Egri Népújság - napilap, 1925/2
1925-12-10 / 280. szám
Ara 2000, vasárnap 2600 korona. Eger, 1926. december 10. csütörtök. XLII. évf. 280 sz. Előfizetési di) postai szállítással: agg hóra 40.000 K, negyedévre 120.000 K. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi ngomda. Telefonszám: 11. A városi kölcsön összegének felemelésére kínálkozik most valamelyes lehetőség s ezt és a hovafordítás kérdését vitatta meg ma délben behatóan — a vízvezetéki bizottság. Nyilvánvalóan ez a testület volt a leghivatottabb a kérdés tárgyalására, hiszen városunknak ma legégetőbb problémája épan a vízmüvek létesítése, amitől egyelőre széles rétegek számára bőséges munkaalkalmat s végeredményképen városunknak bő és egészséges vizet remélünk. A bizottság tárgyalásáról szőlő rövid tudósítást lapunk más helyén találhatja meg az olvasó. Itt, e vezető helyen, csak annak megállapítására szorítkozunk, hogy nívós, szakszerű, higgadt vitában volt részünk. A város illetékes tisztviselői, élükön a polgármesterrel, valóban nem aktát, egyet a sok közül, látnak a vízvezeték kérdésében, hanem erejüktől telhetőén igyekeznek tető alá hozni a város fejlődésében uj korszakot jelentő koncepciót. Jól esik ezt megállapítani s tényként leszögezni, hogy akik a város vezetői közül nagynéha a közgyűlési teremben, s mégennél is inkább a könnyenhivők fantáziájában, személyes ellenfelekként állanak egymással szemközt, azok közt — s ezt nem dicséretükre, csak az igazság kedvéért kívánom megállapítani — a feszültségnek még az emléke is elsimul, ha közügyről van sző. Azt a tényt sem szabad azonban hallgatással mellőznünk, hogy a népes bizottságnak jóformán minden tagja megjelent az ülésen. A magyar nemzetgyűlés elnöke, aki 4—10 képviselő jelenlétében, de rendszerint határozatképtelen Ház előtt mereng magas trónusán, valóban megirigyelhette volna azt a zsúfolt üléstermet, hol városunk képviselőtestületének nem a plénuma, csak egy bizottsága tanácskozott. Pedig nem dús javadalmazás fejében, mint az úgynevezett honatyák, de épen ellenkezőleg, tu- lajdonképeni hivatásuk gyakorlását, tulajdonképeni kenyérke- setüket felfüggesztve, siettek ülésre a bizottság tagjai. Az ülésen pedig két ellentétes felfogás képviselői csatáztak egymással, de a vita hangjából is leckét vehetett volna a magyar parlament. Szigorú tárgyilagosságra törekedett mindenik felszólaló gs türelemmel hallgatta végig az esetleges ellenvéleményt. Szakértelemben sem volt hiány s amikor közéletünkben egyenesen dühöng a dilettantizmus és a dunaparti palotában végé-hossza nincsen a megka- póan naiv >beazéd<-eknek, városunk egyetlenegy bizottsága Eger, 1925. december 9. Keddi számunkban helyszűke miatt nem tudtuk ismertetni az egri kir. törvényszék előtt lefolyt monstre-bűnpernek utolsó és legérdekesebb részleteit, a perbeszédeket, melyeket megrövidítve az alábbiakban tárunk az Egri Népújság olvasói elő. A háromnapos bizonyítási eljárás befejezése után, hétfőn délelőtt a tárgyalást vezető Pret- tenhoffer Ödön törvényszéki tanácselnök felszólította a kir. ügyészt, hogy mondja el vádbeszédét. Lehoczky Márton kir. ügyész csaknem kőt órahosszat tartó kemény vádbeszédét így kezdte : A vádbeszéd. • — Nagyságos Elnök Űr! — Tekintetes Királyi Törvényszék ! — Május éjszakáján, amikor a levegő gyümölcsfák virágaitól volt illatos, a természet megújhodásának isteni művét elvetemült gonosztevők azzal mocskolták be, hogy úgy bántak el egy embertársukkal, mint a sintér szokott elbánni a kiirtásra szánt kutyával. Hurkot vetettek a nyakára és kötélnél fogva vonszolták egy szakadékba. Bedobták a hirtelen ásott homokgödörbe és elkaparták, mint az elhullt állatot. — Egy hónap múlt el. És a tárgyalásán valósággal fölös mennyiségű szellemi erőt láttunk munkára felsorakozni. Hűszfokos hidegben, sivár belpolitikai és elszomorító társadalmi viszonyok között, örömmel ragadunk meg minden vigasztaló mozzanatot, melyen a közéletben kutató szemünk megakadhat. Az egri városházán csendben folydogálő, szakszerű és szociális szellemű munka minden fázisa is ilyen felemelő mozzanat. gyilkosok már remélték, hogy kikerülik az igazságszolgáltatás sújtó kezét. De Isten nem akarta, hogy ez a rettenetes bűn felfedezetlenül maradjon. Szokatlanul erős záport küldött a tiszta magasból a szennyes földre és a szakadékban csakhamar zúgó patak rohant, mely feltárta a hevenyészett sírt és a megdöbbent emberek előtt megjelent az eltűnt Todoszi János oszladozó holtteste. Nyakán az erősen odahurkolt kötél. Bizonyságául annak, hogy gyilkos kezek oltották ki életét. De az a kötél a nyakon egyúttal intőjel is volt arra, hogy milyen büntetést érdemelnek azok, akik ezt cselekedtek!* A vádbeszéd további részében világos okfejtéssel mutat reá Tasi és Pap-Főnagy bűnösségére, akikre mint tettestársakra a büntető törvénykönyv 278. szakaszának, a halálparagrafusnak alkalmazását kéri. A védőbeszédek. »Lasciate ogni speranza«. . . hagyjatok fel minden reménynyel ; Mene tekel fűrész ufar- szin. . . megmérettél és könnyűnek találtattál.« így zúg a vádirat a vádlottak fejére, kezdi védőbeszédét Csépányi László dr. Tasi védőügyvédje. Súlyos, óriási feladatnak látszik a védelem a bűn beismerésével szemben, de mintahogya fuldokló az utolsó szalmaszálba is kapaszkodik, ö is megkísérel minden körülményt felhozni, ami Tasi mentségére szolgál. Tasi Sándor ideggyenge, könnyen befolyásolható, mindenre rávehető ember, aki a ravasz és ügyes Pap-Fő-, nagy hatalmába került és ez úgy ráncigálta őt ide-oda, ahogy akarta. Szatmárről, a megszállott magyar földről, egy töpörödött öregasszony, Tasi édes anyja, szívrepesve figyeli most fia sorsának fordulását. A törvényszék folyosóján pedig a feleség sír, akinek pár éves gyermek kapaszkodik a szoknyájába és a néhány hónapos csecsemő ül a karján. Tasi ebben a rablógyilkosságban nem tettestárs, csak bűnsegéd, aki beismerő vallomásával nagy szolgálatokat tett az igazságszolgáltatásnak. A védelemmel együtt az anya, a feleség és a gyermekek kérnek igazságos ítéletet a bíróságtól, mint az égi igazságszolgáltatás földi helytartójától. (Csépányi védőbeszéde alatt a tárgyaló termet szinültig megtöltő közönség soraiban sokan sírni, sőt zokogni kezdtek.) Fischer Lajos dr. védőbesző- dében Pap Fónagy István teljes ártatlanságát .hangoztatja. Tasi vallomásának Pap-Főn9gyra vonatkozó része valótlanság. Nem lehet bizonyíték egy gyilkosságra, hogy őket valamikor együtt látták. Azért jelentkeztek oly sokan tanúnak Pap-Főnagy ellen, mert újságban hirdették hogy jelentkezzenek. A védelem szerint az egész vád Pap- Főnagy ellen semmi más, mint következtetés. A védelem szerint ezt a gyilkosságot Tasi egyedül követte el. Nem lényegtelen az sem, hogy Pap-Főnagy nevét ki vetette bele ebbe a játékba. Nem Tasi, hanem Szabolcsi detektív. Tasi csak az életét akarta megmenteni Pap-Főnagy nevének belekeverésével. Mi történt volna, ha Tasi levele kimegy a börtönből ős valóban Pap-Fó- nagy udvarára csempészik a bűnjeleket? Akkor Pap-Főna- gyot senki sem menti meg a kötéltől. És Tasi nyugodtan tűrte volna, hogy embertársát ártatPerbeszédek a Todoszi ügyben. Lehoczky Márton kir. ügyész halált kért mindkét vádlott fejére. A közönség tiltakozó moraja zúgott fel a tárgyaló teremben, mikor dr. Fischer Lajos Pap-Fónagy felmentését kérte. — Az Ítélet meglepő volt és csalódást okozott a büntetőjogban tájékozatlan publikumra, mely érzelmi szempontokból indulva ki, mindenáron Pap-Fónagy István elitélését szerette volna hallani.
