Egri Népújság - napilap, 1926/1
1926-04-04 / 76. szám
1926. április 4. EGRI NÉPÚJSÁG 3 a fővárosi vállalkozó még a vii- lanyfelszcrelést is budapesti munkásokkal végeztette és az egri iparosok nem kerestek egy fillért sem. Nekünk olyan állami beruházások, építkezések kellenek, amelyekkel a helybeli munkanélküliséget támogathatjuk. Az itteni és ne a budapesti épitőmunkások vigxják el a pénzt, hanem azok, akik velünk élnek, akik itt költik el keresetüket, akik szükségletük fedezésével támogatják ugyancsak a többi iparágakat és kereskedőinket. Bár már az ország megmozdult iparunkat ős kereskedelmünket súlyosan érintő anyagbeszerző felállítása ellen, hiszem, hogy az ország gazdasági, ipari ős kereskedelmi érdekeltségének összessége egy országos nagygyűlésen a legerélyesebben állást fog foglalni és tiltakozni az Állami Anyagbeszerző Központ felállítása ellen. Az állam nem.' akarhatja iparunk és kereskedelmünk pusztulását szándékosan elősegíteni, de kötelassőgszerüen arra kell törekednie, hogy a szabad kereskedelmet mielőbb visszaállíthassa. A jövedelmet a bevételi források emelése nélkül csak a kiadások csökkentésével lehet és szabad fokozni. Kezdjük el a nagyzási hóbort és a könnyelműség kiadási tételeit irgalmatlanul és kíméletlenül megszüntetni, és igy folytatni az egész vonalon. Ha ezt az igazságos módszert fogjuk alkalmazni, mert az ország érdekei ezt igy parancsolják; akkor lesz bőséges fedezet tisztviselőinknek és nyugdíjasainknak is egy tisztes megélhetést biztosító fizetést és nyugdijat adni, akkor fog jutni állami beruházásokra, építkezésekre is annyi, hogy ezáltal iparunk és kereskedelmünk fellendülhessen, hogy az ország minden polgárának egy elviselhetőbb megélhetés jusson osztályrészül. Ha igy cselekszünk, akkor meg lesz a lehetősége annak is, hogy elviselhetetlen adőterheinket némileg csökkenthessük, akkor nem lesz szükség egy képzelt jövedelmezőség reményében iparunknak és kereskedelmünknek sírját önmagunknak megásni a tervbe vett Állami Anyagbeszerző Központ felállításával. Radii Károly. A Magyar Külügyi Társaság nagygyűlése. Berzeviczy Albert Egerben. A Magyar Tudományos Akadémia elnöke előadást tart városunk közönségének. Azoknál a felette fontos és mogszivleledő ^indokoknál fogva, amelyek alapján Ernszt prelátus mai számunkban közölt nyilatkozatában tevékenyebb éa eredményesebb külpolitikát sürget, még fokozottabb érdeklődéssel várjuk a Magyar Külügyi Társaságnak e hő 18 ára hirdetett egri gyűlését. Eger város ugyanis, mint ismeretes, belépett a Magyar Külügyi Társaság alapító tagjainak sorába « felkérte a Társaság vezetőségét, hogy egy Egerben tartandó nagygyűlésen részletesen tájékoztassa a város közönségét a Társaság feladatáról, eszközeiről és tevékenységéről. A Társaság részéről a város felkérésének engedve, április hő 18-ára, vasárnapra dr. Berzeviczy Albert belső titkos tanácsos, nyug. vallás- ős közokt. m. kir. miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke b a Magyar Külügyi Társaság társelnöke, továbbá dr. Eöttevé- nyi Olivér nyug. főispán, egyetemi m. tanár, a Társaság ügyvezető alelnöke és dr. Radisics Elemér min. osztálytanácsos, a Társaság igazgatója, fognak Egerbe érkezni. A nagygyűlés a városháza dísztermében délelőtt fél 11 órakor fogja kezdetét venni e az előkelő vendégeket a város közönsége nevében Trak Géza polgármester fogadja. Mindenki Dobozy őrnagy örököseitől vár segítséget. A hétbilliós örökség ügyében a Kanári szigetekről érkezett egy levél az Egri Népújsághoz. Most amikor a kormány a legtöbb állammal elfogadható, kedvező kereskedelmi szerződést kötött, most akarja a kormány a gazdasági lekötöttség teljes felszabadítása helyett ipari és kereskedelmi szabadságunkat bilincsbe verni, a kegyelemdöfést megadni. Ne okozzon senkinek gondot, hogy az ipari ős kereskedelmi érdekeltségeknek az ipari cikkek beszerzése fáradságos és költséges. Ha átszenvedték eddig a háború okozta nyomorúságot és nyomorgatást, hogy legnagyobb részük vagyonukat elvesztve, feláldozva, a létért való küzdelmükben össze ne roppanjanak; akkor nem fognak csüggedni ezután sem és erőt fognak meríteni a mostani kedvezőbb kereskedelmi szerződések alapján, egy szebb jövő reményében. Dolgozni fognak, egy új életet kezdeni, hogy lehetőleg visszaszerezhessék egész életük keserves szerzeményének egy részét. Ismerjük mi már a hangoztatott takarékosságot, a központokat, amik az országnak igen sok pénzébe kerültek. Hogy az adminisztrációhoz külön személyzet nem kell, az mese. Egy ily nagyszabású intézményt csak úgy mellékesen adminisztrálni nem lehet. Ahhoz 150—200 tisztviselő kell, akik kizárólag ezt az anyag- beszerzőt intéznék és nem mellékfoglalkozásképen. Határozottan állítom, hogy egy 150—200 főből álló tisztviselői kar fizetése, továbbá az anyagokba befektetendő több száz milliárd készpénz kamatai többet emésztenének fel, mint amennyit az ország ipara és kereskedelme az összes közszállitásokon együttvéve kereshet. És ha még számításba vesszük, hogy a bözszállitásiok megvonásával az iparosok és kereskedők forgalmi, jövedelmi és kereseti adójának a csökkenésével az állam több milliárdot kitevő összegtől esne el, akkor kétségtelen, hogy az állam igen rossz üzletet csinálna és alaposan ráfizetne. Sokkal helyesebben cselekszik az állam, ha ettől a szerencsétlen gondolattól, iparunk és kereskedelmünk érdekeit súlyosan sértő és veszélyeztető szándékától eláll. Sokkal jobban teszi, ha az anyagok befektetésére szánt több száz milliárdnyi ösz- szeget állami beruházásokba, építkezésekbe fekteti, de nem mindent a fővárosnak, hanem a vidéknek is. Jusson végre valami már Egernek is, mert sajnos, eddig nem kaptunk még semmit. Várjuk a beígért állami építkezéseket, hogy a munkanélküliségen enyhítve legyen. Nem úgy, mint a nagy laktanyánál is történt a tatarozással és átalakításokkal, hogy Eger, 1926. március 31. Mióta a lapok hirül hozták, hogy az Amerikában elhunyt Dobozy őrnagy 100 millió dolláros vagyonának örökösei között Szentpétery egri borbélymester is szerepel, a világ minden tájából érkeznek levelek a derék fodrászmesterhez, akitől kölcsönt, segélyt vagy jótékonysági adományt kérnek. Sőt most már nemcsak Szentpétery Jánoshoz, hanem a lapok szerkesztőségeihez is jönnek ebben az ügyben adománykérő levelek. Az Egri Népújság-nak a Kanari-szigetekről hozta a posta az alábbi levelet: Las Palmas, 1926. 11.18. Mélyen tisztelt Szerkesztő Űr! Pesti újságokban, melyeket a férjem ide utánam küld, még a nyáron azt olvastam, hogy Szentpétery János, egri fodrászterem tulajdonos száz millió dollárt örökölt Dobozy őrnagy Amerikában elhunyt rokonától. Én a háborús viszonyok folytán anyagilag és testileg tönkrementem. Férjem nyugalmazott Máv. főellenőr. A háború alatt, megtakarított pénzünket hadikölcsönbe fektettük. Utóbb megbetegedtem. Nagymérvű vérszegénységben és fájdalmas izületi csúzbsn szenvedtem. Alig bírtam már a nagy hideget elviselni, eladtam bútoraimat, összes értékesebb holmimat és eljöttem ide a meleg éghajlat alá, hogy egyetlen gyermekemnek, felnőtt leányomnak kedvéért gyógyulást keressek. A pénz azonban elfogyó tt és most iszonyúan hiányzik. Betegen kínlódom. Szentpétery űrtől kértem ezért segítséget a nagy Örökségből. Csak azt kértem tőle, hogy vegye meg hadikölcsönün- ket abban az árban, amennyit akkor adtunk érte. De mindeddig se pénzt, se választ nem kaptam ajánlott levelemre Szentpétery úrtól. Most kezeimbe jutott az Egri Népújság december 31-iki szám3, a szerkesztő ur becses címével. Ezerszer bocsánatot kérve tehát a szerkesztő úrhoz fordulok azzal a kéréssel, hogy miután bizonyosan Ön előtt is ismeretes az örökségi eset, ha Szentpétery űr talán Amerikába utazott volna az örökBég átvétele miatt, úgy nagyon szépen kérem, Írja meg ennek az úrnak a pontos címét, de ajánlott levélben, hogy biztosan megkapjam. Küldenék bélyegre, de ilyen spanyol pénz itt csak ezüstben létezik s azt levélben nem küldhetem el. Fogadja legbensőbb köszöne- temet szives fáradságáért. Fizesse meg a jő Isten jő egészséggel érettem. Mivel itt magyar konzulátus nincsen, az itteni német konzulátus utján küldöm leveleimet. A legmélyebb tisztelettel : Sieber Alfrédné nyug. Máv. főellenőr neje. Las Palmas. Consulado de Alemania, Isias Gran Canarias. így szól a messzi Kanári-szigetekről hozzánk érkezett levél, melynek tartalmán a mi jő borbély mesterünk, Szentpétery Já- noB, csodálkozhat el legjobban. Szentpétery nem tehet róla, hogy a távoli szigeten élő szegény Beretvás Pasztilla a legmakacsabb fejfájást is elmulasztja
