Egri Népújság - napilap, 1925/2
1925-09-12 / 205. szám
Előfizetési dij postai szállítással: egg hóra 40.000 K, negyedévre 120.000 K. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. A drágaságról hogy e helyen gyakorta sző esik, nem a véletlen műve. Olyan téma ez, mely szinte napről-napra tollhegyre kívánkozik. A drágaság olyan jelenség, melyet hűvös nyugalommal szemlélni nem lehet. Nem tudjuk vele szemben elsáncolni magunkat s tudomást sem venni róla. Fölötte vállvo- nógatva napirendre térni vájjon ki képes? Hogy tudunk-e magunkról és a jövő nemzedékről kielégítően gondoskodni, az nem csekély mértékben attól függ: vájjon bírjuk-e a drágaságot? Emellett azonban azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ami a középosztálynak általában véve drága, az a társadalom ezen rétegének hajótöröttjeire s az alsó osztály mostohagyermekeire nézve már egyenesen megfizet- hetetlen. A magyar intelligencia javarészt súlyos körülmények közt vergődik, sokakra már-már szinte elviselhetetlen teherként nehezednek a létfenntartás emésztő gondjai. Ezekre nézve az elsőrendű szükségleti cikkek árának elképesztően magas volta egyenesen katasztrofális hatású lehet. »A becsület csak addig tart, amig a gyermek nem éhezik« fakadt ki e sorok írója előtt tavaly egy elkeseredett köztisztviselő s szemében a végső elkeseredés elszántsága lobogott. Az alsó osztályok telivér proletariátusa pedig mindenkor hálás anyag volt az agitátorok kezében, mikor már nagyon fojtogatta a nyomor. Egyének pusztulnak, osztályok sorvadnak el, sőt társadalmak dőlhetnek össze, ha reájuk nehezedik a nélkülözés. A drágaság pedig nem egyéb, mint enyhébb foka az éhségnek. Mikor a mindennapi élet feltételeinek megszerezhetéseért a társadalom javarésze könyökig kénytelen vájkálni a zsebében, akkor sokan már mindenükből kifogytak s a nyugalom féltve őrzött látszata mögött recsegve ropog az egész társadatom. Valóban jól teszi a kormány, hogy a drágaság kérdését, ezúttal a szokottnál nagyobb határozottsággal, a legsürgősebben megoldandó feladatok napirendjére tűzte. A napisajtónak az a része, melyek vitorláját a mindenkori hatalom előtti meghunyászko- dásnál tisztesebb ambíciók dagasztják, nem érheti be azzal, hogy a népjóléti miniszter kkez- deményezését elismeréssel veszi Eger, szeptember 11. Borsodi László, gyöngyösi lakos, a Gárdonyi Társaság egyik alapitő tagja, amint az már az Egri Népújság olvasói előtt ismeretes, beadvánnyal fordult a városhoz a Gárdonyi mauzóleum ügyében. Ebben a beadványban javasolja, hogy mivel az országos gyűjtés nem járt sikerrel s a város maga is szegény, a tervezett mauzóleum helyett impozáns síremléket állítson a város aBebek-bástyanagy halottjának, annál is inkább, mert jóval kevesebbe kerül a síremlék, mint a mauzóleum s ezt a megoldást a Gárdonyi család is szívesen látná. Borsodi Lászlót e beadványban az a gondolat vezérelte, hogy a kopár sír minél előbb díszes emlékjelet kapjon. A beadványt, mely holnap kerül a közgyűlés elé, már délelőtt tárgyalta a pénzügyi szakosztály Lipcsey Páter dr. kormány- főtanácsos elnöklete alatt. Részt- vettek a szakosztály ülésén a többek között Dut/cay Pál pápai prelátus apát-kanonok, Perlaky Eger, 1925. szeptember 11. A borfogyasztási adó kérdése élénken foglalkoztatja a bortermelő polgárokat Csonkamagyar- orizág minden részében. A magyar borpiac azóta pang különösen, mióta a kereseti lehetőségek megapadását teljesen figyelmen kívül hagyva, a magyar tudomásul. A hivatása magaslatán álló sajtónak [minden kínálkozó alkalmat megragadva sürgetnie kell a drágaság kérdésének céltudatos és bátor intézkedésekkel nyugvópontra leendő juttatását. Elemér gazdasági főtanácsos és Trak Géza polgármester. S a szegény Eger város ezen a szakosztályi ülésen is megható tanúságát adta annak a kegye- letes érzésnek, amely őt időtlen időkig a magyar irodalom nagy szellemóriásához, Eger város csöndes remeteségben élt polgárához fűzi. A szakosztály Trak Géza polgármester javast latára egyhangúan úgy határozott, hogy a síremlék tervét elveti s mauzóleumot állíttat az egri vár nagy álmodójának. A városnak azonban számolnia kell szűkös anyagi körülményeivel s ehhez képest abban állapodott meg, hogy 50—50 milliót az 1926-ik és 1927-ik év városi költségvetésében a mauzóleum céljaira előirányoz s így a maga 100 milliójával megépítteti a mauzóleum pályázaton első díjjal jutalmazott tervet. Mi sem természetesebb, mint az, hogy a képviselőtestület ezt a határozatot kegyéletes csöndben és ünnepi érzéssel teszi magáévá. borfogyasztási adókkal akarva nem akarva megállították a borforgalmat. A magyar bort ugyanis a gyenge vagy egyoldalú gazdasági politika hibájából külföldre nem vihetjük. A belfo- gyasztásra viszont olyan terheket ró a fogyasztási adó, amilyen teher egyetlen más cikket sem sújt ebben az országban. És el lehetnek rá készülve szőlősgazdáink, hogy amíg 2380 korona lesz literenként a bornak csupán fogyasztási adója, nem is emelkedhet jelentékenyebben a bor- fogyasztás. Sem mi, sem Eger bortermelő gazdái nem érthetünk tehát egyet az adóhivatali tanácsnoknak ama felfogásával, hogy a borfogyasztási adó leszállításával csak a vendéglősök mértéktelen nyeresége fokozódnék. Minden valószínűség amellett szól, hogy a vendéglősök, akik a mai kereseti viszonyok mellett nagyobb forgalmat produkálni alig tudnak, saját jól felfogott érdekükben szívesen leszállítanák boraik árát, ha az azokat terhelő adó mérsékeltet- nék. A vendéglős végtére is üzletember, aki szíves-örömest emelné az olciő bor vonzó erejével vendéglőjének látogatottságát. Neki ‘inkább megfelel az olcsó bor, melyet eladhat, mint a drága, mely a nyakán marad. Az is kétségtelen más részről, hogy a bor drágaságát tulajdonképpen nem is a fogyasztó sínyli meg, hanem a termelő. A bor végtére is olyan cikk, amelyet nem okvetlenül szükséges fogyasztani. Ha az ára bármily okból (például a fogyasztási adó erős felsrófolása miatt) megdrágul: már jóval kevesebbet fogyaszt a közönség. Ennek aztán az lesz a következménye, hogy, kevés bor fogyván, a tavalyi érintetlenül hever a termelő pincéjében, a termelő pedig tovább nyöghet a súlyos bankteher alatt, mellyel szőlőit megmunkáltatta. A város pedig szintén hoppon marad. Úgy jár, mint Mariházy színigazgató, akinek a félhelyárű előadásai zsúfolt házak előtt folytak, míg a rendes helyáru előadásokon kongott az ürességtől a színház. Ha a magas borfogyasztási adó is továbbra is fenntartatik, a termelőknek bizonnyal árt vele, magának pedig aligha fog jő üzletet csinálni a város. Mindezt abból az alkalomból mondjuk, hogy a pénzügyi szakosztály üléséről a következőket jelenti munkatársunk: Figyelmet érdemlő pontja volt ma a pénzügyi szakosztály ülőA város megépítteti a Gárdonyi- mauzoleumot. Az 1926. és 1927. évek költségvetéseiben 50—50 millió koronát irányoznak elő e célra. A borfogyasztási adó a pénzügyi szakosztály ülésén. Az egri vendéglősök 50% haszonra dolgoznak a borok kimérésénél? A kényszer-átalányt progresszive alkalmazzák a termaiair orlAióhon
