Egri Népújság - napilap, 1925/2

1925-12-25 / 293. szám

Ára 3000 korona Eger, 1926. december 25 péntek. XXII övf. 293 S2, Előfizetési díj postai szállítással: agg hóra 40.000 K, negyedévre 120.000 K. POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Licenm. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. m Zichy János gróf, a Keresztény Gazdasági Párt elnöke nyilatkozik az Egri Népújságnak. A mai magyar politikai élet ■iippedékes mezőin bolyongtam. Furcsa egy mező. Egyik fele szá­raz sivatag forró pusztasága. Másik része a jég és hő kihalt birodalmához hasonlít. A két határ között egy-kőt egyedülálló sziklacsúcs emelkedik a magasba. Mellettük és oldalukon magas tölgyek és cserfák zöldellnek ... Ilyen sziklacsúcs. cserrel és tölgygyei borított hegy a magyar politika tágas sivatagjában, a Szép-utcai híres palota Buda­pesten: Zichy János grófnak, Nagymagyarország utolsó kul­tuszminiszterének lakása. Zichy János grófot a háború előtti időkből jól ismeri az egri kö­zönség. Az európai viszonylat­ban is számottevő magyar király­ság eurőpai stílusú, de emellett halk szavú és finom érzékeny­ségű államférfia a nemes gróf. A nagy műveltségű emberek ösztönös zárkózottságával irtó­zik minden feltűnéstől, s nem túlságosan szereti az újságírókat, de mikor megtudta, hogy Egerből jöttem hozzá, szívesen fogadott. Mint az egyre nagyobb ás nagyobb politikai súlyt nyerő Keresztény Gazdasági Pártnak illusztris elnöke, őexcellenciája kérésemre a következőket volt szives mondani az Egri Népújság számára: — A Keresztény Gazdasági Párt annak idején annak felis­meréséből keletkezett, hogy a magyar politikát gazdasági ala­pokra kell fektetni, mert a re­konstrukció erőforrása kizárólag gazdasági természetű. Mi, politikánk természeténél fogva, inkább konzervatívok vagyunk. Mindaz, ami egészsé­ges gazdasági politika; mindaz, ami egészséges földbirtokpolitika nem is lehet más, csak konzer­vatív. Természetesen mi konzervatí­vok sem kívánunk mindent fenn­tartani, ami tényleg van. De hogy mit kell a meglevőkből továbbra is megőrizni s mit kell az egészséges fejlődés érdeké­ben feláldozni : annak eldönté­sét nem lehet egészen reábízni, talán jőszándékú, de félreveze­* tett tömegek ítéletére. Eötvössel tartunk, aki azt mondja, hogy haladni csak úgy lehet, ha egyik lábunkkal lépünk, másikkal hely­ben maradunk. Konzervatív tá­borunkban [olyan ember persze még elvétve is alig akad, aki meg akarná állítani az idő ke­rekét. Mi egyesültünk azzal a terv­vel, hogy keresztény világnézeti alapon a gazdasági érdekeket fogjuk első sorban szolgálni, ami azonban nem azt jelenti, mintha kizárólagosan gazdasági párt volnánk, hanem csak azt, hogy politikánk főtengelye a gazda­sági fejlődés. — Pártunk elhelyezkedése a parlamentben — hogy röviden fejezzem ki magamat — olyan, hogy kormánytól és pártoktól teljesen függetlenek vagyunk. — Ismervén és méltányolván azonban a nehézségét annak a helyzetnek, melyben az újjáépí­tést szolgáló minden kormány ma ezer akadállyal viaskodik, a magunk részéről készséggel támogatunk minden olyan kor­mányt, amely az újjáépítés gon­dolatát komolyan és becsületesen szolgálni igyekszik s amelynek programmja és eljárása a mi elveinkkel lényeges pontokban nem ellenkezik. Ez a támogatás természetesen távolról sem je­lenthet ennyit, mintha mi bár­mely kormány mögött az uszály­hordozó szerepét vállalni haj­landók volnánk. Igenis fontosnak tartjuk tudni­illik, hogy a parlamentben egy olyan jobboldali párt is helyet foglaljon, amely egyrészről a maga higgadt kritikájával és tárgyilagos ellenőrző munkájával a politikai purifikátor nagyfon­tosságú szerepének betöltésére alkalmas, másrészről hathatós támaszt nyújthat a kormánynak minden olyan akció ellenében, amely a politika Irányának bal­felé eltolására igyekszik. Mindezekből kifolyólag poli­tikai életünk helyes irányban való haladásának egyenesen egyik főfeltételéül tekintem, hogy a most vázolt kettős rendelte­tést betölteni hivatott pártunk minél inkább megerősödjék. Eb­ben ugyanis hathatós biztosíté­kot látok arra nézve, hogy a magyar politika hajója újabb válságok szelére sem fog a ra­dikalizmus vadvizeire tévedni, de a szélsőségeket jőzanúl elke­rülve a helyes középűton fog haladhatni a konszolidáció felé. — Egyeseknek az az aggo­dalma tudniillik, mintha mi kon­zervatív elveinkből folyólag egyenesen szélsőséges reakcio- náriusok volnánk, természetesen minden alapot nélkülöz. Ennek a feltevésnek cáfolatáűl egysze­rűen csak programmunkra utalok, mely át van itatva a kor szociális gondolataival s melynek keretein túl a Ke­resztény Szocialista Párttal is szoros összeköttetésben állunk. Politikánknak a gazdasági irány mellett éppen a szociális vonat­kozások figyelembe vétele egyik vezérlő gondolata, természetesen minden radikális túlzástól men­ten. — Hogy pedig pártunknak közjogi orientációjáról is mond­jak valamit, leszögezni kívánom, hogy tamint a párt valamennyi tagja fenntartás nélkül magáévá teszi a legitimizmus álláspontját, épen úgy a legnagyobb mértékben elítélünk minden olyan kísérletet, amely az úgynevezett >királykérdést« bármely oldalról bolygatni igye­keznék. (Különben nem is szeretem használni ezt a kifejezést, hogy »királykérdés-. Kérdés e tekin­tetben tudniillik nincs és nem is lehet, lévén nekünk törvényes örökös királyunk.) — Egyébként teljes mértékben felismervén az egységben rejlő erőt, pártunk belső egységére különös gondot fordítunk. Hiszen a jelenlegi kormánypártnak is abban mutatkozik a fogyatékos­sága, bogy atomizálva van. Sokféle elemből van összetéve s hogy ennek dacára constans- nak, maradandó alakulatnak, lát­szik, az a parlamenti pártok politikai érettségén múlik, me­lyek nem támadják olyan mér­tékben és olyan erővel, ahogyan ez egészséges politikai viszonyok között elő szokott fordulni. Ma tudniillik a kormánynak ily kíméletlen megtámadása túlsá­gosan nagy felelősséggel jár s komoly politikus nem vállalhatja azt a felelősséget, amely a konszolidációra törekvő kormány helyzetének felboritásából egy ilyen akció részeseire hára­molnék. A mi pártunk határozottan őhajtja, hogy ez a helyzet ée az a fundamentum, melyen a kor­mány áll, továbbra is fennma­radjon, mert nincs más jobb, amit helyébe lehetne tenni. — Ami már most különösen is az én kedves egri híveimet illeti, őszintén sajnálom, hogy Egerrel való szoros összekötte­tésem éppen akkor szakadt meg, amikor a forradalom szele kez­dett végigsöpörni az ország földjén. Hogy a szakítás bekö­vetkezett, részben az én hibám. Mint nagyon elfoglalt miniszter, nem voltam képes oly sűrűn érintkezni választóimmal, amint szerettem volna. A szorosabb kapocB megszűnése dacára is, nagy szeretettel gondolok azon­ban Eger város polgáraira, akik nehéz időkben tiszteltek meg bizalmukkal, úgy hiszem, nem is mint pártpolitikust, hanem mint embert. — Remélem, ismét alkalom nyí­lik arra, talán előbb mintsem gondolnék, hogy a város pol­gársága iránti őszinte rokonér­zésemnek újból és közvetleneb­bül is kifejezést adhassak.« Még tovább is kedvesen be­szélt Zichy János gróf a szép Egerről. Kései ködös alkonyat borult Budapestre, amikor ki­léptem a Szép-utcai díszes palo­tából, ahol a letűnt Nagyma- gyarországnak egy a sző nemes értelmében nagy államférfia csön­des visszavonultságban, de tel­jes odaadással munkálkodik az új Nagymagyarország eljöve­telén. . . Kelemen Andor, aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa •Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban; Hiszek Magyarország feltámadásában le \ (

Next

/
Oldalképek
Tartalom