Egri Népújság - napilap, 1926/1

1926-01-13 / 9. szám

Ara 2000, vasárnap 3000 feoron» Eger, 1926 január 13 szerda. XLIII óvf. 9. se. Előfizetési dij postai szállítással: egg hóra 40.000 K, neggedévre 120.000 K. POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. A kisipar helyzete. Irta: Perlaky György nemzetgyűlési képviselő. A kisipar ma a legsúlyosabb válsággal küzd. A válság oka az, hogy az iparosság elveszítette fogyasztőközönségének legna­gyobb részét. Ugyanis a kisipar fogyasztóközönsége a középosz­tály volt, amelynek felvevő- képessége azonban a súlyos gaz­dasági válság miatt, mintegy 25%-ra csökkent. Ezenkívül figyelembe kell venni azt is, hogy az iparosság létszáma a háború alatt és a háborút követő időben igen je­lentős mértékben emelkedett. A létszám emelkedés az egyes iparágakban eléri a békebeli lét­szám ötszörösét. Természetes, hogy a meg­csökkent anyagi erővel rendel­kező fogyaBztőközönség ilyen te­kintélyes módon megnövekedett kisiparosságot eltartani sem tud. Ezzel szemben nem azt akarom mondani, hogy az ország gaz­dasági helyzetére nézve káros a kisiparosok létszámának emel­kedése. Sőt ellenkezően! Minden­kinek tisztában kell lenni azzal, hogy ez az emelkedés csak ör­vendetes, mert hiszen végered­ményben, különösen a viszonyok javúltával ez az ország gazda­sági erejét növeli. Viszont annak, aki a kisipa­rosságot a válságból ki akarja vezetni, ezzel a ténnyel számol­nia kell és ennek a körülmény­nek a figyelembevételével kell az intézkedéseket megtennie. Nézetem szerint a válságból kivezető út az, hogy a csökkent magyar fogyasztást a külföldi fogyasztással kell pótolnunk. A kisiparnak különösen kelet felé lenne tág tere a terjeszke­désre. A keleti országokban a piac megszerzése és megtartása nem lehetetlen. Ezekben az or­szágokban a kisipar termékei­nek lehet piacot teremteni. Ezt legjobban igazolja a bútor­asztalosok szövetkezetének kí­sérlete. Ez a szövetkezet több száz bútorasztalost foglal magá­ban és több külföldi állam fő­városában állított már fel üzle­teket. Ezeken a helyeken a ma­gyar kisiparnak jő hírnevet és becsületet szerzett. E minta szerint kellene a többi iparágat is megszervezni és termékeinek értékesítését le­hetővé tenni. Hiszen a bútor­iparon kívül még sok olyan iparágunk van, amely képes fel-* venni a külföldi versenyt nem­csak árával, hanem minőségével és művészies kivitelével is. így például a kárpitosipar, a cipőipar, a szőrmeipar és még több olyaD, amelyet felsorolhat- nők, azok az iparaink közül, amelyek követhetnék a mübutor-. asztalosok példáját és átvehet­nék az értékesítésnek ezt a be­vált módját. Nem hiszem, hogy a kormány ilyen irányú komoly akció tá­mogatása elől elzárkózna. Sőt bátran állíthatom azt, hogy ilyen megmozdulás a legnagyobb meg­értésre és támogatásra találna, úgy a kereskedelmi, mint a pénz­ügyi kormányzat részéről. Ma már minden józan közgazdász tisztában van azzai, hogy a kisipari válságon csakis az ér­tékesítés lehetővé tételével és ezzel egyidejűleg munkaalkalom Eger, január 12. Hevesvármegye törvényható­ságának közigazgatási ‘bizott­sága Isaák Gyula főispán el­nöklete alatt a vármegyeház kistermében, ma délelőtt 10 óra­kor tartotta rendes havi ülését, melyen Okolicsányi Imre alispán a következő jelentést tette az elmúlt hőről: A múlt év november és de­cember havában rendkívüli nagy havazásokkal beköszöntött erős fagy következtében természet­szerűleg felmerült annak lehe­tősége, hogy hirtelen olvadás esetén vármegyénk Tisza-menti része árvíz veszedelmének lesz kitéve. Ennek következtében a preventív intézkedéseket egy netaláni vízáradás esetére még december ellő felében megtettem. Balsejtelmünk, sajnos, valóra vált, az olvadás ugyanis még a karácsonyi ünnepek előtt bekö­vetkezett, amely mindinkább fo­kozódva és langyos esővel sú­lyosbítva, a vízáradás veszélyét teremtésével lehet segíteni. Minden más eszköz, amelyet egyes apostolok hirdetnek, cél­talan, mert nem nyújthat gyö­keres orvoslást. Politikai rend­szerváltozás a kisipar súlyos helyzetén javítani nem tud. A sokszor hangoztatott sérel­mek és jogos kívánságok orvos­lása és teljesítése némi enyhü­lést hozhat, segíthet valamit, azonban gyökeres megoldást csakis az előbb vázolt utón és mődon lehet elérni. Ehhez a munkához a kisiparosság egye­temes megmozdulása szükséges. A kisiparosoknak keresni kell az egymáiközötti békét és az együttes, harmőnikus munkához való légkört maguknak kell megteremteni. Ha továbbra is pártpolitika üzésével, széthúzás-1 sál dolgozik a kisiparosság és ezen az utón keresi boldogulá­sának lehetőségét, akkor a meg­mentés teljesen lehetetlen. A kisipar élet-halál harcában észre kell térni és minden józan kisiparosnak ki kell venni részét a mentésért folytatott munkából. napről-napra növelte. A múlt év december 28-án vettem a kir. földmivelésügyi miniszter ur tá­virati rendeletét, amely a Tisza és mellékfolyóinak felső szaka­szain mutatkozó jelentős árvíz­ről tesz említést és amelyben az itteni védelmi intézkedések meg­tételére kaptam utasítást: Azon­ban már ezen miniszteri rendel­kezést ^megelőzőleg a múlt év december 28-án vettem a tisza­füredi járási főszolgabíró tele­fon jelentését, melyben a Tisza vízállásának emelkedését és a netaláni bekövetkezhető vesze­delmet jelezte. E naptól kezdve a fejlemé­nyeket szakadatlanul figyelem­mel kísértem. Ehhez képest már december 23-án újból jelentette a tiszafüredi járási főszolgabíró, hogy a lisza vízállása egy nap alatt 450 cm-ről 510 cm-re emelkedett, ami 60 cm-res emelkedést jelen­tett. Ez a vízállás december 31-ig 565 cm-re emelkedett. Ez az emelkedés nem is lett volna aggasztó, mivel gátjaink 7 mé­teren felüli emelkedést is kibír­nak, azonban Poroszló község főjegyzője december 30-án je­lentette, hogy aznap reggelre az árteret 1 és fél méter magas vizáradat lepte el, mely viz azonban nem a Tisza medréből, hanem Bor­sod megye irányából az ár­téri földeken át zudult Po­roszló község felé. A feltevés az volt, hogy a tiszabábolnai kanyarulatnál va­lami jégtorlasz keletkezhetett a Tiszán, mely a Tisza vizének szabadfolyását elzárván, annak medréből a felduzzadt vizet az ártérre zúdította. Ezen ártéri vizáradásnak igazi okát azon­ban 48 órán át nem voltam ké­pes megtudni. Nem pedig azért, mivel az eziránt telefonon meg­keresett borsodi alispán azt kö­zölte, hogy Tissabábolna, Tiszavalkköz­ségekkel minden összekötteté­se megszakadt és képtelen az ott előállott változások indí­tó okairól meggyőződést sze­rezni. Végre újév napján őa még in­kább január 2 án kétségtelenül megállapítható lett, hogy a Ti­szavalk irányában a Tisza ka­nyarulatnál lévő nagy jégtorlasz idézte elő a Tisza vizének az ártérre való nyomulását, ami­nek következtében Poroszlónál az a helyzet ál­lott elő, hogy nem a Tisza medréből folyt a viz az ár­térre, hanem o magasabb vízállás folytán az ártérről a Tiszába. Amint a ticzavalki helyzet is­merté lett, azonnal intézkedtem, hogy a íMiskolcről Poroszlóra irányított műszaki katonák a ti- szavalki jégtorlasz ártalmatlanná tétele érdekében a jelzett veszé- lyeztetett helyre továbbíttassanak A helyszínére magam is ki­mentem és intézkedtem, hogy ott, ahol a gátak erősítést igé­nyelnek, a szükséges munkála­tok azonnal hajtassanak végre. Végeredményben jelenthetem, hogy a Tisza vizének áradása, illetve annak veszedelme A Tisza áradásának veszedelme elmúlt. Okolicsányi Imre alispán jelentése az árvízről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom