Egri Népújság - napilap, 1927/2

1927-07-30 / 171. szám

Ära 16 fillér, vasárnap 24 fillér. Eger, 1927. július 30. szombat. XLIV évf. 171. sí. Előfizetési díj postai szállítással: egy hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. Urban Gusztáv. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Liceutni nyomda. Telefon: Szerkesztőség II, Kiadóhivatal 176. *<WfT- rftítaii »fclitr rW Haza akarják hozni Hatvany-Deutsch Lajost. Az emigránsok hazaszivárgása állandóan folyik. Eleinte a ki­sebb gonosztevők kerültek kü­lönféle kompromisszumok és paktumok eredményeként vissza a magyar földre, most azonban a vérszemet kapott társaság a nagyobb hazaárulókat akarja itthon biztonságba helyezni. A magyar nemzeti közvéle­mény legújabban nagy megdöb­benéssel értesült arról, hogy a Károlyi-forradalom legfőbb uszi- tőjának, anyagi és szellemi finan- cirozőjának az éidekében indí­tottak mentőakciót. Hatvany- Deutsch Lajos a hatalmas cu- korbárő, aki irodalmi habárait a háború alatt megvásárolt Pesti Naplóban bazaellenes uszí­tásokkal szerezte, megunta a száműzetést és mintha misem történt volna, most előkelőén haza akar utazni. Mivel a magyar hamar felejt és a tok bűnös között a cukor- báró hazaárulási bűne talán már elhalványult az emlékezetben, szükségeinek tartjuk ennek az »emigränt«-nak bünlajstromát saját szavaival mondatni«*], amint azt ő 1918 ban az Esztendő cimü havi folyóiratban dicsekedve megírta. 1. Hatvany-Deutsch Lajos meggyalázta az 1848-as sza­badságharcot, mert a csőcselék zendüléséről a következőket irta : »Forradalmakat fél és egész svindlerekkel, hamis és igaz exaltálődőkkal s nem pedig ren­des nyárspolgárokkal szokás szítani. így volt ez 1848-ban is.« 2. Hatvany-Deutsch Lajos már 1918-ban ellensége volt Magyar- ország területi integritásának. Emlékiratainak 30. oldalán ezt írja: »Délután először radikális diákok jöttek a redakcióba. Azután jött egy küldöttség a diákok többsége nevében. Jó- kabátos, jőcipős, gutgesinnt tár­saság. Az ország határának in­tegritását követelték. Szigorú vallásos tanítást, birályhüséget, tudomisénmit. Majd hogy kidob­tam őket.« 3. Hatvany-Deutsch Lajos meggyalázta hősi haloltainkat és háborús vitézeinket. Emlék­irataiban ezt írja: «Mire sietek a Platzkommando elé : gőpropo- gás, fegyverzaj. Itt tudtam meg, hogy a hősök hősiessége tulaj- donképan minden embernek az a buta hite, hogy a golyó csak a szomszédját éri. Mert ott voltak velem együtt Pest összes idegesei, felmentettjei, érzékenyei és a legnyugodtabban nézték a Platz- kommando ostromát.» «Be kell vallanom, mondhatailan kéj volt katonák felett ítélkezni. Úgy éreztem egy pillanatig, hogy most Vilmos császártól kezdve az arcátlan Arzokig minden ka­tonát meggyalázunk.» Szerinte a hősök buták voltak és ő fék­telenül gyűlölte azt a magyar katonát, aki hazája védelmében becsületesen harcolt és még az életét is hajlandó volt odaadni az öti határokért. 4. Emlékiratainak majdnem minden torában alantas, durva és hazug módon gyalázza IV. Károlyt, a legmagyarabb fő­herceget Józsefet, II. Vilmos j német császárt, a szövetséges | bolgár királyt és török szultánt, j »IV. Károly király az az ügye- fogyott, az a még olajban sem megszépíthető kis osztrák had­nagy, akit a magyarok király­nak gúnyoltak..« »derék őr- mesterképüHabsburg,.« »Vilmos császár a bajuszpedrő hirdetés«, »a török szultán vén eunuch..« A cukorbárőnak ezek sz embe­rek mind hitványak voltak, csak a Kunfi Ztigmondok voltak a fél­istenek. 5. Hatvány-Deutsh Lajos is ott volt, amikor Belgrádban el­adták a becsületes Diaz-féle fegyverszünetet elrendelő szerző dést, Franchet d’Esperey fran­cia tábornok kezére adták kány- re-kedvre Erdélyt, a Felvidéket, a Bácskát és a Bánátot. Hit­vány cinizmussal ezt írja erről a gyalázatos jelenetről: »Mindenekelőtt konstatálnom kell, hogy mindenki egészen jó étvágygyal vacsoráit, mindenki érdeklődött az iránt, hogy kof­ferjét bepakolták-e és megvan-e az a kitűnő szerb mézbe már­tott kompét, melyet ki ki ottho­ni kedveseinek vitt«. Tehát a kompót volt a fontos, | a magyarok hazája elveszhetett. Elég oka volt tehát a cukor­bárónak elszökni erről a föld­ről, amelynek népe soha meg nem bocsáthat neki, csak meg­torolhatja gyalázkGdásait. ő a külföldön sem tagadta meg múlt­ját, pénzelte a bécsi vörös szö­kevényeket és velük együtt gya- lázta a nyomorúságából éledező szerencsétlen magyar nemzetet. Akik ennek a hazaárulőnak hazatérését kívánják és itthon büntetlenséget akarnak neki biz­tosítani, azok azonosítják magu­kat HatvaDy-Deutich Lajos bű­nével. Ezeknek azt üzenjük: Esztergom, július 29. Az Egri Népújság tudósítója jelenti: Ma reggei 9 órakor Esztergomban a gyász jeléül bezárták az összes üzleteket. A több ezer főnyi vendégseregre való tekintettel az egyházi ha­tóság felfüggesztette a böjtöt erre a péntekre. A megszállott területekről is ezer számra ér­keznek a hívők dr. Csernoch János bíboros hercegprímás te­metésére. Kilenc őrá után megnyitották a székesegyházat, amely Ma­gyarország legnagyobb tem­ploma, de szűknek hizonyult a sokezer főnyi gyászoló közön­ség befogadására. Féltizenegy órakor a várme­gyeház előtt kürtszó jelezte nagybányai vitéz Horthy Miklós kormányzó érkezését. A kor­mányzó fogadta a tisztelgő dísz­század parancsnokának jelenté­sét. Azután megkezdődött a gyász-ünnepi díszbe öltözött papság felvonulása a bazilikába, majd a kormányzó és az or­szággyűlés két házának és a kormánynak a tagjai vonultak fel gyászdíezben. A főhsrcegi { családok tagjai, a katonai és »Becsületbeli kötelességünknek ismerjük, hogy a nemzet méltó felháborodását minden adandó alkalommal éreztessük a haza- áruló báróval és pártfogóival. Ezzel tartozunk hősi halottaink, elrabolt területeink és megszál­lást szenvedő magyar testvére­ink nevében. Hatvany-Deutsch Lajos nem teheti magyar földre többé a lábát addig, amíg itt egyetlen becsületes magyar ember él. — Akik vele együtt akarnak lenni a hazaárulásban, azok száméra nincs más megoldás, mint az, hogy menjenek utána! polgári előkelőségek és a tíz­ezer főt meghaladó gyászoló közönség vonultak fel ezután a temetéshez. Tizenegy őrá után néhány perccel bevonult a bazilikába dr. Szmrecsányi Lajos egri ér­sek, hogy az ünnepélyes rek­viemet pontifik álja. Az előkelőségek a szentélyben foglaltak helyet. A kormányzó baloldalon a gyásszal bevont prímási trónuson ült, vele szem­ben a szentély jobb oldalán a pápai nuncius foglalt helyet. Az ünnepi rekviem végezté­vel a fekete miseruhát fekete palásttal cserélte fel az egri ér­sek és a ravatalhoz vonult nagy papi segédlettől. Dr. Szmrecsányi érsek megadta a feloldozást az elhunytnak. Ezután még három püspök abszoluciója következett. Erre a prímási uradalmak egyen­ruhás erdészei vállukra emelték a koporsót és kivitték a főszékes­egyház előtti térre, ahol a m. kir. honvédség dísz-százada tisztelgett a nagy halottnak. Innen a már előbb kialakult gyászmsnetben, a bazilika oldal­bejáratán, a hercegprímások sír­boltjába viltás a koporsót. A I Eltemették dr. Csernoch János hercegprímást. Dr. Szmrecsányi Lajos egri érsek végezte a temetési szertartást. A kormányzó, a kir. család tagjai, a törvényhozás két házának elnökei és a kormány tagjai a gyászmenetben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom