűlölnek. — Egyénileg ezek a paraziták nem étnek emberi életet, nem ismerik a szappant, a fésűt, magukon hordják odujok büz- hödt, dohos levegőjét. — Gazdasági szemponthői pe­dig ezek a koldusok egyenesen visszaélnek a részvéttel. Átlagos napikeresetük aseghaladja a bu lyoa munkával megdolgozott napszámot s igy megkedvelhetik mátokkal ie a koldulás köny- nyebb keresetét. Emellett válo­gatósak. Mészárosoknál, pékek­nél kapott adományaikat mos­lékba vetik, mert nem elég jő nekik. — Tizennyolc éve tanulmányo­zom ezt a kérdést s hozzávető­leges számításaim szerint csak Egerben körülbelül százezer pen göre tehető évenkint az az összeg, amit a nyomornak ezek a vám­szedői a részvét zsebéből kicsal­nak ; ha ezt a százezer pengőt valaki más, valami intézmény venné megszervezve a kezébe, ha helyesen hasznainak fel, ak­kor meg tudnék oldani gyökere­sen a kérdést. — A kérdés intézményes meg oldására tehát egy negativ s három pozitív kérelemmel for­dulok Eger város közönségéhez. Negativ kérésem bz, hogy a keresztény társadalom a fen­tebb említett szempontok figye­lembevételével nevelje rá magát arra, hogy egyetlenegy fillért se adjon kolduskézbe rendszertele­nül és filléreivel ne járuljon hoz­zá továbbra e bűnök növeléséhez. — Pozitív kéráseimek alapja pedig annak a bejelentése, hogy a mai alkalommal a szegéayügy gyökeres, evangéliumi alapon való megszervezés« végett ki­bontom a «Szent Antal Kenyere Szövetség» s a «Szenvedő Apostol• sági intézményének zászlaját. — A Szent Antal Kenyere Szövet­ség nem pénzt akar az igazi szegények kezébe csúztatni, me­leg otthont, meleg élelmet, me­leg szíveket akar felkutatni szegényei részére. Tehát három dolgot kér tagjaitól: 1., aki csa­ládtagul óhajt fogadói egy sze­gényt, az juttaaaon egy szerény szobácskát részére; 2., aki ezt nem teheti, lássa magánál csa­ládtag gyanánt ebéden, vacso­rán ; 3„ a nyilvános koldusok­nak eddig szánt vagy tényleg adott összegeket fizesse be egy­szerre vagy havonként a Szö­vetség pénztárába. — E szövetség munkájával karöltve fog járni, illetve a leg­több esetben meg fogja előzni a Szenvedő Apostolság intézményé­nek működése, mely például Amerikában igen áldásos tevé­kenységet fejt ki már régóta. Már őt áldozatos lélek jelentkezett erre a munkára, akik élethiva­tásuknak választották maguknak a szenvedők apostolságát. Ezek házról házra járva felkutatják az igazi nyomorgókat, a szemérmes szegényeket, megtisztítják szeny- nyüktöl, férgeiktől, kitakarítják lakásaikat, környezettanulmányt végeznek s hiteles katasztert vezetnek a segítésre igazán rá­szoruló szegényekről, — Römőlsm, hogy ha ezek az eazmák megvalósulnak, és a köz- igazgatás, a közönség éa a már meglévő jótékonysági szerveze­tek egy akarattal teszik magu­kévá az elmondottakat, |'a para­ziták ei fognak tűnni az utcák­ról % az igazi szenvedők felé fog fordulni a helyes mederbe terelt részvét árja, hogy a sötét két­ségbeesést az emberi jóságba vetett hit mosolya váltia fel..» * ... Mi lesz az eszme sorsa ? Kiesik a közöny szikes talajára, vagy megértő lelkek fogékony barázdáiba hull,hogy gyümölcsöt teremjen?! Hitem és meggyőző­désem, hogy az az isteni kegye­lemben élő lángoló erő, mely máris öt áldozatos lelket tudott beállítani az emberek előtt leg- undoríiőbb munkára, nem fog elcsüggedni sem a közöny pusz­taságában, sem a nehézségek karsztos hegyein. Dr. Urban Gusztáv.

Next

/
Oldalképek
Tartalom