Egri Népújság - napilap, 1927/1
1927-05-20 / 114. szám
2 SfiGRi NfíPCJSAO akkor a magyar falukon nö, erősödik és öntudatra kél egy társadalmi osztály, mely versenyt fut a civilizációért, a kultúráért, a művelődésért, mely lelke mélyéig nemzeti és konzervatív, mert érzése a magyar föld rajongó szoretetéból fakad. — Áldott a nemzet életének az a pillanata, melyben e két fenntartó eró találkozik. — Ne húzódjanak otthonaikba a magyar kúriák ősi urai, hanem térjenek vissza a közéletbe, szálljanak le a falu népéhez, szerezzék meg annak bizalmát, találják meg a magyar vér örökös sorsközösségének a hangját és döntsék el együtt a nagy problémák sorsát. Vigyázzanak a középosztály tagjai, nehogy a társadalmi evolúciók során a falu társadalma máshonnan merítsen sugalmakat és más vezetőket emeljen vállára, mint az egyedül arra hivatott intelligenciát. Ám a falu népe se ítéljen a birtokos ur, a magyar kőzéposz tály felett az olyan sűrűn hangzó átlátszó tendenciájú vádaskodások, gúnyolódások alapján, ne — a különösen radikális oldalakról kiszínezett — hibákat boncolgassa, Az olasz munkacharta okmány egyik bevezető szakaszának márványban kínálkozó szavait kellene ebben az országban minden nyilvános helyen, középületen, társadalmi egyesületen, miadenki szeme elé felírni: <A munka társadalmi kötelezettség, akár testi, akár technikai, akár szellemi formában végeztetik.» Igen erre van szükség! Társadalmi közmunkára, mindenki erejének, tehetségének igénybevételére, mert nemosak a háború veszteségeit kell kipótolnunk, hanem a békének rombolásait is. Minél kevesebb ünnepet és ünneplést, de annál többet a társadalmi közmunka szorgalmas hétköznapjaiból. Legyen keve- sebb a sző, és eredményesebb a sett. É3 ha a munka egy-egy — E gondolat szolgálatában együtt akarok működni é* haladni mindazokkal, kik ebben hanem vegye számba a történelmi múltat. Hiszen az ország fenntartása az ősi tradíciók, hagyományok megőrzése, — a nemzet közjogi öntudatának ébrentartása, — a magyar közélet etikájának megóvása, — rengeteg vér és önzetlen áldozat volt e középosztály kötelessége ezer éven át, melynek jutalmát fajátszerető, izzó nemzeti érzésében lelte csupán. — A társadalmi differenciák kiegyenlítődésének kérdései során várnak reánk a legsúlyosabb szcciálproblémák. Megérett a helyzet ezeknek a megoldására ! A munkásság eszmélni kezd és hajlandó a nemzeti alapra helyezkedni. A munkásság lelkében ébredező magyar lelkiismeret a polgári társadalomra is kötelességeket ró. Első sorban a megértést! Meleg szívvel éa határozott jóakarattal kell megérezaünk és átéreznünk azokat a vágyakat, sóvárgásokat, melyek a bányák mélyén, a gépek zajában, az ipari műhelyekben dolgozó munkás lelkében élnek és fogamzanak és ezeket a vágyakat a szunyadő hazafias érzés felszitásíval eleven valóBŐgá kell változtatni. vasárnapján összejövünk ünnepelni, és a zengő oréciők zenéjében megfürdik a lelkünk visz- szatérve a hétköznap szerszámaihoz, igyekezzünk tetté változtatni a bölcs szavakat és megrögzött magyar szokás szerint az elezáüotl sző nyomán ne maradjon minden a rógibeD. — A dolgozó társadalomban rejlik a megújhodás jövője ! Csak az önzetlen munkában egybeolvadó társadalmi erők állhatnak ellen sikerrel annak — a létező társadalmi rendszereket felforgatni vágyó — eszmeáramlásnak,— mely a világ különböző pontjain fel-felütve fejét, vér- teoger, társadalmi osztályok kiirtása révén oly evolúciót akar, melyben megsemmisüljön a nemzet, a társadalom és a mindennek alapját képező erkölcs. — az országban — mely a keresztény felfogásban izmosodott és annak hanyatlásával bukott el — osztály és felekezetre való tekintet nélkül áldoznak a nemzeti érzés oltárán. — Ha érzéseim nem vonzaná- nak különösképen is a közigazgatás kérdéseihez, napjaink pro blémái mégis az adminisztráció felé fordítják a közfigyelmet. — A nagyközönség folyton sokasodó, gyakran egész újszerű szükségletének kiszolgálása épp úgy mint az állami adminisztráció fokozódó igényeinek kielégítése a közigazgatásra is fokozottabb kötelességet ró. Egyrészről közelebb kell férkőznie a való élethez, másrészről sokoldalúnak kell lennie. E két kivánalom kizárja a bürokratizmust, a paragrafusok merev kaptafázását. Talán különösnek tűnik fel, ha azt állítom, hogy elöbbrevaiónak tartok egy, talán stílusban pongyolább egy két soros intézkedést, ha az határozott, gyorsan kél és azonnal végre lesz hajtva, — mint a különböző retortákon leszivárgő kipallérozott irodaremekművet. A közigazgatás egyszerűsítésének a köztudatban élő kívánalma ezeknek a bürokratikus zökkenőknek kiküszöbölésével, — valamint a különböző felebbezési fórumok leegyszerűsítésével már nagyjában megoldást is nyer. Az autonom testületek háztartásáról szólva meg kell emlékeznem arról a disparitámT, mely váró sok és különösen kisebb köz ségek között háztartásaik vitele szempontjából fennáll. Nem állandósítható bz a helyzet, hogy kis községeink az öOVo-ban megszabott községi pőtadőből saját háztartási szükségleteik kielégítésére alig pár százalékot használhassanak fel csupán ■ emiatti lehetetlenné váljék természetes fejlődésük követelményeinek kielégítése. Meg kell itt találni és pedig mielőbb a megfelelő kiegyenlítést, melynek megvalósításában bizalommal tekintünk a kormány intézkedései elé. Áttérve az általános gazdasági kérdésekre, elsősorban a földreform ügyét említem. A földreform befejezése és a földbirtokok felszabadítása egyaráut érdeke úgy a normális jogrend korlátái közé visszatért országnak, mint a régi ■ miut az uj birtokosoknak is. Válsággal küzd az ipar és vál ság van kereskedelmi téren is. Az állami beruházások kétségkívül elsősorban vannak hivatva foglalkoztatni a hazai ipart, — ám mindez csak akkor fogja jótékony hatását éreztetni, ha a közép és kisipar hitelének a kérdése is megoldást nyer, a hazai ipar nemcsupán az őt védő törvények védelme alatt, hanem Erezze meg a munkásság, hogy midőn munkaalkalmak megteremtésével munkás- védelmi intézkedésekkel jön a polgári társadalom feléje, evvel a gesztusával meghívja ahhoz a nemzeti alkotó munkához, mely Magyarország újjáépítéséért folyik. A társadalmi osztályok egymás közötti megértésének ápolása és az általános munkakészségnek fokozása képezze e helyen működésemnek két sarkpontját; — politikámnak tengelyébe pedig a keresztény nemzeti gondolatot állítom. 1927. májú* 20 versenyképességével is igyekezzék megnyerni a fogyasztó közönség spontán támogatását. — A kereskedelem terén számolnunk kell a különböző kereskedelmi szerződések által nyújtott lehetőségekkel. Komoly meggondolásra int az a körülmény, hogy külkereskedelmi mérlegünk passzív. Külkereskedelmi mérlegünk passzivitásán elsősorban az egész társadalom komoly elhatározása és cselekvése segíthet. — Ezen országos érvényű és hatáBU kérdések vármegyénknek speciális problémáival szorosan összefüggnek. Sajnálom, hogy azoknak részletes kifejtését ezalkalommal, — már a korlátok közé szabott idő keretei miatt sem, nem tehetem meg, — csupán annak kijelentésére szorítkozom, hogy vármegyénk gazdasági érdekeinek készséges támogatásán kívül bizton ez ámíthat rám a vármegye közönsége minden szociális, kulturális, közegészségügyi, valamint, — utolsónak említve, de nem utoljára — általános forgalmi érdekeinek, jogos kivár ságainak meg valósításában. — Készséggel ajánlom fel csekély erőimet, de legőizintébb jőszándékomat minden nemei cél szolgálatában, mely a vár megye hazafias közönségének, dolgozó népének boldogulása, előbaiadása, nyugodt fejlődése érdekében áll és ebben a munkában bizalommal számítok a törvényhatóság minden hazafiasán érző polgárának önzetlen támogatására. — Köszönöm a vármegye közönségének azt az előlegezett bizalmat, — melyre érdemessé lenni férfias, komoly törekvésem leend. — A Mindenható áldása legyen egyetértő munkánkon! — A főispán üdvözlése. A programmot adó űj főiipán szavait gyakran szakitotta félbe zajos helyeslés és lelkeiedő éljenzés, a beszéd befejezése után pedig szinte szűnni sem akart a kitörö ováció, melynek lecsil- lepultával a törvényhatósági bizottság nevében dr. Széky Péter, a vármegye tisztikara nevében Hcvesy Gusztáv főjegyző, a kisgazda-társadalom nevében pedig Plósz István üdvözölték az új főiipánt. Dr. Hedry Lőrinc főispán meghatva mondott köszönetét az üdvözlésekért. A díszközgyűlés ezzel véget ért, a főispán ezután kíséretével levonúlt az aliipáni hivatalba, ahol fogadta Heves vármegye tisztviselői karának tisztelgő- küldöttségét, amelyet Okolicsányi Imre alispán vezetett.
