Egri Népújság - napilap, 1927/1
1927-01-05 / 3. szám
Ára 16 fillér (2000 K), vasárnap 24 fillér (3000 K). Eger, 1927. január 5. szerda. XLIV. évt 3. sz’ Előfizetési dij postai szállítással: egy hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség : Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. 1927 legnagyobb problémája. Az elmúlt esztendők uralkodó planétája az adó volt. Amilyen örvendetes, hogy az adózás az államháztartás mérlegét szanálta, éppen annyira égető és jogos a kívánság, hogy végre rzanál- tasaék a sokat emlegetett magángazdaság is. Az egfsz ország őrömmel és bizakodással várta a magángazdaságot kecsegtető beruházási munkák megindítását, de az eddigi eredmények nem elégítették ki a várakozásokat. Ha az állami beruházások szövevényébe nézünk, kiderül, hogy a felhasznált 212 millió aranykoronából aránytalanul kevés jutott valóban hasznos beruházáeokra és olyan célokra, amelyeknek megvalósítása különösen az iparnak jelentékenyebb munkaalkalmat nyújtott volna és gyökeresen segíteni tudott volna a munkanélküliségen. Az ipar ssempontjából ugyanis közvetlen értékkel csak j azok a beruházási célokra for- j dítoít összegek bírtak, »melye- j két a Máv., a posta és a külön- ! féle építőakciók kaptak. Ilyen j célokra a rendelkezésre álló ] összeg 48.7 százalékát fordítót- | ták. Ez ez arányBzám látszólag \ megnyugtfitőlag hat, de tekintetbe kell vsnni, hogy ebben bennfoglaltatik a csepeli kikötő- építés, a házépítési kölcsön, úgy, hogy a teljes előirányzatnak tulajdonképen csak 24 százaléka jutott valósággal az iparnak. A megtörténteken segíteni nem lehet, de a rendelkezésre állő j tapasztalatok alkalmasak arra, I hogy azokat a jövőre nézve j hasznosíthassuk, annál is inkább, mivel a népszövetségi kölcsönből még rendelkezésre álló 81 millió aranykoronának beruházási célokra való felszabadítása a közel jövőben remélhető és mert a második városi beruházási kölcsön felvétele folyamat ban van. Foglalkoznunk kell a beruházások kérdésével most az új év küszöbén, hogy azoknak végrehajtása valóban komoly értéket jelentsen a hazai termelésnek és összhangban álljon azokkal a feltételekkel, amelyek a hasznos beruházási programútok kereteit — ott, ahol a feds- i f zetet végeredményben az adózók teljesítése nyújtja — megszabják. Hasznos állami vagy községi beruházás csak az, ahol a rentabilitás és produktivitás elve érvényesül. Ahol ez az elv nem nyerhet érvényesülést, olt az invesztíciós alkotásnak olyannak kell lennie, hogy felhasználása a magángazdaság jövedelmének fokozását elősegítse. Pusztán munkaalkalmak teremtése céljából befektetéseket eszközölni csak akkor szabad, amikor az ilyen inségmunkák megindítását — mint nálunk, Egerben is — magasabb társadalmi érdekek kívánják. Ezeknek az elvi szempontoknak figyelembevétele ős az eddigi tapasztalatoknak mérlegelése mellett csak az a vélemény Eger, 1927. január hó 4. Évek óta arra törekszünk, hogy városunk egy megfelelő postapalotához jusson. Sajnos törekvésünk mindezideig eredménytelen maradt ígéretet kaptunk évek során át több ízben is, de az ígéret—sajnos —ígéret maradt. Meddő fáradozásunk után városunk legnagyobb jótevőjéhez, érsekfőpásttorunkhee fordűlt a város, hogy a postapalota érdekében városunk iránt tanúsított addigi atyai szeretőiéhez hívan vegye kezébe az ügyet, nagy befolyásával tegye lehetővé, hogy ez a régen vajúdó kérdés a kormánynál kedvező elintézést nyerjen és a város — tekintettel a nagy munkanélküliségre — jobb sorsra érdemes iparosainknak a postapalota 5—8 milliárdos építkezésével munkaalkalmat biztosíthat* son. Alig telt el három hőt, örömmel kaptuk az értesítést, hogy érsekfőpásztorunk szíves közbenjárására és határozott kívánságára a kormány — dacára annak, hogy erre a célra költ- ségvatéeileg fedezet nem volt — elrendelte, hogy Eger város részére egy postapalota létesítése iránt Eger város polgármesterével az előzetes tárgyalások haalakulhat ki, hogy nem Iahet beruházási célra rendelkezésre álló összegeket arra felhasználni, hogy az így életrehívott intézmények és alkotások versenyt támasszanak a magángazdaság tevékenységének. Igaza van Rainhold német birodalmi pénzügyminiszternek, aki a legutóbbi «Industrie Tag»-on a következő kijelentést tette: <Az állami és községi közületeknek tőkéiket ki kell kapcsolóink abból a tévé kenységi körből, ami a magángazdaság feladata. Az államnak nem lehet eélja, hogy abból a pénzből, amit adóztatás útján a jól organizált és helyesen vezetett versenyképes vállalatoktól elvesz, rosszul vezetett és versenyképtelen vállalatokat létesítsen, vagy támogasson.» Indéktslanül folyamatba tétessenek. Néhány nap után a posta- kincstár műszaki képviselője városunkba érkezett és polgármesterünkkel a. postapalota építkezése ügyében beható tárgyalásokat folytatott. Az eredeti terv az volt, hogy az új postapalota a postakiDCs- tár tulajdonát képező Clubépület helyén építtessék fel, ez azonban a szűk utcai telek miatt kedvezően elintézhető nem volt. Ily körülmények között a város kénytelen volt más, kedvezőbb megoldást keresni, mivel fontos érdekünk volt a postapalota építkezését mielőbb biztosítani. A város anyagi áldozattól «am riadt vissza akkor, amikor erre a célra megvette 420 millió koronáért a Binét- féle telket az Irgalmasok kórházával Bzemben, amely telek a mellette lévő és beleékelödő kis telek megvételével a legalkalmasabb a postapalota céljaira. A város hajlandó volt ezt a telket a postakincstár tulajdonát képező Club-épülettel némi ráfizetéssel elcserélni. Mivel a posíakincatár erre nem volt hajlandó, a város a cserét felajánlotta mi den ráfizetés nélkül. Ily értelemben került esen fontos ügy a december 18 iki közgyűlés tárgysorozatába, szerényen meghúzódva egészen hátúi 35. pontnak, a lényegtelenebb ügyek között. Az állandó választmányban szokás szerint a közgyűlés előtti napon alaposan megtárgyalva az ügyet, az állandó választmány egyhangúlag arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Binét féle telket, amely a postapalota céljaira a legalkalmasabb, cserébe adja, a bár kevésbé értékes Club-épületért. Azt a köz- bsvetett indítványt pedig, hogy esetleg a gőzmalom Széchenyi utcai épülete is felajánltassék, nem fogadta el azzal az indokolással, hogy ne komplikáljuk és késleltessük a postapalota építkezését újabb javaslattal. Az állandó választmánynak ezen egyhangú javaslata lett a másnap megtartott közgyűlésnek előterjesztve. Legnagyobb meglepstésemre néhány nap múlva arról értesültem, hogy a képviselőtestületnek a poatakincstárhoz is felterjesztett határozata így szól: Erre való tekintettel s hogy a poetakincstár segítségére legyen, elhatározza a kép viselötsstülst azt, hogy a legutóbb megszerzett * 532 négyszögöl nagyságú, 897 hrsiz. Irgaimas-utca u. n. «Binét-féle» telket felajánlja a postakincstárnak cserébe a Club épületért, a postapalota felépítésére. Egyben kijelenti a képviselőtestület azt is, hogy a «Bioét féle» telken levő alkalmasabb építkezés céljából hajlandó megszerezni a postakincstér költségére a telek kiegészítő részét képező 85 négyszögöl területű 896 hr»z. Kurucz Mihályné tulajdonát képező telket is. Értesülvén pedig arról, hogy a po&takincstar a posta elhelyezésére az Egri Gőzmalom r. t. Széchenyi utcai épületet szándékozik újabban megszerezni, kijelenti a képviselőtestület hegy ezt az akciót szívesen veszi, mert egyrészt a posta céljára az épület igen alkalmas lenne, másreszt azáltal, hogy ezt a kincstár megveszi, mód nyujtat- nsk arra is, hogy a város gaz dasági életére nézve igen nagy fontossággal bíró, évek óta szü netelö malom megindulhasson. Meglepődtem, a mikor a határozat utolsó bekezdésében fogFutár. «jo*««* i.»-*** ».-.«ii*»., Az egri postapalota épitése.
