Egri Népújság - napilap, 1927/2
1927-08-14 / 184. szám
Ára 16 fillér, vasárnap 24 fillér. Eger, 1927. augusztus 14. vasárnap. XLIV évf. 184. sz. Előfizetési dij postai szállítással: ega hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon: Szerkesztőség II, Kiadóhivatal 176. édesanyjának erős szivéhez, védő kezéhez. Az a néhány buzgó lélek, aki innen Egerből, hét évvel ezelőtt a magyar föld területi integritásáért ment Máriához könyörögni a bélapátfaivai ősrégi cisztercita templom boltivei alá, ma már több ezerre sokasodott. — Töredelmes hittel, bíző lélekkel évről-évre mind többen járják a zarándoklóé imacsillagos útját. S szilárd eltökélésük, hogy addig fogják ostromolni az Eget, mig kérésük meghallgatásra talál. Immár hetedszer jelenik meg az egri templomok ajtaján a felhiváe, mely a bélapátfaivai fogadalmi zarándoklatra szólítja fel a buzgó sziveket. Mintha az időn különösen kedvező légkör tenné fogékonnyá a lelkeket az ima erejébe vetett hitre. Az első hat zarándoklás alatt oly sötét s vigasztalan volt a láthatár, hogy csak az Istenben s a magyar jövőben biző szivekben égett a jobbrafordítő remény mécsese. Ma a világot mozgató akaratnak egy szerény eszköze lord Rothermere gyújtogatja az igazság csillaggyertyácskáit a világpolitika égboltozatára ; nyomában mindenfelől dereng a láthatár, körülöttünk a hazugság farkasai szűkülnek félelmükben, mi pedig túláradó bizakodással kémleljük az idők változását. Lord Rothermere egymagában véve kevés sorsunk jobbra- fordulásához; üres bizakodásunk talán még veszedelmessé válhat s semmittevésre késztethet. Soha időszerűbb nem volt a jelsző : Imádkozzál és dolgozzál ! Ma dolgoznunk kell rendületlen kitartással, megfeszítetten és verejtékezve, de munkánkra áldást csak belülről nyerhetünk. Az ekevas, a kalapács, a toll, a sző poshanyítja a mag számára az ígéret földjét, az integritás kalászát azonban csak az isteni akarat szemöldök rezdülése érleli, mely nélkül »egy levél sem hull le a fáról*. Magyar szivek, egri szivek, vegyétek fel augusztus havában háromszor is lelketek ruháját: Nagyboldogasszony napján, a szent Jobb ünnepén s zarándokoljatok ki minél nagyobb számban augusztus 21-én Bélapátfalvára, az őii templom áhítatot* keltő falai közé ! Dr. Urbán Gusztáv. «mfre«»MNStt#«®tg&t-nm&ii Német példára törjük le a drágaságot! Augusztus havában nemcsak üstökösjárás van a rejtelmes égboltozaton ■ nemcsak nyári csillaghullások eliobbanő fénye gyönyörködteti a szemet. Augusztus havában régi szent ünnepek alkalmai a magyar imádságok csillagezreit gyújtják fel a mennyégen. Tizenötödikén a magyarok védasz- szonyához: Nagyboldogasszonyhoz küldi milliók szive alázatos fohászait: Magyarországról, »édes hazánkról, ne feledkezzél meg szegény magyarokról!« Húszadikán pedig a magyar sorsot ezerévvel ezelőtt oly isteni sugallatú energiával jobbra fordító szent kéz ünnepét üljük, buzgó szívvel könyörögvén: »Hol vagy István király, téged magyar kiván .. .« Mintegy cserében az égről letűnő csillagokért, a magyar nép a hála érzésétől kifényesedett, imádságos lelkének sugarait szegezi fel e napokon a firmamen- tumra. Egész évi munkájának éltető reménye, a termés learatva, kiciépelve, a hombárokban átömlött folyékony aranya, csoda-e, hogy a gazda s mindenki, akiben az évenkint megújuló istenáldás tartja a lelket, ünneplő ruhában s ünneplő lélekkel siet háladásra Nsgybol- dogasszony s Szent István király oltára elé. Eger népe ehhez a két gyönyörű imádságoB alkalomhoz hét évvel ezelőtt még egy imacsillagokkal kivert országút építését határozta el, hogy azon a magyar Bors Pátronájának trónusáig könyörgő szavával eljusson. Ezer év gazdag termését egy szörnyű vihar szőtdűlta, gyilkos tűz elemésztette, rablő kéz elhordta, a vihar után kisütő napsugár egy tehetetlenül porban vergődő szivet ragyogott be. De a megcsonkult nemzettörzs épen maradt szive nem akart meghalni, élni, dobogni akart; vérét még alattomos mi- azmák lázasra hevítették, ám az örök élet erői mihamar az egészség ritmusát dalolták. A csonka nemzettörzs nem keresett új útakat, szive odavezette, ahonnan ezerév dicső hagyományai sugároztak: a magyarság Felhívás a lelkes »Magyar nőnek születni szép és nagy gondolat« »A francia nő, férjének játékszere, — a németnek munkásnője, az angolnak úrnője, — a magyar nő lelkes segítő társa férjének az élet viharaiban«. Hozzátok szőlők tehát, lelkes magyar asszonyok, akiknek ősei kiérdemelték a fentebbi mondást, — a címként tündöklő költői megnyilatkozást. Hetek óta tanácskoznak vitatkoznak és tervezgetnek eszes nagy férfiak, miként törjék és vagdossák le, a bennünket ölelő és fojtogató polip karjait, a rettenetes drágaságot. — Nem találják meg a helyes módúét, a gyógyító panáceát, amely rólunk le szabdalná vagy lesorvasztaná a fojtogató szörny rettenetes karjait. magyar nőkhöz! Hiába jelentkezik bátor vitéz, aki kész egy-egy kart levágni, —- adőleengedéssel szállítási kedvezménnyel; a polip karja, rövid idő múlva űjra kinő s ez az elpusztíthatatlan hüllő elevenebb lesz, mint amilyen volt. Egy időben Berlinben tartózkodtam napokon át, s egyik kora reggelen a »Botanische Garten*közelében lévő csarnok felé sétálgattam s ime a vásár- csarnok előtt és körül türelmesen áldogálő ezernyi nőt látok csoportosulni, minden zaj nélkül. Feltűnt a dolog s figyelni kezdettem. Egyszerre észrevettem, hogy a csarnok egyik kapuján kijön egy jól öltözött tekintélyes űr, vastag aranylánccal a mellén s hangosan beszélni kezdett a nőkhöz. Még nem szólott tiz szót, amidőn pont a homloka közepén találta egy a nők valamelyikétől dobott tojás, amelyet azon pillanatban húsz, harminc másik követett, s a szónok úrnak csúfosan kellett gyorsan visszavonulni, a harcra kész asz- szonyok hangos kacagásától kísérve. A néhány lépésre tőlem állő rend őre is jóízűen nevetett s kérdésemre, kedélyesen elmondá hogy a »Fleischerek«, az összes hűsárű üzemek, két pfenninggel emelték a hús és zsiradék árát, amelyet azonban a vásárlő nők nem engednek. Egyetlen nő sem vásárolt, amióta kitették az árdrágító táblát; pedig a ma- gistratus megengedte, — hogy a vásárló közönség, a nők, a felemelt árakat elfogadják. Kiváncsi voltam ezen bojkott eredményére s helyemen maradva, várakoztam. A nők tömegében vegyesen voltak: urinők, munkásnők és cselédlányok; de mindnyájan egy közös akarattal tartózkodtak a vásárlástól, mintha előre összebeszéltek volna. Pedig nem elég volt, hogy az elsők észrevegyék a csupán kettő pfenig- gél emelt árakat a már tartózkodtak a vásárlástól s a később jövők mind egy szálig tartózkodtak a vásárlástól a nem ac- ceptált árakon. Egyetlen egy sem vásárolt. Mert meg volt arról győződve, hogy ha összetartanak, győzniök kell. A megcsufolt szónok a hús- piaci testület egyik elöljárója volt, sajnos, a vásárló nők ezt nem respektálták. Megindult tehát a csarnokból a mindenfelé való telefonálás ■ a csarnokban tudatára jöttek annak, hogy az árfelemelési kísérlet nem sikerült, mert hasonló szilárd álláspontot foglaltak el a berlini nők a többi csarnokoknál is és a húsüzem az egész óriási városban megállott. Azt hiszem, meg voltak már az elöljáróknak a tapasztalataik s tudták, bogy a berlini német nők érvényt szereznek akaratuknak, mert kitartanak s azt is tudhatták, hogy legfeljebb egy óra hosszáig várakoznak s azután máB főzési programúira térnek át ■ ezt az ő üzemeik
