Egri Népújság - napilap, 1926/2

1926-09-10 / 204. szám

BÖKI NÉPÚJSÁG 2 Vitézi telekbeiktatás. Aldebrőről írja tudósítónk: Kisasszony napján, felemelő ha­zafias ünnepség keretében ik­tatta telkeikbe Molnár János demjéni és Harsányt György aldebrői vitézeket vitéz Zalán Antal ny. tábornok, a Hoveavár- megyei Vitézi Szék kapitánya. Az ünnepséget ünnepi szent­mise vezette be, melyet Jávorszky János aldebrői plébános mon­dott. Mise után Mátyás Imre községi főjegyző elnöklete alatt Aldebrő község képviselőtestü­lete díszközgyűlést tartott, melyre a Vitézi Szék kapitányát, a pol­gári hatóságok fejeit és a vité­zeket küldöttség hívta meg. Vitéz Zalán Antal szék­kapitány a díszközgyűlésen Mátyás Imre községi főjegyző üdvözlésére adott válaszában kijelentette, hogy Horthy Miklós kormányzó üdvözletét hozta az ünneplőknek, majd méltatta a vitézi intézmény rendeltetését. A község gazdaközönsége ne­vében Plósz István és Semperger János üdvözölték az új birtokos vitézeket. Vitéz Zalán Antal szőkkapi- tány azután jelképileg átadta a vitézi telkeket a két vitéznek, akiket családtagjaikkal együtt egyházi áldásban részesített Já­vor szky János plébános. A dísz­közgyűlés hódoló táviratban üdvözölte a kormányzót. A lel­kes ünnepséget a felvonult le­venték hatalmas kórusa a »Ma­gyar Hiszekegy eléneklésével zárta be. Aldebrő község a két telkes vitéz és a vitézi intézmény tisz­teletére ünnepi ebédet adott, melyen a Hevesvárnaegye tör­vényhatóságának képviseletében megjelent Hevesy Gusztáv vár­megyei főjegyző a kormányzóra, az egri járást képviselő dr. Magnin Elek szolgabírö vitéz Zalán Antal székkapitányra, vitéz Zalán An­tal a vitézekre, vitéz Tófalussy Imre ez elöljáróságra, Jávorszky János plébános a vitézekre, Má­tyás Imre Aldebrő község kitűnő főjegyzője pedig a ver.dégekre mondtak pohárköszöntöt. A la­kosság lelkében mély nyomokat hagyott a vitézi ünnepély. «WM» KM» ^occ^9ää8*osse caaaa .cncooi Vidéky Aliz a törvény­szék előtt. Budapestről jelentik: A bu­dapesti büntető törvényszék ma délelőtt tárgyalta Vidéky Aliz bűnügyét, aaít, mint ismeretes, kommunista propaganda miatt elitéltek s ő a büntetés kitöltése u<án Andréka főkapitányhelye- test őlmosbottal arcán megütötte. A főtárgyaláscn Andréka főka­pitányhelyettes a magánvádat visszavonta és kijelentette, hogy ő csupán a jogrenden esett sé­relem megtorlását kívánja, de nem akarja a vádlottnő helyze­tét magánvádjával is súlyosbí­tani. Véres kardpárbaj egy nyíregyházai huszárfőhadnagy és egy egri orvos között. Mindkét fél megsebesült. l Eger, szeptember 9. A szelíd, eiendes város ma­napság a régi, békebeli »Herbst- manőver« mozgalmas képét mu­tatja. Miskolci tüzéreket, nyír­egyházai huszárokat, napbarní­tott arcú, tüzes szemű magyar legényeket szállásoltak el Eger­ben. Elegáns tüzértisztek, snáj- dig, gavallér huszártisztek lova goinak reggelenként délceg csa­pataik élen az egri utcákon vé­gig, ki a gyakorló terekre. Es­ténként a kávéházi élet is ele­ven pezsgést mutat a hadgya­korlat kezdete óta. A Herbst- manővereknek mindig meg volt a romantikája. Regények, no­vellák, operettek sarjadtak a régi őszi hadgyakorlatokból. Az idei hadgyakorlatoknak is van már eseménye. Nem regé­nyes, nem is opersttszerű, nem is romaniikus, csupán egy kávé­házi félreértésből, származó saj­nálatos esemény. A kávéházban történt. Felesé­gével együtt ült egyik egri or­vos. A szomszéd asztalnál hu­szártisztek ültek. Egyik huszár­főhadnagy hangosan jegyezte meg társainak az orvos felesé­géről, hogy «milyen csinos*. Az orvos odament a társasághoz és kikérte magának, hogy feleségé­ről megjegyzéseket tegyenek. Lovagias ügy kezdődött a do­logból, mely néhány nappal eze­lőtt véres kardpárbajjal végző­dött. A párbajban az orvos az ar­cán, a huszárfőhadnagy pedig karján kapott «ebeket. Az affér egyébként azzal a békés akkord­dal ért véget, hogy a huszár- főhadnagy engeszteles - képpen egy fehér rózsacsokrot küldött a sértett orvos feleségének. Homlokon lőtte magát egy harminchárom éves egri földmíves. Családi viszály, örökös veszekedés. — Két gyermeke és felesége van az öngyilkosnak. Eger, szeptember 9. Tegnap délután 5 óra tájban Ludnai János 54 éves egri föld- míves Tőth-utca 5. sz. alatti lakos megjelent a rendőrségen és je lentette, hogy vajé, Szeredi Mi hály, 33 éves, Tóth utca 5. sz. alatti lakos egész családját élet- veszélyesen fenyegeti. — Elmon­dotta az após, hogy veje 10 évi házassága óta csatsnem állandóan veszekedik családjával. Kedden este is részeg volt, a vacsoránál a levest táayérostól a fáihoz vágta, majd rárohant feleségére, született Ludnai Máriára, és fojtogatni kezdeti. Két kis uno­kájának jajveszékelésére az elő- siető após mentette meg leányát a haláltól. Szeredi Miháiy szer­dán egész nap veszekedett, és vad dühvei szidalmazta feleséget és apósa családját. Elővette 7 milliméteres forgőpisztolyát és a szobában öasze-vissza lövöl­dözve azt kiabálta, hogy <móg ma délután mindnyájan meghaltok I» Az após kérelmére Fekete de- tektívcsoportvezető két rendőrt küldött ki Szeredi Mihály meg­fékezésére és a revolver elkob­zására. A nagy lármára és lö­völdözésre ugyanekkor a kerék­páros rendőrjárőr is a Tőth-utca 5. sz. házhoz sietett. Mire oda­értek, akkorra azonban már csöndesség volt a házban. Sze­redi Mihály né sz. Ludnai Mária kinyitotta a szoba ajtaját, amely­ben néhány perccel eiőbb még lövöldözött a férje. A fiatal­asszony az ajtónyíláson bepil­lantva intett a rendőröknek, bogy csendesen jöjjenek, mert a férj elaludt és hasonfekva horkol. A rendőrök óvatosan beléptek a szobába, ahol összetörve, ősz szezúzva találtak mindent. A fal­ban és a mennyezetben revolver­golyók nyoma. A szoba közepén, arccal lefelé feküdt Szeredi Mi­hály, de nam aludt, nem horkolt, hanem átlőtt fejjel, eszméletlenül hörgött, jobbkezéban görcsösen szorongatva az életét kioltó re­volvert. A gyorsan a helyszínre siető mentők és orvosok első­segélyt nyújtottak a szerencsét­len embernek, akit ezután be­szállítottak az Irgalmatok kór­házába. Szeredi Mihály, mint a nyo­mozás megállapította, két lövést irányzott a homlokának. Az első golyó pontosan a homlok köze­pén hatolt a koponyába. Az öngyilkosnak még mindig volt annyi ereje, hogy másodszor is elsüthette a revolvert, de ez a golyó már nem talált. A szeren­csétlen ember fejeebe és az általa előállott komplikációk oly súlyos természetűek, hogy az orvosok véleménye szerint életbenmara- dásához nincs remény. Időjárás. A Meteorológiai Inté­zet jelenti : Hazánkban növeke­dő felhőzet és élőnk légáramlat mellett, túlnyomóan száraz és meleg idő uralkodott. Eső kevés volt. Időjóslás: Továbbra is száraz idő várható, lényeges hőváltozás nélkül. A düsseldorfi kiállítás este. Este van? Úgy érzem, este van, mert az est hangulatai vannak bennem, mert napi gondolatmalmaim már leforogták kötelességnyi, szoká­sos mennyiségüket. Este van, mert a kontúrok feketék . . . erős aláfestői kon­trasztjaival a sugárgyíkoknak, a főnyvocaivőgtelensknek, a fényszökőkutaknak. Repülnek a fények, a tűzszí- nek. Az emberek nyelik, szívják, habzsolják e tüzet, és belepihe­nik magukat a sötétből a tűzbe. A zenekar Lohengrint játszik... harsognak a wágueri kürtök . . . éa az emberek belekönyökölnek a muzsikába . . . Mert aki végignézte a düssel­dorfi muakazenéjű nagykiállí­tást, az magáénak álmodja ezt a rengeteg munkái, fáradtságot. És most le akarja teregetni tnunkaemberségének fáradt iz­mait éa idegeit. És találhat szebb, vetettebb ágyat ? Ha az ember nagy művet él­vez, nagyot olvas, nagyot lát, remeket hall, felemelve érzi ma­gát, mivei ezt ő élvezi, ő ol­vassa, ő lásja.ő hallja. Ésmivéi itt mindenki nagyot élvezett és nagyot látott, mindenki káprázö szemmel csókolgatja a saját lel­két, amint az örömmel szátolvad a Lohengrin-kórusokban s velük együtt emelkedik és süllyed. Épigy a fényszökőkút Bzine- alakjának változásával más alak­ra hullámzik a lélek. Feiverődik magasra, megremeg, megszédül, majd csendes lesz,mintha elnyom­ná valami. Aztán megint meg­szabadul a fojtoUságtől mert emelkedik. . . . ... Az óramutatók lőverae- nyeznek. S az idegek felébred­nek. Szünet. . . . Már nem az álmot érezzük, hanem megint a valót: a töme­get, az erőt, a munkát. És meg­nehezíti ez a robusztus látvány a levegőt. Felmegyek hát a tíz­emeletes tűzjátóktoronybs. Itt fenn a hang elaUzik, elmarad, csak a fény él. Az sem játszik, nem énekel, hanem őriás testé­vel nyugodtan fekszik és csak piheg három kilométernyi mész- szeságbon a modernvonalú pa- villon-konatrukciók merev kör­vonalain át. Messze tovább a bizonyára élénk mulatok vígad­nak, de ide nem hallatszik vi- gadásuk, itt minden csendes . .. Itt csak perspektívák vannak... A német munkának hideg, de az éjt bevilágító perspektívái! . . * * * Lent folyik a Rajna. . . . Ez igazán Wacht am Rhein !.. (Düsseldorf, 1926. augusztus.) Veszprémy Béla. 1926. szeptember 10.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom