Egri Népújság - napilap, 1925/2

1925-11-21 / 265. szám

Ara 2000, vasárnap 2500 korona. Eger, 1925. november 21 szombat. XXII övf. 285 sz. Előfizetési dij postai szállítással: agg bóra 40.000 K, negyedévre 120.000 K. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. A magyar legitimizmus lassankint előmerészkedik a ka­takombákból, hová a »barátsá­gos« külfölddel szemben túlzot­tan tanúsított loyalitás évek előtt visszavonulni kényszerí­tőbe. Napról napra világosabbá válik, hogy a tökéletes in integ­rum restitutio nem csupán az elméletek szobatudósainak agy­réme, mint ahogyan a közelmúlt­ban traktálták, hanem mindin- kább növekvő társadalmi rété• gek politikai hitvallása. Nem is napi politika és nem is párt- politika. Hiszen a legitimizmus nem siet és nem idegeskedik, nem köti magát pártokhoz és még csak nem is gondol rend­kívüli eszközök igénybevételére. A legitimizmus bízva-bízik ügye igazságában s a lelkek felvilá­gosítása útján igyekszik elérni célját: az ősi törvények diadalra- juttatását s ezzel a jogfolytonos­ság helyreállítását. Belső ellenségei többfélék, de egyenlően komolytalanok. Egyik csoportjuk a magyar múlt meg­hamisított történelméből próbál fegyvert kovácsolni a Habsburg- restauráció ellen. A szomorú em lékű negyvenkilencnek ezek a régi szabású alvajárói még min­dig nem veszik észre, hogy a Habsburg restauráció nem ugyan a gűzsbakötött magyar kormány­nak, de a magyar társadalom­nak már elintézett problémája s hogy ma már a budaörsi ka­tasztrófa balkezű vezérkari fő­nöke is eljutott a legitimizmus útján — egyelőre az 1547. évi V. t. c. hez. (Ugyan ki szerezne tudomást az ő államférfim ős hadvezéri mivoltáról, ha féltu­catnyi táborával nem járna kü­lön utakon ?!) Az úgynevezett szabadválasz- tők másik csoportja a malom alól vizsgálja ezt a kérdést s a »német« elleni ősi bizalmatlan­ság nevében híven kitart a Duna jege mellett — a monitorig. Ezt a kellően még fel nem világosí­tott tábort nem szabad lekicsi­nyelni és nem szabad túlbe­csülni. Pálfordulását bizonnyal meghozza az idő s a történelmi osztály várható egybeforrása a restaurációé gondolat jegyében. A harmadik ellentábor a leg­népesebb és legsúlytalanabb. Az óvatosaké, a lesipuskásoké, a »tudodkérlekalásan nem exponál- hatommagamat« mentalitás köd­lovagjaié, akik csak kormány­blankettákon mernek szint val­lani, de akin egész lendülettel fognak idővel odaállani a legi­timizmus hadseregéhez, mikor a harcra is elszánt csapatok majd azért fognak tábort bontani, hogy diadalmenettel ünnepeljék az eszmét. Akkor majd eljönnek azok is, akik ma még félnek színt vallani, de akiket tradiciő és nevelés, belátás és érzelmek maradéktalanul a legitimizmus felé terelnek. Addig pedig, amíg ez a - mondjuk —uj orientáció diadalra juthat, hívei minden hátsó gon­dolat nélküli, őszinte és megbíz­ható hívei lesznek az ideiglenes államformának. Akinek erre néz­ve netalán aggályai volnának, vegye komolyan fontolóra, hogy a kormányzói tekintély bázisát csak szélesbíti s így erősbíti az a felfogás, mely a Csonkaország kormányzójában nemcsak a hu­szonöt vármegyéből összeült nemzetgyűlés bizalmának leté­teményesét, de egyben Nagy- magyarország törvényes kirá­lyának helytartóját is hódolattal övezi. Helytartóját — ismétlem — a törvények szerint következő ma­gyar királynak, akire ma, szü­letése ünnepi évfordulóján, meg nem fogyatkozó alattvalói hű­séggel gondolunk s aki jönni fog, mert jönnie kell. C. J. Védőbeszéd az októberi forradalom mellett a magyar törvényhozás házában. Ki felelős az összeomlásért? — A királyi trón betöltésének kér­désében nyilatkozatot kér a miniszterelnöktől Károlyi Mihály volt sajtófőnöke. Budapest, november 20. A nemzetgyűlés mai ülését V212 őrakor nyitotta meg Seitovssky Béla elnök. A költségvetés első szónoka Szakács Andor, aki az októberi összeomlásról beszél és azt kér­dezi, hogy a súlyos fejlemények láttára miért nem lépett akcióba Tisza István? De ha akcióba lépett volna is, a katasztrófát megállítani nem tudta volna. A sajtó destruktiv cikkeiért a cenzúra felelős, mert átengedte az izgató közleménye­ket. Nem fogadja el Árz báró és Konrád tábornokoknak azt a beállítását, hogy az összeomlást az a sürgetés idézte elő, hogy a magyar katonákat szállítsák haza a magyar határra. A katasztrófáért a hadvezető­séget teszi felelőssé. Károlyit későn nevezték ki miniszterel­nökké, amikor már nem volt módjában az összeomlást meg. akadályozni. A Nemzeti Tanács nagy szolgálatokat tett, hogy a kitörő szenvedélyeket megfékez­ze. A baj az volt, hogy a pol­gárság nem támogatta a Nemzeti Tanácsot. Ezután Viczián Ist­vánnak a szakszervezetekre vo­natkozó kijelentéseiről beszél. Hosszasan foglalkozik a király­kérdés mozgalmaival. Szüksé­gesnek tartja és kéri, hogy a miniszterelnök az ország színe előtt nyilatkozzék, hogy a külön­böző trónbetöltési szándékokkal szemben mi az álláspontja. A kormány iránt bizalmatlan. A javaslatot nem fogadja el. >**•# A hús ára nap-nap után esik és a hús­iparosok még a régi árak szerint adóznak. Panaszkodnak a hentesek. Az Egri Népújság közgazda­sági rovatában ismét a sertés­hús újabb árcsökkenésével szá­molunk be. Korántsem látjuk rózsás szemüvegen a helyzetet és tűlkorainak tartjuk ez olcsó­sági hullámot kotportálni, min­dazonáltal meg kell állapítanunk, hogy a hús áresése jelentősen megkönnyíti a háztartások hely­zetét ős pillanatnyilag érzékeny veszte­séget okoz az adózó húsiparo­soknak. Különösen a hentesek érzik a nehézkes adőadminisztráciőt. A fogyasztási és forgalmi adó­kat ugyanis még a régi 32000 koronás húsárak után fizetik, annak ellenére, hogy a hús ár­esése már három héttel ezelőtt megindult és ma már 20—24,000 korona egy kilo sertéshús. A húsiparotokat jogos pana­szukkal az illetékes hatósághoz utasítottuk, mert nyilvánvalóan az adminisztrálás nehézkességén múlik a fogyasztási ős forgalmi adóknak az uj áralakulásokhoz mért arányosítása. S minden valószínűség szerint kártalaní­tani fogják a húsiparosokat. Megreformálják a kényszeregyezségi eljárást. A kormány a magánúton való egyezkedést akarja behozni. Budapestről jelentik: Az igaz- ságügyminisztériumban a keres­kedelmi és ipari érdekeltségek be­vonásával ankétet fognak tartani a kényszeregyezségi eljárás re­formja ügyében. A kormány, értesüléseink sze­rint, a kényszeregyezségi eljá­rás helyett a magánúton való egyezkedést kívánja lehetővé tenni. Éljen az irodalom! Olcsósági hullámot jósol a naptár az új esztendőre. — Kultúra a piacon. — Üstökös és egyéb csillagászati szenzációk. Nem a szajnaparti kis könyv­árusokról lesz itt sző, hanem ar­ról a piaci kultúráról, mely még ma is a naptárral csalogatja a népet a műveltség forrásaihoz. Egy századdal ezelőtt a mester­gerenda volt az a hely, amit a kultúra számára tartogatott a magyar ember, de csak a kivált- ságosabbja. Ott őrizte a nagy becsben álló és a család büsz­keségének tárgyát képező ka­lendáriumot. S ennek a század­nak a lepergésővel a kalendárium becsülete nem változott, legfel­jebb a mestergerendáról lekerült a divatosabb könyvespolcra ponyvák és rémregények mellé, amelyekkel az ügyes kereskedői szellem elárasztotta az alsóbb néprétegeket. A magyar ember

Next

/
Oldalképek
Tartalom