Egri Népújság - napilap, 1926/1
1926-03-18 / 63. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG. (Zaj és ellenmondás a kormány párton.) Sigray: A kormány távozzék a helyéről és egy új kormány likvidálja az ügyet ée pedig olyan kormány, amelyhez még a gyanú árnyéka sem fér. Az ellenzék nem ambicionálja a kormányhatalmat. Az új kormány a többségi pártból kerüljön ki. Minél tovább marad a miniszterelnök a helyén, annál nagyobb a veszélye annak, hogy a pártját magával rántja. (Ne fájjon a maga feje értünk ! Kiáltozzák a kormánypártból Sigray felé.) Sigray: (folytatja) Tisza István mondotta azt, hogy senki sem pótolhatatlan egy országban. Aki azt állítja, hogy Bethlen István miniszterelnök pótolhatatlan, egyúttal azt is mondja, hogy nincs egy ember sem a nemzetben, aki tovább vihetné az ország ügyeit. Ez pedig egyenlő azzal, hogy az ország nem életképes. A kisebbségi véleményt fogadja el. nnssuKKawa sasa cocái aeoes Szmrecsányi Lajos dr. érsek elnökölt a püspöki konferencián. Budapest, márc. 17. A Magyar Kurir jelentése szerint Csonkamagyarország püspöki kara ma délelőtt tartotta meg szokásos tavaszi konferenciáját, amelyen Csernoch János dr. bí boros-hercegprimáí és Prohász- ka Ottokár dr. székesfehérvári püspök kivételével a püspöki kar minden tagja megjelent. A püspöki koaferencián, amelyen dr. Szmrecsányi Lajos egri érsek elnökölt, kizárólag belső egyházkormányzati ügyekkel foglalkozott Missió Poroszlón. Mint már jelentettük, Poroszlón f. hó 6— 14-ig missiót tartottak P. Szabó Brúnó gyöngyösi és P. Erdős Apollinár egri sz. Ferencrendi atyák. A misszió a legszebb, minden várakozást messze felülmúló eredménnyel végződött. Ünnepe volt e 8 nap az egész környéknek. A templom ziufo- lásig megtelt mindennap; s bebizonyosodott, hogy a krisztusi igazságoknak nagy vonzóereje van. Heroikus munkájukért a missiős atyáknak március 15-én reggel a vasútállomáson, hová gyalog kisérte ókét a hivek serege, a politikai község képviseletében Ambrus Alajos községi jegyző mondott szívből eredő szavakban köszönetét, Török Dozeő plébános a hivek nevében búcsúzott a jóságos atyák tói s a szemekből előtörő köny- nyék biztosították a missionári- u«okat hogy a feledhetetlen szép napokért igen hálásak irántuk a poroszlói hivek. «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban ; Hiszek Magyarország feltámadásában le 1926. március 18. ■nBBaRnum A nyomdaipar és a sajtó válsága. A nyomdászok szakszervezete a fönökegyesületnek április 15-ére felmondta az 1920 november hő 29-én kötött 354 pontból álló kollektív szerződést, amennyiben kedvezőbb szerződést kívánnak. Dacára annak, hogy a fónök- egyesület a mai nehéz viszonyok mellett a szerződés alapján most január hónapban az aranyparitás szerinti legmagasabb béremelést megadta, amit egyetlenegy szakmában sem fi- zetaek; a szakszervezet hivatalos lapja arra hivatkozva, hogy a mostani aranyparitásos munkabérek a megélhetésre nem nyújtanak lehetőséget, mert az arany békebeli vásárló ereje nagyban csökkent » így túlhaladott álláspont ma aranyparitásos munkabérekről beszélni és ezért a mostaninál kedvezőbb feltételeket kíván. A nyomdatulsjdonosok egyesületét váratlanul érte a szerződés felmondása és azon az állásponton van, hogy t mai nehéz gazdasági viszonyok mellett különösen a nyomdaiparra nézve, egy újabb munkabéremelés katasztrófával járhat. Kétségtelen, hogy a mai munkabérek nincsenek a mai viszonyokhoz mértan arányban a békebeli aranyparitásos munkabérek és az akkori megélhetési viszonyokhoz képest, amin fokozatosan, a javuló gazdasági viszonyokhoz mérten segíteni kell és mindenkinek a megélhetését biztosítani kötelességünk. Ennek az ideje sajnos, még nem érkezett el. A mostani esztendő a súlyos közterhek és a kedvezőtlennek ígérkező gazdasági viszonyok miatt eggoda lommal tölt el mindenkit, sajnos jót nem várhatunk. Ily körülmények között lehetetlen különösen a létfenntartásért küzdő ipar és kereskedelmet újabb gondokkal, terhekkel kockáztatni. Magyarországon ma egyetlenegy iparágban sem találunk még arany paritásos munkabéreket és fizetéseket. A háború okozta nyomorúság, lemondás és nélkülözés terheit a legjobban a tisztviselői kar szenvedi el, amennyiben a békebeli aranyparitásos fizetésnek ma is csak 52 — 80 */«-át kapják. Ez a körülmény okozza különösen a kisipar és kereskedelem siralmas pangását, kétségbeejtő helyzetét. A nyomdaipar és a sajtó szánalmas helyzetét legjobban igazolják a hivatalos adatok : Amíg 1914 évben Budapesten 273 nyom- d 25 napilappal 6407 szakmunkást és tanoncot foglalkoztatott, vidéken 946 nyomda 5846 alkalmazottat, tehát Magyarországon összesen 1219 nyomda összesen 12253 alkalmazottat, most megcsonkított hazánkban 630 nyomda összesen 5883 alkalmazottal dolgozik. A nyomdaüzemek és a munkások létszám apadása az ország megcsonkításával csak látszólag áll arányban, amit a legjobban igazol az a körülmény, hogy 1925 évben Budapesten 275 nyomda volt 4257 alkalmazottal, a vidéken pedig 355 nyomda 1626 alkalmazottal. A nyomdaipar válságának egyik oka a mostani sajtókrizis. Békében egy napilapnak megindításához és fenntartásához igen csekély tőkeösszeg kellett, ellenben a mai viszonyok mellett egy napilaphoz hihetetlen ösz- szeg szükségeltetik. A lapok legnagyobb része képtelen saját erejéből megélni és támogatásra van utalva. 1912-ben Magyarországon 1219 nyomdában 1630 napi és hetilap készült, 1925 ben pedig 630 nyomdában csupán 529 napi és hetilap készült. Ezen adatok a legjobban igazolják, hogy úgy a nyomdaipar, 0—1 «IB« a»: mint a lapok erősen legyengültek. A sajtó nagy erőkifejtésének beszédes példáját szolgáltatja a fővárosi napilapok példányszámának következő kimutatása: Napi példányszám 1914-ben 1926-ban Pesti Hírlap ... 80.000 100.000 R z Est........... 120.000 65.000 Friss Újság....... 180.000 50.000 M agyarság......... — 45.000 P esti Napló... 28.000 58.000 M agyarország .... 28.000 35.000 Esti Kurir........... — 35.000 N épszava..... 40.000 35.000 Ú jság......... 30.000 31.000 Világ......... 11.000 30.000 Bu dapesti Hírlap . . . 22.000 19.000 Nemzeti Újság .... — 18.000 Nyolc Órai Újság . . — 15.000 Magyar Hírlap . . . 5.000 14.000 UJ Nemzedék .... — 12.000 Szózat............ — 10.000 Ú J Barázda......... — 12.000 M ai Nap........... — 12.000 A válságot eddig a legtöbb nyomda és lapvállalat elkerülte. Hogy a most következő nehéz hónapok mit hoznak, azt ma megállapítani nem lehet. Kétségtelen, hogy ha a gazdasági viszonyok nem javúlnak, akkor a folyó évben igen sok nyomda és lapvállalat fog tönkremenni. Radii Károly. .•'MkSNkt MKM «MMfr» Életfogytiglani fegyházra Ítélte az egri törvényszék a férj gyilkos viszneki asszonyt. Eger, 1926. március 17. Lapunk tegnapi számában részletesen ismertettük a visz- neki férj-, illetve apagyilkosság főlárgyalásánakeleő mozzanatait. A tanúvallomások között a meggyilkolt Tari János kisebbik fiának, a 15 éves Tari Istvánnak kihallgatása egyike volt a legmegrázóbb jeleneteknek, amelyeket az utóbbi években a törvényszéken láthattunk. Prettenhofter elnök figyelmezteti a gyermeket: — Fiam, miután olyan ügyben hallgatlak ki, amelyben az egyik vádlott az édesanyád, a másik pedig a testvérbátyád, ha nem akarsz, nem (eszel vallomást. A jő megjelenésű, nyilt, őszinte tekintetű kis Tari István azonban határozottan és hangosan feleli: — Igen, akarok vallani. Elnök: Biztatott-e téged valaki arra, hogy ne mond meg itt az igazat ? Tanú: Tari Jácos, aki az anyámról nagyapám, azt mondta, hogy ne vallják, mert akkor nem kapok földet ás semmit se. (A vádlottak padján ülő és a borzalmas férjgyilkossággal vádolt özv. Tari Jánosné e szavaknál felzokog: 'Hej, gyermekem! Hazudsz gyermekem . . .•) A fiú ezután elmondja, hogy azon a rémes estén 8 órakor jött haza az édesapja. Köszönt | és vacsorát kért. Az asszony azt felelte: «Ott az aludt tej, egyék.« A fiú ezután kiment az istállóba és elaludt. Bizonyos idő múlva az anyja felköltötte a gyermeket é* bátyjával együtt elküldte az anyai nagyapjáért. A gyermekek el is mentek és nemsokára jöttek is vissza nagyapjukkal, Tari Gy. Jánossal együtt. Útközben Vágó József éjjeli őrrel is találkoztak. Mikor hazaértek, a 15 éves Tari Istvánt ismét beküldték az ólba aludni, de a gyermek itt is hallotta, hogy odabenn zörögnek, kiabálnak. Ki- , ment tehát és az ajőn keresztül az apja hangját hallotta: 'Jaj, kedves feleségem, ne bánts!' Azután csak hörgést, nyögést hallott. A nagyapa kocsiba fogatta a lovat. A meggyilkolt Tari János holttestét becsavargatták lepedőbe, a kocsiderékban szalmára tették és elvitték. A fiú mindezt az ambitusről nézte. Prettenhoffer elnök megkérdezi a kisfiútól, hogy a vallomását szemébe merné-e mondani az édesanyjának és a bátyjának. A gyermek igennel felel. A birő ős az ügyész mégegyszer figyelmeztetik, hogy gondolja meg, nagyon amit mond, gondoljon Isten tiz parancsára, gondolja meg, hogy anyjának esetleg életét, vagy halálát fogja jelenteni ez a vallomás. És a lő éves Tari István határozottan, bátran szemébe mondja anyjának és bátyjának előbbi vallomását. A 17 éves apagyilkos 7 évi fogházat kapott.
