Egri Népújság - napilap, 1925/2

1925-07-10 / 153. szám

2 U EGRI NÉPÚJSÁG 1925. július 10 munkáját, amellyel a városok részére a kölcsönt megszerezte, ünnepélyesen bocsánatot kér a minisztertől azért, mert itt a Házban megtámadta, mert Deb­recen város a kölcsönt rövidesen nem kaphatta meg. Most már belátja, hogy ez a kölcsön meg van. (Helyeslés.) Követeli, hogy a pénzügyminiszter vizsgáltassa meg a' városok pénzügyi gaz­dálkodását. Meskó Zoltán kijelenti hogy a a városok sokkal kedvezőbb kölcsönt ie kaphattak volna. Kun Béla szóvátatte, hogy Hódmezővásárhely törvényható­sága megtagadta a kölcsön fel­vételét. Ez érthető, de a város­nak nincs (fekvő vagyona, kizá­róan az adókból tartja fenn.ma- gát, a pőtadókat pedig nem emel­heti. Élesen bírálja a kormány gazdasági politikáját. A kormány bűne, hogy eddig fejlődtek az állapotok. Borforgalom. Érdeklődés mutatkozik to­vábbra is a borokban, ami a mezei munkák erőteljes folyta­tásának tudható be. Az árak azonban nem változnak és a kommerc-bor ára 500—550 kor. Maligand fokonkőnt a kereske­delmi forgalomban. Ezzel izemben a kistételű vá­sárlásoknál magasabb árakat lehet ^elérni. Uj mustra 2200 — 2500 koronás kötéseket jelente­nek. mig ellenben a Tokajhegy- alján 6000 koronáért kötöttek le két uradalomban is uj mustot hordó nélkül. Teljes bizonytalanság uralko­dik a termés mennyiségét ille­tőleg. Az utóbbi idők esője jő ha­tással volt, de több helyen az előtte lévő szárazság, különösen az ország keleti és északkeleti részein nem engedte a fejlődést. A virágzás nem mindenütt múlt el tökéletesen. Árjelentéseinkből közöljük : Kiskundorozsma 10—11 (kicsiny­ben), Monor 7—8, Balatonlelle 12—16 (kicsinyben),(Kalocsa 6—7, Somló 8—10. Mór 10, Mád (uj mustra) 6 ezer korona ab pince. Sóstóhegy 600—550 korona Ma- ligand-fokonkint. Külföldi vetésjelentések. A ma­gyar királyi központi statiszti­kai hivatal közlése szerint Spa­nyolország termésbecslése ez évben a következő: búzából 35,125,000, rozsból 7,844,000, árpá­ból 17 324,000 ás zabból 4,122 000 métermázsa. Spanyolországban 1924-ben búzából 34.282,000, rozs­ból 7.547,000, árpából 12.903,000 és zabból 3,601,000 métermázsa termett. Olaszországban az ez- évi búzatermés 61.000,000 métr- mázsára tehető az 1924. évi 48000,000 métermázsával szem­ben. Levél a cserkész-táborból. Hatökrös szekéren ... — „Entente-tisztek“. — Sátrak alatt a szőke Tisza partján. — A Géza bácsi kútja. — A bűvös cser­készpince. — A kis „vizes“. — Gyöngyélet a cserkésztáborban. Eger julius 9. A mai pőstán súlyos boríték érkezett az Egri Népújság címére. Felbontottuk : szép üde zöld falevél hullott asztalunkra s mellette négy szé­les ivet betöltő tábori levél a a Koháry-cserkészcsapattől. Az írott levelet itt adjuk : Kedves Szerkesztő Uram! Körülményes dolog a táborban a betűvetés. Mondhatom, hogy ennek a kiadós levélnek a meg­írásához pont egy óráig gyür- köztam neki, mig végre itt a konyha láda tetején írom e so­rokat. Körülményes lenne rend­be szedni ide való utazásunk teljes históriáját, melynek egén négy napig csak könnyező, eső­felhők voltak és kutató szeme­ink akkora darab kis kékséget sem láttak amekkorából a leg- kissebb cserkészünk nadrágja kitellett volna. Szombaton végre ütött a szabadulás órája s hat ökrös szekeren megindultunk a tábor felé. Nohát a hat ökör ki­húzott bennünket, de csak ügy- gyel-bajjal, mert a jő alföldi sár oly maraaztalőlag ölelgette a kocsi kerekét, hogy bizony több­ször is neki kellett rugaszkod­nunk. Nem tudom, Petőfi megelégelte volna-e : »A szent Kleofás ! Minő karaván ?« tisztes megszólítását, ka szeme elé került volna ez a hat szekér, oldalán a kiálló kályhacsövekkel, ásőkkai és sze- kercékkel, kimeredező és kifi­tyegő rudakkal és mindezeknek a tetején, mint az ág végére te­lepedett méhraj ott csüngtek a cserkészfiuk. Mert, hogy szép lát­vány volt, azt csak onnan kö­vetkeztetjük, hogy Tiszaszent- imre és Uszaderzs polgársága, beleszámítva az öklömnyi kis magyarokat is, seregestül bá­multa meg elvonuló csapatun­kat. Azt már azután igazán ne­héz volna összeszedni, hogy mi- nemü véleménnyel voltak ró­lunk. A legtöbben kis katonák­nak néztek bennünket, a pa­rancsnokot pedig kevésbé jám­bor és még kevésbé jóindulatú szavak kíséretében >entente tiszU nek véleményezték. Egy szegény jő öreg asszony szive nagyon megesett ennyi apátlan-anyátlan árva láttára gondolván, hogy valami árvaházat, vagy lelenc­házat szabadítottak a falura. Délelőtt kilenc órakor pillan­tottuk meg a kanyargó, szőke Tiszát, amely tiszteletünkre két partjának csaknem a felső szé­léig kijött. Megkezdődött a se­rény munka : az öregcserkészek keze nyomán egymás után búj­nak elő a földből a cserkészsát­rak ; amott a konyha kiásásán buzgólkodnak, addig a szakács rögtönzött tűzhelyén főzi a pör­költet ebédre. Hirtelen kürtszó rivall. A tá­bor középpontjában felállított tiz méter magas árbocrúdra fel­szökken a Koháryak kezdőbe­tűivel díszített nemzeti szinü lo­bogó, a kalaphoz repül minden kéz és felharsan a cserkészin­duló. Aztán folyik a munka to­vább. A füzes árnyas, hűs ülén épül az Úr hajléka, az oltár. Hatalmas lombsátor, mezei vi­rágokkal ékesítve. Előtte gon­dos cserkészek parkírozták a helyet. Ide jön a tábor népe minden reggel szent misére. Emitt kutat ásnak Gáza bácsi felügyelete alatt; a viz természe­tesen nem iható, de Géza bácsira való tekintetttel Koháry-győgy- forrásnak neveztük el. A nád­dal fedett konyhasátrat takaros kerítés zárja el a profán közön ségtől. Felírás is ezt hirdeti: »Ott, túl a rácson, egy más vi­lág van, amelynek érzem bűvös illatát.« A föidbeásott cserkéiz- pince, zsúfolva minden földi jö­vel, ami cserkészgyomornak ked vés : tábla számra szalonna, két nagy bödön zsír, zöldségféle, stb. Vígan folyik a tábori élet. Reggel ugyan nem madár dalra ébrednek a cserkészfiuk, hanem katonásan kiábrándító kürtszóra. Egy perc múlva sorakozó és futólépésben megindulnak há­romszor a tábor körül. Ezután ötperces csapattorna, csak igy kezdődik az öltözködés. Ezután reggeli imádság és szentmise. A reggelinél oldódnak meg a nyel­vek, mert a takarodőtől kezdve a reggeli-ig szigorú kailgatás a parancs. Szorgalmas minden nsp éleí8. A fiuk egy része a kony­hán foglalatoskodik, más része mint élelmező osztag a falut járja. Tejet, kenyeret, zöldséget gyümölcsöt hoz és a nagy mé­retű cserkészlevelezéit osztja szét a kultur világba. A csapat fele naponkint sza­bad. Ez a természet szabad ölén gyakorolja a sokféle cserkész- mesterséget, amelyet elméletileg az otthon csendjében az örsi órákon tanulgatott. Délben, este felharsan a legörvendetesabb trombita szó, mely az étkezés ide­jét jelzi, őrsönként sorakoznak a cserkéazfiuk, imádkoznak, a két fehér kötényéé szakács ki­emeli a tűzhelyről a kondért s megkezdődik a kiosztás. Egy- egy lombosabb fa árnyékában telepszik le egy-egy kis család és költi el sokszor valóban fá­radságos munkája után jő izű cierkész kosztját. Vacsora után mégegyszer fellobban a cser­kész jókedv a tábortűz körül. A rőzse hatalmas lángjai meg­világítják a magyar éjszakát és nótánk üzenet a rabságban síny­lődő Tisza-forrásnak, hogy élünk, üzenünk, soha nem felejtünk, mindaddig, míg csak személyesen el nem mehetünk. Vidám nóta- szóval bűcsúzunk minden nap­tól a tábortűznél, ahol nótának, mókának, vígasságnak nehezen akar vége szakadni. Csak a kis «vizest,» legkisebb cserkészünket, nyomja el néha a buzgőság. Nem is CBoda, hisz egy öreg arató magyar bennünket is elég hitvány tiszai kubikusoknak tar­tott, de ez a kis cseléd — úgy­mond — csak vizesnek jő. Akik esetleg aggódnának ér­tünk, nyugodjanak meg, mert a Tiszában csak kikarőzott helyen, vezetőink felügyelete mellett für- dünk. Ha valamit kérünk, akkor az semmi más, mint kérjék ve­lünk együtt a jő Istent a jő időért. Kedve« jó Szerkesztő Uram ! Ajándékot is küldünk az Egri Népújságnak, amolyan tábori ajándékot. Ezt a levelet mind­nyájunk nevében megcsókolta egy kis cserkész. Az ó tiszta csókja, ami szeretőiünket küldi, mert hisz a lelkünk távolból ia Egerhez tapad. Ez a zöld levél pedig innen a Tisza partjáról vigye el a mi nagy reménysé­günk, amelyben bízunk és ame­lyet valóságra akarunk váltani. Hofmann László, a. őrsv. Békés elintézést nyert a Breznay—Kelemen sajtópör. Eger, 1925. julius 9. Ma délelőtt 9 őrára tűzte ki az egri bir. törvényszék Prettenhof- fer-tanácsa a főtárgyalást abban a sajtőpörben, amit Breznay Imre, az Egri Népújság akkori felelős szerkesztője indított an­nak idején Kelemen Andor ellen, aki ekkor a Magyar Szó szer­kesztője volt. A vád képviseletét Breznay Imre fömagánvádlő megbízásából dr. Alföldi Béla ügyvéd látta el, mig Kelemen Andor védője dr. Kálnoky Viktor volt. Mielőtt a tárgyalást érdemlegesen meg­kezdte volna dr. Prettenhoffer Ödön elnök, dr. Kálnoky Viktor kezdeményezésére, aki kijelen­tette, hogy msgbizőja hajlandó­nak mutatkozik a sértettnek fér­fias elégtételt adni A felek köl­csönös felszólalások után a békés megoldást választották, melynek értelmében Kelemen Andor az alábbi nyilatkozatot irta alá s ezzel az ügy befejezést is nyert — egy férfias kézízorítással. Nyilatkozat. A «Magyar Sző»-nak 1924. okt. 19-én megjelent 111. számában, mint nevezett lapnak akkori fe­lelős szerkesztője, cikket írtam ilyen címmel: *A Hevesmegyei Jegyzőegyesület közgyűlése Brez­nay Imre eltávolítását követeli az egri Jegyzőinternátus éléről.» Ennek egyik/ alcíme ez volt: «... Mint várm. tűzrendészen felügyelővel sem hajlandók vele együtt működni.»

Next

/
Oldalképek
Tartalom