Egri Népújság - napilap, 1927/2

1927-11-08 / 253. szám

Aha 16 FILLÉR Előfizetési díj postai szállítás­sal: egy hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér, egyes szám ára 16 fillér, vasár- ♦ nap 24 fillér. ♦ Szerkesztőseg és kiadóhivatal; Eger, Líceum, földszint, balra. Telefonszám: 11. ♦ Hirdetések* milliméteres díj­szabás szerint ♦ számíttatnak. ♦ Főszerkesztő: Dr. URBÁN GUSZTÁV ♦ POLITIKAI NAPILAP ♦ Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOR XLIV. evf. 253. szám ♦ Kedd ♦ Eger, 1927 november 8. Az egész ország felvonult a Kossuth-szobor leleplezésére Apponyi Albert gróf hatalmas beszédben a nemzeti akarás szobrának nevezte a Kossuth-emlékművet. Sohasem okulnak. A magyarországi szociálde­mokrata párt időről-időre meg­ismétli párthatározatában, sajtó­jában és a képviselőházban is azt a követelést, hogy az emi­gránsokat a kormány bocsássa haza, miután azok csupa ártatlan emberek és az elvek mártírjai. Ezeknek a sóvárgásoknak ed­dig nem volt sikere. A magyar kormány arra az egyetlen helyes álláspontra helyezkedett, kon­zekvensen, hogy a törvényt senki kedvéért fel nem függeszti. Jöjjön haza, aki akar és érvényesüljön vele szemben a törvény. Ha vét­kes, bűnhődjön, ha ártatlan, éljen szabadon és háborítatlanul. Kül­földi szereplésük miatt sem érde­melnek meg különleges elbánást. Bécs volt az emigráció Mek­kája. Az emigráltak elhelyez­kedtek a szociáldemokrata párt­ban, képviselték ott azt a szél­sőséges forradalmi álláspontot, amellyel Magyarországot is a sír szélére vitték. A sorozatos bécii zavargások, a munkások felfegy- verezése, a vörös hadsereg szer­vezése, a megkísérelt júliusi for­radalom, a pártban a kommunista elemek túlsúlyra juttatása, mind aMagyarországbői menekült nép­biztosok és egyéb kommunisták hatásának tulajdonítható. A jú­liusi vereség azonban erősen fejbe ütötte az osztrák szocialis­ták régi vezetőit, akik tovább látnak, mint Kunfi és ami fő, akiknek mégis csak több közük van Bécshez és az osztrákokhoz, minta Magyarországból odafutott társaságnak. A pártban felülke­rekedett a józanabb elem, amely keresztülvitte, hogy a párt szakít­son az emigránsokkal, a kommu­nistákkal, Moszkvával és keresse azonnal a megértést Seipellel és a keresztényszocialistákkal. Állítólag Angliában tőrt nyert a munkáspárt a községi válasz­tásoknál. Ennek is kétségtelenül az a magyarázata, hogy ott is el­vesztették irányító befolyásukat azok, akik Moszkva pénzén és kommandójára hajszolták for­radalmi irányba az angol mun­kásságot. Mac Donald, aki in­kább evolucionista, mint marxis­ta, újra valódi irányítója lett az angol munkásmozgalomnak, ami­nek következtében a haladni vá­gyó, de forradalmi felforgatásra nem kapható intelligensebb vá- lasztőpolgáreág egyrésze újra megtalálta a munkáspártban a neki megfelelő elhelyezkedést. A magyarországi ezociálde- mokratapárt azonban most sem fog okulni ezekből a külföldi vál­tozásokból. Aminthogy bizonyá­ra nem is akarnak okulni és ta­nulni. ök méltók akarnak lenni az emigrációkból nekik üzengető népbiztosokhoz ... Vasárnap kora reggel ünnepi díszbe öltözött Budapest városa. Mindenfelé nemzeti lobogók len­genek a köz- és magánépületek- ről. Az utoákon zárt sorokban hömpölyög a tömeg az Ország- ház-tér felé. Még kilenc óra sincs, de a rendezőség már várja az érke- kezőket. A várakozás csendjében egyszerre közeledő zenekar hangjai hoznak élénkséget. Valamelyik küldöttség érkezik. S amíg a szobor előtti üres tér­ségen a rendezőség és a rend­őrség vezetői ügyelnek a gyüle­kezés zavartalanságának bizto­sítására, egyre erőebödö indulók zúgnak végig a térségen. Gyö­nyörű látvány. A rendőrkordonon belül 60 000 ember szorong. A rendőrkordonon túl ember­ember hátán próbálkozik köze­lebb jutni az ünnepséghez, He- tényi Imre jelenti a főkapitány­nak, hogy 1400 rendőr vonult ki az ünnepség rendjének biz­tosítására. Féltizenegy óra után a parla ment felöl tömött sorokban, leg­nagyobbrésztdiszmagyarban jön­nek a törvényhozás két házának tagjai. Előttük hat palotaőr hoz­za a képviselőház koszorúit. Háromnegyed tizenegy órakor érkezik a kormány Bethlen Ist­ván gróf miniszterelnök veze­tésével. Pontban tizenegy órakor kürt­szó hallatszik, a zenekar újra rázendít a Himnuszra: Horthy Miklós kormányzó érkezik. Buzáth János alpolgármester beszédet mondott, majd fölkérte Sipőcz Jenőt, a főváros polgár- mesterét, hogy a leleplezés után a székesfőváros közönségének örök időkön át való hűséges és szeretetteljes gondozásába vegye át az emlékművet. Sipőcz Jenő polgármester lépett ezután a szónoki emelvényre ős miután a kormányzótól engedélyt kért és kapott a szobor leleple­zésére, lehullott a lepel. Ezután Apponyi Albert gróf megindult a díszsátorból az emel­vény felé. Amig a szónoki emel­vényre főlérkezeít, szüntelenül hangzott a taps és az éljenzés. ges nagysága abban állott, hogy milliók öntudatát az a két esz­me érinti legközvetlenebbül, ame­lyet kiválóan ő képviselt: a nép felszabadításának és a nemzet füg­getlenségének eszméje. És e nagy gondolatok terjesztésében övé volt a lángelmének legmerészebb szárnyalása. Kivételes, szinte dé­moni akaraterőre volt szükség, hogy korhadt viszonyokból ki­váltva azt az ellenállhatatlan lelki áramlatot, mely egy kiváltságos osztályt rábírt a kiváltságról való önkéntes lemondásra, mely egy földesurakból álló parlament­tel megszavaztatta a jobbágyság eltörlését. Bármennyit Írunk az izgalmas európai légkör számlájára, el kell ismernünk, hogy a tettéválást a Kossuthban való emberfölötti akaraterő kényszeritette ki. Es azután a nemzet zöme vállalta a kockázatot, mely végül is tra­gédiába füllt: Kossuth Lajos éle­tének s a magyar nemzetnek tragédiájába. Mikor 1905 ben először tettem lábamat Amerika földjére és sűrű érintkezésbe léptem az amerikai nép minden rétegével, élőnek találtam Kos­suth Lajos öíven évvel koráb­ban kifejtett működésének em­lékét és hatását. Az öregek az­zal dicsekedtek, hogy látták Kos­suth Lajost, a fiatalabbak, hogy apáik látták őt. A magyar hi­vatásba, a magyar energiába vetett hit élt általa. A Kossuth szimbólumban megrögzitett nem­zeti erőre és annak átvitelére az idegen nemzetek tudatában ma nagyobb szükség van, mint va­laha. Szabadságunk és függet­lenségünk ma más ellenállások­kal, más akadályokkal küzd, mint Kossuth Lajos idejében, de a küzdelem semmivel sem köny- nyebb. Akadhat e, aki függetlenségnek csúfolja azt az állapotot, ami­dőn nap nap után érezzük az idegan beavatkozásoktól való le­alázó függést? Vájjon élet-e ez? A szabad- ságszerető népek ébredező lelki­ismeretéhez felebbezzük igaz­ságtalan sorsunkat. Vájjon me­lyik élőnek szava harsog úgy végig a világon, mint ennek a halottnak márványbafarakott né­masága? Megrendülve állunk ha­zánk ama szülöttjének szobra „Kossuth szobra mindenkorra a magyar nemzeti energia emléke és a magyar feltámadás záloga4’. Apponyi Albert gróf beszéde a Kossuth-szobor leleplezésén. — Midőn ma történelmünk egy óriásának, Kossuth Lajosnak szobrát leplezzük le, nem kell sokat kutatnunk, hogy mik az ő élete munkájának vitán felülálló, soha el nem múló értékei. Két nagy eszme és egy nagy energia forrt össze a köztudat­ban az ő nevével. Röviden kifejezve ez a két nagy gondolat: a magyar népszabadság és a magyar nemzeti függetlenség ikertestvér gondolata. Ez a két vezőreszme történelmi fejlődé­sünkben választhatatlan volt egy mindent átfogó reformmunkától. A mindent összefoglaló reformok korszakában gondviselésszerüen adattak nekünk a nagy férfiak, akiknek körében Kossuth Lajos működött. Eötvös József, Szé­chenyi IstváD, Deák Ferenc és Kossuth Lajos nevéhez fűződik főképen ez a reformkorszak, melyben valamennyien egyfor­mán követelték a nemzeti mun­ka egyesítését. Széchenyi István társadalmi reformtevőkenysége Kossuth Lajost föllelkesítette, hiszen ő koszoruzta meg Széchenyit a legnagyobb magyar nevével. De Kossuth nem hitt tisztán tár­sadalmi reformok sikeréban, ha nincs egyúttal biztosítva a nem­zeti függetlenség. Széchenyi lán­goló hazafisága bizonyosan át' érezte ezt az igazságot, hiszen ő volt Kossuth Lajoisal együtt a kornak nagyjai között a legát­fogóbb elme. Csak az akadályok mérlegelésében különböztek egymás­tól. Kossuth Lajosnak különle­

Next

/
Oldalképek
Tartalom