Egri Népújság - napilap, 1925/2

1925-08-11 / 180. szám

Ára 2000, vasárnap 2600 korona Eger, 1925. augusztus 11. kedd XLII évf. 180 sz POLITIKEI NÄPILÄP. Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. A kartellek élvágya ébredezőben van, holott az ország gazda»ága még távol­ról sem erősödött meg annyira, hogy elbírna a szanálás sová- nyitő kúrája után még egy vér­vételt. A háború utolsó idejében a hadi központok ejtették kétségbe az országot. A békekötés utáni nyersanyag- ős devizainséget a síberek tették még nyomasztóbbá. A polgárság elvérzett, értékei haszontalan papírrá váltak, az állam és vezetői velünk sírtak, de segíteni senki sem segített. A híres magyar fatalizmus, vagy a gazdasági életben való járatlanság, annak törvényeinek nem ismerése, vagy a tehetetlen­ség fasciuáló állapota okozta-e a majdnem 6 évi teljes állami enerváltságot, azt most még nem lehet pontosan megállapítani. Tény az, hogy a különböző ba­jok hullámverésének játékszere voltunk. A számtalan kellemetlenséggel és bajjal egybekötött szanálás alig érezteti még jótékony hatá­sait, máris megjelentek újból a nyomor vámszedői, akik újból abban bíznak, hogy a magyar állam megint elkésve fog a kör­mükre koppintani. Alig stabilizálódott a valuta, alig állt helyre az államháztar­tás egyensúlya, úgy, hogy a fö­löslegek csökkentése érdekében megkezdődtek az adő-, vám- és vasúti tarifamérséklések, még kezdetüket sem vették az állami beruházások, máris megkezdőd­tek egyes magyar iparágakban a tárgyalások kartellek létesíté­sére. Ez a mohóság és kapzsiság, amellyel egyes ipari körök a mostani horribilis nivőn akarják tartani az árakat, megdöbbentő. Áz állam belátta, hogy a mos­tani adók, vámok és fuvardíjak túlságosan és szükségtelenül drágítják a megélhetést, megbé­nítják a gazdasági vérkeringést. Rájött, hogy a nagyközönség nem tud fogyasztani, mert jöve­delmének igen nagy részét el­viszi az állam. A termelők, a kisgazdák,azon­ban túl akarnak adni a bö ter­mésen. Miután kereskedelmi szer­ződések hiányában az export | nem vezetheti le egyelőre a fe­lesleget a belföldi fogyasztó ter­heit kell csökkenteni, hogy töb­bet tudjon vásárolni és a ter­més ne maradjon eladatlanul. Magyarország tagadhatatlanul egy kicsiny gazdasági test, melynek ipara és kereskedelme háromnegyedrésznyira jól szer­vezett és egy húron pendülő bankok kezében van. A magán­kézben levő iparvállalatok gyen­gébbek, főleg most pénztelenek a szanálási időszak vége felé Kartelleket alakítani Magyar- országon nem nehéz és kompli­kált feladat. Az érdekek nem futnak túlságosan széjjel, az er­kölcsi felfogás sem túlságosan különböző, azért hamar talál­koztak a legegyszerűbb kereset- ezaporitási módban, a közös ár­emelésnél. Az állam, ha ciak valamit is ád tekintélyére, meg fogja találni a módját annak, hogy a jelen­legi magas árak a vám, fuvar és adő csökkentések arányában tényleg leszáll janak, különben újból a gazdasági kalózok fog­nak aratni, ahol valamennyien vetettünk. — p. e. — ><mw tmi® lasztás előtti napokon ittak. Es még csak nem is hitelbe, hanem csupa hamisítatlan, ropogós, jó bankóért. Vasárnap reggel 8 órakor kezd­ték a szavazásokat. Hatvan vá­rosában, a Főtéren autó- és ko­csiparkok nyüzsögtek. Egy nagy hadsereg főhadiszállásán sem sürög-forog annyi küldönc, össze­kötő és adjutáns, mint itt a köz­ponti választási {pártiroda előtt, ahonnan sokorópátkai Szabó Ist­ván kisgazda képviselő intézi a választási manővert nagy szak­értelemmel. Különös, hogy az utca sokkal élőnkebb, mint a szavazó helyi­ségek. A választók egy nagy része tartózkodik a szavazástól. Óránként közük a pártok a szavazatok eredményeit, melyek­ből azonnal meglepett, hogy a teljes sikerre szédítő kormány­párt nem vezet olyan óriási fö­lénnyel mint várták. A választási hangulatot a rendőrség és csendőrség meg­erősített őrjáratain kívül az tette teljessé, hogy szombaton két tüzér-üteget teljes felszereléssel vagonírozjak ki a hatvani állo­máson. Bár a tüzéreknek és az ágyúiknak semmi közük nem volt a hatvani választáshoz, sokan úgy fogták fel a dolgot, mintha a tüzérség is a kormány- párti jelölt érdekében jelent vol­na meg. Ebből azután a nagy­számban megjelent honatyák faragtak aktuális vicceket.: Este félhatkor mindenütt be­fejezték a szavazásokat és meg­kezdték azok összesítését. Hét órakor hirdette ki a választási elnök az eredményt, mely sze­rint a kerület 7333 választója közül leszavazott 3801. Petrichevich - Horvát Emil báró 2364, Budaházy Miklós 1437 szava­zatot kapott és e szerint Petri­chevich-Horváth Emil bárót 927 szavazat-többséggel a hatvani választőkerőlet nemzetgyűlési képviselőjének nyilvánították. Az egyes községekben a kö­vetkező arányban kapták a sza­vazatokat a jelöltek: Csány P.- Horváth : 170, Budaházy : 315. (Ez volt “az egyetlen község, ahol az ébredő jelölt nagy több­séget kapott.) ^Hort: P.-Horváth: 927 szótöbbséggel a kormánypárti jelölt győzött Hatvanban. 7333 választó közül csak 3801. szavazott le. — Petrichevich- Horváth báró államtitkár 2364, Budaházy Miklós 1437 szavazatot kapott. — Hatvanban a választás napján. Hatvan, augusztus 9. (Az Egri Népújság kiküldött munkatársától.) Vasárnap tartották meg a Mi- kovényi Jenő elhalálozása foly­tán megüresedett hatvani válasz­tókerületben az időközi válasz­tást. Két párt küzdött egymás ellen. Az egységes kormánypárt, melyet itt csak Bethlen pártnak hívnak és a keresztény ellenzéki tábor fajvédő pártja, vagy amint itt mondják: az ébredők. Pét- richevics-Horváth Emil báró dr. miniszteri rangosztályba kineve­zett népjóléti államtitkár volt a Bethlen párt jelöltje, Budaházy Miklós volt százados a fajvédőké. A választási küzdelem különösen az utolsó héten öltött rendkívül nagy arányokat. Két héttel ez­előtt, mikor a kormány és köze­gei nagy demonstratív felvonu­lást rendeztek a hatvani hivata­los jelölt programmbeszédére, azt lehetett gondolnunk, hogy itt csak egyhangú választás lehet­séges, — lévén az ellenjelölt előtt a választási agitáciőnak minden útja elzárva. A múlt vasárnap- tői kezdve azonban az ébredők is a választási agitáció minden elképzelhető eszközét igénybe vették és leglelkesebb híveikkel, legelszántabb vezéreikkel lepték el a kerületet, ahol viszont a hi­vatalos hatalom őrködött félté­kenyen azon, hogy a magáénak tartott választókat az ellenfél el ne hódíthassa. így a hatvani választás a régi, nagy korteske- désekkel megelőzött választási hadjáratokra emlékeztetett. Úgy a kormány, mint az ellenzéke és maga a választó közönség is megmutatta, hogy ezen az egy ponton már elértük a békepari­tást és ismét olyan pazar esz­közökkel tudunk követet válasz­tani, mintha legalább is már az egész Nagy-Magyarország a mienk volna. Plakátháború, a röpiratok per­gőtüze, agyafúrt kortesfogások vezették be a küzdelmet, mely itt-ott olyan kirobbanásra veze­tett, hogy bizony, mint jelen­tettük, még vért is csapoltak egymás karjából a bőrtől és pro­pagandától feltüzelt választók. A borosgazdák, ha ezt a választást látták volna, nem borexportot sürgetnének a kormánynál a pincében heverő magyar bor ér­tékesítésére, hanem uj választá­sokat. Ha egy-kétszáz kerületben olyan «békebeli« választást ren­deznének, mint a hatvaniban most rendeztek, rövidesen el­fogyna az egri pincékből is a bor és megháromszorozódnék az ára. A hatvani választókerület korcsmárosai és vendéglősei ma talán a legmegelégedettebbek ebben a szakmában. Egész év­ben sem isznak náluk az embe­rek annyit, amennyit most a vá­

Next

/
Oldalképek
Tartalom