Egri Népújság - napilap, 1927/2
1927-11-15 / 259. szám
Aba 16 FILLÉR OTCTffiLWAitmMuascnicau. Előfizetési dij postai szállítással: egg hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér, egyes szám ára 16 fillér, vasár- «nap 24 fillér.« Szerkesztőseg és kiadóhivatal: Eger, Líceum, földszint, balra. Telefonszám: 11. ♦ Hirdetések« milliméteres díjszabás szerint ♦ számíttatnak.« Főszerkesztő: Dr. URBÁN GUSZTÁV ♦ POLITIKAI NAPILAP ♦ Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOR XLIV évf. 259. szám ♦ Kedd ♦ Eger, 1927 november 15. A keresztény sajtó és irodalom ünnepe Egerben. A Központi Sajtóvállalat írógárdája az Emericana Agria corporatiójának kultúr délutánján. — Eger yáros Keresztény intelligenciája lelkes szeretettel ünnepelte az Új Nemzedéket és a Nemzeti Újságot. Künn a bárány benn a — Farkas-t játszott a szociáldemokrata párt legutóbb a parlamentben. Farkai látván □evü képviielőjük nem kevesebbet követelt egy interpelláció ■órán, mint azt, hogy a katholi- kua papiág (— vájjon miért éppen ceak ez ? ! —) vonuljon ki a politikai élet küzdőteréről s egyedül szent hivatásának éljen. Tökéletesen megértjük a szociáldemokratáknak azt a jámbor óhaját, hogy meg szeretnének szabadulni attól a félelmetes és hatalmas gárdától, mely a tudományos és lelki felkészültség teljességével felvértezve — hogy Vasi Józsefen kívül úgy hirte- lenében csak Túri Béla, Ernszt Sándor, Grieger Miklós, C*ík József neveit említsük — akik immár két-három évtizedes kemény küzdelemben állják a sarat a felforgató törekvések ellenében. Ügy véljük azonban, hogy a vörös kalapács kezelői nem is állanának meg ennél az egy őszintén átérzett óhajnál. Finom gúnnyal jegyezte meg Vasi József, hogy a politikából való kivonulásuk után azt kívánnák a katolikus papságtól, hogy vonuljanak ki a sajtóból, «mert ez sem tartozik szent hivatásukhoz«, távozzanak az iskolából, hagyják el az egyesületi életet és mozgalmakat, végül pedig vonuljanak ki a templomokból is, melyek vörös elgondolás szerint sokkal alkalmasabbak lennének mozi, múzeumok, népszórakoztatő helyek számára. A katholikus papság azonban nem fog|a megtenni ezeket a szívességeket a szociáldemokráciának mindaddig, amig intézményesen ki nem nevelődik a katolikus világiaknak ama gárdája, amelyre teljes megnyugvással rá lehet bízni a legszentebb értékek védelmét. A társadalmi élet munkájában mindenkinek a maga helyén és tehetségéhez képest részt kell venni. De ha egy ipari segédmunkásra például szociáldemokrata részen teljes megnyugvással bízhatnak politikai feladatokat, mily címen lehetne visszatartani a képzett, átfogó látókörű, szivvel-lélekkel hazáját szerető papot a társadalmat jobbá tenni akaró politikai munkától? Ma minden jóakaratoknak össze kell fogni: tervezőknek és malterhordozők- nak, tudósoknak és téglarakók- nak, meeszelátő vezéreknek és elszánt katonáknak, főuraknak és szürke polgároknak, papoknak és világiaknak egyaránt, akár tetszik ez szociáldemokra- nak, akár nem. A felháborító emlékezetű csatornaforradalom, ha hidegen és tárgyilagosan mérlegeljük annak nemzeti, erkölcsi és egyéb szempontokból releváns hatásait, alaposan megrázta ■ majdnem teljesen elpusztította a magyarság épületét. Ha azonban fajtánkat szerető nézéssel nézzük az elmúlt seblázakat, azt kell mondanunk, hogy nem volt hiábavaló elrendelés, és hogy bizonyos szempontból föltétien javunkra volt. A forradalom korbácsai egységgé, egy testté, egy hússá verték a magyarság szétoldődő atomjait és az egytestté lövésünkben bennlévő erők tudatára is rájöttünk. Sok egyébirányú megújhodás mellett felnövekedett a keresztény sajtó is, mely mindig szélesebb lépéssel hódít s a melynek első munkásait volt alkalmunk hallani és élvezni vasárnap, november 13.-án délután a Ferencesek fehértermében. A Dr. Szmrecsányi Lajos érsek úr védnöksége alatt megrendezett kultúrdélutánra már napokkal előbb elkapkodták a helyszámokat, úgy hogy a fehérterem zsúfolásig megtelt Eger intelligens és az irodalom iránt érdeklődő közönségével. A kultúrdélutánt KristonEndre felszentelt püspök nyitotta meg azzal a gondolattal, hogy a sajtó mindig a nemzet életének az irányítója. Éppen ezért minden újságnak és könyvnek úgy kellene megírva lennie, mintha egy jő apa szólna a fiához. Bejelentette egyben, hogy Surányi Miklós, gyengélkedése miatt nem tudott leutazni, helyette azonban más illusztris vendégek fognak közreműködni és pedig Harsányt Zsolt író és Pilinszky Géza, a m. kir. operaház tagja. Azután Tóth László dr., a Nemzeti Újság felelős szerkesztője tartotta meg előadását «Hagyomány és a sajtó« címmel. — Az újság tiszavirág életében, a rotációsok világában igenis van értelme a hagyománynak. Az újság a szenzációk pillanatfelvétele ugyan, de szerves köze van a tradíciókhoz, mert a tradíció erő, lélek, erkölcs, eszme mely irányít és vezet ; mert a tradíció az élet állandósága és jogfolytonossága. — A magyar újságírásnak vannak is hagyományai formai és lelki szempontból egyaránt. A magyar vezércikk, tárca, a magyar lapok formája, beosztása sajátosan és hagyományszerüleg áll ma is és lapjaink szellemét Széchenyi, Kossuth, Deák, Kaas Ivor, Pro- hászka és Csernoch eszméi irányítják. — A magyar újságírásnak két nagy hagyománya van. A nyelv őrzése,melyet az egri remetének : Gárdonyi Gézának újságírói munkássága avatott nemes céllá és annak a kapcsolatnak a fenntartása, mely a sajtót a közönséggel összeköti. A nagyhatású előadás után Gáspár Jenő, a Petőfi Társaság titkára és az Uj Nemzedék főmunkatársa olvasta fel szebbnél- szebb verseit, egy jő ember szelíd verseit, melyeket a közönség meleg tapsokkal honorált. Majd Szongott Kornélia interpretálta művészi átéléssel Xaver Scharwenka: Polonaise című zongoradarabját. Endrődy Béla, a Nemzeti Újság főmunkatársa szellemes, kedves közvetlenséggel adott elő: Egri Aranytrombita címen. Előadásának azok a részletei, melyekben Egerhez fűződő emlékeit mesélte el és a női divat hóbortjait csipkedte, állandó derültségben tartották a közönséget, mely teljesen szivébe zárta a szimpatikus írót. Bedross Gyula joghallgató lágy, lírai tenorja csendült fel ezután, aki Noseda Károlytól és Sasi Nácilót énekelt Nobilis Tibor főszékesegyházi orgonista simuló zongorakisérete mellett. Hornyák Miklós joghallgató két Harsányi Kálmán verset szavalt megrázó erővel. Utána — Surányi helyett — Harsányi Zsolt olvasta fel »Két vonat elmegy egymás mellett« című, mély lélearajzi finomságokkal megírt frappáns novelláját. A remek műsornak méltó befejezése Pilinszky Gézának, a m. kir. Operaház tagjának énekszáma volt. Csodálatos zengésű hangja brilliáns technikával párosulva, művészi élménnyé avatta énekét. Toscából Cavaradossi bűcsúáriáját, továbbá Kacsőh Pongrácnak, Lavottának és Di- enzl Oszkárnak egy-egy művét énekelte el Huszthy Zoltán művészi kíséretével. Az énekszámok után a közönség tapsvihara nem engedte le a művészt az emelvényről, úgy, hogy még ráadást is kellett énekelnie. Előadás után a Katolikus Kör helyiségeiben családias összejövetelen a fehér asztal mellett találkoztak a központi sajtővállalat munkatársai az egri intelligens társadalom sok-sok lelkes tagjával. Itt dr. Dambrovszky Imre egyetemi m. tanár fejezte ki háláját a vendég íróknak azért az élvezetért, melyben a kultúrdé- lutánon az egri közönséget részesítették. A vendégek nevében Baranyay Lajos, a Központi Sajtóvállalat vezérigazgatója válaszolt az üdvözlésre. Kijelentette, hogy a Központi Sajtó- vállalat tiz éves fennállása alkalmából kétszeres örömmel jöttek le Egerbe, mint amely városból merítették annak idején a megalakuláshoz szükséges első nagy segítséget. Vázolta azt a nagy, szinte heroikus munkát, melyet a keresztény sajtónak különösen ennek két vezető orgánumának: a Nemzeti Újság és Uj Nemzedéknek napről-napra folytatni kell. Beszéde végén felhívta a nagy számban megjelent hölgyeket arra, hogy a forradalom utáni talpra állítás munkájában oly nagy szerepet vállaló magyar nők példája nyomán továbbra is kitartással munkálkodjanak a keresztény sajtó érdekében. Felszólalt még Tóth László dr. a Nemzeti Újság felelős szerkesztője, aki frappáns hatású szavaiban a keresztény sajtó müveit ízlését, úri gondolkozását és őszintén becsületes szándékait emelte ki. A pompásan sikerült sajtónap felejthetetlen emlékeket és benyomásokat hagyott hátra a résztvevők lelkében. Túl a művészi élvezeten s gyönyörűségen kívül azonban, amit a Budapestről lejött írók és művészek szereztek a hallgatóságnak, nagy nyereségnek kell elkönyvelnünk azt a demonstratív hatást, mely a keresztény sajtót szerető és pártoló közönségünk érzésvilágát uralta. Büszkék vagyunk arra, hogy van keresztény sajtónk, mely-
