Egri Népújság - napilap, 1926/1
1926-03-19 / 64. szám
Ara 2000, vasárnap 3000 koron», Eger, 1926. március 19. péntek XLII évf. 64 82,. Előfizetési di) postai szállítással: agg hóra 40.000 K, negyedévre 120.000 E. POLITIKA1 MÄPILÄP. Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. A legnagyobb hazugság. Irta: Wallandt Ernő dr. I. Több Ízben volt már alkalmam a sajtó nyilvánossága előtt rámutatni arra, hogy szörnyű pusztulásunk legfőbb előidézője a nemzetiségi kérdés volt. Ez volt a mi átkunk, végzetünk. Az idők folyamán darázsfészekké lett e kérdés, melybe erélyesen belenyúlni a magyar államhatalom elmulasztotta. Ezzel a gyengeség látszatát keltette, ami a darazsakat mind bátrabbá, vakmerőbbé tette. Kívülről, belülről egyaránt döngették már állami egységünk kapuit. Éppen csak a világháborúnak kellett jönni, hogy a nagy játszósát megnyert ántánt bosszújának buzogányával bedöntsék a kapus s az ezeréves szerzett tulajdon kétharmadrészét a nemzeti eszme jegyében, — valójában azonban a durva ököl jogán, — elrabolják. * Ha a magyar Büntetőtörvény- könyvet lapozzuk, időszerűségénél fogva élesen szemünkbe tör a Büntető Novellának a 204. §-t helyettesítő 40. §-a, mely a pénzhamisítást tíz évig terjedhető fegyházzal s magas pénzbüntetéssel sújtja. Már csak a büntetés mérvénél fogva, de általános erkölcsi Ítélet szerint is, nagy bűn tehát a pénzhamisítás, különösen ha általa egy nemzet becsülete, sőt léte tétetik kockára. De nem kevésbé időszerű és szembeszökő a 431. § sem, mely a vízáradás okozásai életfogytig tartó fegyházzal sújtja. Jóval nagyobb tehát az előbbinél ez a bűncselekmény, melyben a joggal felháborodott közvélemény — sajnos végrehajtó erő nélkül — az oláh szomszédot marasztalta a közelmúltban. S méginkább azzá válik, ha beszámítjuk a nemzetirtás szándé kát. A hamis tanuzás és vád büntetése pedig, ha a vádlott terhére követtetett el és az halálra ítéltetett, tiz évtől tizenöt évig terjedő fegyház. Ennek a bűnténynek súlyosságára valahogy büntetése ott kezdődik, ahol a pénzhamisításé végződik. Már pedig ezt követték el velünk szemben Trianonban nemzetiségeink, helyesebben közülök a nemzetiségi eszme fizetett ágensei és fanatikus apostolai, valamint külföldi fegyvertárfiaink. Az eredmény: országunk fel- darabolása, ezeréves állami létünk halálra, — lassú de biztos halálra — ítélése. Az volt a hamis vád, s ezt erősítették a hamis tanúk, hogy Magyarország üldözi, elnyomja a nemzetiségeket s igy nem méltó arra, hogy fölöttünk uralmat gyakoroljon. Hamis volt a vád minden vonatkozásában. Hiszen az üldözéB a jogegyenlőség megszegésével kezdődik. Már pedig ha hazánk történetén végigtekintünk, azt látjuk, hogy a magyar faj magatartását a nemzetiségekkel szemben a jogegyenlőség alapján álló demokratizmus jellemezte. Állami életünkben és jogrendszerünkben ,sehol sincs nyoma a nemzetiségi megkülönböztetéseknek. Állítjuk és legközelebb bizonyítani is kívánjuk, hogy a magyarországi nemzetiségek üldözésének, elnyomásának Trianonban emelt' vádja, a legnagyobb hazugság volt. Ám bűnhődjenek a frankhami- sitók! De bizton hisszük, hogy a népek Ura az egyenlően osztó igazság pallosával le fog sújtani a hamis vádlókra és tanukra is. Gróf Apponyi Albert beszéde a frank-vitában. Budapest, március 17. MTI. A nemzetgyűlés mai ülését 11 óra után nyitotta meg Sci- tovszky Béla elnök. Áttérve a napirendre elsőnek Apponyi Albert gróf szólal fel: Hangoztatja, hogy egész politikai pályája alatt sohasem állott olyan nagy feladat előtt, amelyben oly nagy mértékben érezte volna azt a felelősséget, amelyet vállalnia kell, azért amit mond és azért amit elhallgat. Maga a miniszterelnök megállapította, hogy a frankbotrány országos szerencsétlenség számba megy. Úgy, hogy ezt fejtegetni már nem is szükséges. Ő előtte semmi más nem lebeg, minthogy hozzájáruljon ahhoz, hogy ebből az ügyből a hazának kára ne legyen. (Élénk helyeslés.) Vannak jelenségek, amelyek Magyarország szempontjából minden esetre rosszul festenek a külföld előtt. Felhívja a figyelmet egy olyan körülményre, • amelyre eddig még senki sem tett észrevételt, noha ez a kormány felelősségének megállapítása szempontjából rendkívül fontos. Ez a körülmény az, hogy a nizzai rendőrség már 1924 március havában bizonyos jelentést kapott {arról, hogy frankhamisítással foglalkoznak. Ez a jelentés Kovács Gáspár és Jankovics Arisztid nevét is megemlíti mint (bűntársakat. Az a kérdés, hogy tudatta-e a francia rendőrség a magyar rendőrséggel, vagy a francia kormány a magyar kormánnyal ezt a jelentőst, mert, ha igen, ez a legnagyobh mértékben súlyosbítja kormányunk felelősségét. Ha pedig ezt a francia részről nem tették meg, akkor elmulasztottak valamit, amit a diplomáciai összeköttetésben levő államok között kell elintézni. Maga az a tény, hogy éveken át folyt pénzhamisítás magasrangu állami hivatalnokok részvételével, a kormány felelősségét álapitja meg, mert a kormány felelőssége ki* terjed a közállapotokra és az állami gépezet megbízhatóságára. Ha valaki azt állítja, hogy a kormány előzetes részese volt a bűncselekménynek úgy, hogy tudott róla és még sem gátolta meg, úgy az olus probandi teljes mértékben azt terheli, aki a kormánnyal szemben ilyen állítást tett. Ha azonban arról van szó, hogy a közállapotok elfajulásáért a kormány felelős, de a kormányzattal szemben a bünrészesség vád> Ebbel az ügyből a hazának kára ne legyen« ját nem támasztja, úgy az olus probandi ezért a kormányt terheli. A kormánynak kell ez esetben bizonyítania, hogy felelősség nem terheli. A többségi véleménynek nem sikerült bizonyítania azt, hogy a kormányt semmifele felelősség nem terheli. Lehetetlen meg nem állapítani kormányzati mulasztást és állami intézkedések elmulasztását, mint például a gyanúsítottak között való személyes érintkezés lehetetlenné tételét, és ezért bizonyos kormányzati felelősséget. Bizonyos, hogy a mulasztásokat nem lehet annak a tudásnak a szemszögével nézni, amelyekkel mi rendelkezünk. Ha ő kormányon van, mérlegelve külpolitikai helyzetünket, ha a legtávolabbi gyanú is tudomására jut, nem kezeli az ügyet lekicsinylőén és nem tartja távol magát attól, hogy a dolognak végére járjon. Nem helyesli azonban azt a felfogást, hogy a kormány tudott arról, de nem tett semmit. Erről semmi bizonyítéka sincs, sőt üres lélektani bizonyitékok szőinak ellene. Lehetetlen, hogy ha a miniszterelnök tudott volna erről az ügyről, akkor olyan közömbösen vette volna azt épen amikor Genfbe kellett utaznia. Mert érezni kellett volna, hogy nyaktörő felelősségű dologról vám sző. Ezt a felfogást nem teszi magáévá, sem pedig az ebből eredő konzekvenciákat. Kormányzati mulasztásokat azonban lát. A jelen esetben könnyű azoknak a helyzete, akik a kormánynak eltávolítására törekszenek. Ó a kormányzattal szemben ellenzéki állásponton van, éppen a demokratikus követelmények tekintetében, de sohasem vetette latba személyét a kormány eltávolítása érdekében. A boldog Nyíregyháza. A Nyírvidék-ben olvassuk, hogy Nyíregyháza város képviselőtestülete elfogadta az 1926. évi költségvetést. Nyíregyháza idei költségvetése 30 milliárd koronára rúg. A kiadások a bevétellel arányban állanak, úgy
