Egri Népújság - napilap, 1925/2
1925-09-17 / 209. szám
Ára 2000, vasárnap 2500 korona Előfizetési dl] postai sz&llitássalt egg bóra 40.000 K, neggedévre 120.000 K. П 4À, ff#: ptember 17 csütörtök. XI II bÁ 209 ez. 9 epujjag POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség t Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. Az alispánválasztás kérdése. Hevesvármegye tekintetes törvényhatósági bizottságához ! Irta: Keglevich Gyula gróf. Pétervására, 1925. szeptember 14. Az új pénz miut&n a kelleténél tovább váratott magára, végre-valahára csakugyan beköszönt. Közeli jöttét ígérgetik s valóban kivá- natos, hogy most már aztán igazán megérkezzék. A belső őr- tőknek legyen méltó kifejezője a külső alak. Tűnjenek el végre a foszlányokra rongyolt, bacillus- telepekké szennyezett papirlepe- dók в az új bankjegyek 'mellett iktassuk vissza régi jogaiba az ércpénzt. Ha új ruhát kap az értékmérő, inkább meg is fogja becsülni a közönség. A jő anyagbői készítendő ruha tetszetősebb lesz s érdemes a kíméletre. Az űj pénznek már nem volna megfelelő hajlék a nadrágzseb, hová a régi lezüllött. Gondosan tárcába fogjuk helyezni az újat в mig könnyen eldobáltuk a régit, a rongyosat, ha volt: féltő gondossággal fogjuk megőrizni az újat, a ropogóst, ha lesz. Pedig az űj pénz sokkal szerényebben fog kopogtatni a köz- gazdasági élet ajtaján. Nem fogja kísérni gömbölyűre hízott hada a tétlen fullajtároknak, melyeket nulláknak neveztünk eddig s melyek bár magukban mitsem értek, csatlakozásuk puszta tényével sokszorosra fokozták egy-egy külömben jelentéktelen számnak értékét. Mint halkszavű, diszkrét tíz-, vagy hűszkoronás költözik a régi százezresek helyébe az új bankjegy s ápolt kezeit gondosan ővni fogja ;a durva munkától. Félbeszakadt karrierű öccse, a szerény fillér hordja majd helyette a szürke hétköznapok terhét s csak egy-egy ünnepi aktusra libeg elő tárcánk féltve őrzött rejtőkéből a bankó tündére. Igen, igen. Bizonnyal így lesz, ha csakugyan eljön már a régen várt űj pénz. . . . Akkor aztán, a szeliden ámító nullák romjain, csak akkor fogunk igazán tudatára ébredni annak, hogy milyen koldussze- gények lettünk. X. IHiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni 6rök igazságban ; Hiszek Magyarország feltámadásában !> Vármegyénk közszeretetben álló, érdemekben gazdsg főjegyzőjének váratlanul elhalálozása következtében az üresedésben álló alispáni székért megindult a nem kívánatos kortézia. Pedig már Puchlin életében arra az álláspontra helyezkedett a törvényhatósági bizottság nagy többsége, hogy mivel a vármegye első tisztviselői állásának, a bizalmi jellegű alispáni állásnak közönséges kortéziával való betöltése egyáltalán nem kívánatos : a bizottság tagjai egy előzetesen megtartandó értekezletből kifolyólag fogják kijelölni az e díszes állásra méltó tisztviselőt s fölkérik őt a pályázásra. A kérdésnek ezen ideálisan megtisztelő formában való megoldása széles körben helyeslésre talált. Pedig köztudomás szerint a vármegye egész közönségének bizalma Puchlin Lajosban összpontosult. Egyes tisztviselők netaláni kortőziájának eleve kizárására s a vármegye békéjének megóvása érdekében mégis kívánatosnak látszott egy ily értekezlet megtartása. Puchlin halálával még szükségesebbnek mutatkozott ez az előzetes állásfoglalás. Mindenki előtt ismeretes a vármegyei tisztviselői karnak az a régi óhajtása, hogy a ma érvényes választási rendszer helyébe a kinevezés rendszere léptette ssék. Régi tapasztalat ugyanis, hogy nem egy tisztviselő, aki tehetségénél s a tisztviselői státusban huzamos időn keresztül kifejtett becsületes tevékenységénél, valamint ugyanott fokozatosan megszerzett rangaorbeli pozíciójánál fogva, a reá váró előléptetésre méltán igényt formálhat, — a vármegyében alakult pártok vagy klikkek szeszélye következtében a mellőztetés szomorú sorsára jut.; Ha ez régen itt-ott elő is fordult, ismétlődnie többé nem szabad. Ma más világot élünk, böl- csebb és lelkismereteeebb gondolkozásra van szükség. Ezekre való tekintettel meglepetést keltett az alispánjelölő értekezlet megtartásának gondolatát méltányló, jóizlésű bizottsági tagok körében az a tény, hogy óhajtásukat figyelmen kívül hagyva, a vármegye néhány tisztviselője — köztük egy pár hangosabb, a korteskedésből diplomát érdemlő vezető tiszt- -viselő^ — az alispáni állásra külön jelölő értekezletet tartván, a maga sorából állított jelöltet. Ezt az oktrojt, mely egyenesen a jó Ízlésbe ütközik, sző nélkül hagyni nem lehet és nem szabad. Tévesen vindikálják maguknak a jelzett tisztviselő urak azt a jogot, hogy »megválaszthassák azt a fölöttes tisztviselőt, aki alatt kedvvel dolgoznak.« Az alispánválasztás kérdéséhez a tisztviselő uraknak hozzá szőlani csak azon a címen van joguk, hogy a megyebizottság tagjai is egyszersmind. Mint tisztviselők csak akkor foglalhatnának el e kérdésben külön álláspontot, ha erkölcsi szempontból esnék kifogás alá az, akit a vármegye közönsége föléjük helyezni kivánna. A tisztviselő az adminisztrációért egyénileg felelős, a vármegye adminisztrációjáért való felelősség a törvényhatősági bizottság vállain nyugszik. Az 1886. évi XXI. te. 47. paragrafusa világosan kimondja, hogy a «tisztviselők ellenőrzése« a vármegye törvényhatősági bizottságának a joga, tehát az ezen ellenőrzés végzésére alkalmas egyéniségnek alispánűl valő kijelölése is. A törvényhatóságnak kell kiválasztania azt a személyiséget, kire a tisztviselők fölötti ellenőrzés gyakorlását megnyugvással reá bizhatja, a ez természetesen csak oly férfiú lehet, ki a vármegyei adminisztráció vezetésére s a tisztviselői kar kebelében a fegyelem fenntartására képes. Hogy tehát nehány önmagát túlértékelő vezető tisztviselő a bizottsági tagok nagy tömegének mellőzésével, a tisztviselői státusban elért fokozat negligálásával, a rangsorban előbbre állő értékesebb egyén figyelmen kívül hagyásával önmagát felkínálja és önmaga javára a korteskedést nagy vehemenciával megindítsa : ez nem telel meg az ildomosságnak sem. Ez nézetem szerint egyenesen forradalmi lépés. Ha szabad most már kérdeznem : mit szól ehhez a főispán úr, aki maga energikusan leintette az elöleges korteskedést, de a tisztviselők által megtartott jeíölé£ után, a független bizottsági tagok értekezletéről azzal a kijelentéssel távozott, hogy >nem elnökölhetek, mert érdekelve vagyok.« Azt hiszem, ez a főispáni kijelentés szankcionálta a jelölő tisztviselők forradalmi ízű állásfoglalását. Mindezekből kifolyólag indíttatva érzem magamat arra, hogy a törvényhatősági bizottság független pozíciójú mélyen tisztelt tagjaihoz forduljak s tőlük a felhozottak higgadt és bölcs megfontolását bizalommal kérjem. A forradalmakból már elég volt, a hazát tisztességes, komoly munkával kell újra talpraállítanunk. Ennek a munkának egyik leg- hathatősabb tényezője a jő köz- igazgatás, ehhez pedig azon az úton jutunk el, ha érdemesebb tisztviselőnket mellőzni nem engedjük a megyei státusban alig pár éve helyet foglaló ifjabbnak családi összeköttetései kedvéért. Ebben a meggyőződésben intézem figyelmeztető és kérő szózatomat a vármegye törvényhatósági bizottságának minden, független helyzetben levő, mélyen tisztelt tagjához. — Németország megköveteli, hogy Lengyelország és Csehország ne legyen ott a külügyminiszterek tárgyalásán.
