Egri Népújság - napilap, 1927/1

1927-05-17 / 111. szám

Eger, 1927. május 17. kedd. XLIV évf. 111. sz Ara 16 fillér (2000 K), vasárnap 24 fillér (3000 K). Előfizetési dij postai szállítással: egy hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Liceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. gató eszmék faragta új bálvá­nyok hamar porba hullottak s a lelkekben hamar megindult a regenerálási folyamat. Ez az, ami az iskolák tekintélyét visz- szaállította és ez az, ami az ilyen iskolai ünnepélynek, mint a tegnapi volt, az egész társa­dalomra kiható jelentőséget köl­csönös. Vissza az erkölcsi ideálokhoz, vissza a krisztusi szeretet, ön- feláldozás, kötelességtudás, tét• tekben megnyilvánuló szociális érzés, igazi jótékonyság elvei­hez ! E mellett tettek vallomást az öreg és fiatal diákok — s ezért üdvözli őket tanáraikkal együtt, együtt társadalmi osz­tályra, felekezetre való tekintet- nőikül, az egész földresujtott, elemi csapásoktól is nyomorga- tott magyarság. Dr. Schönvitzky Bertalan. Ballag már a vén diák .. . Az egri gimnázium zászlószentelési ünnepsége. Hatszáz öregdiák hatvan évfolyam képviseletében adott egymásnak találkozót a feledhetetlenül szép ünnepségen. Az egri diákok szíve, öregeké és fiataloké egy­aránt, egy ütemre dobbant össze vasárnap, amikor a ciszterci rend gimnáziumának zászlószentelési ünnepére gyűltek össze az ősi iskola falai közé. Ez a lélekemelő ünnepély hit­vallása volt az összesereglettek- nek az örök erkölcsi eszmék mellett, amely eszmék évszáza­dokon át — az elmúló és a nyo­mukba lépő nemzedékeken ke­resztül — élnek a magyar intelli­gencia, a magyar nép szívében. Lehet e a magasztos gondolat­nak nagyszerübbmanifesztáciőja, mint amilyen a vasárnapi volt? A zászló előtt tisztelgő menet­ben, a kisdiák életvidám fürge menetelése melleit ott dobbant az érett férfi öntudatos erős lépése, az öregkor megfontolt járása és az ezüstös fejű, de az ideálok iránti ltlaesedésben ifjúi lelkű aggok csendes haladása. Hat évtized generációja tett vallomást, az integer, a csorbít- hatatlan hazaszeretet és a vallás­erkölcsi világnézet nemzetfenn­tartó eszméje mellet». A zászlószenteléa nemcsak ebből az alkalomból volt idősze­rű ünnepély, jelentősége sok­kal több, mint az elmúlt ifjú­ságra való kedves visszaemlé­kezésé. Úgy ez az ünnepély is, mint a hazánkban és mindenütt megnyilvánuló diákmozgalmak, iskolatársi egyesülések: a nem­zeti társadalmak életösztöné­nek hatalmas megnyilvánulásai, amelyekben a diadalmaskodó erkölcsi világnézet jut szóhoz. A múltban rosszul értelmezett felvilágosodottság eszme-áram­lata elsősorban ahhoz lett hűt­len, azt akarta tagadni, akinek létét köszönhette: a szellemi előrehaladás kútfőjét, a hitet és az iskolát. Ez az irányzat az iskolát, a maradiság fellegvárá­nak, az emberi fejlődési szabad­ság guzebakötőjénak tekiutette. A technikai előrehaladás roha­mos üteme kevéllyé tette a lel­keket s minthogy a kevélység nem ismer tekintélyt, megtagadta az iskola tekintélyéi. Jöttek az évek és jött hazánk, népünk, intelligenciánk, szeren­csétlen gorsforduiása. A felfor­Eger, május 16. Felemelő, s a maga nemében szinte páratlan szép ünnepség színhelye volt vasárnap Eger, az ősi iikolaváros. Zászlószente­lési ünnepségét tartotta a törté­nelmi egri falak között immár három évszázad óta fennálló egri gimnázium, a ciszterci rend egri Szt. Bsrnát-gimnáziuma. Ez az ünnepség nemcsak az intézetnek, nemcsak az iskolába járó gim­nazistáknak ünnepe volt, hanem ünnepe volt mindazoknak a fiatal ős öreg férfiaknak, akik valaha ennek a gimnáziumnak szentelt falai közűi indultak az élet rögös útjaira. Hatvan esztendő értékes munkájának érett gyümölcsét látta újra keblén az Alma Mater. Mintegy hatizáz öreg diákja — a húsz éves jogásztól a 82 éves aggastyánig — jött vissza erre a napra az ősi intézetekhez. Hat­van évfolyam képviselői tettek tanúságot arról, hogy még min­dig él a hűség lelkűkben a szent eszmék és elvek iránt, amelyeket ez intézet falai között a ciszterci tanárok tanítása plántált lelkűk­be. A hűség, a szeretet, a hála demonstrációja volt a ciszterci gimnázium öreg diákjainak fel­vonulása az intézet megszentelt zászlója előtt. Szerenád. Május 14.-én, szombaton este, kezdődött az ünnep. Az Egerbe érkező vonatokon százával jöt­tek a gimnázium régi diákjai. Nyolc őrá tájban a gimnázium ifjúságának fúvós zenekara, lam­pionokkal, a megyeház elé vo­nult és szerenáddal köszöntötte a zászlőanyai tisztségre felkért Okolicsányi Imréné alispánnét. Innen a nagypréposti lak elé vonult a lampionos menet és a legöregebb öreg diáknak, Csekó Gábor nagyprépost prelátusnak adott kedves szerenádot. A gim­názium elő vonult ezután a ha­talmas tömegtől kisért lampionos zenekar és a terraszon három- negyedkilenc tájban megharsan­tak a kürtök és szálltak a má­jusi estében a lelkesedő köszön­tés, üdvözlés, dallamai dr. Wer­ner Adolf apáthoz, az intézet kegyurához... A zászlószentelés. Vasárnap délelőtt félkilenc órakor a gimnázium Primusz udvarán megszólat a régi csen­gő. Gyülekeztek az öreg diákok. Felolvasták a névsort. Évfolya­mok szerint sorakoztak a haj­dani iakolatársak és bevonultak a templomba. A legöregabbbek a legelső sorokban foglaltak he­lyet. Utánuk a többi évfolya­mok sorrendben. Az »aktiv« gim­nazisták, vagy ahogy az öregek nevezték: a kisdiákok, a mellék- oltárok előtt helyezkedtek el. Kilenc órakor fényes papi segéd­lettel, főpapi díszben, megkezdi az ünnepi szentmisét Werner Adolf dr. zirci apát. A régi diákmisék ájtatos han­gulata ömlik el lelkűnkön. A kó­rus, csengő hangú fiatal gimna­zisták kedves kórusa, ma is ép- pan oly lelkesedéssel énekel, mint mi énekeltünk. Ezer régi szép emlék előtt elevenedik öreg diák- lelkűnkben, amikor Bedross Gyu­la öreg diák ajkán felcseng az Ave Maria örökszőp áriája. . . Szentmise után feledhetetlen jelenet. A zászló megszenteléie. A zászló maga is feledhetetlen kép. Fehér selyem alapon Ma­gyarország, Eger város és a Ciszterci Rend címerei. Másik oldalán a Boldogságos Szűz előtt Szent Bernét és a ciszter­ci atyák. Özv. Král Jőzsefnő művészi elgondolásű gobelinje. Dr. Werner Adolf zirci apát megszenteli a zászlót. Az ima után meghatott leikéből fakadt szavakkal adja át a csodaszép szimbólumot Okolicsányi Imréné aliípánnőnak, a koszorús leányok ős vőfélyek ékes csoportja előtt álló zászlőanyának, szzai a ké­réssel, hogy mocsoktalanul őriz­ze meg a gondjaira bízott zászlót, mert a zászló Ishet tépett, lehet ron­gyos, csak maradjon mindig szeplőtelen, hófehér ... Okolicsányi Imréné zászló­anya átvette a zászlót és fehér selyem szalagot kötött reá. Majd ünnepélyes csendben így hang­zottak fel a zászlóanya szavai: — Felszentelt zászló! — Légy áldott, mert annak az iskolának lettél szimbóluma, mely nekem Istenben hívő hű fiakat adott — ezt mondja a haza. — Légy áldott, mert iskolád egy évszázadon át egyedül s több mint két évszázadon ke resztül folytonosan nevelte népemnek buzgó és okos ve­zéreit — ezt mondja Heves vármegye. — Légy áldott, mert iskolád nekem jótevőm, hiszen saját fiaim a hitben, és hazaszeretet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom