Egri Népújság - napilap, 1927/1
1927-04-21 / 89. szám
Ára 16 fillér (2000 K), vasárnap 24 fillér (3000 K). Eger, 1927. április 21. csütörtök. XLIV évf. 89. sz a Előfizetési díj postai szállítással: egy hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér. POLITIKAI NÁPILAP Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. egyensúlya s népességének egész exisztenciáia. Az aratástól persze még jó harmadfél hónap választ el, a szürettől m9g idestova félesztendő ■ addig ezer veszély leselkedik a mindennapi kenyerünkre. És ugyanannyi gond, aggódás, izgalom fogja időről- időre végigszántani lelkünket. A saját hétköznapi gondjaink közé elsáncolva, nem fogunk-e megfeledkezni a magyar jövőnek nemcsak reánk, de legfőké- pen utódainkra kiható fontosságú, lélekbemarkolni hivatott nagy problémájáról?! És lesz-e elég erőnk a saját polgári nélkülözésünk szikkadt kenyeréből letörni ős feláldozni egy darabot azért, hogy a fiainknak vagy az unokáinknak itt egykor ismét kalács teremjen — talán?! Beethoven emlékhangverseny az egri városi színházban. Tavaszi gondok barázdálják a homlokunkat s j ezek a gondok mostanában év- \ ről évre visszajárnak. Ezidén semmivel sem csekélyebbek, mint a múlt esztendőben valának, de ■őt az egri ember számára jelentékenyen megszaporodtak tavaly óta. Megzavarják az álmunkat és megkeserítik amúgy is kevés örömünket. Ürmöt kevernek ünnepi poharunkba s állandóan keserű tőlük a szájunk íze. Ilyenkor pedig, ünnepek utáD, mikor lassan ujűl meg a gazdasági élet lendülete, különösen is birtokba veszik lelkünket a gondok. A tegnapnak s a mának nyomása holnap még bizonyára reánk nehezedik. Ezzel a gondolattal már meg ie tudnánk barátkozni. De enyhülni fog-e a terhek súlya holnapután s nem érkezik-e a kedvező fordulat számunkra későn? Ki tudjuk-e heverni valaha, amit évek sora óta reánk mér a szomorú magyar sors és nem fog-e nyomása alatt nyomorékká görnyedni a jövő nemzedék is?! A gyermekeink, akiknek a magunkénál nyugodtabb, boldogabb, emberibb életet óhajtanánk. Ez az a kérdés, mely különösen is reánk mered az ünnepek csöndjében, mikor nem kell tartanunk a végrehajtó látogatásától s nem prezentálnak kifizetésre egy-egy jóformán már elfelejtett számlát. Súlyos kérdés biz’ ez ős ez szedi csak igazán redőbe homlokunkat. Szinte megkönnyebbűlésszám- ba megy, hogy elmemkülhe- tünk előle a mindennapi élet aktuálisabb gondjai közé. És azon kezdhetjük törni a fejünket — valóban itt az ideje — hogy honnan teremtsük elő a májusi házbért s vájjon okvetlenül szükséges lesz-e törleszteni a legközelebbi váltőlejáraikor. És beletemetkezhetünk 8Z agrárország népének mindenkori életbevágó kérdésébe : milyeneknek mutatkoznak a terméskilátások a mostani állapot szerint? Hiszen az őstermelő ország egész boldogulása egyetlen ütőkártyára vagyon feltéve s a természet szeszélyétől függ az ilyen állam gazdasági mérlege, pénzügyi Egerben, a városi színházban ünnep volt tegnap. A zeneművészet ünnepe. Ünnepi díszt öltött a színház, ünnepi diszt a közönség lelke. Virágok díszítették a színház belsejét; hálás kegyelet a közönség szivét. Az emberiség egyik legnagyobb alakját, a világi zeneirodalom minden idők legkimagaslóbb lángelméjét ünnepelte Eger, akinek törékeny testét száz évvel ezelőtt fogadta magába az anyafőid, lelke pedig itt ragyog, világit közöltünk ma is és világítani fog évszázadok múlva is. Kettős szellemi élvezetben volt része a színházat zsúfolásig megtöltő közönségnek. Az egyik volt a lángelméjü költő Beethoven remekműveinek hivatott egyénektől való előadása, a másik annak a szemlélete, hogy Eger nem maradt ki abból az óriási koncertből, amely mindenütt az egész világon, ahol a műveltség gyökeret vert, elhangzott a Beethoveu-centennárium alkalmából. Sajnos,a klasszikus zene régóta pihen már a «magyar Athénben.» Fáradtan, mozdulatlanul. Beethoven nagy szellemének kellett visszajönnie, hogy fölkeltse nyu- govásából. Elismerés illeti azt a néhány buzgó, lelkes egyént, élükön Sturm József siketnéma- intézeii tanárral, akik fölvetették az ünneplés eszméjét, s nem sajnálták a fáradságot, önzetlen munkát a 60 tagú zenekar összeállítására s a hangverseny megrendezésére. Bolca gondolat volt a rendezőség élőre elnökül a város polgármesterét kérni fel, mert így nem csupán egy lelkes csoport ténye az emlékünnep, hanem Eger városáé, s ennél az eseménynél nem maradtunk kivül azon a sűrű növényen, amely a művelt nyugatot elválasztja a szélső kelettől. A hangverseny művészi oldala már a nevénél ős műsoránál fogva magában hordja fényét és jelentőségét. A zene világnyelv, amelyet egyformán megárt a föld minden népe. Ezen a nyelven legszebben, legfönségesebben Beethoven 6zólt a nemzetekhez. Ezt a nyelvet, Beethoven örökbecsű nagy műveit, szólaltatták meg a hangverseny művészi magaslaton járó szereplői. A hangverseny minden száma magas színvonalon álló művészi részlet volt. Hiszen valamennyi Beethoven alkotása s mind hivatott egyének kezébe jutott. De a csúcsnak, a bércnek mégis az V. szimfóniát kell tekintenünk. Bethoven is ebben a műfajban nőtt nagy mesterei, Mozart és Haydn fölé, s ezt fejlesztette kolosszális méretűvé. A C moll szimfóniába bele vitte az emberi lőlek minden hullámzását, a mély érzelmeket ős erős indulatokat. Hallatszik benne az indulatok kitörése, a lélek vívódása. Kiérzik belőle a zokogás, szenvedélyes fölkiáltás, panaszos sóhajtás ; de kihallatszik a fájdalmak béklyóiból fölszabadult lélek örömujjongása, diadalkiáltása, halk suttogása is. S a zenekar, élén nagy tehetségű vezetőjével tudta követni a lángelméjű költőt. A primhe- gedűk sirámos fölsikoltásai, majd halk, szelíd éneklései ; a másod és mély hegedűk diszkrét kísérete; a csellók búgó, panaszos hangja; a nagybőgők kikitörö mennydörgése, a rézfuvők erélyes beleharsogása; a kibontakozott viharos harmóniák s a vissza lecsöndesült halk akkordok hűen kifejezték azoknak a zenei gondolatoknak csodaszép tömegét és lelki tartalmat, amelyet ez a szellemériás belevitt nagy alkotásába. Az a fenség, az a szingazdaság, az a klasz- szikus forma, amely az V. szimfóniának biztosítja a jövő századok művelt nemzedékeit, sok helyen idegrázóan bontakozott ki a közönség édes béklyóba kötött lelke előtt a művészi magaslatra emelkedett előadás hatása alatt. Amit itt Huszthy Zoltán az ő kiváló zenei műveltségű 60 emberével s az ő bámulatos vezető képességével, rendkívüli zenei intelligenciájával produkált, a zenekar állandó lendületben levő hosszú gyakorlata nélkül, ez előtt csodálkozva kell meghajolnunk. Az orkesztrális zenei előadásnak legfőbb kelléke, legnagyobb értéke s egyben leggyönyörköd- tetőbb vonása a fegyelem, s ennek eredménye, az egységes ösz- szesimulő játék, amelynél fogva a zenekar egyetlen óriási hangszerré válik a karnagy kezében. Ezt a fegyelmezett, összesimulő, kifejező előadását hallottuk azV. szimfóniának, mint egyfelől a kiváló teknikai készültséggel s a karnagy vezetése iránt teljes fogékonysággal rendelkező zenekari tagok, másfelől a zenemű szellemébe mélyen behatoló karnagy értékes szép sikerét. A legnagyobb dicsérettel kell megemlékeznünk a zenekar lélekkel teljes játékáról, a dinamikai eszközök művésziesen fokozatos alkalmazásáról, a gyönyörű halk pianők gyöngéd finomságéról, a forték kitörő erejéről. Nagy értőket láttunk a 60 tag játékának bámulatos egyenletességében, a szólamok erejének arányos beosztásában; a kiemelkedésre szánt szólam-részek diszkrét erősítésében s a többi hangszerek halk, de nem túlzott visszavonulásában.