Egri Népújság - napilap, 1926/2

1926-08-03 / 173. szám

2 EGRI NEFÜJ8AG 1926. augusztus 3 Gróf Apponyi Albert tárgyal a főrendiház ügyében. Budapest, augusztus 2. Gróf Apponyi Albert, szabad- ■ágát félbeszakítva, még ezen a héten Budapestre érkezik, hogy a főrendiházi javaslat ügyében tárgyaljon dr. Vass József h. miniszterelnökkel. Nyári táncmulatság a katholikus legény­egyletben. Kellemes és a megjelenteknek ■okáig felejthetetlen nyári tánc- mulatságot rendezett vasárnap az egri Kath. Legényegylet. Az úgy erkölcsi, mint anyagi szem­pontból jól sikerült estének tiszta jövedelmét a budapesti Központi Legényegylet 70 éves jubileumi ünnepségén résztvevő dalárdája valamint az ipari kiállításon sze­replő tagjai költségeinek fedezé­sére fordítja a legényegylet. Városszerte nagy érdeklődés előzte meg ezt az estét, és a rendező bizottság mindent elkö­vetett, hogy a legnagyobb sikert biztosítsa. Annak a lázas igyekezetnek, amely már hetek óta készítgette elő a legényegylet nyári tánc- mulatságát, meglett a maga nagy és szép eredménye. Tánc előtt és tánc közben a szabad színpad, a női szépség verseny, világposta, tombola, lepónyevés, gondolatolvasás, — újabb ős újabb ötlet szórakoz­tatta a közönséget a Legény- egylet nyári kerthelyiségében, a zöld lombok között. Köhler Imre, az agilis titkár, mindenütt ott volt és intézke­dett, gondoskodott arról, hogy mindenki jól érezze magát. A női szépségverseny győz­tese Mezey Ica lett 130 szavazat­tal, aki szép női kalapot is ka­pott. Utána a versenyben máso­dik Nyeste Manci, akinek szép­ségét egy asztalnagyságu mézes kalács szívvel honorálta a ga­vallér rendezőség. A férfi csú­nyasági versenyben, a közönség szerint megérdemelten lett első Kalicz Gyula, aki azért büszkén vette át a tiszteletdijat, amelyet egy értékes zsebkés képviselt. Meg kell állapitanunk, hogy vasárnap az egri kath. Legény- egylet a szokásos nyári táncmu­latságok egyik legforróbb em­lékű estjét varázsolta vissza, ahol saját zenekar mellett, a csillogó díszteremben gondtalan, vidám, ifjú párok keringtek reggelig. (b.) isaEssatstssBQBsusafisias; as es asms «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban ; Hiszek Magyarország feltámadásában!» A nemzetközi ököl már az egri városház kapuját döngeti. A szociáldemokrata szakszervezet a városháza dísztermének átengedését kérte a képviselőtestülettől „tudományos előadások“ tartására. Eger, augusztus 2. Nem kis meglepetéssel szol­gált az egri városi képviselőtes­tület közgyűlési meghívójának 12. pontja, mely így szólt: 12. Siller József, mint az egri szakszervezeti bizottság elnöke kérelme a városház nagytermé­nek tudományos előadások tar­tására leendő átengedése iránt. A képviselőtestület tagjai ki­vétel nélkül álmélkodással és méltó felháborodással fogadták ezt a kérelmet, mely tulajdon­képpen csak tromf akart lenni arra, hogy a legutóbbi közgyű­lés az ébredők gyűléseire áten­gedte a termet. Az állandó választmány ter­mészetesen a kérelem elutasítá­sát javasolta. Subik Károly vá­rosi képviselő többek között a következő szavakat fűzte az el­utasításhoz : — A mai tárgysorozat csak­nem minden pontjának vitájá­ból kicsendűl az aggodalom, hogy mi lesz a télen. Mert az eső elmosta kenyerünket, nem lesz szőlőtermésünk, nincs mun­ka, nyomorog a munkás és két­ségbeesetten emelgeti sovány karjait segítségért a nyomor, a szegénység. És amikor ez az aggodalom kicsendül minden szóból, itt fekszik előttünk a szakszervezet kérelmi : Nem munkát, nem kenyeret akar adni, hanem termet kér. — Az a szociáldemokrácia kopogtat be ide, amely már egy­ezer betört ebbe a terembe. Az a szociáldemokrácia követel be­jövetelt a tisztes városházába, amely elkergette innen ősz pol­gármesterünket, Jankovies De­zsőt, elkergette főjegyzői hiva­talából a mi derék Trak Géza polgármesterünket, szuronyok közé állította a mi becsületes főjegyzőnket, Braun Károlyt, kétszer is szuronyok közé állí­totta és szuronyok között kisér- gette azt az ősz főpásztort, aki maga a jóság. — Tudományt akarnak hir­detni, terjeszteni! Persze az ő tudományukat! Azt, ami a Nép­szavában van: Forradalom, forradalom és for­radalom I — Azt a tudományt kívánják ismét hirdetni, amit hirdettek 1918-ban. Nos, hát tudják meg, hogy ezen a városházán többé vörös lobogó iengeni nem fog! — Szeretem a munkást, de nem tévesztem össze a beciüle- tes, derék, Bzegény magyar mun­kást a szociáldemokrata vezé­rekkel, akiknek az a vezérség a legjobb üzlet, akik vastag szi­varokat szívnak és autón szá­guldoznak a munkások keserve­sen keresett pénzéből. — Szevezkedjék az a munkás is, ha a gazda, az iparos, a gyá­ros szervezkedhet, de ne legyen ez a szervezkedés ellensége a hitnek, hazának és nemzetnek. Úgy a tanult embernek, mint a gazdának nem szabad megfeled­keznie a munkásról, szeretnie kell, segíteni kell a munkást és meg kell óvnunk őt a vörös nemzetközi iga ellen. — Van egy passzusa az indít­ványnak, ahol azt mondják a kérelmezők, hogy a rendőrség javasolta, hogy itt tartsák gyű­léseiket. Én ezt nem hiszem el. De ha már idejöttek a vörösek ezzel a kérelemmel, ne csak el­utasítsuk azt, hanem fejezzük ki látható módon, hogy ezen a he­lyen vörös agitáció többé nem folyhat; indítványozom, hogy állítsunk emléktáblát a városház 99 -«tv. «MM»' falára, mely örök mementékónt hirdesse az 1918 év szomorú eseményeit! fHelyeslés.) Matuszka Mihály hangsúlyozni kívánja, hogy ne elutasítsa, ha­nem visszautasítsa a képviselő- testület a kérelmet. A tudomáuyos előadás csak ürügy, hogy befurakodhassanak a vá­rosházára és adott jelre újból kitűzzék itt a vörös zászlót. — Naivak ők, ha ezt hiszik, hogy a polgári társadalom had­állásait saját beleegyezésével aknázhatják alá. Mi nem leszünk többé oly naivak és minden eshetőségre készen, szá­razon tartjuk számukra a puska­port I Elek István erősen ébredő magyar érzelmű felszólalása után Trak Gáza polgármester enunciálja a közgyűlés határo­zatát, mely szerint a közgyűlés a kérelmet el­utasítja és ebben az elutasí­tásban visszautasítja azokat a forradalmi törekvéseket, melyeket a tudományosság örve alatt a szociáldemok­raták szítanak. Egyúttal a közgyűlés egyhangúan elfo­gadva Subik Károly indítvá­nyát, a városház falán emlék­táblával jelöli meg az 1918. év szenvedéseit. «SWto A képviselőtestület három évre Kardoss Gézának adja az egri városi színházat. A szerződés összes feltételeit megszavazta a szombati közgyűlés. Évi 3000 pengő szubvenciót kap Kardoss Géza színigazgató az eddigi kedvezményeken kivül. A városi képviselőtestület szombati közgyűlésén nagyobb vitára adott alkalmat Kardoss Géza színigazgatóval kötendő hároméves szerződés, melyet úgy a szinügyi bizottság, mint a pénzügyi szakosztály és az állandó választmány egyhan­gúan elfogadásra javasolt. Kar­doss Géza, a debreceni Csoko­nai színház igazgatója, ugyanis az eddig kapott kedvezménye­ken kívül évi 3 ezer pengő szub­venciót kért a várostól, mert mint előterjesztésében leírta, csak ez esetben tudja vállalni, hogy Egerben teljes számú nagy tár­sulatával a város kultűrigényei- nek megfelelő előadásokat tart­son. Bayer Henrik városi tanácsos a magas színvonalú és valóban a kultúrát szolgáló színtársula­tot és annak igazgatóját mél­tatva, terjesztette elő elfogagásra az állandó választmány javas­latát, mely szerint a város Kar­doss Géza kérelmét a maga egé­szében teljesíti, vele a szerző­dést három évre megköti és utasítja a tanácsot, hogy a nyári idényen kivül a tava­szi vagy őszi idény kérdésében tárgyaljon öz igazgatóval. A javaslathoz elsőnek Láng Nándor szólt hozzá. Támogatni kívánja a színházat, de csak a vigalmi adók és a világítási költ­ségek elengedésével, mert a szubvenciót a mai nehéz gazda­sági helyzetben nem bírja ki a város. Radii Károly maga is tudatá­ban van annak, hogy a város pénzügyi helyzete nehéz. Min­denki tudja róla, hogy a taka­rékosság embere, e kérdésnél azonban a kultúra is kötelez bennünket és a város érdeke is azt követeli, hogy a háború utáni gyenge színtársulatok he­lyett végre egy művészi színvo­nalon és komoly erkölcsi alapo­kon álló Bzinlársulat jöjjön Egerbe, mely nem a morális destrukciót, hanem a magyar kultúrát terjeszti. Számításba kell továbbá ven­nünk, hogy a legalább 70 tagú társulat, naponta személyenként százezer korona kiadást számít­va legalább 7 millió koronát költ el naponta városunkban és ez a pénz az egri polgárok zse­bébe jut, tehát közgazdaságilag is megtérül a szubvenció, amit

Next

/
Oldalképek
Tartalom