Egri Népújság - napilap, 1925/2

1925-11-29 / 272. szám

Ára 2000, vasárnap 2500 korona. Eí>er. 1925. november 29 vasárnap. X.LII óvf. 272 sz. Előfizetési díj postai szállítással: tgg hóra 40.000 K, negyedévre 120.000 K. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. méretekben történt megvalósí­tása ugyan csak öt százalékkal csökkentette mezőgazdasági ter­melésünk eredményét, de radi­kálisabb keresztülvitele bizo­nyára súlyos rázkódásokkal és további visszafejlődéssel járna. A tél hidege legyen jő tehát arra is, hogy a túlfűtött agyak és kedélyek kijőzanodva, igazi jelentőségük szerint mérlegeljék a kor divatos jelszavait. És a nyár csalóka délibábja után ne rohanjon a dóré magyar! X. Az egri melegvízforrások felhasználhatók a vízvezeték céljaira. Szmrec8ányi érsek közbenjárása a népjóléti miniszternél meg­nyugtató eredménnyel járt. Néhány héttel ezelőtt Eger városában hírek terjedtek el arról, hogy a népjóléti minisz­térium, melynek hatásköre alá ez az ügy tartozik, nem fogja engedélyezni a meleg források­nak vízvezetéki célokra való felhasználását. Ez a hír külön­féle téves magyarázatokra adott okot és amennyiben megfelelt volna a valóságnak, úgy ez az egri vízvezeték ügyének csődbe- jutását jelentette volna, mert más vizet a vízvezetékhez csak a várostól nagyobb távolságra eső helyről kaphatnánk, a hosszú csővezeték költségeit pedig nem tudná elviselni a mi szegény városunk, melynek már az eddigi vízvezetéki kölcsön is súlyos te­herként nyomja roskadozó vállát. Szmrecsányi Lajos dr. belső titkos tanácsos, egri érsek a múlt héten budapesti tartózkodása alatt, mint jelentettük, tanácsko­zásokat folytatott a kormány viseli a vízvezeték nagy hord­erejű ügyét, fölkereste a népjó­léti minisztert éB feltárta előtte az egri helyzetet. Vass József népjóléti miniszter az érsekfő- pásztor intervenciójára kijelen­tette, hogy a legmelegebben tá­mogatja városunkat a vízveze­ték fölépítésének nagy munká­jában. A népjóléti miniszter szerint az, hogy a víz meleg, nem fog okúi szolgálni az egri források vízvezetéki célokra való felhasz­nálásának megakadályozására. Eger város polgársága nagy megnyugvással fogadta az ér- sekfőpasztor budapesti közben­járásának örvendetes eredmé­nyét. Városszerte nugy hálávalem- legetik Eger mindenre kiterjedő figyelmű, jóságos érsekének ne­vét, aki római zarándokútjának fáradalmait ki sem pihenve, sie­tett a város újólag veszélyben forgó érdekeit illetékes helyen megvédelmezni. több szakminiszterével. Az ér sekfőpásztor, aki maga is szívén \ — Mi lesz a vízvezetékkel? Eljött a tél, már itt kopogtat a szobánk aj­taján. Fagyos lehelletétől a ter­mészetben megdermed az élet és barázdák ülnek ki homlokunkra. Nehéz gondok időszaka a tél. Jól esik lelkűnknek a múlt évi példára emlékezve azzal biztatni magunkat, hogy nBgyobb hi­degre ezidén sem igen kell szá­mítani. A nagy hideg elviselésé­hez tudniillik erős táplálkozás szükséges és bőséges fűtés. Anya­giak hiányában persze mindkét jószág: táplálék és fűtőanyag, csak igen korlátozott mértékben áll rendelkezésünkre. Ez az oka annak, hogy szinte irtózunk a téltől, mint olyan évszaktól, mely­ben sok megpróbáltatás, sőt egye­nesen testi szenvedés jut ki osz­tályrészünkül. A tüzelőanyag pedig nem le­het igazán olcsóvá, hiszen régi erdeieknek alig egyheted részét hagyta meg a csonkaország szá­mára a békeszerződés, a szük­séglet ípedig legalább is fele a réginek. A fűtőanyag egy jelen­tékeny részét tehát az *utód>- államoktől: Csehországtól és Ro­mániától kell drága pénzen meg­vásárolnunk. Persze, hogy ilyen körülmények között drága áru­cikk a tűzifa b a szegény ember­nek vajmi kevés jut belőle. Élelmiszerünk sincs túlontúl ■ok, már pedig a külföldtől csak úgy tudunk vásárolni, hogy me­zőgazdasági termésünk úgyne­vezett fölöslegét bocsátjuk kény­telen-kelletlen áruba. A hazai fogyasztás számára csak annyi marad, amennyi teljességgel nél­külözhetetlen. Ez a mennyiség tehát féltve őrzött kincs, s igy szintén drágának kell lennie. Ez a drágaság a termelő mél­tányos érdekeinek sérelme nél­kül csak akkor fog enyhülhetni, ha a termelés az eddigieknél nagyobb hozadékot fog ered­ményezni. Ehhez meg három uj mozzanat együttműködése kí­vántatik. Először: fokozott tökealkal- mazás, amit a kormány a mező­gazdasági hitel kérdésének ren­dezésével igyekszik lehetővé tenni. Másodszor: a termelés technikai fejlődése, illetve a má­sutt már alkalmazásban levő találmányok és tökéletesebb ter­melő eljárások átvétele. Ennek a mezőgazdasági szakoktatás ki­építése egyengetheti az útját. Harmadszor: körültekintő mér­legelése némely olyan újítások gondolatának, amelyeket politikai célzattal dobtak be a köztudatba szűk látókörű vagy eszközeik­ben nem válogató politikusok. Itt elsősorban a földreformra gondolunk, melynek az eddigi Eger, 1925. november 28. Az 1925 február hő 28.-án tar­tott képviselőtestületi közgyűlés a vízvezeték építési tervének újabb tárgyalását egyhangúan kimondotta. Huzamos vajúdás után a kormány közbenjárására megkapták a városok az akkor igen előnyösnek látBző 10 millió dollár amerikai kölcsönt, amely­ből Eger város a vízvezeték és csatornázás létesítésére igényelt összegből 700 ezer aranykoronát kapott. Végeredményben az ősz- szeg elosztásánál az eredetileg megállapított 150 ezer dollár helyett, mivel 8 város az annak idején előnyösnek látszott, vég­eredményében azonban méreg­drága kölcsönt visszautasította, ezen összegből bennünket is boldogítva, 30 ezer dollárral töb­bet, vagyis 180 ezer dollárt kap­tunk papiroson. Július 4-én a képviselőtestü­let névszerinti szavazással egy­hangúlag elhatározta az akkor kedvező feltételek mellett beígért amerikai kölcsön felvételét és a vízvezeték, valamint a csatorná­zás megépítését. Történelmi esemény volt ez. Örömtől ragyogó arccal hagy­tuk el este 7 órakor a villany­fényben úszó közgyűlési termet azzal a boldog tudattal, hogy teljesíthettük végre legszebb kö­telességünket : a legégetőbb kér­dés megoldásával, Eger város fejlődésének egy hatalmas lökést adva, a vízvezeték és csatorná­zás létesítésével. Ezen közgyűlés választotta meg a vízművek megépítésére és az építkezések ellenőrzésére a vízművek bizottságát. Szep­tember 19-én hívatott össze első ízben — tekintettel az ügy fon­tosságára és sürgősségére — a vízvezetéki bizottság. Ezen ülé­sen már jelen volt a tanács által meghívott Pazar István, a miskolci vízművek igazgatója, hogy a bizottságnak a szakszerű felvilágosításokat minden tekin­tetben megadhassa. Dr. Schréter Zoltán geológus a meghívást valószínűleg idejében nem vette kézhez s így nem jelent meg. Az október 12-én tartott víz­vezetéki ülésen megbízást ka­pott Pazár István egyelőre a tervek és költségvetés, valamint a remélhető bevételekre vonat­kozó számítások elkészítésére ős 30 napon belül való meg­küldésére. A meghirdetett pályá­zat alapján megbízást kapott a legkedvezőbb ajánlattevő, a Zsig­mondi cég a kútfúrásokra azzal, hogy 19 ig a fúrásokat meg­kezdje. Azóta a mai napig 46 nap telt el, de sem a tervek, költség­vetés és bevételekre vonatkozó adatok még birtokunkban nin­csenek, sem pedig a fúrásokat nevezett cég meg nem kezdte. Mint érdeklődésemre értesültem, a Zsigmondi cég a szükséges eszközöket már útnak indította s ha jól megy, a jövő héten talán végre megfúrhatjuk a földet. Mint látjuk, 10 hónap múlt el, amióta a vízvezeték létesítésé­nek a szükségét a képviselőtes­tület kimondotta. Sajnos, azóta alig történt valami. Ma még na­gyobb kérdőjel előtt állunk, mint februárban, hogy mi lesz a víz­vezetékkel ? A kölcsönt is megkaptuk. Mint már egyik cikkemben jeleztem, a 100 százalékos kölcsön lassan­ként megfogyatkozva 81V* szá­zalékban, azaz 1872 százalék ár­folyamveszteséggel folyősíttatott. A rideg üzleti érzékű amerikai alaposan elintézett bennünket egy Júdás-csókkal. A július 4-iki képviselőtestületi ülésen beterjesztett és felolvasott javaslat szerint a 20 éves tör- lesztéies kölcsön, mindent szá­mításba véve, évi 12 százalékos kamattal terheli a várost. Ez ily értelemben helytálló lenne, ha 100 százalékos kölcsönt kaptunk volna. Én másképen tanúltam számolni az én kedves, elrabolt szülővárosomban, Kassán, mate­matikai tanáromtól. Ne áltassuk magunkat, de másokat sem a 12 százalékos kamattal, ám számoljunk papí­roson. Ha a 180 ezer dolláros kölcsönnél csak a 187a százalékos árfolyamveszteség címén levo­násba hozott 33.300 dollárt le-

Next

/
Oldalképek
Tartalom