Egri Népújság - napilap, 1925/2

1925-12-18 / 287. szám

Ára 2000, vasárnap 2600 korona Eger, 1925, december 18 péntek. XLI1 övf. 287. az. Előfizetési di) postai szállítással i agg hóra 40.000 K, negyedévre 120.000 K. POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztői Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőségs Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. büntető-igazságszolgáltatás és mi ezzel a kérdést elintézettnek ia tekintjük. Pedig az éj sötétjében árnyak suhannak el, a hamu alatt izzik a parázs, a teljesen elhanyagolt, máról-holnapra ten­gődő alsóbb néposztályokat el­szédíti az arany csengése, a ró­zsaszínre festett jövő káprázatos ragyogása ... és a métely ter­jed, megfertőzvén az egész lég­kört, és barna éjfeleken meg- csörren a sírásó kapája, amint belehasít a síró anyaföldbe. Egy nemzet sírját készülnek megásni. Nagyjaink kultuszának az lesz az igazi inkarnációja, ha az ő fényüknél ráeszmélünk saját tunyaságunkra,patőpálságunkra. Ha majd komolyan akarjuk a munkát és egyesült erővel fo­gunk hozzá a lappangó veszede­lem megszüntetéséhez, amelynek sem erejét, sem mértékét nem ismerjük, de amellyel számol­nunk kell, mert megvan. De e küzdelem csak akkor biztathat győzelemmel, ha a társadalom vezető tényezői és egyéb értel­miségi elemei őszinte szeretettel nyúlnak a teljesen 'elhanyagolt, magára hagyatott néptömegek után, úgyhogy azok maguk is a magasba kívánkozzanak. Más­részt nagyvonalú, a haladó kor kívánalmaihoz mért szociális al­kotásokkal biztosítjuk a magyar erkölcs és ezzel az egész magyar élet emelkedését s oly páncéllal övezzük körül nemzeti létünket, amelyről minden pokoli tévtan visszapattan. Üstökösök járása gyújt fényt a magyar éjszakába. Üstökösök fénye világítsa meg a magyar elméket, hogy elérkezhessél a várvavárt hajnal, a nagy kibon­takozás : a magyar feltámadás! Angyal Lajos. A numerus klauzus. Üstökösjáráskor ... A közelmúlt napokban volt 100 éve annak, hogy Széchenyi István egy nagyszerű gesztus­sal megvetette alapját a Magyar Tudományos Akadémiának; Eger városa Esterházy Károly emlé­kének áldoz. Üstökösök járnak a magyar égbolton s nyomuk­ban megelevenednek nemzeti nagy létünk legragyogóbb feje­zetei, az áldozatos bonszerelem ragyogó példái... Ünnepi szó­nokaink a Széchenyi-, Esterházy- kultusz inkarnáciőját ünnepelik. Súlyos, szép gondolatok kelnek szárnyra, babonás ritmusú sza­vak muzsikáján magasra csap fel a magyar szalmaláng, pilla­natokig úgy látszik, hogy a sze­mekben a nagy magyar feltá­madás hajnalfénye ragyog . . . de aztán múlnak az órák, lohad a lelkesedés és végül átengedjük a nagy tanulságok értékesítését másoknak. Mert mi még ráérünk. Nagy kényelemszeretetünkben nem akarjuk észrevenni, hogy a magyar ingoványon lidérctüzek gyűlnak ki és már portánkon rikoltoz a tűzkakas . . . Széchenyi-, Esterházy-ünnep- ségeinken kitörő lelkesedéssel ünnepeljük a megyar géniusz újjászületését... és ugyanakkor az egyik törvényszéki tárgyalá­son fölényes nyugalommal szá­molnak be a vádlottak arról, miként akarták a kommunizmus feltámasztásával nemzetünk sír­ját megásni. Ajtónkon kopogtat a vég, de mi fagyos közönnyel vesszük tudomásul és rábízzuk az elintézést a bíróságra, És ezzel az ügy részünkről befeje­zést nyert. Az emlékezések nagyjaink fen­séges eszmevilágát tárják sze­münk elé, de amíg a napba né­zünk, nem tudjuk észrevenni a magunk törpeségét. Megcsodál­juk a magyar géniusz gyönyörű ragyogását, de az alkotómunka már nem kenyerünk, mert ké­nyelmünket kellene érte feláldoz­nunk. Kényelemszeretetünk nem engedi megsejteni a kommunista mozgolódásokban is a nemzeti veszedelmet. Nagyszerűen meg­szervezett rendőrségünk néha bevilágít ez aknamunkát végző boszorkánykonyhákba, a tetten- ért eltévelyedettekre lesújt a Budapest, december 17. MTI. A nemzetgyűlés mai ülését 11 őrá után nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Az indemnitás tárgyalásánál Sándor Pál szólal fel elsőnek, válaszol a kultuszminiszter teg­napi beszédére. Az «Egyenlőség* cimü hetilapból citál egyes ada­tokat és ezekkel igyekszik meg­cáfolni a miniszterelnök kijelen­téseit. A kultuszminiszter tegnap helytelenül állította be a ténye­ket, mert azt mondotta, hogy a gazdasági iskolákban nincs nu­merus clausus. Ezzel szemben az az igazeág, hogy a gazdasági iskolákban is érvényesítik a numerus clausuat. Hivatkozik a soproni főiskolára. Majd Eöri- Szabó Dezső felszólalására vá­laszol, aki a tegnapi napon a numerus clausus mellett foglalt állást. Felolvassa azt a reverzálist, amelyet Eőry Szabó Dezső adott, b amelyben a numerus clausus elleni harcra kötelezi magát. Örül annak, hogy a numerus clausust Genfben nem utasítot­ták a bíróság elé, ez a magyar zsidóságnak is sokat ártott volna. Tiltakozik az ellen, hogy idegenek avatkozzanak a magyar zsidóság ügyeibe. A kultuszminiszter a numerus clausust összeköttetésbe hozta a proletár-diktatúrával. A kommu nizmus alatt épp úgy üldözték a zsidókat és fosztották meg vagyonuktól, mint a kereszté­nyeket. A proletár-diktatúráért tehát nem lehet a zsidókat okolni. Mert ha voltak is zsidók, akik a kommunizmus alatt ténykedtek, azok hitehagyott zsidók voltak. A zsidóság azért küzd a nu­merus klauzus ellen, mert el akarja tüntetni azt a vádat,amely öt fajnak nevezi. Teleky Pál gróf annak idején tiltakozott az ellen, hogy a zsidóságot nemzetiséggé degradálják. A kultuszminiszter tegnapi beszéde szerint a zsidóság faj. Kérdi, kinek van igaza? (Közbekiáltás: Miért azono­sítja magát a galíciaiakkal?) Sándor Pál: A kultuszminiszter tegnapi beszéde szánalmas volt. (Nagy zaj a kormánypárton) Sándor Pál: A miniszter ko­molyan elhiszi azt, hogy a nu­merus klauzus a magyar nép védelmére szolgál? Ezt állítani és hozzá még tapsokat aratni: a parlament szégyene. Az ilyen beszédek csökkentik azt az elismerést, amelyet Ma­gyarország pénzügyi téren elért. Aki az ilyen beszédekre tapsok­kal felel, ugyancsak az ország­nak árt. Bárla Szabó: Az ilyen állítások még jobban kiélesítik a helyze­tet. Ha a zsidóság kiválóbbjai igy beszélnek, hogy beszélnek akkor a szemetjei! Sándor Pál: Csodálja, hogy az olyan testület, mint az egységes párt, elfogad olyan argumentu­mot, hogy a budapesti egyetem katolikus intézmény. Reméli azt, hogy az antiszemitizmus meg fog szűnni. A zsidóság a hábo­rúból is kivette a maga részét. Az ország becsülete követeli a numerus cláusus eltörlését. Az indemnitást elfogadja, mert nem akarja, hogy a kormány egy napig is exlexbe vigye az or­szágit. Lánc, lánc... karácsonyi lánc ... Pang a karácsonyi vásár. — Nincs forgalom. — Üresek a boltok. Eger, 19S5. december 17. Míg a jóvátétel és a korona leromlása nem ásták alá kis Magyarországunk pénzügyi hely­zetét, addig a kisfizetésű emberek is megengedhették maguknak azt a fényűzést, hogy karácsonyra megajándékozhassák hozzátar­tozóikat a szorgalmasan összeku- porgatott fillérekből. Karácsony előtt már két héttel megkezdő­dött a nagy karácsonyi vásár. A különféle üzletek alig tudták lebonyolítani a forgalmat. Régi és kedves szokás volt, hogy karácsonyra új ruhával, új téli­kabáttal lepték meg a szülők gyermekeiket, akik ezenkívül ér­tékes játékokat is kaptak. A rossz valuta azután évről* évre koppasztotta a karácsony­fát, kevesebb lett rajta a dísz, egymásután tűntek el róla a finomabb cukorkák. Egyre gyé­rültek a karácsonyfa alatt az ajándékok. S az aranyvalutás csonkaország máról - holnapra nem tudja kiheverni a nagy gaz­dasági leromlást, amit élénken illusztrálnak az üres boltok. Nincs karácsonyi forgalom. Ha betévedünk egy-egy üz­letbe, szomorúan látjuk az áru­val megrakott polcokat és az

Next

/
Oldalképek
Tartalom