Egri Népújság - napilap, 1926/1

1926-02-28 / 48. szám

Ára 2000, vasárnap 3000 korona. Eger, 1926. február 28 vasárnap. XLIIí évf 48 sz Előfizetési dij postai szállítással: •SJB hóra 40.000 K, negyedévre 120.000 K. POLITIKAI MÄPILÄP. Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Licenm. Kiadóhivatal: Liceumi nyomda. Telefonszám: 11. ezen moit már segíteni nem le- hét. Legalább egyelőre nem. A dunaparti palotában maholnap mindennapivá lesz a külvárosi kiskorcsmák hangja ■ míg körös­körül ezernyi sebből vérzik a csonka ország és lehetetlenül súlyos terhek alatt görnyedez az adőző polgárság: addig oda­fenn a parlamentben vígan áll a bál R a tízmillió korona havi fizetéssel javadalmazott hon­atyák ' közül annyian mindig bevetődnek az ülésekre, hogy egy kis személyeskedésért soha se kelljen a szomszédba menni. Attól a parlamentté), amely­ben a durva kőzbeszőlások ára­data fojtja bele a kormány el­nökébe a szót s amelyben néha heteken át a radikális baloldal léha kötekedése az űr: ettől a parlamenttől igenis komolyan sajnáljuk a jövő évre szőlő ötvenezer milliót. Annál szívesebben látnék a költségvetési javaslatban a másik ötven milliárdot. Erről a kérdés­ről azonban hely szűke miatt csak más alkalommal irhatok. Balog. Eger város végrehajtotta a létszámcsökkentést. A közigazgatásnál 16, a közüzemeknél 5, a villanygyárnál egyelőre 5, összesen 26 alkalmazottat bocsájtottak el. Százezer millió vagy röviden kifejezve száz milliárd korona sorsát kisérjük most figyelemmel az ország ké­szülő költségvetésében. A mai Ínséges időkben bizony még az ország háztartásában is számot­tevő ez a pénz. Felerészben egy alkotmányos, felerészben egy gazdasági célra fogjuk elköl­teni. Az első felét sokaljuk, mert az intézmény, melyre fordíttatik nem híven szolgálja rendelteté­sét. Az összeg másik felét keve- seljük, mert a társadalmi réteg, melyet vele felkarolunk, minden támogatást megérdemel. Az első ötven milliárd a csonka ország parlamentjének fedezi költségeit. Benne is van tehát a költségvetési tervezetben. A má­sik ötvenmilliárd a kisipar hitel­igényeit volna hivatva vala­mennyire kielégíteni. Ez a tétel még nem került bele a javas­latba, de felvételét erélyesen sürgeti a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt. A budapesti parlament, hogy hivatása magaslatára fölemel­kedni képtelen, azt a vak is látja. Kormányunk félhivatalos lapja idézi egy tekintélyes kül­földi lep erre vonatkozó nyilat­kozatát, mely szerint: »Buda­pesten, Belgrádban és Prágában a parlamentek olyan benyomást tesznek a szemlélőre, mintha ezekben az országokban — ki­vált Magyarországban—állandó volna a farsang és sok volna az édes bortól mámoros politi­kus*. Mindenesetre szomorú,hogy az ország sorsába a mai komoly időkben átkozotiúl vidám és érthetetlenül hetyke uraknak adatik beleszólás. Különben, őszintén beszélve, lehetetlen elhallgatnunk, hogy odafenn az országházban nem az urak, de a kéttucatnyi szo­cialista, no meg egypár úgy­nevezett radikális <államférfiú» igyekszik a törvényhozás ma­gasztos csarnokából cirkuszt csi­nálni. Ha pedig megkérdezzük, hogy ezek az elemek kinek a bizalmából foglalna®: helyet a nemzetgyűlés padsoraiban: le­sújtó lesz a válasz. Az ország l iiszke fővárosa, nehány másik nagyobb városunk s egy-két fa­lusi kerület bizts a saját népé­nek képviseletét Propper Samura és Hébelt Edére, Drőzdy Győzőre és Rothenstein Mórra. A törté­nelem színe előtt súlyos felelős­ség fog reánehezedni a magyar népnek azokra a csoportjaira, melyek a nemzeti megpróbálta­tás eme súlyos esztendeiben ilyen és ehhez hasonló színvonalú fér­fiakat küldöttek a magyar tör­vényhozás házába képviselőkül. A hiba azonban megtörtént s Eger, 1926. február 27. Szomorú kötelességet teljesített a kormányrendeletek alapján a képviselőtestület által a polgár­mester elnöklete alatt kiküldött 6 tagú bizottság. Nehéz feladat előtt állott a bi­zottság, amikor e törvényes ren­delkezések következtében kény­telen volt a város anyagi hely­zetét ie mérlegelendő, a mai nehéz idők dacára, az egész or­szágban harmadízben foganato­sított létszámcsökkentést a vá­rosnál is végrehajtani. Súlyos kötelességet kellett tel­jesíteni kizárólag a váró* érde­keinek szem előtt tartásával, le­hetőleg figyelembe véve a feles­leges számú tisztviselők elbocsá­tásánál azok anyagi helyzetét is. Négy napi fáradságos munka után, a tanács javaslatának meg­hallgatása és a bizottságnak hi­vatalról -hivatalra járva, a tiszt­viselőknek munkaköréről szer­zett személyes tapasztalai alap­ján hozták meg vegleges hatá­rozatukat a f. hó 22 én tartott bizottsági ülésükön. A létszámcsökkentés elég sú­lyos, amennyiben az alkalmazot­tak 18 %-át teszi ki. A közigaz­gatásnál 17 állást kellett meg­szüntetni, egyst rendszeresíteni, így a létszámcsökkentés 16. A közüzemeknél sajnos, mind az 5 állást meg kellett szüntetni, amennyiben a közüzemek mint különálló intézmény, megszűnnek, házi kezelés alá kerülnek egy gazdasági tanácsos vezetése alatt a városházán elhelye­zett hivatalos helyiségben. A villanygyárnál a létszám­csökkentés egyelőre 2 tisztviselő és 3 üzemi alkalmazott. A to­vábbi üzemi létszám csökkentést illetőleg a bizottság javaslatom alapján egy műszaki szakértő meghívását rendslte el, akinek úgy az ügykezelést, mint a mű­szaki résznek beosztását illető­leg elkészítendő szakvéleménye alapján fog a bizottság a további teandőkre nézve határozni. Nem lehet egy megfelelő műszaki szakértő meghallgatása nélkül véleményem szerint belenyugod­ni abba, hogy 5 alkalmazottnak elbocsátása után miért kell még mindig 47 alkalmazott egy olyan vállalatnál, ahol nem kézi mun­kaerővel előállítandó ipartermék­ről van sző; de arról, hogy ®gy emberi lángelme által alkotott és kizárólag kezelő személyzetet igénylő gépek szolgáltatják az ipari terméket, a villanyt. Lehetetlen egy helyzet, hogy «gy városi üzem, mint a villany­gyár, a városnak, a magas villany­árak dacára, nemcsak hogy nem jövedelmez semmit, de a köz­világításért is fizettünk az el­múlt évben 280 millió koronát. Egy ily versenynélkűli városi üzemnél igenis elvárjuk, hogy ebből a városnak haszna is le­gyen. Meg vagyok győződve, ha a villanygyirat bármely válla­latnak bérbe adnánk, nemcsak a közvilágítást kapnánk ingyen, de még évi 5—600 millió koro­na bérösszeget is fizetnének. Egy 20—30 éves szerződés mellett még egy 10 milliárdos befekte­tésre is vállalkoznának és ami a közönség szempontjából szin­tén fontos, a villany egységárát is biztosítani tudnánk a mostani 1000 korona helyett 6—700 ko­ronás egységárban. Ez egy beteges tünet. Itt gyö­keres orvoslásra van szükség. Ezzel a jogunkkal az üzemi szakértő véleménye alapján élni is fogunk. A vállalat minden jö­vedelmet felemészt. Ez így nem mehet tovább. A kiadások szi­gorú csökkentésével kell a jöve­delmezőléget biztosítani. A vá­ros joggal elvárhatja, hogy ettől az életképes, verseny nélküli vállalatból a közvilágítás ingye­nes szolgáltatása mellett 5—600 millió korona évi jövedelme ia legyen, hogy a város hástsrtá- sánál a kiadásokat, az eléggé terhes pótadót némileg csökkent­hessük. Eger város és közön­ségének érdekei ezt így paran­csolják. Visszatérve a létszámcsökken­tésre, a bizottság szám szerint a létszámcsökkentést nyugdíjazás, rendelkezési állományba helye­zés, áthelyezés és elbocsátás foly­tán oly módon hajtotta végre, hogy a városra nézve anyagi­lag is a legkedvezőbb megoldás biztosíttasitik. A létszámcsökkentés statiszti­kája véderedményben a követ­kező : A közigazgatásnál megszün­tettetek : iktatói állás — — — 1 pénzbeszedöi állás.. — 1 pénztári ellenőri állás— l napidíjas « — 5 adótiszti « — 2 végrehajtói « — 2 beciüsi « — 1 fogyasztási ellenőri« — 1 napidíjas kézbesítői állás 2 Összesen tehát 17 állás. Ezzel szemben 1 pénztári tiszti állás rendszeresíttetett, tehát a létszámcsökkentés _ — 16 áilás. A közüzemeknél megszűnt: igazgatói állás.. __1 f őkönyvelői állás _ 1 tisztviselőnői állás 1 felügyelői, állás _ 1 szolgai állás .. — 1 Összesein 5 állás. A villany gy árnál: tisztviselői állás — 2 szerelői állás _ — 3 egyelőre összesen 5 állás. A villanygyárnál a további létszámcsökkentés a meghívott műszaki szakértő szakvéleménye alapján fog a létszámcsökkentő bizottság által folytatólag végre­hajtatni. Az egész létszámcsökkentés tehát 26 állásra terjedt ki. A legnehezebb helyzet előtt állott a bizottság a két pénztár­nak a megszüntetése, illetve egyesítése következtében a pénz- tárnok kijelölése miatt. A város­nak igen fontos érdeke, hogy a városházán a békés együttmun- kálkodás helyreállíttassék és biz­tosíttassák. Ezt természetesen csak a fennálló összeférhetetlen­ségi ok megszüntetésével lehetett elérni. Ily körülmények között a bizottság a létszámcsökkentési

Next

/
Oldalképek
Tartalom