Egri Népújság - napilap, 1925/2
1925-10-08 / 227. szám
2 EGRI NÉP. JSAG 1925 október 8. A 60-asok ezrednapja. Megválasztották a volt 60-asok Bajtársi Szövetségének tisztikarát. Utcát neveznek el Egerben a 60. gyalogezredről. Volt háziezredünknek, a volt cs. és kir. 60. gyalogezrednek egykori tagjai összejövetelt, ezred- napot tartottak. Kedden este a Korona szálló nagytermében gyűltek össze a bajtársak és a fehér asztal mellett az éjféli órákig kedves hangulatban maradtak együtt. Puy József ny. tábornok, az ezrednek hosszú időn harctéri parancsnoka, Szita Mihály ezredes körűi, mint a régi *stáb» körűi, lelkesen csoportosultak az ezred hajdani tagjai. Régi históriák, azóta történelemmé vált háborús epizódok, csataterek nevei, nagy dátumok, Oroszország, Galicia, Szerbia, Montenegró, Olaszország, Románia mezőin eltemetett baj társak emlékei elevenedtek életre a meghitt beszélgetésekben . . . F. hő 7.-én, szerdán, délelőtt 9 órakor Kronberger József apát, c. kanonok, gyászmisét mondott a Szt. Ferenc rend egri templomában. A gyászmisén megjelentek nemcsak a volt hatvanasok, hanem az egri helyőrség parancsnokai, sőt városunk polgári közönségéből is számosán. A szentmise után a Vármegyeház kistermében értekezletet tartottak a volt bajtársak. Megalakult a «Volt hatvanasok bajtársi szövetsége.» Puy József ny. tábornok elnökölt az értekezleten. Polánkay László dr. előterjesztette a titkári jelentést és vázolta a jövő pro- grammját. Alföldi Béla dr. felolvasta a 60-as bajtársi szövetség alapszabály-tervezetet, melyet pontről-pontra letárgyaltak és elfogadtak. Az alapszabály szerint a pártoló tagok egy, a rendes tagok kettő aranykorona tagsági dijat fizetnek évente. Ezután megejtették a választásokat. Egyhangú határozattal a következőket választották meg a szövetség élére : Elnök : Vitéz Hellebront Pál ny. altábornagy. Alelnök: Puy József ny. tábornok, ős Szita Mihály ezredes. Titkár : Polánkay László dr. Ügyész : Balázs Jenő dr. Jegyző: Alföldi Béla dr. Pénztárnok : Würth Lajos alezredes. Ellenőr: Leöchey Géza ezredes. Választmány: Lampe Árpád, Sztoj Raj mund ezredesek, Tancsa István, Deményi Antal, Huppauer Flórián, Nagy László, ‘Nagy Gusztáv ezredes, Binder Frigyes, Szabovics Jenő, Kelemen Andor, Márkus Béla, Simonyi Nándor dr., Tolnay Dezső százados, Kálnoky Viktor dr., Palásthy László és Bariba István. Számvizsgáló bizottság: Zimány János, Márkus János, Nagy Béla rendes tagok, Búzás Endre dr. és Matula Mihály póttagok. Polánkay László dr. ezután bejelentette, hogy Eger város tanácsához beadványt intézett, melyben kéri, hogy a hatvanasokról egy utcát nevezzen el a város. Indítványozza továbbá, hogy írjanak ki minden községbe, ahonnan-onnan a hatalmas ezred rekrutálódott, hogy ültessenek fákat az ezred emlékére és azokat a 60-asok fájának nevezzék el.;Az értekezlet mindkét indítványt lelkesen fogadta. A volt bajtársak ezután a Koronában közös ebéden vettek részt. Perényi Károly Győrből—lemond a lengyel trónról. Sobiesky János király egyetlen leszármazottja magántudós Bécsben. származottja Sobiesky Jánosnak. — Magyarországon Győrben születtem 1876 ban — folytatja, — ős Budapesten jártam iskolába, majd Németországba mentem és Bécsben tanultam. Három doktorátusom is van. Első találmányomat Bécsben 'szabadalmaztattam 1906-ban. Ez a találmány egy fa-impregnáló szer, amely lehetővé teszi, hogy fából készült hordók 1000 fok Reaumurt is kibírjanak. — A háború alatt egy lovasezrednél teljeaitettem szolgálatot, mint tiszt és ennek során referense voltam a lublini katonai kormányzóságnak. Akkor láttam először lengyel hazámat, addig Magyarországot tekintettem hazámnak. Befejezésül a nagy lengyel király leszármazottja munkásságáról mesél. Büszkén mutatja őraláncát, amely megtévesztésig hasonlít az aranyhoz, azonban nem arany, hanem az ő találmánya alapján készült és más arany imitációkkal szemben az az előnye, hogy nem oxidálódik és nem rozsdásodik. Lelkesen beszél vegyészeti kísérleteiről, irodalmi munkásságáról és búcsúzáékor igen erélyesen megcáfolja azokat a híreket, mintha ő igényt tartana a lengyel trónra. Nem akar király lenni, továbbra is tudományos kutatásainak akar élni. Becsből jelentik: Az utóbbi hetekben az egéBz világsajtót bejárta az a hir, hogy III-ik Jean lengyel királynak, a hires Sobiesky Jánosüak egyetlen egyenes leszármazottja Béosben él és igényt tart a lengyel trónra. Olasz lapok tudni vélték azt is, hogy a lengyel trónkövetelőt Poder Károly János grófnak hívják. Ilyen nevű ember nem él Bécsben, mindazonáltal mégis megfelel a valóságnak, hogy igenis itten pl Sobiesky János egyetlen egyenes leszármazottja és sikerült is őt kinyomozni és vele beszélni. A külváros szélén, a Wiedener Gürtel egyik szerény házában él Preényi Károly mérnök és magántudós. A szegényes berendezésű ebédlőben ülve el kezd beszélni: — Igen, én vagyok egyetlen sarja Sobiesky János lengyel királynak, a törökök rémének, aki Bécset is felszabadította a török megszállás alól. — Vegyész vagyok és nem igaz, hogy a lengyel trónra aspirálok. Néhány barátom Varsóban interveniált érdekemben. Fel akarják szólítani a lengyel nemzetet, hogy nemzeti ajándékkal tegye lehetővé tudományos kísérleteim folytatását. Ezután különböző okmányokkal és feljegyzésekkel igazolja, kogy tényleg az egyetlen leMa tíz éve foglalták el Belgrádot a hatvanas bakák. Három véres nap történelme. — Egri fiúk hősi halála a Kalimegdán alatt. — Menyasszonya karjaiból a hullámsírba. — Snjalics Lukács altábornagy: „Előembert Bel grádban nem szabad hagyni!Eger, 1925. október 7. Ma volt a hatvanasok ezrednapja. Régi ezredünk sok dicaő- «égéről beszélgettek az egybegyűlt baj társak. A sok dicsőséges fegyvertény közül kiragadunk egyet, amelyet Polánkay László dr. az egri Egyházmegyei Takarékpénztár igazgatója, a 60. gy. e. volt tartalékos főhadnagya mondott el munkatársunknak a találkozó estéjén. Polánkay László dr. aki mint egyik szakasznak hősi elezánt- ságú parancsnoka vett részt Belgrád bevételében, így mondotta el nekünk a három nap történetét: — Ma október 6.-ről 7.-ére virradó éjjelim tíz éve, hogy megtörtént. A Mackensen féle déli offenzíva megkezdődött, a hatvanasokat is Belgrád ellen vezényelték. A hatvanasok déli zászlóalja, a híres«//, bataillon» ebben az időben Sztari Banovce faluban volt, Újvidék alatt. Itt egészen váratlanűl őrt bennünket a parancs, hogy «éjjel 1 és 2 óra között a hatvanasok Belgrádot megtámadják.» A haditerv a kővetkező volt: A német hadsereg a Cigányszigetnél támad, a közös hadsereg pedig Zimony felől. Ez utóbbi támadás keresztülvitelére az 59. hadosztály tíz zászlóalját j elölték ki. Közöttük volt a 60. gyalogezred második zászlóalja is. Megkaptuk a parancsot, hogy <a Kalimegdán keleti részének elfoglalása után a hatvanas zászlóalj részére Irány a «Cár Dusán» utca!» Ekkor olvasták fel előttünk Snjalic Lukács altábornagynak, a divízió parancsnokának, azt a napiparancsát, mely többek között úgy hangzott, hogy «élő embert Belgrádban nem szabad hagyni!» (Úgyanaz a Snjalic Lukács volt ez, aki 1918-ban, az összeomlás előtt Károly királynál kieszközölte Horvátország különválását. Az ő parancsnoksága alatt csatlakozott azután a hor- vát sereg a szerbekhez.) Délután két órakor kezdődött a csapatok behajózása. Összekötött pontonokon két-két zászlóaljat helyeztek el. A pontonok elé vontató gőzöst fogtak. A gö- gőzösök megindultak, vezetőik azonban, úgy látszik, nem ismerték a Duna fenekét, mert a mi pontonunk is két órai késést szenvedett egy zátonyon a Duna kellősközepén. A szomszéd két zászlóalj pedig csak teljes 24 óra után érkezett meg a zimonyi erdőségek alá. Sötét este volt már, mikor a zimonyi parton felvonultunk az átkelés színhelyéhez. Az ég vérvörös volt Belgrád lángokban állott. Kölcsönösen iszonyú volt az ágyúk tüzelése. A németek és a mieink borzalmas ágyútüzet adtak le a Kalimegdánra és meghatározott betörési pontokra. Az eredeti terv az volt, hogy hajnali négy órakor már mind a tíz zászlóalj szerb területen fog lenni. A szerbek hősies védekezése azonban majdnem meghiúsította az átkelést. Már hajnali félöt lehetett, mikor ránk hatvanasokra került a sor. Már csaknem teljesen világos volt a Dunán. A veszedelem részünkre igen nagy volt, mert a mieink közűi alig volt még valaki a szerb parton. A veszteségek szörnyűek voltak. A Kalimegdán tüzérsége egész csolnakokat semmisített meg, melyekben egyszerre 30—40 ember lelte halálát.
