Egri Népújság - napilap, 1925/2
1925-08-11 / 180. szám
Ára 2000, vasárnap 2600 korona Eger, 1925. augusztus 11. kedd XLII évf. 180 sz POLITIKEI NÄPILÄP. Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. A kartellek élvágya ébredezőben van, holott az ország gazda»ága még távolról sem erősödött meg annyira, hogy elbírna a szanálás sová- nyitő kúrája után még egy vérvételt. A háború utolsó idejében a hadi központok ejtették kétségbe az országot. A békekötés utáni nyersanyag- ős devizainséget a síberek tették még nyomasztóbbá. A polgárság elvérzett, értékei haszontalan papírrá váltak, az állam és vezetői velünk sírtak, de segíteni senki sem segített. A híres magyar fatalizmus, vagy a gazdasági életben való járatlanság, annak törvényeinek nem ismerése, vagy a tehetetlenség fasciuáló állapota okozta-e a majdnem 6 évi teljes állami enerváltságot, azt most még nem lehet pontosan megállapítani. Tény az, hogy a különböző bajok hullámverésének játékszere voltunk. A számtalan kellemetlenséggel és bajjal egybekötött szanálás alig érezteti még jótékony hatásait, máris megjelentek újból a nyomor vámszedői, akik újból abban bíznak, hogy a magyar állam megint elkésve fog a körmükre koppintani. Alig stabilizálódott a valuta, alig állt helyre az államháztartás egyensúlya, úgy, hogy a fölöslegek csökkentése érdekében megkezdődtek az adő-, vám- és vasúti tarifamérséklések, még kezdetüket sem vették az állami beruházások, máris megkezdődtek egyes magyar iparágakban a tárgyalások kartellek létesítésére. Ez a mohóság és kapzsiság, amellyel egyes ipari körök a mostani horribilis nivőn akarják tartani az árakat, megdöbbentő. Áz állam belátta, hogy a mostani adók, vámok és fuvardíjak túlságosan és szükségtelenül drágítják a megélhetést, megbénítják a gazdasági vérkeringést. Rájött, hogy a nagyközönség nem tud fogyasztani, mert jövedelmének igen nagy részét elviszi az állam. A termelők, a kisgazdák,azonban túl akarnak adni a bö termésen. Miután kereskedelmi szerződések hiányában az export | nem vezetheti le egyelőre a felesleget a belföldi fogyasztó terheit kell csökkenteni, hogy többet tudjon vásárolni és a termés ne maradjon eladatlanul. Magyarország tagadhatatlanul egy kicsiny gazdasági test, melynek ipara és kereskedelme háromnegyedrésznyira jól szervezett és egy húron pendülő bankok kezében van. A magánkézben levő iparvállalatok gyengébbek, főleg most pénztelenek a szanálási időszak vége felé Kartelleket alakítani Magyar- országon nem nehéz és komplikált feladat. Az érdekek nem futnak túlságosan széjjel, az erkölcsi felfogás sem túlságosan különböző, azért hamar találkoztak a legegyszerűbb kereset- ezaporitási módban, a közös áremelésnél. Az állam, ha ciak valamit is ád tekintélyére, meg fogja találni a módját annak, hogy a jelenlegi magas árak a vám, fuvar és adő csökkentések arányában tényleg leszáll janak, különben újból a gazdasági kalózok fognak aratni, ahol valamennyien vetettünk. — p. e. — ><mw tmi® lasztás előtti napokon ittak. Es még csak nem is hitelbe, hanem csupa hamisítatlan, ropogós, jó bankóért. Vasárnap reggel 8 órakor kezdték a szavazásokat. Hatvan városában, a Főtéren autó- és kocsiparkok nyüzsögtek. Egy nagy hadsereg főhadiszállásán sem sürög-forog annyi küldönc, összekötő és adjutáns, mint itt a központi választási {pártiroda előtt, ahonnan sokorópátkai Szabó István kisgazda képviselő intézi a választási manővert nagy szakértelemmel. Különös, hogy az utca sokkal élőnkebb, mint a szavazó helyiségek. A választók egy nagy része tartózkodik a szavazástól. Óránként közük a pártok a szavazatok eredményeit, melyekből azonnal meglepett, hogy a teljes sikerre szédítő kormánypárt nem vezet olyan óriási fölénnyel mint várták. A választási hangulatot a rendőrség és csendőrség megerősített őrjáratain kívül az tette teljessé, hogy szombaton két tüzér-üteget teljes felszereléssel vagonírozjak ki a hatvani állomáson. Bár a tüzéreknek és az ágyúiknak semmi közük nem volt a hatvani választáshoz, sokan úgy fogták fel a dolgot, mintha a tüzérség is a kormány- párti jelölt érdekében jelent volna meg. Ebből azután a nagyszámban megjelent honatyák faragtak aktuális vicceket.: Este félhatkor mindenütt befejezték a szavazásokat és megkezdték azok összesítését. Hét órakor hirdette ki a választási elnök az eredményt, mely szerint a kerület 7333 választója közül leszavazott 3801. Petrichevich - Horvát Emil báró 2364, Budaházy Miklós 1437 szavazatot kapott és e szerint Petrichevich-Horváth Emil bárót 927 szavazat-többséggel a hatvani választőkerőlet nemzetgyűlési képviselőjének nyilvánították. Az egyes községekben a következő arányban kapták a szavazatokat a jelöltek: Csány P.- Horváth : 170, Budaházy : 315. (Ez volt “az egyetlen község, ahol az ébredő jelölt nagy többséget kapott.) ^Hort: P.-Horváth: 927 szótöbbséggel a kormánypárti jelölt győzött Hatvanban. 7333 választó közül csak 3801. szavazott le. — Petrichevich- Horváth báró államtitkár 2364, Budaházy Miklós 1437 szavazatot kapott. — Hatvanban a választás napján. Hatvan, augusztus 9. (Az Egri Népújság kiküldött munkatársától.) Vasárnap tartották meg a Mi- kovényi Jenő elhalálozása folytán megüresedett hatvani választókerületben az időközi választást. Két párt küzdött egymás ellen. Az egységes kormánypárt, melyet itt csak Bethlen pártnak hívnak és a keresztény ellenzéki tábor fajvédő pártja, vagy amint itt mondják: az ébredők. Pét- richevics-Horváth Emil báró dr. miniszteri rangosztályba kinevezett népjóléti államtitkár volt a Bethlen párt jelöltje, Budaházy Miklós volt százados a fajvédőké. A választási küzdelem különösen az utolsó héten öltött rendkívül nagy arányokat. Két héttel ezelőtt, mikor a kormány és közegei nagy demonstratív felvonulást rendeztek a hatvani hivatalos jelölt programmbeszédére, azt lehetett gondolnunk, hogy itt csak egyhangú választás lehetséges, — lévén az ellenjelölt előtt a választási agitáciőnak minden útja elzárva. A múlt vasárnap- tői kezdve azonban az ébredők is a választási agitáció minden elképzelhető eszközét igénybe vették és leglelkesebb híveikkel, legelszántabb vezéreikkel lepték el a kerületet, ahol viszont a hivatalos hatalom őrködött féltékenyen azon, hogy a magáénak tartott választókat az ellenfél el ne hódíthassa. így a hatvani választás a régi, nagy korteske- désekkel megelőzött választási hadjáratokra emlékeztetett. Úgy a kormány, mint az ellenzéke és maga a választó közönség is megmutatta, hogy ezen az egy ponton már elértük a békeparitást és ismét olyan pazar eszközökkel tudunk követet választani, mintha legalább is már az egész Nagy-Magyarország a mienk volna. Plakátháború, a röpiratok pergőtüze, agyafúrt kortesfogások vezették be a küzdelmet, mely itt-ott olyan kirobbanásra vezetett, hogy bizony, mint jelentettük, még vért is csapoltak egymás karjából a bőrtől és propagandától feltüzelt választók. A borosgazdák, ha ezt a választást látták volna, nem borexportot sürgetnének a kormánynál a pincében heverő magyar bor értékesítésére, hanem uj választásokat. Ha egy-kétszáz kerületben olyan «békebeli« választást rendeznének, mint a hatvaniban most rendeztek, rövidesen elfogyna az egri pincékből is a bor és megháromszorozódnék az ára. A hatvani választókerület korcsmárosai és vendéglősei ma talán a legmegelégedettebbek ebben a szakmában. Egész évben sem isznak náluk az emberek annyit, amennyit most a vá
