Egri Népújság - napilap, 1927/2

1927-09-13 / 206. szám

EGEI N1PÜJBAÍÍ

fűzért kötött homlokom köré. Én leveszem és visszafonom ezt a virágkoszorűt a magyar polgár homlokára, mert ami történt, ami előrehaladás és javulás történt ebben az országban az utóbbi esztendők alatt, az a magyar polgár megfeszített erejéből történt.

Ha itt valaki érdemel dicséretet, úgy a magyar polgárság az, mely erején felül teljesítette kötelességét.

— Valamikor Cézárok uralkodtak, akik a hatalmat önkényesen saját céljaikra használták fel. Volt olyan Cézár, aki a hatalmat zsarnok módra, de népe javára használta föl. Nem mindig zsarnok, aki zsarnok. A helyzet és az idő lehet zsarnok, amikor a hatalom birtokosait kemény tettekre kényszeríti. A hatalom élee kritikának teszi ki magát, amikor terhet rak a polgárok vállaira, amely alatt ropog a derék és keresztet, amelynek terhéből nem lehet lefaragni. Itt a polgárság talán panaszkodik, de elismeri, hogy a hatalom jót akar.

1927. szeptember 13

szédét. A díszközgyűlés a Himnusz hangjaival őrt véget. — A miniszter és kísérete dr. Bossik Pál prépost-plébánosnál vacsorán vettek részt és a késő esti órákban tértek vissza a fővárosba. (K. A.)

én nemzetemet, ezért vagyok csilingelő Csenge- tyűje a magyar gondolkozásnak, vészharangja minden torzsalkodásnak, lámpagyujtogatója a magyar egybeforradásnak.

Percekig tartó zúgó taps és éljenzés követte a miniszter beTüzoltónap Tiszafüreden.

Hatalmas ünnepségek, vármegyei tüzoltóverseny keretében ülte 50 éves jubileumát a „Tiszafüredi Egyesület". — A vármegyei tüzoltóverseny első diját a káli csapat nyerte.

Liberalizmus, közszabadság és állam.

— A legutóbbi hetekben mint univerzális orvosságról esett sző a liberalizmusról. Valaki azt állította, hogy Magyarország addig nem lehet nagy és boldog, míg vissza nem tér a liberalizmus nemes hagyományaihoz. Egy másik valaki pedig azt mondotta, hogy ameddig nincs birtokában a polgár a stadad- ságjogok teljességének, addig nem lehet bennünket a nyugati államok közé besorolni. Ezekkel a problémákkal én is foglalkozom. Az államjog, az államfilo- zőfia világosan megmondja, hogy as állam célja a közjó. Az állam köteles a közjót úgy megtervezni és előmozdítani, hogy a nemzet általános színvonala emelkedjék minden téren és az egyes ember is megtalálja a maga boldogságát. Ha a szabadságjogok teljességét é# a liberalizmust egybevetem ezzel a tétellel, arra a megállapításra jutok, hogy módosítani kell mindhármat. Ha a liberalizmusnak vagyok a hiva és kívánom azt, hogy kibi teljesen szabadon fejtse ki a maga egyéniségét, lehetőleg minden korláttól mentesen, az isteni és emberi törvények keretein belül, sőt az emberi törvények kereteit is tágítani akarom, akkor, mint polgárnak is követelnem keli az egyén réA magyar nemzet leikéből lelkezettnek érzem én magam, azért beszélek itt e gondolatokról. Idevalók ezek a gondolatok a másik ezer évért küzdő ezer éves magyar léleknek gondolatai. Szárnyaljanak innen tovább és hirdessék szerte az országban a nemzet egységét. Ne torzsal- kodjanak egymással magukat liberálisnak hirdető nemes szándékú vezérek. Ismerjük meg egymásban a magyar reménységben és magyar munkában osztályos társainkat. Akkor majd nem fognak Debrecenből Kalocsa felé kiáltani. Mert én azt

szere a szabadságjogok maximumát. A két nagy szellemi áramlat tehát találkozik. Az állam fogalma azonban szemközt áll a liberalizmus felfogásával. A liberalizmus az egyén, az állam a köz javát helyezi előtérbe. A szabadságjogok fogalmával is vigyáznom kell, mert tökéletes szabadság nincs. Az akarat és erő kell, hogy egymással párhuzamosak legyenek. Végtelen erőnek kellene lennie, hogy az egyén minden akaratát megvalósítsa. Egyetlen egy van azonban, akinek akaratával tökéletesen összhangzásban van az ereje s ez a jó Isten. Én egy családnak, egy községnek, egy megyének, országnak, nemzetnek vagyok tngja. Az én szabadságom nem lehet itt több, mint a másé, mert korlátoznám őt. Testvérek vagyunk egy államban, polgárai vagyunk egy nemzetnek, ez maga korlátozza a szabadságjogokat. Annyi szabadságjogot szabad adni a polgárságnak, amennyi nem veszélyezteti az összességet. Reánk, az élen állókra a szabadságjogok követelése csak olyan részről lehet benyomással, amely garanciát nyújt arra, hogy abból a közjónak és egyéni jónak kára nem lehet.

mondom: barátaim! magyarok! ti ott, a magyar Debrecenben és a magyar Kalocsán, nem magyarok vagyunk-e, kereszt- hordozói a magyar Kálváriának valamennyien? Nem kell-e a lelkek egybeforrasztása, hogy a magyar nemzet egyetlen, messze- világítö, szikrázó fáklya legyen és nem apró, nyolcmillió kis mécses égjen itt, kinek kinek a lelkében.

— Nincs nekem semmi érdemem. Amim van, azt Isten és Isten után az én nemzetem adta nekem. Egyetlen érdemem, hogy szeretem az én testvéreimet, az

Tiszafüred, szeptember 12.

Az Egri Népújság kiküldött munkatársától.

Hevesmegye egyik legnagyobb járási székhelyének, Tiszafürednek polgársága szombaton és vasárnap, két napon keresztül ünnepelte tűzoltó csapatának, a Tiszafüredi Önkéntes Tűzoltó és Mentő Egyesület-nek ötven éves fennállását és a járási vándorverseny zászlójának felszentelését. Ugyancsak ez alkalommal tartotta a Hevesmegyei lűzoltó Szövetség rendes évi közgyűlését s ezzel kapcsolatosan vármegyei tűzoltó versenyét.

A két nap alatt valóságos méhkas volt a hazamenti város. Mindenfelé eleven élet pezsgett, felvonuló lűzoltőcsapatok trom- bitaharsogáea riadt ki itt-ott az utcák zsongásából, a középületek zaszlődíszt öltöttek, a polgárság örömmel várta otthonának falai közé a vármegye legkülönbözőbb helységeiből egybegyűlt íüzolíőcsapatokat — a kiváló rendezés legszebb eredményeként.

A jubiláns ünnepség a szombat esti közgyűlésre érkezők hivatalos fogadtatással kezdődött. A fogadás és elszállásolás után 7 órakor vette kezdetét a városháza dísztermében a Tiszafüredi Tűzoltó Egyesület dísz- közgyűlése, melyen Okolicsányi Imre alispánnal az élén resztvettek a vármegye és a város előkelőségei, a Szövetség megbízottai s a vasárnapi versenyekre már megérkezett csapatok vezetői. A diszgyűlest dr. Mocsáry György, a tiszafüredi tüzoltőtestület elnöke nyitotta meg a üdvözölte a megjelent vendégeket. Beszéde után Veres József egyesületi titkár ismertette a testület történetét. Magvas, értékes előadása alatt sok tapssal ünnepelte a közönség az 50 évvel ezelőtt megalakult testület öt élő alapítótagját: Kova ssy Ferenc, Kovássy Kálmán, Reif Sándor, Boknik János és Braun Ignác tiszafüredi polgárokat. Breznay Imre vm. tüz- rendészeti felügyelő az elismerten fényes szónoki képességeiből fakadó, tömör, gondolatgazdag, stílusos mondataival üdvözölte — a dÍBzgyűlés résztvevőinek élénk tetszése mellett — a jubiláns egyesületet. A gj ülést dr Mocsáry elnök zárőszava és a Himnusz fejezte be.

— Az ünnepi gyűlést követte a Hevesvármegyei Tűzoltó Szövetség közgyűlése, amelynek keretében Okolicsányi Imre alispán nyújtotta át Breznay Imrének és Mártonffy Lajosnak, a Szövetség kebelében e ltőltött 25 munkás esztendőjükért a királyi díszérmet; majd Breznay Imre ismertette a H. T. Sz. múlt évi működését. Este 9 órai kezdettel pedig ismerkedési összejövetel volt a tiszafüredi «Hangya» helyiségeiben.

A tulajdonképeni ünnepség, a járási vándorzászló Bzentelése, megyei versenyek, díszgyakor- lai, társasebéd és a táncmulatság vasárnapra maradlak. — A résztvevő tüzoltőcsapatok zöme a vasárnap reggeli vonattal érkezett, ugyancsak ezzel a vonattal jött a versenyekre dr. Marinovich Imre ny. belügyi államtitkár, az Országos Tűzoltószövetség alelnöke, _a szövetség titkára, Falusy Károly kíséretében. Az állomáson Lipcsey Ákos járási tűzrendészen felügyelő fogadta a vendégeket. A fogadtatás után a körülbelül 300 főnyi tűzoltó, impozáns menetben, élén az egri Bornemissza cserkészek fúvószenekaréval, — mely különben a lepergő ünnepség alatt több ízben sikeresen szerepelt, — a zászlóanya, dr. Mocsáry Györgyné lakása elé vonult, ahol az előkelőségek és ötven csinos magyarruhás koszorúsleány csatlakoztak a menethez. Innen a kutholikus templomba haladt a tömeg. — Az ünnepi szent misével, melyet Wéber János plébános mondott, kezdődött a zászló- szentelési ünnepség. — A templomot zsúfolásig megtöltő közönség soraiban ott láttuk dr. Hedry Lőrinc főispánt, dr. Hedry Lőrincnét, Okolicsányi Imre alispánt, Okolicsányi Im- rénét, dr. Marinovich Imre államtitkárt, a Mocsáry, Schlei- minger, poroszlói Graeffl, Széky, Lipcsey, Kékessy családok tagjait, Roncsik Jenő debreceni tűz* oltófőparancsnokot, Mártonffy Lajos vármegyei árvaszéki elnököt, dr. Cserba Jenőt, a tiI)e ha olyan részről sürgetik a szabadságjogokat, amely gyanús, azokkal szemben azt mondom: Az én nemzetemmel szemben, az én polgárságommal szemben, az én államommal szemben nincsen szabadság!