Egri Népújság - napilap, 1925/2

1925-09-18 / 210. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG 1925. szeptember 18 Az egri ébredők elnökének sajtőpöre a liberális lapok ellen az Agrár Takarék- pénztár* gúnyszobrával kapcsolatos közlemények miatt. évek gazdasági válságában kis bolttá zsugorodott összs. Amikor meglátogatjuk, az üzletben csak az alkalmazottak rendezik az árú-raktárt, hogy éppen csinál­janak valamit. — Elpanaszolja, hogy a lanyha kivitel miatt a magyar piac fölvevőképessége csökkent. A védővámok arány­talanul magasak. 12 darab er­nyőnek 305.000 korona a vámja, egyre-egyre így 35,000 korona jut, portóval, csomagolással és költségekkel 45,000 korona. Egy szvetter ára Ausztriában 11 schilling, 210,000 korona és a vámja 52,000 kor., tehát 50°/a os. Hónapok őta üres az üzlet és rettegve gondol a várható ne­héz hőnapokra és nagy drága­ságot jósol. így van ez az egész vonalon a kisebb kereskedések­ben is, csupán a Keresztény Nópszövet­kezet divat-háza mutat ki köze­pes forgalmat. A Keresztény Népszövetkezet ma a legnépszerűbb Egerben. Guttman Andor divatkereske­dése is a kivételhez tartozik, de — állítása szerint — több az érdeklődő, mint a vevő, így nyi­latkozik a Főgel-cég is. Az egyetlen ruhaüzletben, Kardos Sándor ru'nakereskedé- sében azt a felvilágosítást nyer­jük, hogy napirenden vannak a kényszer eladások, mert a cég megszüntette a hitelt s hogy tar­tozásainak eleget tegyen, áron alul adják a ruhákat. S ismét életbe lépett az alku. A fűszer- és csemege-üzletek­ben szintén karbatett kezekkel állnak a segédek. A Steinhauser-féle Balkay- fűszer-üzlet alig lát vevőt. — Takács István csemege-üzleté­ben azt az információt nyertük, hogy szeptember semmi jóval nem kecsegtet. A középosztály nem vásárol. A Hangya még bírja az ira­mot. Neki megvan a maga vevő- közönsége. Legkeresettebb cikke a makaróni. Az Urbán cég és a kisebb fűszerüzletek azt hangoztatják, hogy még az adót sem tudják megkeresni. A szépitőszerek sem fogynak, ami pedig élénken illusztrálja a gazdasági válságot és azt a kö­rülményt, hogy a háziasszonyok­nak nagyon is beosztva kell bánniok a konyha-pénzzel. — Diviaczky Gyula drogériája is nagyon csöndes, Az ingyen kölni sem mindenható. BS29Q3CSMSKSESS3ESI3ÍSQS8SE3 A corporatio Agria összes leven­téit ős aprődjait felhívjuk, hogy f. hó 18-án, pénteken, d. u. 5 órakor a jogakadémia igazgató- sági termében tartandó curiális tisztújító ülésen pontosan jelen­jenek meg. A Senioratus. Még 1923 Péter-Pál napján történt, hogy egyik egri köz- tisztasági vállalkozó a mozgal­mas déli órák alatt az Agrár Takarékpénztár utcai frontját díszítő, magyar földmivest áb­rázoló szobor helyébe, kaflános, pajeszos lengyelzsidő gúnyszob­rát állította fel. Az eset követ­keztében nagy csődület támadt az Agrár előtt és a takarék- pénztár vezetői, valamint Elek István ny. erdőtanácios között incidens is keletkezett. Egyes fővárosi lapokban hasábszámra jelentek kiszínezett és elferdített tudósítások erről a valójában jelentéktelen eseményről. A tu­dósításokon még azok is csak áimélkodtak és bosszankodtak, akiknek érdekében ezek a soro­zatos cikkek íródtak. Még kelle­metlenebbé vált az ügy, mikor a pesti lapok nyomán párisi és amerikai lapok egészen rikító színekkel festettek rémképeket «az egri Agrár Takarékpénztár ellenjjictézett ébredő támadásról» Itt már úgy tüntették fel a dol­got, mintha Egerben az «ébredő magyarok ezrei» fegyveres tá­madást, sőt «véres rohamot» in­téztek volna az Agrár ellen, melynek bástyáin, ablakain és kapuján és lépcsőházában föl­fegyverzett zsidó osztagok ver­ték volna vissza a támadást. Szóval egészen úgy tüntették Az újságíró mindennapos kö­telessége, hogy fölkeresse a rendőrséget, ahol hála a rende­zett közbiztonsági viszonyoknak, nagyon ritkán kerül szenzáció az újságíró tollára és még rit­kábban az újságolvasó közönség elé, mert azt a bizonyos filozó­fust idézve »a jő újságíró ott kezdődik, ahol meg tudja ítélni, mit lehet megírni és főként mit kell elhallgatni.» De az sokkal érdekesebb, ha egy-egy jőizű eseményt maga a rendőrkapitány beszél el, élve­zetesen és utánozhatatlanul. S azt mondja kedves gesztussal az újságírónak: — »Kérlek, írd meg. Te jobban értesz ehhez.« Az újságíró persze, aki a tár­salgás közben szorgalmasan je- gyezget, már tudja, hogy ő ezt a riportot nem írhatja meg, hi­szen a rendőrkapitány nagy­szerűen és érdekfeszítően tollba mondott mindent. Ma délelőtt munkatársunk föl­kereste Debreozeni Dezső ren­dőrkapitányt, a bűnügyi osztály fel a külföldi lapok, mintha Magyarországon az ébredők és a zsidók formális csatákat szok­tak volna vívni egymással. Meg kell még említenünk, hogy úgy a pesti, mint a külföldi lapok, mint a támadás vezetőjéről em­lékeztek meg Elek Istvánról. A francia és az amerikai lapok szerint pedig, mint az ébredő zászlóaljak vezére, ő vezette és kommandirozta a «véres ro­hamot.» Ezek szerint talán érthető, hogy Elek István rágalmazás címén sajtőpört indított Falus Ferenc, az Est lapok riportere, György Endre Az Újság mun­katársa és Szabolcsi Lajos, az Egyenlőség szerkesztője ellen. A budapesti kir. törvényszék Schandl-i&n&cua Falus Ferencet hat heti fogházra és 18 millió korona pénzbüntetésre, György Endrét és Szabolcsi Lajost kéí- két heti fogházra ítélte és 6 — 6 millió korona pénzbüntetésre ítélte. Felebbezős folytán tegnap ítél­kezett a sajtóperben a budapesti kir. ítélőtábla, mely a törvény­szék ítéletét megváltoztatva Falus Ferencet tizennégynapi fogház­ra, a másik két hírlapírót pedig a 92. szakasz alkalmazásával 4 millió fő és 500 ezer korona mellékbüntetésre ítélte. vezetőjét. A rendőrkapitány a tőle megszokott kedvességgel fogadta munkatársunkat. Leül­tette és diskurálgatás közben, amikor az «újságra« került a sor, azt mondotta : — Hát kérlek alássan. Van itt egy érdekes ügy. Valami bú­csú. Megírhatnád. Az ilyen dol­got nagyszerűen föl lehet tá­lalni. Kikeresi az aktát. Beletekint és folytatja: — Búcsú volt Kerecsenden. Kerecsend népszerű község. Kö­zel is van Egerhez. S a búcsúra sokan ellátogatnak Egerből is. Szombaton, 12-én, a többek kö­zött Bak Sándor kocsiján Ters- tyánszki Ilona, Urbán Mariska és Szabó László utaztak ki a búcsúra és minden valószínűség szerint, nagy kanállal ettek és nagyon jól mulattak. Da még az egyhetes lakodalomnak *is vége szokott lenni, hát még az egynapos búcsúnak ? ! Hazafelé jövet, este 8 óra felé, amikor a kerecsendi búcsú smlékeivel már Amikor a rendőrkapitány irja a riportot. A kerecsendi búcsú vége, vagy fogadd be a tótot. . . A hálátlan újdonsült barát. az országúton szekereztek, Bo- zsik Sándor és egy társa, fölké- rezkedtek a kocsira. Illuminált állapotban voltak mind a ketten. Az út eehogysem akart fogyni. Megesett a bűcsűsok szíve raj­tuk és fölvették a kocsira a két részeg embert. Bozsik a kocsis mellé ült, a másik a ssraglyába. Egy ideig békésen kociikáztak haza falé. De Bozsik, akit a bor is heví­tett, illetlenkedni kezdett a höl­gyekkel. A viselkedése annyira tűrhetetlenné vált, hogy letették a kocsiról. Ekkor Bozsik mérgé­ben megfogta a kocsi-saraglyát és haragjában feiforditotta a ko­csit, mint valami második Toldi Miklós, hölgyestül, mindenestül. Terstyánszki Ilonának az esés következtében eltört a keze. Mit szólsz hozzá? Fogadd be a tő- tot, kiver a házból. — S aztán itt van egy másik eset. A napokban történt. Kecs­kés András szegény napszámos ember. A Dobó-szobor mellett ül és falatozik. Odajön hozzá egy ismeretlen, aki elmondja, hogy cseh területre készül. Cson- kamagyarországon nem tud meg­élni a napszámos. De előbb a hatvani cukorgyárba megy. Ott vállalt kondiciót egyelőre. »Bi­zony — azt mondja Kecskés — rossz sora van ma a napszámos embernek«. Azt kérdi erre az ismeretlen: Lenne-e jókedve a hatvani cukorgyárban dolgozni. Azt mondja Kecskés, hogy neki nincs pénze. Nem baj — vigasz­talta az ismeretlen, — Kálig el­mennek gyalog. Ott vonatra ül­nek. Szívesen kölcsönzi a vas­úti jegy árát. Kecskés fölveszi a batyuját. Elindulnak békésen és el is jutnak Kerecsendig. A ba­tyut, mint két sorstárshoz illik, fölváltva cipeli hol Kecskés, hol az ismeretlen. De Kerecsenden a nagy lelkű protektor és újdon­sült jőbsrát meglépett Kecskés podgyászával együtt, amelyben elvitte a napszámos vagyonkáját, fehérneműit, egy öltöny ruháját, borotváját. Mikor keres manap­ság ez a szegény napszámos annyit, hogy a ruháit pótolhassa? Hiszen magának is élnie kell. Havas utcákat varázsoltak a fehér lepkék milliói Veronába és Mantuába. Rómából jelenti tudósítónk : Verona és Mantua környéke hét­főn különös csodában részesült. A két város utcái és a városok környéke úgy festett, mintha nyári hő borította volna Itáliá­nak ezt a részét. Valóságban azonban nem természeti csoda történt, hanam apró fehér lep­kék árasztották el a két várost. Az utcákat sürü rétegben borí­tották a fehér pillangók és kü­lönösen a lámpák környékén nyüzsögtek mint milliónyi hó­pehely. Nem kis munkába ke­rült, amíg az utcákat megtisztí­tották a hívatlan vendégektől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom