Egri Népújság - napilap, 1925/2

1925-09-05 / 200. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG 1925. szeptember 5. 400 aranymárkát kértek a magdeburgi versenyúszók. Szeptember 19-én és 20-án lesz a szezonzáró úszóverseny. Ismeretes, hogy az egri Move ŰBZőszakoBztálya szeptember hő első felében tervezett egy na­gyobb szabású úszőversenyt, amelyre a Budapesten időző magdeburgi úszókat is le akar­ták hivni. Az uszőverseny azon­ban elmaradt. Bárány Géza a Move alelnöke és az úszószak­osztály igazgatója ebben az ügyben az alábbiakban infor­málta az Egri Népújságot-. — A magdeburgi úszók az Ú8zóver8enyen való részvételü­kért 400 aranymárkát kértek, ami magyar pénzben körülbe­lül 6 miliő. Én tiltakoztam ez ellen a követelés ellen, mert nem más, mint professzionizmus. Az ügyet bejelentettem a Ma­gyar Úszó Szövetségnek, hogy a további lépéseket megtehesse. Természetesen így a tervezett űszóverseny elmaradt. A fiaink most pihennek, ta­nulnak, és előkészülnek a sze- zonzárő úszőversenyre, amelyen egy pár nevesebb fővárosi úszó­val teljes számban részt vesz­nek, Ez az úszóverseny 19-én és 20-án lesz, amelyen a Les Torres vándordíj, Eger város vándordíja és a Musz vándor­díja kerül eldöntésre. MMmMMSSM« Hit imioié .1IW00»9IM00 —fl Németország a magyar búza felöl érdeklődik. A magyar repcének Románia erős konkurrense lesz. Budapest, szept. 4. Az idei gabonatermésről szóló jelentések arról adnak hirt, hogy bár az amerikai gabonatermés túlha­ladta a múlt évi mennyiséget, mégsem oly nagy, hogy ‘azt az európai piacok beözönlése fe­nyegetné, annál kevósbbé, mint­hogy Ausztrália vásárlóként lé­pett fel. Éppen ezért Német­ország az idei rozs termése mel­lett csupán búza és tengeri im­portra szorul. A behozatali szükséglet fedezése nem orientálódik az amerikai piac felé, ellenben nagy érdek­lődéssel viselkedik a magyar búza és tengeri iránt. Németország az ilyen módon kínálkozó gabona-vásárlásának egyik feltétele a kivitelre kerülő gabona árajánlata. Németország­ra legkedvezőbb a helyzet a ten­gerinél, amelynél egyáltalán nem, vagy csak csekély vámtétel lesz alkalmazva. Jő kilátásai lehet­nek a repce-termésnek is, mert a német termés silány, ezért im­port útján való pótlása szüksé­ges. A repce-exportról azonban Romániával, mint konkurrenssel kell fölvenni a harcot. A hitelezett összegek forgalmi adója. A pénzügyminiszter kötelezte a kereskedőket és iparosokat, hogy a hitelben adott árak ösz- szege után járó forgalmi adót is róják le, még mielőtt az árú el­lenértékét tényleg tmegkapták volna. Ez a [rendelkezés csak a blokkokat kiállító kereskedőket és iparosokat terhelte ugyan, de igy is igen sérelmes volt a gazdasági életre. A szegedi ke­reskedelmi és iparkamara a ren­delet ellen fölterjesztéssel élt és kifejtette, hogy most, amikor a kereskedelem és ipar amúgy is sok nehézséggel kénytelen meg­küzdeni, jogosnak és méltányos­nak kell tartani azt a kérelmet, mely az 1921. évi XXXIX. tör­vénycikk intencióin alapulóan arra irányul, hogy csupán aftény- leges bevételek vonassanak ál­talános forgalmi adó alá, de mentesüljenek ez alól a keres­kedők és iparosok hitelezései, amelyek megtörténtekor még igen kétséges, hogy [ezek a ki­hitelezések valaha reális és egye­dül forgalmi adóval terhelhető bevétellé válhatnak-e. A kontáripar alkonya. A kereskedelmi minisztérium­ban most készült el a kontárko­dás megakadályozásáról szóló javaslat, melynek alapelvei a következők : A kontárokat hatósági támo­gatást élvező és az ipartestüle­tek által választott ellenőrök figyelik, akik a kihágás tényál­lásait is megállapítják. A beér­kező panaszokat úgy az első, mint felső fokon, valamint a szakelőadók soron kivül intézik el és ugyancsak intézkedés tör­ténik azonnal a kontármunka beszüntetésére vagy marasztaló Ítélettel, vagy ha iparhatóságról van sző, végzéssel. Azok, akik tudatosan dolgoz­tatnak kontárokkal, — ezekkel egyenlő büntetésben részesül­nek, ugyanigy az az iparos is, aki a kontármunka leplezésére nevével, vagy cégével közre­működik. A bontárügyi tárgyalásokra az ipartestületek kiküldötteit, mint szakértőket hívják meg, akik a tárgyaláson mintegy az ügyész szerepkörét fogják be­tölteni. A hét legrosszabb vicce. Két hatvani autótulajdonos beszélget: — Meg kellene egyszer már rendszabályozni ezeket a bicik­listákat; állandóan veszélyezte­tik a békés autózókat. A múlt­kor is egy biciklista rohant ne­künk. Tönkre tette a gépet ős még nekem kellett fizetni. A szigorú embör. A Kecskeméti Közlöny Írja: Az alábbi kis eset a kecskeméti törvényszék első emeleti folyo­sóján, a vizsgálőbirői iroda|előtt játsződott le. A pádon ül egy 40 év körüli gazda, valamelyik környékbeli pusztáról. Szemügy­re vesz mindenkit, látszik, hogy valamiben töri a fejét. A vizs­gálóbírótól valaki kijön, a ma­gyar megmozdul, kalapot billent a megszólal: «InBtálom, bén van a tekintető! ur?» — Melyik te­kintetes ur? — A Könyeres já- rásbirő ur, akinek itt a zirodája, mondja a magyar s feláll, mi­közben a bal karjával valamit odaszorít a kabátja alatt. — Az nem járásbirő, hanem vizsgáló­bíró, hangzik a válasz. — Nono, szól a magyar, allöhet. — Bent van. Miért? valami ügye miatt jött? — Há olyanféle, mondja s aztán bizalmasabb hangon szól: Egyedül van ? — Most egyedül, hangzik a válasz, de hát mit akar tőle? — Krákog a magyar, meg izzad is egy kicsit, aztán a bal karja alá bökve, ahol szo­rong valami, halkan szól: Há, ekkis dohánt hoztam vőna . . . — Micsoda dohányt? pattan fel a másik. — Nono, szól a magyar, cíak tán nem finánc a zűr, fáin szűzdohán e. Mögmutatnám, csak­hogy sokan gyünnek-mönnek itt. — Hét aztán mit gondolmaga? — áraul e a »zűr«, maga aján­dékot akar adni a vizsgálóbíró­nak ? Nohát ki is vágja vele együtt, csak menjen be. — Meg- hökken a magyar, megtörüli a homlokát, aztán, mint akinek befellegzett, megszólal: — Hiányé, hinnye, a zántiját hát oan szigorú embör ? Mer evinném én a lakására is, fáin dohán, e szihati ezt akárki. . . — Csak nehezen lehet neki meg­magyarázni, hogy vigye vissza gyorsan, ahonnan hozta, akár­milyen fáin szűzdohány is. „Én vagyok az angol királyi“ Budapest, szept. 4. MTI. Ma reggel 6 órakor egy ismeretlen egyén az Erzsébet-híd [alatt zsebkendőjét [lobogtatva igy ki­áltozott : Én vagyok az angol király! Hála Istennek, jönnek már az angolok» A posztolő rendőr a főkapitányságra ki­sérte a Bzerencaőtlen elmebete­get, ahonnan az angyalföldi el­megyógyintézetbe szállították. Nem jó rázni a rongyot. Egy kellemetlen őszi szánkázás ügye a rendőrbirő előtt. A rendőrség előszobájában, mely a kihágási bíró és a de­tektívek hivatalos helyiségébe vezet, négy fiatal, szinte gyerek képű munkás várakozik. — Ket­tő bádogos, egy gépkocsi sze­relő és a negyedik, a legjobban öltözött, lakatos. A többi három munkás ruhában van, kopott és rongyos térdű nadrágban. A bérkocsi szerelő olajfoltos ke­zeslábasa még a legelőkelőbb. Mindnyájan hallgatagok és lát­szik frajíuk, hogy unalmasnak találják az áciorgást. Megkér­dezem, hogy milyen ügyben vá­rakoznak. Hát kihágás, mond­ják különös mosollyal és húzőz- kodva. Már§ ők is tudják, hogy az újságíró előtt, hacsak lehet, be kell gombolkozni. . . Benn, a kihágási osztályban, Rátky Béla dr. rendőrkapitány egy kők munkászubbonyos, ma­gas, sovány férfit vallat. Lehet úgy negyven körűi. Fenyvessy Bélának hívják. Jő név. Előkelő rokonai vannak, ó maga villany­szerelő. Elmondja, hogy 5-én éjjel, amikor kijött a műhelyből, találkozott négy fiatal'munkással, akik az Aranyizőlőbe igyekeztek, ö is velük tartott. A borozgatás után ittas állapotban hagyta el a vendéglőt s a négy fiatalember lábánál fogva hurcolta végig a Vásár téren és a Gíiky Sándor- utcán. Véresre horzsolődott a teste, úgy hogy rendőrért kiál­tott, mire mulató barátai elfu­tottak. Rátky Béla dr, rendőr­kapitány korholja. — Mit keres maga korához nem illő fiatalok között ? ! Fenyvessy fásűltan néz maga elé és valami mentegetőzésfélét mormog. Egymásután [hallgatják ki a négy pajkos sihedert. Azt vall­ják, hogy ők csak haza akarták vinni Fenyvessyt. Szerszám volt nála. A szerszámait el is szórta. Ök szedték össze és betették a belső zsebébe szépen. De arra, hogy mért szánkáztatták meg utcák során át elázott öreg ba­rátjukat, már nem tudtak vála­szolni. Nyilvánvaló, hogy éret­lenségből cselekedték. Rátky dr. rendőrkapitány éjszakai botrány okozás címén egyenként 25—25 ezer korona pénzbírságra ítéli őket. Fenyvessyt is. A vádlottak összenéznek és elmosolyodnak. Az ítéletet látható megnyug­vással fogadják. Elköszönnek. Három sietve eltávozik, de a bádogos megáll az ajtó előtt és Fenyvessyt előre engedi. Ö az öregebb ... Az udvaron már egy csoportban haladnak át. Úgy látszik, kibékültek. A kályha előtt egy csinos ar­cú, rokonszenves paraszt lányka álldogál, háttal az ajtónak,hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom