Egri Népújság - napilap, 1926/1
1926-03-23 / 67. szám
Ara 2000, vasárnap 3000 korona. Eger, 1926. március 23. kedd. XLIIL óvf. 67 sz Előfizetési díj postai szállítással: 1 POLITIKJSLI. NAPILAP« tgg hóra «0.000 K, neggedévre 120.000 K. | Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Líceum. ' Kiadóhivatal: Líceumi ngomda. Telefonszám: 11. A kápolnai emléktábla. Kriston Endre segédpüspök alkalmi beszéde. Istennek kedves, szentegyházunknak dicsőséges, hazánknak felette hasznos élet tavaszát ünnepelni jöttünk össze ezen a tavasznyilő napon. Bizonyára vannak még közietek, jő kápolnaiak, akik emlékeznek arra az ifjú papra, aki 52 és fél esztendővel ezelőtt, 1873. őszén foglalta itt el káp- láni működéshelyét. Emlékeznek még lelkes prédikációira a szószéken, hitoktatói buzgalmára az iskolában, szívjéságára, mely- lyel mindenkit lebilincselt, önfeláldozó lelbipásztori tevékenységére még a kolerás betegek között is; gyöngéd figyelmességére. mellyel plébánosfőnöbei iránt viseltetett. Talán némelyek meg is fordultak a kis káplánszobájában, mely a maga kezével készített kalitka madárkáinak dalától volt hangos ; el-eljártak a társas körbe, melyet a tisztes szórakozás helyéül szervezett, — és vannak még, akik épültek az ö áhítattal teljes szent miséin, mikor az Űr házának sajátjából ajándékozott és ma általam is kegyelettel használt miseruhában járult az oltár elé. Bizony szívből fájlalta a három falu népe a lelkes, fáradhatatlan ifjú káplánt, amikor 3 évi itteni működése utáu Miskolcra kellett távoznia. Szmrecsányi Lajosnak hívták ezt az ifjú papot, akinek életévei számát azóta 75-re gyarapította a Gondviselő, — kegyurává és főpásztorává magasztalván őt ennek az egyháznak, amelyben pályafutását egykor megkezdette. Miért részletezném ennek a tüneményes életpályának folyvást felfelé ívelő mozzanatait ? Miért kísérelném meg szemetek elé tárni mindazt az áldást, amely az ő imádsága, életpéldája, mai nap is fiatalokat megszégyenítő szigorú köielssségárzete és csüg- gedetlen munkássága révén százezrekre oly bőségesen áradt? Minthogy ő is különös szeretettel gondol rátok, mint hivatás- szerű életmunkája első tanúira, ti pedig hódolattal, tisztelettel és nemes büszkeséggel néztek fel reá, mint akit Isten innen elindítva vezérelt arra a magaslatra, melyen mint az ország második főpapja és egyik legnagyobb fia a hazának, általános tisztelettől környezetten áll, — inkább arra kérlek benneteket, jé kápolnai, kompolti és tőfalusi hívek, hogy egykori káplánotoknak, ezüslhajfürtös érsekföpász- torunknak szerezzétek meg azt az őrömet: fogadjátok meg az ő fenkölt lelkének intelmeit, amelyeket egykor a szószéken, a győnőszék rácsa mögül, vagy az iskolában intézett hozzátok, most pedig érseki trónja magasából szinte szűnetlenül intéz hívei seregéhez. Halljátok meg értetek is gyakorta imádkozó szívének dobbanását; értsétek meg legfőbb vágyát, melynek teljesedése elsimítaná tisztes homlokának barázdáit s az öröm napsugarában ragyogtatná a megás életkor havától fehérlő glőriás fejét. Ó, mert az a 13—14 esztendő, mely az érseki széken viharzott el felette, a megpróbáltatásoknak szinte megszámlálhatatlan változatán nyomorgatott végig minket is. De mi csak az erdő szélén, a hegyek alján meghúzódó cserjék, bokrocskák vagyunk ; az országpusztitö viharok ostromereje pedig azok el len a magasba nyúló sudara® fák ellsn a legádázabb, amelyek mintegy őrt állanak fent az oromtetőn, hogy a védelmük alatt megvonuló ezer meg ezer kisebb- nagyobb fának, bokornak oltalmat biztosítsanak. Vájjon az szenved-e többet, akit csak a saját maga szenvedése sújt, — vagy az, akinek különben is meggyötört szivében százezrek fájdalma fut östze? Annak gyöt- rőbb-e az országcsonkitás, aki a régi családi otthonában sirat- gatja azt, vagy annak, akinek szülőházát,gyermekemlékeit, ősei •irhaimát zúzta szét a kegyetlen trianoni ököl? És ennek a tengernyi megpróbáltatáson átment jóságos fö- pásztornak, ennek az öregségében annyiszor, annyira meg- szomoritott nagy hazafinak, tudjátok, mivel szerezhetitek a legnagyobb örömet? Ügy vélem, ennek a kérdésnek én valamennyire illetékes megfejtője lehetek, hiszen kegyelmes főpásztorunk áldásos életének immár vagy egy negyed* század óta vagyok, vele egy kenyéren, egy són élő, mindennapi közvetlen tanúja, munkájának és bizalmának, méltatlanul b^! de részese. Alighanem tuäom tehát, mi az, amivel neki a legnagyobb örömet okozhatjátok? Mi lehetne más, mint amiéit ő a teljes életét áldozta, és ami élte fogytáig legfőbb vágya lesz : az, hogy Krisztus egyházának és porig alázott szegény hazánknak minél hűségesebb hívei legyetek ! — Egyrészt a jól végzett népmissiő lelki hatásai, másrészt az átszenvedett nagy háború gyötrelmei leckéje után talán meg is sértenélek benneteket, ha ennek/h kettős nagy kötelességnek a mikéntjét aprólékosan ma- gyarázgatnám. E helyett csak rámutatok a hálás kegyeletnek ez alkotására, erre az emléktáblára, amelynek aranybetűiben ő szól hozzátok és*ugyanarra kér, amire az imént én is kértelek. , Függesszük hát szemünket megértéssel erre a nekünk nem néma és nem hideg kőre, amelyet vegyen szerető gondoskodásába a fogyhatatlan kegyelet! Rakovszky István beszéde a frankvitában. Budapest, március 22. MTI. A nemzetgyűlés mai ülését 12 érakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. A frank-vita első szónoka Rskovszky István: Vass József népjóléti miniszternek a József- napi vacsorán elmondott beszédével foglalkozik. A népjóléti miniszter a vacsorán azt mondotta, hogy t Bethlen miniszter- elnököt a hűség arany kardjával kell megvédeni.» A népjóléti miniszternek ez a kardja csak talmi, amely már egyszer megvillant Szombathelyen is a király előtt,]de megvillant Budaörsnél is. (Nagy zaj és ellentmondások a kormánypárton.) Rakovszky: Ezután híreket olvas fel a külföldi lapokból a frank-üggyel kapcsolatban. — A «Journal des debats» azt írja, hogy a Perényi levelét nem méltatta a kormány figyelemre. (Nagy zaj a kormánypárton.) Szomjas Gusztáv : Minket nem érdekel, hogy mit Írnak a lapok. Urbanics Kálmán: Budapestről informálták őket. Meskó Zoltán: A Dob-utcáből. Rakovszky: A Temps azt írja, hogy a bűncselekmény eltusso- lására történtek bizonyos kísérletek. Szabóky Jenő: Hazugság ... Rakovszky: Mindinkább fokozódó idegességgel válaszol a kormánypárt közbeszőlásaira és ezt kiáltja az elnök felé: Ismerem a kormánypárt taktikáját, meg akarják rövidíteni a beszédidőmet. Kérem az elnök urat, tegye ezt lehetetlenné. Szabóky Jenő: Mondja ezt az elvtársainak! (Nagy zaj a baloldalon.) Az elnök rendre inti a képviselőket. Rakovszky: Egy francia lap szerint Genfben rendőrök vigyáztak a miniszterelnökre. (Ebben a pillanatban lép a terembe a miniszterelnök, akit a kormánypárt éljenzéssel fogad.) Esztergályos János: Mondjon le a miniszterelnök ur, akkor majd mi is éljenzünk! Rakovszky tovább olvas: Azt kívánja ez a lap, hogy a magyar nép szabaduljon meg a korrupciós uralom alól. Szabóky Jenő: Mikor szabadulunk meg Trianon alól ? Rakovszky ezután Pallavicini vádjaival foglalkozik. A Rajnavidék felszabadulásának ünnep» Kölnben. Berlinből jelentik: A Rajnavidék felszabadulásának örömére Kölnben rendezett ünnepség a legszebb tavaszi időjárásban ment végbe. A házakat és Kölu sok templomának tornyait a zászlók ezrei díszítették. Reggel pontban 9 órakor robogott be Hindenburg birodalmi elnök külön vonata a kölni központi pályaudvarra. A birodalmi elnök és kisáreta háromnegyed tizenegy órakor végighaj-ott a város főútvonalain, majd a Rheinpark- ba vonult, ahol megtartották a hazafias ünnepélyt.
