Egri Népújság - napilap, 1927/1

1927-01-08 / 5. szám

Eger, 1927. január 8. szombat. XLIV. évi 5. sz. Ára 16 fillér (2000 K), vasárnap 24 fillér (3000 K). Előfizetési díj postai szállítással: H egy hónapra 5 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 f llér. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceum nyomda. Telefonszám: 11. Többtermelés. Ez a fogalom nagyon divatos jelszóvá lett az utóbbi időben. Ha sokat emlegetik is, m*g sem válhat unottá ez a kérdés. A többteraielés nemcsak azt jelenti, hogy ugyanazon termelési té­nyezőkkel, több eredményt hoz­zunk létre, — ugyanaz a föld több búzát, bort teremjen, — hanem azt is, hogy ugyanazt a termelési eredményt, kevesebb erővel, vagy amint mondanák, olcsóbban állittuk elő. Nagyon jől tudjuk, hogy miDt elsősor­ban mezőgazdasági termelő or­szág, boldogulásunkat a világ­versenyben csakis úgy találhat­juk meg, ha a magyar gazda termelési költségei, a munkásság kihasználása nélkül is csökken­nek és így számításait a nem­zetközi verseny érvényrejutása mellett is megtalálja. Kérdezhetnék most már, mi ; ennek az olcsóbb termelésnek a ! titka? Nem más mint a kultúra, olcsóbb termelésre és e mellett virágzó gazdasági viszonyokra esek a megás kulíuráju nemze­tek képesek. Az okszerű gazdál­kodás, az okszerű termelés stb. amelyekről, ha máshonnan nem, a szakkönyvek címlapjairól tu­dunk, nem jelent mást, mint a tudományos tapasztalatoknak, a gyakorlati gazdasági éleiben al­kalmazását. Kultúránk emelése tehát velejár gazdasági viszo­nyaink emelésével, ezért van nagy jelentősége annak a kul­turális programmnak, amelyet épen városunk országgyűlési képviselője Klebelsberg Kunő gróf kezdeményezett éa megva­lósít. Ebben a kulturális programm- ban mérföldkövet jelent az a legújabb intézkedése, amely egymillió pengős állami ösztön­díj alap létesítését célozza, arra, hogy abból a szellemi közép- osztálynak azok a magasabb középiskolai osztályokat, vagy egyetemi tanulmányokat végző gyermekei nyerjenek tanulmá­nyi segítségei, akik képessége­ikkel kitűnnek. Ez a terv mint kultúrpolitikai elgondolás is minden elismerést megérdemel és azzal érdemileg foglalkozni, meghaladja egy cikk keretét, azonban szigorúan gaz­dasági szempontból is irányt jelző. Jelenti pedig annak a he­lyes takarékossági elvnek, a kul­túra területén is érvényrejutáaát, hogy a meglevő szellemi erőket nem szabad veszni hagyni és a magyar szellemi középosztály­ban, illetve annak ifjú nemzedé­kében már meglevő kulturális erőt a nemzet érdekében tovább kell fejleszteni. Nem lehet elta­gadni, hogy a középosztály gyer­meke, már a szülői házból is olyan jelentékeny szellemi tőkét, ezen felül különösen a tudomá­nyos pályák iránt bizonyos át­öröklött hajlandóságot hoz ma­gával, hogy megfelelő nevelés és komoly munka mellett, na­gyobb eredményeket érhet el, mint a környezetének ezt a reá- hatását nélkülöző más, egyéb­ként ugyanolyan tehetséges, ifjú. Ne essünk egyoldalúságba, ami­lyen helytelen volna, ha a magyar középosztály gyermekei kizáró­lagosan csak az u. n. lateiner pályákon akarnának elhelyez­kedni, épen olyan rövidlátó és kortesízü politika az, amely min­dég csak a középosztály halálra- ítéltségőről beszél. A magyar kultuszminiszter megtalálta az utat. Az értékeket nem veszni hagyni, hanem a gazdasági és tudományos több- termelés szolgálatába állítani azokat: olyan kitűnő gazdasági befektetés, amely nem csak, a magyar középosztály háláját, hanem a befektetett 1 millió pengőnek százszoros kamatait is meghozza a miniszternek, illetve a nemzetnek. A községi háztartások szomorú helyzete. Kaptuk és közérdekű voltára tekintettel közöljük sz alábbi levelet: A vármegye jobb módú köz­ségei közé tartozó Tmanána község 1927. évi háztartási költ­ségvetésének tárgyalása alkal­mával a községi elöljáróság ja­vaslata szomorú helyzetben tűn­teti fel a község háztartását. A költségvetés fedezeti és szük­ségleti részének részletes ée té­teles indokolása után a javaslat a következőket mondja: A költségelőirányzat tartalmá­ból, részletes éa tételes javasla­tunkból, láthatja a képviselőtes­tület, hogy a község 1927 évi költségvetését a legvégső határig leszorított takarékostág szem előtt tartásával állítottuk össze. Az 50% pőtadó korlátái közé való szorítás miatt a költség- vetésben a legszükségesebb, ha­lasztást nem tűrő szükségleteket, úgymint: a meglevő épületek jósaiban tartását, a közegész­ségügy megvédése érdekében még szükséges mély fűrású kutak és vágóhíd létesítését, ős a leg­elemibb állategészségügyi köve­telményeknek megfelelően a vá­sártér helyreállítását sem irá­nyozhattuk elő. Tiszanána községben az ipar és kereskedelem nem hogy fej­lődne, hanem visszaesést mutat, mivel a község a vasúti háló­zattól távol esik. Á kereseti adó a költségvetés fedezeti rovata alatt, annak behajthatatlansága miatt, csak fiktív tétel. Borfo­gyasztási adóból jövedelme apa- dőban, mert 1 pengő 50 filléres korcsmái borár mellett fogyasztó kevés akad. Űjabb jövedelmi forrásokat, kedvezőtlen fekvése miatt, a község létesíteni nem képes; szükségleteinek fedezé­sére tehát a község ingatlan vagyonából származó csekély jövedelmén kívül tisztán a pót- adőra van utalva 50% keret közé ezorítve. Az egész háztartási költség- vetésre röviden azt mondhatjuk, hogy a felsőbb hatósági rendele­teken alapűlő szükségleteket a költségvetés egyes fejezeteinek tétele alá számszerűleg bejegyez­tük; az ezek után rendelkezésünk­re állott csekély fedezetre hívtuk elő a község autonom hatáskö­re alá tartozó tulajdonképpeni községi szükségleteket, melyek közűi a még tengődőket eluta­sítottuk, a teljesen pusztulásnak indúltak életét pedig injekciók beadásával igyekeztünk meg- kosszabbítani, amiből ugyan eredményes győgyűlást nem vár­hatunk, mert ható erejét gyen­gíti az egységes adőkezelés. A községi elöljárók, rendőr és szolgaszemélyzet javadalm zása nevetségesen ciekéiy, ennek oka az is, hogy megbízható rendőr és szolgaszemélyzet nem áll az elöljáróság rendelkezésére. A tisztviselők é* segédszemély­zet apasztására a munkahalmaz miatt gondolni sem lehet. A kép­viselőtestület tudja legjobban, hogy a kőt jegyző, két s*géd- jegyző és kőt írnok naponkint 9 órát dolgoznak, vasárnap és ünnepnapokon is csak délutánjuk szabad. A községi háztartás rendezé­sére két kivezető út mutatkozik: vagy államsegély a tisztviselők javadalmazásához, vagy enge­dély a községi pótadó százalé­kának felemeléséhez, mely utóbbi elől tudomásunk szerint a képviselőtestület Bem zárkóznék ei. Ezen két eset el­érhetetlensége után mást nem várhatunk, mint az elődeink által létesített beruházásoknak teljes pusztulását. Tiszanána, 1927, január 5. Vedlik Béla, főjegyző. Füzesabony és Vidéke Kereskedőinek Köre. A vasúti forgalom kellős kö­zepén fekvő Füzesabony nagy­község nemcsak szerencsés hely­zetének, hanem sokkal inkább kiváló és avatott vezetőinek kö­szönheti rohamos fejlődését. Nemrég számoltunk be az Egri Népújság hasábjain arról, hogy a község fő útvonalának mind­két oldalán járdát építettek és valósággal városias jeliegst ad­tak a derék községnek. Most pedig olyan esemény híre ér­kezett hozzánk, amely Füzes­abonyt a környező községek társadalmi és gazdasági góc­pontjává emeli s egyúttal új, szélesebb irányi szab a jövő fejlődésének. Az történt ugyanis, hogy Vízkereszt napján Mező- tárkány, Makiár, Nagytálya, Besenyőtelek, Dormánd, Kere- csend, Andornak, Szihalom, Egerfarmos községek bekapcso­lásával megalakult Füzesabony és Vidéke Kereskedőinek Köre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom