Egri Népújság - napilap, 1926/2

1926-10-03 / 224. szám

2 mBl NfiPtrJ&ÚJr 1926. október 3 vízmérő órák felállításával lehet igazságosan, pontosan megálla­pítani. A lakóhelyiségek után való díjszabásnak az lenne a következménye, hogy azok fizet­nék a legkevesebb vízdíjat, akik a legtöbb vizet fogyasztanák, és legtöbbet fizetnének azok, okik a legkisebb fogyasztók. Ezen az alapon való fezámítás kétségte­lenül megbosszulhatja magát, mert így a vízcsapokat akár éjjel-nappal állandóan nyitva hagyhatják és befog következni az az eset, hogy többszörösen nagyobb vízmennyiség lesz a tényleges szükségletnél elpocsé­kolva, így kétségtelenül veszélyeztetni fogjuk fürdőink vízszükségletét, a mi uszodáink medencéinek a megtöltésénél feltétlenül kiha­tással lesz, amennyiben a me dencék megtöltésének mostani 6—7 órai időtartama a kétsze­resére is emelkedhetik. Erről — sajnos — már meg­győződtünk akkor, amikor artézi kutunk vizének yzabad folyást engedtünk. Kétségbeejtő volt a helyzet, amikor emiatt két uszo­dánk csak 12—16 óra alatt telt meg és a napi fürdőórák idejét veszélyeztve láttuk. Eltekintve ettől a fontos kö­rülménytől, a legnagyobb igaz­ságtalanság volna u lakóhelyi- Bégek és tartozékaik után a víz­díjat megállapítani. Ilyen alap- számítás mellett egy kié, vagy akár nagyobb családtagú lakó, vegy háztulajdonos a házi szük­séglethez felhasználandó legki­sebb vízmennyiség igénybevé­tele dacára, többszörösen na­gyobb vízdíjat fog fizetni, mint az, aki bár kisebb lakásban la­kik, de kert ős különféle más vízszükséglete mellett többszö­rösen nagyobb vízmennyiséget fog fogyasztani; de csak egy elenyészően csekély hányadát fogja fizetni annak ez összeg­nek, amit a bár nagyobb lakás- sí i rendelkező, de a legkisebb vízmennyiséget fogyasztó lakó fizet. Hogy ez így van, a legjobban igazolják a következő adatok: 4 szobás lakás vízdíja az első övezetben: 4 szoba után _ 800.000 korona. e lőszoba — — 200 000 « cselédszoba — 200 000 konyha _ — 300 000 « f ürdőszoba — 600000 « idozet- — — 500.000 «_ ö sszesen 2,600.000 korona. Ezen összeghez az első övezet­ben a csatornázás létesítése után a tervezet szerint, papiroson 32% szennyvízcsatorna használati díj jönne, úgy, hogy evvel együtt egy négy szobás Iakástt a mos­tani számítás alapján papiroson még 800.000 korona terhelné, vagyis összesen évi 3,400.000 koronát kellene fizetni. Már ez az összeg is elvisel­hetetlen terheket jelent úgy a háztulajdono«rr>, mint a lakókra. A lakásokat lényegesen meg­drágítaná. A valóságban azon­ban ezen az alapon a vízdíjak lényegesen többet tennének ki, mert a szennyvíz csatornázás terhe nagyon is kedvezően van számításba véve. Hogy mennyire igazságtalan a lskőheiyiségek szerinti vízdíjak megállapítása, a legjobban iga­zolják a tervezetnek az adatai, amely szerint a második övezet­ben egy egyszobás lakás után, dacára annak, hogy kerlek ön­tözésére éa más célokra, külö­nösen b nyári időszakban na­ponta több hektoliter vizet fo­gyasztanak, a vízdíj mindössze 125.000 koronát tesz ki, holott a vízfogyasztás a négyszobás lakás által elfogyasztott víz- mennyiségnek a ÍO—30-szorosát is kiteszi. Igazságos vízdíj megállapí-ást kérünk. Ez pedig csak vízmérő­órák alkalmazásával lehetséges. Mindenki annyit fizessen a vízért, amennyit tényleg elfogyasztott. Ez az igazság. így mindenki szívesen megfogja fizetni ez őt jogosan terhelő vízdíjat. A vízdíjak megállapításánál a tervezet szerint, csupán a víz­vezeték létesítésének a költség­vetés szerint beállított 203/* mil­liárd korona összege lett szá­mításba véve, amely összeg fel­tétlenül és lényegesen többsí fog kitenni. Ezt az események iga­zolni fogják. Ha a szennyvíz- csatornázás <SV2 milliárdos költ­ségeit is számításba vesszük, a beruházási szükségletek tényle­ges összegével, — ami mint már több ízben megírtam, minimá­lisan 25 milliárd koronára fog emelkedni, — akkor meggyőződ­hetünk, hogy a moat, ni terve­zet szerinti vízdíjak, úgyszintén a szennyvízcsatorna használati díja is 50 — 80V»-al többet fog kitenni, ami a lakbéreket 30— 6O°/0-al megdrágítaná. Hiszem, hogy a vízvezetéki szabályrendelet elkészítésénél a ivízvezetáki bizottság ezt az igazságtalan vízdíj megállapí­tást mellőzni fogja éa a vízdí­jak árát vízmérő órák alapján fogja megállapítani a tényleges fogyasztáshoz mértan. Alig hi­szem, bogy a képviselőtestület ezen szabályrendeletet más meg­állapítás szerint elfogadja. Az ivóvíz céljaira szükségelt vízmennyiségnek a biztosítá­sára vonatkozó ismertetést töb­ben tévesen értelmezték. A ja­vaslat szerint a város eziránt keresné meg a pénzügyminisz­tériumot, hogy a vízvezeték lé­tesítésével a dohánygyár park­jának az öntözősára^a vízvezetéki vizet használnák fel és így a tárkányi forrásból fel nem hasz­nált nagyobb vízmennyiséget a közönségnek engedhetnék át ivóvíz céljaira. Ha így sem volna elég a közönség által kí­vánt ivóvíz mennyiség, akkor a lakosság kívánságához képset rendelné el a népjóléti miniszter egy hűiőgépezet berendezését, hogy ártézi vizünk ivóvíz cél­jaira lehűthető legyen. Radii Károly. A szőlősgazdák inségkölcsöne. Dr. Lipcsey Péter kormányfötanácsos pesti útja. Ismeretes, hogy az egri sző­lősgazdák memorandumban kér­ték a nyáron a kormány segít­ségét. az idei satasztrőfális ter­més láttán Trak Géza polgár- mester adóelengedést és inség- kölcaönt kért a kormánytól. A kérést Isaák Gyula főispán i« messzem^nőleg támogatta. Dr. Lipcsey Páter ás társai viszont inségkolcsőoért forduba*?: Mayer földmivelésügyi mioiazterhaz. — Subik Károly indítványára Eger város közgyűlése az Ínség köl­csön ügyében feliratban kérte az inaégkölcsönt a kormánytól a tönk szélén álló egri szőlős­gazdák részére. Az Egri Népújság munkatársa ma délután felkereste Lipcsey Péter dr. kormányfőtinácsoHt, az Eger ós Vidéke Hitehzöveíke* zet elnökét, aki a következőket mondotta : — Budapesten most voltam a szőlősgazdák inségkölcsöne ügyében. Ez a dolog még kez­detleges stádiumban van. Ille­tékes helyen közölték velem, hogy nem éli az, mintha Tokaj- hegyaíja 30 milliárdot kapott volna már. A kormány az egész országban egyöntetűen oldja m;?g ezt a kérdést. Az inség- köicEÖn akció végrehajtását a pénzügyi és a földmivelésügyi miniszter, kra*bízta a miniszter- tanács. Túlzott reményeink nem lehetnek. Miután azonban Eger borzalmáé helyzetben van, azon munkálkodunk, hogy minél na­gyobb összeg jusson holdan­ként az itteni szőlősgazdáknak ós mielőbb legalább előlegei kapjanak az inségkölcsönből. '* ■ &•&%»•' M* •(4M 'aS.äWäs -• -íéaíst* Lequeitiói emlékek. A ki# király fönséges egyéni­ségéről mondok el egyetmást, amit kőt év előtti átéléseim idejé­ből őrzök a lelkemben értékéé talizmánként. Leiki, titkosan őr­zött kincsemet csak azért hozom felszínre, mert vele szolgálatot vélek tenni annak az eszmének, amelyet a «Magyar Férfiak Szent­korona Szövetsége« zászlajára hímzett és amely zászlót délután kibontja a Fehérteremben. 1924 juoius havában három napig Lourdesbeo tartózkodtam huszad magammal. Űrnapját is ott töltöttük. Junius 21. én a grottaelőtti szószékről elzokog- tsm egy órás beszédemet, amely­ről P. Koehler «üti emlékeké­ben így emlékszik meg: «A Szűz- anya szobra felé fordulva ősz­tszekulcsoit kezekkel oly hangon, oly érzéssel mondotta beszédét a Páter, hogy rcindanyian térdre- huliva, hangos zokogásban tör­tünk ki. S velünk »írtak a kö- rülállő franciák éa spanyolok, mert ha nem is értették a ma­gyar szót de jó szivük megér­tette bánatunkat. . .« Ily hangulattal mentünk dél­után tovább, Lfqueitiő felé. Az egész úton úgy ereztem, hogy a magyarok Patronájáuak fi­gyelő szeme Lequeitiőra tekint a legédesanyaiasabban. Junius hő 23.-áu 10 óra táj- < ban P. Koeblar s én a királyi I kastély felé tartottunk audien- j dank «ieazközläse végett. Őfelsége a királyné d. u. fél [ 7 órakor fogadott. Dobogó szívvel, túláradó ér­zelemmel léptük át a külső ajtó küszöbét. A folyosó végén levő üvegajtó mögül egy hang, mely beleoyilal a lelkek mélyeibe: »Édesanyám, jönnek a magyar­jaink!* s nyilván egy ifjúnak léptei hallatszottak . . . Á hallban felálltunk félkör­ben. Megjelent fekete ruhában, négy gyermeke között, a komoly, nőies, édesanyái ideál, a mi Ki­rálynénk, jobbján Ottó királ­lyal Éljenzés, könnyezői, dicíio, csokorátödás követték egymást. S Reám kerüli a sor. j Miután a királyné kegyes kér­déseire : *hol tartózkodik ?• és «milyen az Érsek Ur Őexcel­lenciájának egészség állapota ?» megfeleltem, a kiskirály ragyogó tekintettől közbevág : tudom hol van Eger; Hevesmegye szék­helye; Dobó István ott védte a várat! AJig fejezte be törté­nelmi mondatát, már is egy igen érdekes kérdéssel ostromolt meg: Páter, hány franciscánus van Csonfcamagyarorszagon ?— Kőt- Ezáznyolcvan, Felség; de vala­mennyien, mint egy, áliuak a legüicnísmuB talaján és elszántan dolgozunk azon a fönségeít na­pon, amelyen Felséged elfoglalja a trónt . . . rövid idő alatt már két beszédet tartottam erről ma­gam i t a nagy nyilvánosság előtt Egerben ... Aki* Felség nyilí tekintettel, barátságos szeretettel felém nyújtja jobbját, os^zecsepty sarkait s e szavak kíséretében szorította meg melegen kezemet : «köszönöm Páter, köszönöm.» Érzelmeimből még fel sem éb­redtem, midőn újabb kitüntetés ért. őfelsége a királyné óhajára nekem kellett megtartanom az esti liíániát a királyné kápolná­jában. Ki» Félix és Róbert fő­hercegek minisztráltak. A ki* király a füstölőt hordozta. Mont igazi gyermek, de áhitaíos szent gy-. rmek, aki derékszögben tö­rik meg a szeatostya előtt. Ma­gyarul mondtuk a iorettöi litá­niát. Utána : Szent vagy Uraaiot énekeltük. Á!dá*>. A végén lel­kesen hangzott fa 1! Isten áldd meg a magyart: így nem éne­keltük meg sohassem. De a leglelkesebben Oltó király éne kelte ! . . . . Hogy mit kívántam áldás alatt a airalyi családra, ezekuián el­gondolhatja mindenki, de át- érezheti csak az, aki magyar, aki előbb Lourdesbeo zokogott s utána a kia Királlyal beszélt. Ájtatoeaágunk végeztével kü­lön kihallgatásra «szólít a Ki rályné. Jóságos Főpászsorunk- ről érdeklődött Királynénk. — Utolsó szava : * Páter, tisztelete­met, hálámat s kézcsókomat adja át Érsek Ur Őexcellenciá­jának.* Véget ért a látogatásunk. A királyné gyermekeitől körülvéve még egyszer barátságosan bú­csút int. A kis Király vissza for­dul, lejíve, lendüléies mozdulat­tal kísérve mondja: »viszontlá­tásra Magyarországon!* e az után eltűnnek a lépcsőkön. ..Éa mi? Könnyezve, fájó «zívvel, von­szolva lábainkat, távoztunk — mélységes csendben ... ... Azóta mUden nap többször egy kia kastély felé nézek * annak fölséges lakóira áldást kérek az Űrtől! • P Oalay Oswald, 0. F. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom