Egri Népújság - napilap, 1925/2
1925-09-20 / 212. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1925. szeptember 20. Nagy kárt okoz a nyirkos időjárás a szőlő-, tengeri és burgonyatermésben. Az utólsó hadifoglyok. Hivatalosan hét éve elmúlt a világháború, de hullámverése azért tovább csapkod a népek között. A világháború felszámolása? Nagyon, de nagyon mész- ■ze vagyunk még ettől s ezt a felszámolást nem utőlső sorban hátráltatta az a körülmény is, hogy katonáink hosszú évekkel a békekötés után is ott raboskodtak a távoli {Szibéria fogolytáboraiban. S most megérkezett haza az utőlsó hadifogolyszállít- mány it. Emlékezzünk az elsőkre. Még a háború aiatt jöttek. Aztán a nagy összeomlás után újból ctak jöttek, szállingóztak egyesével, csapatostul. Most megérkezett az utőlső hadifogoly-transzport is. Lezárult a nagy Odisszea, amelynek hősei bebolyongták a távol Keletet, Szibéria hőmezőitől az ázsiai sivatagokig. Itt vannak valamennyien, akikben iszonyú szenvedéseik közepette a honvágy tartotta a lelket. Együtt vagyunk mindannyian harcolt, szenvedett és kijátszott magyarok. De vájjon együtt egyek leszünk-e és a háború utolsó megtértjei a békét hozzák-e magukkal ? Akiktől pedig hír még mindig nem érkezik: vájjon meghaitak-e csakugyan, vagy a távol Keleten valahol kenyeret találva, elfeledték-e már a régi hazát? A legázolt, szomorú országot, mely keveset tud adni és sok áldozatot vár gyermekeitől s amellyel nekünk, itthoe- maradottaknak, mégis elválaszthatatlanul összenőtt a lelkünk. Vájjon hazajön-e egyszer, akit még mindig hazavárunk? Az alkoholellenes világgyülés és a magyar bortermés. A népszövetségi tanács ülésszaka alkalmából Genfben alkoholellenes világgyűlést tartottak. A gyűlésen 21 állam kiküldöttei vettek részt, azonkívül képviseltette magát [a népszövetség és a nemzetközi munkaügyi hivatal. Magyarországról Funk Márton volt jelen, aki rámutatott arra, miszerint Magyarország bortermelő föld, amely a borát külföldre viszi. Ha tehát megtörténnék, hogy a szomszédos ország az alkoholt teljesen eltiltaná és a bor elől a határt elzárná, gazdasági téren ez súlyosan érintené Magyarországot. Erre az esetre ki kellene mondani, hogy a bevitelt tiltó állam köteles az exportáló államnak kártéritést adni, még pedig oly módon, hogy más terméket lényegesen mérsékelt vám mellett bocsát be. A bizottság magáévá tette a megpendített eszmét és határozatát ily értelemben hozta meg. Megírtuk, hogy a nyirkos, hűvös időjárás micsoda óriási kárt okozott a szőlőkben nemcsak azáltal, hogy a nyirkos időjárással párhuzamosan fellépett zöld- rothadás csökkentette a szőlőtermés várható mennyiségét, de megrontotta annak minőségét is, úgy, hogy jőminőségü borra legalább általánosságban már nem lehet számítani még akkor sem, ha most hirtelen megfordulna az idő és 4—5 héten át meleg napok követnék egymást. Azonban nemcsak a szőlőkben okozott károkat a hideg ás az eső, hanem csökkentette a tengeri termést is, amennyiben a beérkezett jelentések szerint az ország számos vidékén a tengericsövek nem tudnak beérni. Nagy kárt okozott a sok eső a burgonyaföldeken is és sok helyen a |burgonya rothadni is kezd. A takarmányfélékben szintén igen sok kárt [okozott a kedvezőtlen időjárás. A sarju betakarítása például más óvekhen már régen befejeződött, most Mária kegyes szolgáinak, a szervitáknak, hagyományos búcsúját ővről-évre a Fájdalmas Szűz hónapjában tartják meg, a szép, szomorú szeptemberben, mikor sápadoznak a lombok s a~fák hervatag gyászában^a hideg őszi rózsák és a komor dáliák már a földön térdepelnek. Országos zarándoklat keresi föl ilyenkor a «Servi Mariae» egri szerzetházának borongőa templomát, melynek egyik oldalhajójában áll a fiát vesztett Szűz oltára. Az Istenanya könnyes szoborképe fájdalmas szeretettel tartja óléban az Emberfiának halálba omlott testét. S héttőrű szivében visszhangozik a megkorbácsolt verítékező panasza: — Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam? S megindúlnak a piros tornyos templomú falucskák, a harangzúgó városok. Jönnek tarka, megszentelt lobogóik alatt, megkoszorúzott fa Krisztusokkal és csókokkal halmozzák el a drága ötsebet. Elhozzák Mária szobraikat, amelyeket komor szalagok kai és gyászos leplekkel öltöztettek föl a Mária-anyák. Fehérbe öltözött Mária-leányok gyönge vállain ringacak a baldachinos Istenanyaképek. S komor, elnyújtott zsolozsmák, himnuszok sírnak fel a búcsú vándorainak az ajkán: azonban nemcsak a nagybirtokon, hanem még a kisgazdák birtokain is javában folyna a betakarítás, ha az időjárás engedné. Hetek óta fekszik lekaszálva a sarju, az állandó esőzés miatt azonban nem lehet betakarítani. Ha egy két napon keresztül süt is a nap, nem elég ahhoz, hogy megszáritsa a réteket, amelyek tele jjvannak vizes pocsolyákkal. Sok helyen bizony már rothad a sarju, ami igen tekintélyes kárt okozott] a mezőgazdaságnak. Mindezeken kívül a kedvezőtlen időjárás veszélyezteti a jövő őri terméskilátásokat i*. mert a sok eső miatt felugarolt földeken második szántás és keverés nélkül kell megkezdeni a vetést. A mezőgazdasági munkálatok szempontjából természetesen még javulhat a helyzet, ha meleg őszi napok következnének be, a szőlőnél, a burgonyánál és a tengerinél azonban már alig tudna valamit helyrehozni az esetleg bekövetkező kedvezőbb időjárás. Valamikor a Felvidék is el- küldötta zarándokait, az Ipolyság, a Garam melléke, az Alföld és a környező vármegyék. Tiz- tizenötezer ajkon csendült fel a »Stabat Mater dolorosa.«Ht* ~ Az idei Fájdalmas-búcsúra már napokkal ezelőtt megérkeztek az első zarándokok, arcukon az ünnep izgalmával, kezükben rőzsafüzérrel. Olvasót pergetve vonultak át á városon, a megjárt utak poros fáradtságával, boldog íerheikkel, Megbékélten és alázatosan. Félénken és áhí- tatos várakozással. Az ajkukon fölsóhajtottak a fájdalmas titkok, az emberi szenvedések és megaláztatások titkai. Gyászok és sirámok. Egyszerű életük bús kinyilatkoztatása, békéje, meg- pihanése. Mert az ő egyetlen könyvük a biblia, az imádságos könyv, Máriához, Jézushoz, a pádovaihoz, vagy a szalézihez. És boldogok az egykönyvűek. A Szervita-utcai kis templom ajtójában mezitlábos remeték, reszkető vőnségű koidűsok morzsolják alamizsnaesdő imáikat. Anyakukban nagyszerem olvasók jelzik kegyes szándékaikat. A botra tűzött feszületek hirdatik a jézusi mondást: Kétszer ad, aki a nevemben ad. Fáradt mellű koldúsasszonyok szája szélén kibuggyan a Dicsért essék, mint a kőny, ha nem kíséri sirás, némán jajongva és hallgatagon, Lecsordűl a templom kövezetére, mert vezekelni akar. Bekúszik a templom komor zsongásába és ajkon csókolja Máriát: Dicsértessék. És a Fájdalmas a koldusokról sem feledkezik meg ezen a napon. Benn, a templomban már nincs üres hely. Megteltek a padsorok. Itt imáznak reggeltől estig és egy hoBszu éjszakán át az Isten-anya jámbor tisztelői, éneklő áldozatokkal virrasztva. A Fájdalmas Szűz oltára előtt bű- ccűsok térdepelnek, akik most érkeztek meg, hogy üdvözöljék a szeplőtelen gyászoló Asszonyt és Anyát. Az előénekes ajkán fölhangzik az ének; siránkozva, kesergő lágysággal: »Eljöttünk Tehozzád Fájdalmas Szüzanya«. S utána feljajdul a térdeplő kórus, úgy száll az énekük, mint a lobogó gyertyák kormozó füstje, tele gyásszal és misztikus sivársággal. »Be sokan vannak, akik már nem jöhettek Hozzád. Özvegyek és árvák borulnak le előtted. Özvegyeiket és árváikat küldték el ők«. Ugy-e felszántod a könyeiket, Te Fájdalmas Arcú, aki a szeretet halott Fiát tartod az öledben ? S a feketébe öltözött asszonyok szemükhöz szorítják a gyáez-szegélyes zsebkendőket, az emberi sorsnak és a halálnak e lobogóját. A páduai szobra előtt egy drappkabátos leány térdel. Kezébe temeti az arcát éa megvo- naglik, majd föláll és alamizsnát csúsztat a perselybe. Az alamizsna tovább imádkozik a Szegények kenyerének pléh-ládikájá- ban. Szent Antal mosolygó arcára szelíden tükröznek a gyertyák, amint barna kámzsájában áll a térdeplő fölött a kisdeddel és a liliommal. A szerzet ház folyosóin jámbor földmives asszonyok léptei kopognak. És közben bogozgat- ják a nyakukban viselt vászon- zacskót. Kegyszereket akarnak vásárolni. Képet a falra, imádságot» szorongattatásunk idején.« A Klauzura előtt van a szűk szoba, ahol a kegyszereket árusítják. Két szerzetes áll az imakönyvekkel, skapulárőval, fényes fehér érmekkel megrakott asztal előtt. Az állványon olvasók hatalmas fekete tömege függ és képek, szentképek, bekeretezve üveg alatt. Máriák, szeplőtelen fogantatások, Kesergő Anyák, megfeszített ^Jézusok és látomásokban elragadtatott szentek képei. Kis asztalkán két égő gyertya között feszület áll. Itt áldja meg az Isten egyszerű szolgája a búcsú ajándékait, a fekete tábLobognak a templomi zászlók. A Fájdalmas búcsú zarándokai. — Stabat Mater. — És boldogok az egykönyvűek. — Dicsértessék. — Eljöttünk Tehozzád. — A páduai. — Azt a szent Annásat szeretném. »Álla a keserves Anya Keresztfánál siránkozva ...«