Egri Népújság - napilap, 1926/2
1926-11-26 / 269. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG ' ctaeági iskola, megfelelő gazda- ^ ^jsági épülettel és berendezésiéi. * Kétségtelen, hogy J súlyos milliókat jelent a tervezet megvalósítása. De mert alig "j van még egy város, amelyben a népoktatási intézetek, de különösképen az állami népoktatási intézetek olyan megfelelőt- len elhelyezésűek, olyan hiányos méretűek, olyan higlenikús és esztétikus nevelésre alkalmatlanok és olyan szegényes kül- sejüek lennének, mint épen a magyar Athénben és mert ezen nagyobbára mezőgazdasági jellegű város erkölcsi és kultűrálie színvonalának emelése, anyagi helyzetének jobbu- lása, fejlődése elsősorban attól ’függ, hogy képesek ieszünk-e a város népoktatás ügyét a jelzett fejlesztésekkel, építkezésekkel megfelelően emelni, az áldozatokat úgy a városnak, mint az iskolafenntartóknak meg kell hozniok. A tervezet a kivitelt illetően is szolgál javaslattal. A királyi kincstár és Eger város közönsége között az 1887. évi május hő 6.-án kötött szerződés értelmében a szükséghez képest felállítandó új állami elemi iskolai osztályok elhelyezéséről és berendezéséről Eger város tartozik gondoskodni olyképan, hogy az ez által okozott költségek a város részére az államkincstár által megtéríttetnek. Ezen szerződés értelmében tehát a város köteles az állami elemi népiskolák mpgfelelö elhelyezéséről gondoskodni. Viszont a kincstár köteles a város által az építkezésekbe fektetett tőkét törvényes kamataival megtéríteni. Eger városa, belátásával a jelen állapot tarthatatlanságának, készségét jelentette ki arra, hogy az állami elemi népiskolák megfelelő elhelyezését építkezés útján biztosítja. Az evégből szükséges kölcsönt felveszi. Természetesen, ha a kincstár a szerződés értelmében a törlesztéses kamatok évenkénti fizetését vállalja. Ez a helyzet в kisegítő iskolát és az állami óvődákat illetően is. Valószínű, hogy ha az állami gazdasági népiskola jelenlegi épülete az állami elemi iskola céljaira vétetnék igénybe, a gazdasági gyakorlóterületen a város a fennti feltételek mellett hajlandó lenne a gazdasági népiskola részére is megfelelő új épületet építtetni, illetve az építéshez szükséges törlesztéses kölcsönt szintén felvenni. A rőm. kath. jellegű iskolák megfelelő kiépítését, fejlesztését illetően sem leküzdhetetlen a nehézség, mert hogyha egyházi főhatóság, a közigazgatási bizottság és a város együttesen járnak el az ügyben, akkor olyan építési segély és kölcsön remélhető, amsly feltétlenül megér demli az érdekeltség részéről annak az aránylag csekély áldozatnak a meghozatalát, amely még szükséges leend ennek a nagy kérdésnek a megoldásához. A városi és állami iskolák épületei, elhelyezése és berendezése általában mintái voltak a nem állemi jellegű és falusi iskoláknak. Ha késedelmeske- düok, ha kishitüsködünk alig 1—2 év múlva a legkisebb tanyai iskola isiülönb lesz, mint az iskolavárosnak nevezett Eger város népiskolái. •• »ses »о» сам »»»»$ Választási mozgalmak Hevesmegyében. Ez a rovatunk rövidesen nélkülözni fog minden szenzációt, sőt érdekességet is, mert a helyzet most már vármegysszerte csaknem teljesen tisztázottnak tekinthető. Az>gri választókerület 50 tagú deputáciőja a mai napon kéri fel Klebelsberg Kunó gróf kultuszminisztert a kerület jelöltjéül. Egerben persze ősidők óta mindig akad ellenpárt, s most a jobb sorsra érdemes Budavári László ugrott be ebbe a hálátlan ^szerepbe. Pártjában magas a hang, de kevés a választó, s a legcsekélyebb kétség sem fér hozzá, hogy a fajvédő jelölt most is megsemmisítő vereséget fog szenvedni Ettől még a Kakuk-párttal való «fúzió» sem fogja megmenteni, amelyre pedig alapos a kilátás, msrt Kakuk Náci hír szerint elkedvetlenedett, visszavonulni szándékozik a politikai élettől, híveit meg »átadja« Budavárinak. A hatvani választókerületben SzinyeiMerse Jenő kormánypárti hivatalos jelölt vasárnap, november 28.-án, d» u. 2 órakor tartja Hatvanban programmbs- szédét. Vele szemben a fajvédő Budahásy Miklós próbál szerencsét, megint csak el lévén készülve a legrosszabbra. Szi nyei-Merse Jenő megválasztásához annál kevésbé fér kétség, miután 6 már a 2 év előtti időközi választáskor is ciak Pti- richevich Horváth államtitkárra velő tekintettel vonakodott a neki felajánlott jelöltséget elvállalni. A delizsánc rég letűnt boldog idők kedvesen ósdi közlekedési eszköze, bezzeg jó volna most nekünk, szegény egrieknek. Közelebb jutnánk általa a nagyvilághoz, melytől az őszi menetrend ridegen elzár. Kikocognánk vele Abonyba a kora délutáni gyorsvonathoz s bipp hopp egy kettőre fenn teremnéuk az ország fővárosában. Negyedhatkor már vígan rőhatnők Budapest utcáit s ha kevés ott a dolgunk, öreg este vissza is fordulhatnánk. Miskolc felé is könnyebb volna az utunk. Oda meg ezemélyvo- nattsl tudnánk elérkezni délután négy órára. Az ősz óta erre sincsen módunk : gyorsvonattal is csak félhatra érhetünk Miskolcra. Igaz, hogy legalább ki- szórakozhaijuk magunkat a füzesabonyi pályaudvaron. Esetleg kirándulást tehetünk a kies környékre. Ráérünk. Bizony csak egy delizsánc eegíihetne rajtunk, a vármegye székhelyén lakó árva polgárokon, akiknek kitűnő déli vonalját elvette s ezzel összeköttetésűnket minden irányban agyonvágta az őszi menetrend. Egy mindenünnen kimustrált, jő öreg pőstakocsival délben elindulva, másfélóra alatt kikecmeregnénk a boldog Füzesabonyba s mér benn is volnánk az élet közepében. Ha meg jól beválnék az intézmény, idővel további járatokat is lehetne beállítani annak a-száz középiskolás diáknak a számára, akik mostanában aggódva figyelik a Golf áram pulzusát: meddig bírja még meleggel s mikor kezdődik a környékről bejáró diáknép számára a más- félórás déli vacogás ideje. Mert éhesen várakozni napról-napra a félhármas vonatra — nem élvezet épen, de még megjárja; éhesen dideregni azonban határozottan kellemetlen s nem is különösen üdvös a serdülő ifjak testi fejlődésére. Hogy erkölcsi szempontból sem kiválóan előnyös reájuk nézve a napról-napra megismétlődő másfőlórás napló- pás, arról a hivatott pedagógusok tudnának szőlani. Ismétlem tehát: három-négy delizsánc kellene Eger városának. Odaadnék értük első- szül ........... azaz hogy törvényha tósági jogunkat. Úgyis az idők méhében szunnyad, nyugodjék békében. Vígan kapnánk fel a pattogó ostorú kocsis mellé s a félhárom órai vonatot egyszer- smindenkorra átengednék azoknak, akiknek kényelmére beállították. A vidéki lakosság azon részének, mely az egri hivatalokban déli egy és két óra között (!) intézi ei a dolgát. Meg a közigazgatási bizottság vidéki urainak, akik a menetrendváltozást kiharcolták. Vagy hogy a képviselőválasztás kapcsán talán visszakap- hatnök a régi menetrendet?...! Hogyan és mikor? Balog. 1926. november 26 Katalin... Az egri jogászok bálja. «Álljatok meg! Kedves Angyalkik! Álljatok, Imé egy poéta siet ntánatok . . . Örömünnepteket dalolni kívánja : Aki rá nem hallgat, pukkadjon magába !» (Csokonai : Dorottya.) A kopott vén bohém, az öreg november tavaszi mámorát öntötte reánk. A puha hópelyhek hangtalan hullása várat magára. — November 24. — Odakünn, a nagycsöndú, langyos, szinte májusi estén zizegve hull egy levél ... a természet is kacagva búcsúzik. Búcsúja vidám köszöntő ! Már hallik, mint csilingal üvegcipellőivel a báltermek poezisa felénk. Az egri jogászok a hagyományúi Kataliá-napot tartják. A Kaszinó ünnepi mezbe bujtatott léposőházában elegáns, megyarruhás, frakkos, arany és fehérszalagdíszes rendezők fogadták az érkező vendégeket. A jókedvű jogászok közül többen a régi, fekete, zsinőros magyar attilában jelentek meg és festői viseletűkkel teljesen meghódították a jelenlévő leányokat. Egymást követik az előkelőségek, könnyedén suhan a lágyan omló báli-belépő a hófehér váltakon. Eger és a környék leányainak színe-java eljött, hogy áldozzon Terpsychorenak, a csinos és aranyosan jókedvű fiúkkal, akik repülő frakkszárnyakkal futkosnak eleget tenni a női óhajoknak. A tradioiők aranypatinájával bevont első csárdás után több mint harminc pár járta a táncot mint megannyi bolondos pillangó, lángvörös arccal, elálló lélegzettel, bomladoző hajjal a kora reggeli órákig, míg a napsugár s a kipirult arcokat lágyan ölelgető szellő gyöngéden haza nem tuszkolta a fiatalságot. — Sikerült bál volt. A jogászifjúság, mint mindig, s legnagyobb figyelemmel, gondossággal rendezte meg a megyeszerte ismert Katalin-estélyt. A hölgyek előkelő közönségéből az érkezések sorrendjében a következő neveket sikerült főijegyezni munkatársunknak : Asszonyok: Oiolicaányi Imréné, özv. Papp Imréné, Vajda Mi- hályné, Cserba Ödönné, Tompa Istvánné, dr. Székely Istvánná, Misik Ltszlőné, Saáry Józsefné, Perlaky Elemérné, Németh Pálné, Веке Gyuláné, Baán Imréné, Horkay Lajosné, Reiez Imréné, Jablonssky Györgyné, Szongott Tivsdarné, Paár Jánosné, Novotny Antalné, Szabó Károlynő, özv. Knau Gáborné, Zsíros* Sándorné, Jilek Károlyné Ficzere Rudolfoé, özv. Szétsényi Antalné, Tóbiás Józsefné. Leányok ; Gaál Matyi, Borza Ica, Papp Kató, Fehér Aliz, Vajda Gréti, Vutskics Magda, Cserba Gizi, Tompa Ella, Saáry
