Egri Népújság - napilap, 1926/2
1926-09-12 / 206. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG és itt nem egy újonnan létesítendő villamos üzemről van szó, csupán a mi meglévő villamosüzemünk tovább fejlesztéséről, a jövedelmezőség fokozásáról, hálózatunk kiterjesztese által uj fogyasztók biztosításával. Egy uj villamos centrálő láte- sütése áital uj községek, fogyasztók biztosításával kétségtelenül nagyobb forgalmat és jövedelmet biztosíthatunk, de csak a mostani áramfogyasztáson felüli mennyiséget vehetjük mint forgalmi többletet számításba és nem az egész áramfogyasztást éa az ennek megfelelő jövedelmezőségét. Egy 15 milliárdos befektetéssel létesített villamos centrálé- nak kiterjesztett hálózatával és uj fogyasztókkal a forgalom lényegesen emelkedik. Tegyük fel, hogy ez esetben évi 6 milliárdot tenne ki az áramfogyasztás nyers (brutto) bevétele. Ezt az összeget nem vehetjük forgalom és jövedelmezőség szempontjából teljes egészében számítás alapjául, csak az áramfogyasztás többletét. Le kell számítani az 1925. évi 4 milliárdos áramfogyasztás nyers bevételét és csak a 2 milliárd többletfogyasztás összegét, az 50%-os emelkedést vehetjük mint nyers bevételt számításba és akkor meggyőződhe tünk, hogy egy 15 milliárdos kölcsönnek 2 milliárdos forgalmi többlete igen rossz üzlet, ameny- nyiben ezen összeg igen tekin télyes üzemköltségeit, mintegy 80 % - ot leszámítva, a tiszta jö vedelem nincs arányban a 15 milliárdos kölcsön igán súlyos terheivel. Nem szabad számításon kívül hagyni még azt a fontos körülményt sem, hogy a 15 milliárdos tartozás 20 éves lelörleiztése után, a villamos centrálé gép- berendezése úgyszólván teljesen értéktelenné válik. Itt sem fogatható el tz az álláspont, hogy a 20 év letelte után a befektetett tőke mint vsgyonlétel teljes egészében tulajdonunkban marad. Ü9 vegyük számításba azt is, hogy egy uj villamos centrále megépítése, uj fogyasztók biztosítása és a megfelelő hálózat megépítése 1-2 évet vesz igénybe. Ezen idő alatt jövedelmet nem élvezünk, de a törlesztéses kamatot fizetni kell. Ezt a súlyos terhet feltétlenül a városnak kellene fedezni. Kétségtelen, hogy a vízvezeték és csatornázás céljaira papíron kimutatva 19^j% milliárd szükséges, a valóságban 25 mil- liárdba fog kerülni a vízművek létesítése, 10 millárdot már felvettünk, még 10 illetve 15 milliárd feltétlenül szükséges, ezt biztosítanunk kell. Erre a köl csönre a legszámottevőbb jövedelmünket, a kereseti és forgalmiadót biztosítékul le kellett kötnünk, más számottevő jövedelmi forrásunk alig van. A remélt vízdíjak bevételein felül a város alaposan rá fog fizetni az évi 23lt milliárdos tőkekamat törlesztésre. Hogy miből, erre azt hiszem az illetékes tényezők sem tudnak megnyugtató feleletet adni. Éa mi lesz a vége ? Az, hogy elviselhetetlen adóter- heink nem hogy csökkenni, de emelkedni fognak, a mit még az unokáink is nyögni fognak. Ott tartunk ma-holnap, ahoi a háború előtt voltunk, a mikor az adósságok kamatterheit is alig tudtuk már fizetni. A háború tette lehetővé, hogy összes tartozásainktól megszabadűl- tunk. Még sem okúltunk. Nem vesszük tekintetbe, hogy más városokkal szemben igen szegények vagyunk, semmink sincsen. És ahelyett, hogy gondolkoznánk azon, szabad-e a mi szegény városunkat ismét oda jattatni a hová a háború kitörése előtt juttattuk; meggondolatla- nűl, oly őrűletes adósságokba kergetjük ismét a várost, hogy kötelezettségeinknek eleget tenni képtelenek leszünk. Még gondolni sem volna szabad arra, hogy egy nem égetően szükséges villamos centrálé léte sítésére 15 milliárdos kölcsönt akarjunk ma felvenni. Azt hiszem, ehhez a képviselőtestület alig adná bozzájárúlását a mai viszonyok és a tarthatatlan adóterhek mellett. Eger, szeptember 11. At. emberi vadság megdöbbentően elfajult és példátlan kirobbanása tartja borzalomban városunk közönségét. Oly brutális, állatias a megtörténi, hiteles tanukkal igazolt eset, hogy első pillanatra szinte hihetetlennek tűnik fel. tíóta Kálmán és Virág András egri földmívesek öaszeteve megtakarított filléreiket, megvásárolták közösen a Makiári u ca 14. számú kis házat. Mindketten beköltöztek. Bótáék laktak a kapubejárattal kétfelé választott ház egyik részében, s itt adtak egy szoba-konyhát Virág Andrásnak, a másik részben pedig Bogyó Károlyné varrónő lakott. Virág András szeretett volna jobb lakásba jutni, s ezért másfél millió korona lelépást Ígért a varrónőnek, ha átadja lakását, s követelte, hogy Bóta Kálmán a felét fizesse ennek, amit az természetesen megtagadott. Virág András ekkor ma« módszerhez folyamodott a szüksége« pénz megszerzésére. Alkuba bocsátkozott Vájjon József nyu galmazott rendőrrel, s az ő eredeti lakását akarta számára ki adni, hogy az így előre felvett bérből fizethesse meg majd Bogyó Károlynénak a lelépési összeget. Bóta Kálmán, mikor tudomást szerzett a tudtán kívül kötendő üzletről, megtagadta beleegyezését. Ezen azután a jőbarátok tegnap összevesztek, de szóváltáson kivűl egyéb nem történt közöttük. Virág András azonban a kibékülést csak színlelte, s el határozta magábau, hogy a legelső alkalommal bosszút áll társán. Mire besötéledett, kifőzte tervét. Minden eshetőségre elkészülve, a sötét kapualjban lesbe állott. Vasvilláját a falhoz támasztotta, kezében pedig hatalmas konyhakést szorongatva, a legnagyobb csendben, még a lélegzetét is visszafojtva.várta áldozatát, Bóta A város anyagi érdekei mai helyzetünkben a tegszigorúbb takarékosságot parancsolják, a mit sajnos nem tartunk be. Nam az adóterhek állandó súlyosbításával kell a szükségleteket biztosítani, de a kiadások szigorú csökkentésével, mert csak így biz tosíthatjuk városunk háztartásának egyensúlyát. És hogy a 25 milliárdos ujabbi kölcsön ügyében a bizottsági értekezleten elfoglalt álláspontom és aggodalmaim mennyire indokoltak, a legjobban igazolják az események. Ugyanis a pénzügyminisztériumban f. hő 6 és 7-én tartott értekezleten a miniszter képviselője a város által a villamos centrálé létesítésére kért 15 milliárd kölcsönt törölte, a várost a mai viszonyok mellett takarékosságra hívta fel és csupán a vízvezeték és csatornázás céljaira és a vízvezetéki bekapcsolásokra szükséges összeget, összesen 15 milliárd koronát engedélyezett. Kálmánt. Nem kellett sokáig várnia. Alig hogy elbújt, mozgás támadt a házban. A mitsem sejtő Bóta Kálmán lépett ki szobája ajtaján és gyanútlanul tartott a kapu felé. Abban a pillanatban, mint egy párduc, pattant elő rejtekhelyéről Virág András és ráugrott a fiatal, atléta termetű áldozatára. Megvillant kezében a kéé, » a védetlen ember csak a véletlennek köszönhette azt, hogy nem átazúrt szívvel hevert egy perc múlva a földön. Öszlön- szerűee emelte ugyanis mega elé a balkezét és a hatalmas kés így a bezefejét járta át. A következő pillanatban pedig szája- szálát hasította ketté. Ekkor az i«zonyatos dühében emberi mivoltából teljesen kivetkőzött ember elhajította későt és fogait csattogtatva, óriási erővel megragadta Bóta Kálmán haját. Fejőt faátratörie és először a jobb vállán marcangolta széjjel fogai val a ruhát, majd két hat|lmas harapást ejtett rajta. Vérszómját ez mág nem elégítette ki, hanem ez arcának esett és egyetlen harapással leszakította áldozatának jobb fülét és lenyelte! A rettenetes tett után, mintegy önmagától irtózva, elugrott a szerencsétlen embertől, aki borzalmasan megcsonkítva rogyott a földre. A házbeliek kirohantak az iszonyatos ordításra. A varrónő annyira megijedt, hogy az ágyából az ablakon ikeresztül egyenesen az utcára ugrott. A fölriasztott ház népe elfogta a még mindig dühöngő embert. Ez alatt az egyik szomszéd telefonált a rendőrségre, honnan egy kerékpáros osztag azáguldott ki a helyszínre. Azonnal őrizetbe vették a vérengzőt, a több sebből vérző Bóta Kálmánt pedig az irgalmasok kórházába szállították. A rendőrség ma délelőtt hallgatta ki a kórházban fekvő Bóta Radii Károly. Emberevő a Makiári utcában! Társát megszurkálta, összeharapdálta és a fülét megette egy egri földmíves. Szenzációs verekedés egy lakás körül. 1926. szeptember 12, «B—MBaaw- cmm\msemsss!smssis>si su.jxm Kálmánt. Virág András kihallgatására még nem került sor. Jelenleg a rendőrségi fogdában várja sorsát. A Servita-templom új harangjait szeptember 19.-én szenteli fel dr. Szmrecsdnyi Lajos egri érsek. A Servita-templombói a háború alatt elvitt harangok pótláiára P. Tamás «ervitarendi házfőnök indítványára mág a múlt évben egy harangbeezerző bizottság alakult. A bizottság elnökévé dr. Türk Szilárd kórházi főorvost, társelnökké Károly Jánost és malomutcai Nagy Jánost, jegyzővé Nagy Gyula vm. iro- daigazgatő! választották meg. A bizottság nagy lelkesedéssel éa szorgalommal fogott a gyűjtéshez, úgy, hogy rövid idő alatt 42 millió koronát gyűjtött össze. Két harangot szereztek: egy 7 ős egy 3 mátsrmázsásat. A harangokat ez évi szervita búcsúkor magasztos ünnepély keretében Szmrecsányi Lajos dr. egri érsek szenteli fel. A harangszentelési ünnepély sorrendje: 1926. 8zept. hó 18.-án szombat. D. u. 4 órakor gyülekezés a Szervita-templom előtt ahonnét a menet az új harangok behozatala végett a vasúihoz indúl. A vasútnál a harang bizottság nevében dr. Türk Szilárd, mint a bizoilság elnöke üdvözli az új harangokat, amely után dr. Türk Szi'árdné és malomutcai Nagy Jánosáé az egyház ős nemzeti színekkel fölókesitik, ezután a közönség a Hymn üst énekli. A vasúttól a visszajöveiel a fenti sorrendben történik, azzal a különbséggel, hogy a harangokat vivő kocsi a papság után megy és a kocsi mellett a koszorús leányok harangszalagokat tartva mennek. A templom elé megérkezve, a harangokat a bizottság elnöke a Rendház Főnökének beszéd kíséretében átadja, aki azokat átveszi, ezután litánia lesz. Szeptember hó 19.-én. Reggel 6 órakor orgonái mise, szent beszéd, tartja: Sülé János felnémeti plébános, utána rózsa- füzér végzése. Délelőtt 9 órakor dr. Szmrecsányi Lajos egri érsek ünnepélyes fogadtatása, aki a harangokat megszenteli és ezután a harangokat a keresztanyák beszéd kíséretében megkoszorúzzák. Ünnepi szent beszédet tart dr. Nagy János kanonok, mely után az érsekfőpásztor az ünnepi sz.ont misét bemutatja. A szent mise alatt az Egri Polgári Dalkör, dr. Kalovits Alajos karnagy vezetése mellett énekel, ugyanakkor a templom előtti téren tábori mise lesz. Az- ünnepély után a harangok felhúzása következik. Délután 3 órakor ünnepélyes litánia, mely után a szokásos
