Egri Népújság - napilap, 1926/1
1926-03-05 / 52. szám
Ara 2000, vasárnap 3000 korona Eger, 1926. március 5. péntek XLIIl évf 52 sz POLITIKAI MÄPILÄP. Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi ngomda. Telefonszám: 11. A vállalatok junius elsejével áttérnek a pengöszámitás ra. Az ősszel kerül forgalomba az uj pénz. Az építési kölcsön mindenesetre új lendületet adna a régóta pangó építőiparnak, amelynek lélegzethez juttatása magától értetődően a terhelésnek szinte egész vonalán megindítaná a munkát. Érthető tehát, hogy miután a fővárosban egymás után emelkednek az állam új bérházai s az építkezni kívánóknak hitelakcióval is segítségére igyekszik sietni a kormány : legalább ez utóbbi kedvezésben a vidék nagyobb városai is részesülni óhajtanának. Pécs város képviselője szóba is hozta ezt az aspirációt a kabinet nehány tagja előtt, a válasz azonban korántsem volt megnyugtató. A kormányelnök ugyanis elvileg elismerte ugyan a városok épitkezési hitel iránti igényének jogosultságát s a maga részéről hajlandónak nyilatkozott a városokat a tervezett hitelakcióba bekapcsolni, a városok kilátásai e tekintetben mégsem mondhatók örvendeteseknek. Az építési kölcsönt tudniillik jó előre felszívta Budapest, a következetesen bár nem egészen indokoltan agyonbecézett főváros. Nálunk immáron a messze múltba visz- szamenö hagyomány, hogy intézményeinket a fővárosba zsúfolja a kormány s ennek az állapotnak persze logikus következménye, hogy minden erkölcsi és anyagi támogatás is a fővárosnak jut osztályrészül. Annak a fővárosnak, melynek szelleme a magyar nemzet leikétől már évtizedek óta halálosan idegen s melyből a nélkülözésnek csak nagynehezen mögénk gyűrt hét szűk esztendeje előtt a forradalom méreganyaga fertőzte meg a vidéket. A jobb sorsra érdemes vidék pedig időről-idöre boldogan könyveli el a maga javára a részére kiutalványozott vállvere- getéseket és csendben halódik tovább. Áldott szerencse, hogy a légvárak építéséhez építkezési kölcsönre sincsen szükség. G «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök’ igazságban ; Hiszek Magyarország feltámadásában!« A pengöszámitás csak 1927. január elsejével válik kőtelezővé, de a különböző érdekképviseletekbe tömörült vállalatok úgy határoztak, hogy az uj számítási egységre juuius elsejével fognak áttérni. A pengöszámitás tervezetével természetesen mindinkább előtérbe lép az uj bankjegyek kibocsátásának kérdése. Hogy a pengöszámitás most már a gyakorlatba is átmanjen, annak legegyszerűbb módja természetesen az volns, hogy a pengőre szőlő bankjegyeket és váltópénzeket minél előbb forgalomba hozzák. Technikai okokból ez az őszi hónapok előtt nsm történhetik Eger, március 4. ki Irgalmaerend férfikőrhá- záriak ragyogó tisztaságú emeleti folyosóján a kórházak szokott csöndje fogad. Az ablakokon besugárzik a délelőtti égbolt fényessége ős békítőén simogatja meg a csöndet, vigasztaló ős hús újjaival. * A beteg főispánt szeretném meglátogatni, csak azt nem tudom, hogyan. Az egyik ápolónak átnyújtom a névjegyet, hogy vigye be a főispánhoz, akinek & betegségét aggódó sze- retettel és reménykedve kiséri most az egész vármegye és e vármegyének a fővárosa. A névjegyet az ápolótól átveszi egy novicius és csakhamar eltűnik a folyosó végén a recés üvegfal mögött, ahol az előkelő betegek lakosztálya van. Dr. Horváth Géza kórházi főorvos akkor lép ki az egyik kórteremből, üdvözlöm. Elmondom pár szóval, hogy mi járatban vagyok és bejuthatnék-e a főispánhoz. meg. így az a helyzet fog előállni, hogy a bankok és vállalatok junius elsejével már pengőben számláznak és ezeket a számlákat koronabanbjegyskkel kell kiegyenlíteni. A gazdasági érdekeltségek épen ezért rövidesen ujcbb ak- oiőt indítanak a forgalomban levő koronabankjegyeknek pengőértékre való felülbélyegzése érdekében. Azzal érvelnek, hogy a felülbélyegzés technikailag nem ütközik legyőzhetetlen nehézségben, viszont az az egyedüli eszköz erra, hogy a nagyközönség az uj számítási módszerrel gyakorlati utón is megismerkedjék. — A méltőságos urat nem szabad zavarni, ártalmára van a beszéd és káros minden izgalom, — válaszolja a főorvos. Távozni akarok, amikor a novicius az üvegajtóban megjelenik. — A méltőságos asszony szívesen látja a szerkesztő urat. Elbúcsúzom a főorvostól és követem a novieiust. Egy félho- mályú rövidebb folyosóra nyílik az a lakosztály, ahol most Hevesvármegye főispánja várja a gyógyulást. Az otthonosan berendezett fogadőszoba közepén áll a nagyasszony, fekete ruhában. Az arca éppen olyan fehér, mint haja ezüstje. S a szeme könnyektől fátyolos; ködbe borúit, mint a kórházak folyosói alkonyat- tájt. De ezen a ködön áttör mosolygó szívessége, amikor megcsókolom azt a kezet, amely a hitvesi hűség önfeláldozásával ápolja beteg urát. — Ne haragudjék, hogy nem vezethetem be ez uramhoz, de az orvos parancsa szigorú és a betegünknek nem szabad még sokat beszélnie. — A méltőságos űr jól érzi magát? Nincs hőemelkedése? — Lényegtelen ; 37 fok és egykét tized este. A főorvos űr azt mondja, de én magam is látom, hogy lállandő&n javűl. Hála Istennek nem nagyon súlyos a baj. — Az uram a hangversenyen még nem panaszkodott csak miután hazaértünk, jelentkeztek a fájdalmak. Hivattuk özekkel doktort. özekkel kijelentette, hogy sürgős operációra van szükség és megkérdezte, hogy nem akar-e az uram Budapestre menni ? Jaj, dehogy is akart. Csekélységnek tartotta az egész betegséget. Még az autóba is a maga lábán ment. Az operáció után láthatóan megkönnyebbült, amennyiben a fájdalom megszűnt. Ekkor belép az alorvos. — Telefonoztak a belügyminisztériumból — mondja, vagy ehhez hßsonlö valamit. — Megmondjam a méltőságos urnák? — Semmiesetre sem, — válaszol a nagyasszony. — Nem szabad izgatni ilyesmivel. Az alorvos eltávozik, a nagyasszony psdig tovább folytatja: — Azért még a betegágyon sem tudja megtagadni önmagát bötelességteijesitésében. A hivatalos ügyeket most is intézi. Dől- előttönkint referálnak a napi eseményekről és azonnal intézkedik, ha sürgős ügyről van sző. — Ha látná: valóságos virágerdőben fekszik az uram. Elárasztják virággal. Ez moBt a legnagyobb boldogsága. A tudat, hogy nagyon szeretik. S neki mindig nagy gyönyörűsége volt a virágban. Megtörli a szemét s fáradt, jóságos arcán átsuhan a tűrés önmegtagadő alkonyi fénye. — Azért jól vagyunk. S a kápolna csak egypár lépés. Imádkozhatott A nagyasszony búcsúra nyújtja a kezét. És bemegy a szomszédos szobába, ahol a fölött őrködik, aki e vármegyének főispánja, de neki — mindene. Jakab József. Virágeráö között fekszik Hevesvármegye beteg főispánja. Isaák Gyuláné föispánné önfeláldozó szeretettel ápolja az urát. — A főispán még a betegágyon is dolgozik. — Beszélgetés a nagyasszonnyal.
