Egri Népújság - napilap, 1925/2
1925-09-18 / 210. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1925. szeptember 18 Az egri ébredők elnökének sajtőpöre a liberális lapok ellen az Agrár Takarék- pénztár* gúnyszobrával kapcsolatos közlemények miatt. évek gazdasági válságában kis bolttá zsugorodott összs. Amikor meglátogatjuk, az üzletben csak az alkalmazottak rendezik az árú-raktárt, hogy éppen csináljanak valamit. — Elpanaszolja, hogy a lanyha kivitel miatt a magyar piac fölvevőképessége csökkent. A védővámok aránytalanul magasak. 12 darab ernyőnek 305.000 korona a vámja, egyre-egyre így 35,000 korona jut, portóval, csomagolással és költségekkel 45,000 korona. Egy szvetter ára Ausztriában 11 schilling, 210,000 korona és a vámja 52,000 kor., tehát 50°/a os. Hónapok őta üres az üzlet és rettegve gondol a várható nehéz hőnapokra és nagy drágaságot jósol. így van ez az egész vonalon a kisebb kereskedésekben is, csupán a Keresztény Nópszövetkezet divat-háza mutat ki közepes forgalmat. A Keresztény Népszövetkezet ma a legnépszerűbb Egerben. Guttman Andor divatkereskedése is a kivételhez tartozik, de — állítása szerint — több az érdeklődő, mint a vevő, így nyilatkozik a Főgel-cég is. Az egyetlen ruhaüzletben, Kardos Sándor ru'nakereskedé- sében azt a felvilágosítást nyerjük, hogy napirenden vannak a kényszer eladások, mert a cég megszüntette a hitelt s hogy tartozásainak eleget tegyen, áron alul adják a ruhákat. S ismét életbe lépett az alku. A fűszer- és csemege-üzletekben szintén karbatett kezekkel állnak a segédek. A Steinhauser-féle Balkay- fűszer-üzlet alig lát vevőt. — Takács István csemege-üzletében azt az információt nyertük, hogy szeptember semmi jóval nem kecsegtet. A középosztály nem vásárol. A Hangya még bírja az iramot. Neki megvan a maga vevő- közönsége. Legkeresettebb cikke a makaróni. Az Urbán cég és a kisebb fűszerüzletek azt hangoztatják, hogy még az adót sem tudják megkeresni. A szépitőszerek sem fogynak, ami pedig élénken illusztrálja a gazdasági válságot és azt a körülményt, hogy a háziasszonyoknak nagyon is beosztva kell bánniok a konyha-pénzzel. — Diviaczky Gyula drogériája is nagyon csöndes, Az ingyen kölni sem mindenható. BS29Q3CSMSKSESS3ESI3ÍSQS8SE3 A corporatio Agria összes leventéit ős aprődjait felhívjuk, hogy f. hó 18-án, pénteken, d. u. 5 órakor a jogakadémia igazgató- sági termében tartandó curiális tisztújító ülésen pontosan jelenjenek meg. A Senioratus. Még 1923 Péter-Pál napján történt, hogy egyik egri köz- tisztasági vállalkozó a mozgalmas déli órák alatt az Agrár Takarékpénztár utcai frontját díszítő, magyar földmivest ábrázoló szobor helyébe, kaflános, pajeszos lengyelzsidő gúnyszobrát állította fel. Az eset következtében nagy csődület támadt az Agrár előtt és a takarék- pénztár vezetői, valamint Elek István ny. erdőtanácios között incidens is keletkezett. Egyes fővárosi lapokban hasábszámra jelentek kiszínezett és elferdített tudósítások erről a valójában jelentéktelen eseményről. A tudósításokon még azok is csak áimélkodtak és bosszankodtak, akiknek érdekében ezek a sorozatos cikkek íródtak. Még kellemetlenebbé vált az ügy, mikor a pesti lapok nyomán párisi és amerikai lapok egészen rikító színekkel festettek rémképeket «az egri Agrár Takarékpénztár ellenjjictézett ébredő támadásról» Itt már úgy tüntették fel a dolgot, mintha Egerben az «ébredő magyarok ezrei» fegyveres támadást, sőt «véres rohamot» intéztek volna az Agrár ellen, melynek bástyáin, ablakain és kapuján és lépcsőházában fölfegyverzett zsidó osztagok verték volna vissza a támadást. Szóval egészen úgy tüntették Az újságíró mindennapos kötelessége, hogy fölkeresse a rendőrséget, ahol hála a rendezett közbiztonsági viszonyoknak, nagyon ritkán kerül szenzáció az újságíró tollára és még ritkábban az újságolvasó közönség elé, mert azt a bizonyos filozófust idézve »a jő újságíró ott kezdődik, ahol meg tudja ítélni, mit lehet megírni és főként mit kell elhallgatni.» De az sokkal érdekesebb, ha egy-egy jőizű eseményt maga a rendőrkapitány beszél el, élvezetesen és utánozhatatlanul. S azt mondja kedves gesztussal az újságírónak: — »Kérlek, írd meg. Te jobban értesz ehhez.« Az újságíró persze, aki a társalgás közben szorgalmasan je- gyezget, már tudja, hogy ő ezt a riportot nem írhatja meg, hiszen a rendőrkapitány nagyszerűen és érdekfeszítően tollba mondott mindent. Ma délelőtt munkatársunk fölkereste Debreozeni Dezső rendőrkapitányt, a bűnügyi osztály fel a külföldi lapok, mintha Magyarországon az ébredők és a zsidók formális csatákat szoktak volna vívni egymással. Meg kell még említenünk, hogy úgy a pesti, mint a külföldi lapok, mint a támadás vezetőjéről emlékeztek meg Elek Istvánról. A francia és az amerikai lapok szerint pedig, mint az ébredő zászlóaljak vezére, ő vezette és kommandirozta a «véres rohamot.» Ezek szerint talán érthető, hogy Elek István rágalmazás címén sajtőpört indított Falus Ferenc, az Est lapok riportere, György Endre Az Újság munkatársa és Szabolcsi Lajos, az Egyenlőség szerkesztője ellen. A budapesti kir. törvényszék Schandl-i&n&cua Falus Ferencet hat heti fogházra és 18 millió korona pénzbüntetésre, György Endrét és Szabolcsi Lajost kéí- két heti fogházra ítélte és 6 — 6 millió korona pénzbüntetésre ítélte. Felebbezős folytán tegnap ítélkezett a sajtóperben a budapesti kir. ítélőtábla, mely a törvényszék ítéletét megváltoztatva Falus Ferencet tizennégynapi fogházra, a másik két hírlapírót pedig a 92. szakasz alkalmazásával 4 millió fő és 500 ezer korona mellékbüntetésre ítélte. vezetőjét. A rendőrkapitány a tőle megszokott kedvességgel fogadta munkatársunkat. Leültette és diskurálgatás közben, amikor az «újságra« került a sor, azt mondotta : — Hát kérlek alássan. Van itt egy érdekes ügy. Valami búcsú. Megírhatnád. Az ilyen dolgot nagyszerűen föl lehet tálalni. Kikeresi az aktát. Beletekint és folytatja: — Búcsú volt Kerecsenden. Kerecsend népszerű község. Közel is van Egerhez. S a búcsúra sokan ellátogatnak Egerből is. Szombaton, 12-én, a többek között Bak Sándor kocsiján Ters- tyánszki Ilona, Urbán Mariska és Szabó László utaztak ki a búcsúra és minden valószínűség szerint, nagy kanállal ettek és nagyon jól mulattak. Da még az egyhetes lakodalomnak *is vége szokott lenni, hát még az egynapos búcsúnak ? ! Hazafelé jövet, este 8 óra felé, amikor a kerecsendi búcsú smlékeivel már Amikor a rendőrkapitány irja a riportot. A kerecsendi búcsú vége, vagy fogadd be a tótot. . . A hálátlan újdonsült barát. az országúton szekereztek, Bo- zsik Sándor és egy társa, fölké- rezkedtek a kocsira. Illuminált állapotban voltak mind a ketten. Az út eehogysem akart fogyni. Megesett a bűcsűsok szíve rajtuk és fölvették a kocsira a két részeg embert. Bozsik a kocsis mellé ült, a másik a ssraglyába. Egy ideig békésen kociikáztak haza falé. De Bozsik, akit a bor is hevített, illetlenkedni kezdett a hölgyekkel. A viselkedése annyira tűrhetetlenné vált, hogy letették a kocsiról. Ekkor Bozsik mérgében megfogta a kocsi-saraglyát és haragjában feiforditotta a kocsit, mint valami második Toldi Miklós, hölgyestül, mindenestül. Terstyánszki Ilonának az esés következtében eltört a keze. Mit szólsz hozzá? Fogadd be a tő- tot, kiver a házból. — S aztán itt van egy másik eset. A napokban történt. Kecskés András szegény napszámos ember. A Dobó-szobor mellett ül és falatozik. Odajön hozzá egy ismeretlen, aki elmondja, hogy cseh területre készül. Cson- kamagyarországon nem tud megélni a napszámos. De előbb a hatvani cukorgyárba megy. Ott vállalt kondiciót egyelőre. »Bizony — azt mondja Kecskés — rossz sora van ma a napszámos embernek«. Azt kérdi erre az ismeretlen: Lenne-e jókedve a hatvani cukorgyárban dolgozni. Azt mondja Kecskés, hogy neki nincs pénze. Nem baj — vigasztalta az ismeretlen, — Kálig elmennek gyalog. Ott vonatra ülnek. Szívesen kölcsönzi a vasúti jegy árát. Kecskés fölveszi a batyuját. Elindulnak békésen és el is jutnak Kerecsendig. A batyut, mint két sorstárshoz illik, fölváltva cipeli hol Kecskés, hol az ismeretlen. De Kerecsenden a nagy lelkű protektor és újdonsült jőbsrát meglépett Kecskés podgyászával együtt, amelyben elvitte a napszámos vagyonkáját, fehérneműit, egy öltöny ruháját, borotváját. Mikor keres manapság ez a szegény napszámos annyit, hogy a ruháit pótolhassa? Hiszen magának is élnie kell. Havas utcákat varázsoltak a fehér lepkék milliói Veronába és Mantuába. Rómából jelenti tudósítónk : Verona és Mantua környéke hétfőn különös csodában részesült. A két város utcái és a városok környéke úgy festett, mintha nyári hő borította volna Itáliának ezt a részét. Valóságban azonban nem természeti csoda történt, hanam apró fehér lepkék árasztották el a két várost. Az utcákat sürü rétegben borították a fehér pillangók és különösen a lámpák környékén nyüzsögtek mint milliónyi hópehely. Nem kis munkába került, amíg az utcákat megtisztították a hívatlan vendégektől.
