Egri Népújság - napilap, 1926/1

1926-02-25 / 45. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG 1926. február 25. Hozzászólás a nyugdíjasok ügyéhez. Az Egri Népújság a minap két cikk keretében a nyugdija­tok helyzetéről általános képet igyekszik adni. Szerény vélemé­nyem szerint is minden úton és mődon oda kell törekednünk, hogy a közvélemény tiszta ké­pet nyerjen a nyugdíjasok tör­vényben biztosított kívánsá­gairól. Legyen szabad ez alkalomból például azt megvilágítani, hogy miért küzdenek a katonai nyug­díjasok? Hiszen a honvédelmi miniszternek a nemzetgyűlésen elhangzott két utolsó beszéde, valamint a rosszul informált képviselők felszólalásai alkalma­sok arra, hogy a közvéleményt félrevezessék és a nagyközön­ségben azt a tévhitet ébresszék, miszerint követeléseink nélkülö­zik a törvényes jogalapot és azoknak teljesítése az állam- háztartás újabb megterhelését jelentené. A katonai nyugdíjasok kíván­ságai a »Nyukotz« szerint rövi­den a következők: A honvédelmi miniszter a státusrendezéssel kapcsolatban a tényleges tisz­tek fizetés-rendezését úgy ol­dotta meg, hogy eltérőleg a pol­gári közalkalmazottaktól, nem rendszeresített egy A. és egy B. csoportot, hanem többféle okból és az egységes elbánás elvénél fogva a tisztikart egy csopotban meghagyta és a rendelkezésére álló pénzösszeget arányosan osztotta fel. Ezzel az eljárásával ellentét­ben és dacára annak, hogy a «többféle ok« a nyugdíjasoknál is fennáll, igenis rendszeresített reánk, valamint az özvegyekre és árvákra nézve egy A és egy B csoportot, csakhogy ezek el­nevezése régi és uj nyugdíjas. Amíg tehát a miniszter az egyenlő elbánás elvét a tényle­geseknél saját intézkedésével megerősítette, addig ugyanezt az elvet, amelyet pedig az 1924. évi IV. t.-c. nekünk is biztosit, a nyugdíjasokra nézve figyelmen kívül hagyta. A polgári tisztviselőknél van a tényleges szolgálatban állók­nál egy A. és egy B. csoport; természetes, hogy ennek követ­keztében a polgári nyugdíjasok­nál is lehet a jövőben két cso­port, a szerint, hogy az illető az A. vagy a B. csoportból ment nyugdíjba, de nem lehet egy har­madik csoport, mert ez ellenkezik a törvénnyel. A nyugdíjas tisztek, úgy mint a polgári nyugdíjasok is, azért harcolnak, mert a státusrende- zéssel félretették at egységes el­bánás elvét; új és régi nyugdí­jasokat kreáltak. A nyugdíjas tisztek tehát szintén egyenlő el­bánást kívánnak. Az egyenlő elbánást feltételezve, megelég­szenek bármily csekély — az államháztartás keretén belül végrehajtható, tehát az állam- háztartás súlyát nem érintő eme­léssel. (dr. T. I.) A miniszteri kiküldöttek vizsgálatának eredménye az Egri Kerületi Munkásbiztosítő Pénztárnál. Eger, 1926. február 21. Tegnapi cikkünkkel kapcsolat­ban az Egri Kerületi Munkás- biztosító Pénztárnál a miniszté­riumi kiküldöttek által lefolyta­tott vizsgálat eredményéről, ille­tékes helyen ma a következő felvilágosítást kaptuk: — Am. kir. népjóléti és mun­kaügyi minisztérium kiküldöttei az Egri Kerületi Munkásbizto- sitő Pénztár egész ügy- és va­gyonkezelését megvizsgálták. A már nyilvánosságra jutott és bűnügyi eljárás alatt álló visz- szaéléseken kívül rendellenessé­get a vizsgálat nem állapított meg. A miniszteri kiküldöttek az adminisztráció módosítására irányulóan ellenben tettek némely észrevételeket s erre vonatko­zóan utasításokat is adtak Flei­scher igazgat 5nak. Eger város képe a város-rendezés után. nők és folytatólag a Tüzoltó- tirnél kapcsolódnék be a Szé- chenyi-utca külső részébe, amely a II. Rákóczi Ferenc utcával együtt az északi falvakkal való forgalom megfelelő lebonyolítása céljából kiszélesittetnék. — A piac környékén terve­zendő középületek összhangban vannak felvéve a városrende­zési tervvel. A Minorita-rend- házzal szemben épülne fel vala­mikor a nagy emeletes vásár­csarnok. A templommal szemben egy árkádsor kapcsolná össze a vásárcsarnokot a Piac-utcára nyíló földszintes,! mintegy 60 méter hosszú földszintes árú- csarnokkal. — Ezáltal a Minoriták temp­lomának hatalmas, gyönyörű homlokzata már messziről lát­ható lenne és megkapóan emel­kednék ki a környezetből. Ez azonban még mind a távoli jövő zenéje. Varga Lászlónak, a főváros városrsndészetí szakértőjének terv­vázlata. — Mindez persze még csak a jövő zenéje. Eger programmjának egyik nagyfontosságú pontja a város rendezése, mely hovatovább el­kerülhetetlennek bizonyúl, ha csak nem akarjuk a város ki­építését és fejlődését már eleve megakadályozni. A városrende­zésről még korai beszélni, mind­amellett közöljük Varga László­nak a főváros városrendészeti szakértőjének ide vonatkozó ter­vét, mely kommentárja a terv­rajznak. A terv a maga szak- szerűségével világos képet nyújt a jövő Eger városáról. — A tervrajzon — Írja Varga László — délkelet felől a Város­háza-tőrbe, a mai Dobő-tőr köz­vetítésével betorkolük az új vasúti pályaudvarhoz vezető 28 méter széles fö-űt, mely a Vámház-tér északnyugati sarká­ból kiindúlő s az Eger patak nyugati oldalán 22, 20, illetve 25 méter szélesen nyitandó fő­útvonalban nyer folytatást. Kü­lönös tekintettel a Véroaháztéri templom (Minoriták temploma) homlokzati tömegének nagyobb távolságból való érvényesülésére, maga a Városház-térrel kapcso­latban megoldandó Piac-tőr a terv-vázlatnak megfelelően úgy volna kialakítandó, hegy a zárda­épülettel (Minoriták épülete) szembe kerüljön a magasabb tömegű Vásárcsarnok, míg a templom előtt a tulajdonképeni Piac-tér lehatárolására csak egy alacsony nyitott árkádsor szol­gálna,(összefüggésben a 22 méter széles főútvonal mentén emel­hető 60 méter hosszú földszintes árűcsarnokkal. — A vásárcsarnok és az így lehatárolt Piac-tér az árűcsar­nokkal szolgálná a piac egész napi szükségletét, míg maga a Városház-tér csak a nap bizonyos óráiban lenne megfelelő részé­ben piac (céljára felhasználható. Az Eger patak keleti oldalán leg­alább 8 méter széles utca volna nyitandó. Az Irgalmas utca 12 méter, a Kigyó-utca pedig 10 méter szélességben volna kiala­kítandó. A piac-téri kocsiforga- lomra alkalmas híd az Irgalmas- rend telkén át az Eger-patak mentén nyitandó 8 méter széles útszakasz vonalába kerülne, né­mileg a templom felé (Minoriták temploma) eífordúlva. Ezenkívül a Kigyó-utca irányában az Eger- patak kanyarulatában a Vásár- csarnok mögötti tőrre a'caarnok kiépítése után egy új gyalog-híd a tervnek megfelelően kiépíthető lesz. Kocsi közlekedésre alkalmas hídra ebbsn az irányban a jövő­ben sem lesz szükség. Legköze­lebb — Írja Varga László — a fürdő környékének szabályo­zását közli. Rapes dk József műszaki tanácsos a városrendezésről. Rapcsák József városi mű szaki tanácsos munkatársunk­nak a következőket mondotta: — A Varga Lászlő-főle terv szerint a szűk belvárosi utcák, főképpen a Széchenyi-uíca teher­mentesítése céljából az új vas­úti állomástól egy .25—30 méter széles forgalmi út vezetne be a város szívébe, a Piac-térhez, csatlakozóan. Az új út a fürdők között a jelenlegi városi kerté­szeten keresztül folytatólag az Újvilág-utca helyén a patakhoz símúlva torkollana be a Város­ház-térbe. — Folytatása a jelenlegi Piac­utca lenne, amely kiszálesítiet­* Hubay Janó kritikája a világhírű Albertina Ferrari heged ümüvósznöröl. Most, hogy a világhírű olasz hegedűművétznő Albertina Fer­rari, Egerben is vendégszere­pelni fog és mi is gyönyörköd­hetünk csodás tehetségében, ta­lán nem lesz érdektelen, ha egyet mást előre is elmondunk róla. Nem is mi mondjuk el, ha­nem Hubay Jenő, a magyar zeneirodalom büszkesége, aki a múlt évben egyik hangversenyé­nek meghallgatása után a követ­kezőket irta Albertina Ferrari­ről : Egészen különös örömet okoz nekem, hogy néhány szót irha­tok Albertina Ferrari muzikális és hegedűművészi tehetségéről. Először a háború utáni évek­ben, 1921 ben jötthozzám Olasz­országból, ahol már hires volt, mint csodsgyermek s később mint a milánói konzervatórium kitünően végzett növendéke. Ahogy előttem játszott, az első pillanatra láttam, hogy rendkí­vüli, gazdag tehetséggel van dolgom. Akkor is azt mondta már nekem : »Kedves Mester, én □ agyon komolyan veszem a mű­vészetet, elhagyom Hazámat és szülővárosomat, hogy teljesen az én szeretett hegedűmnek szen­telhessem magam, magas célo­mat megerőltető munkával elér­hessem . . .« És csakugyan, Albertina Fer­rari teljesen az ő művészetének és tanulmányának élt, úgy, hogy már két év elteltével azt mond­hattam neki, hogy az időpont elérkezett, hogy művészete ere­jét a nagy nyilvánosság előtt kipróbálja. Mindjárt az első hangverse­nyén, amelyet a Budapesti Fil- harmónikus Társaság az én ve­zetésemmel adott, Viotti, Men-

Next

/
Oldalképek
Tartalom