Egri Népújság - napilap, 1925/1
1925-05-10 / 105. szám
Eger, 1925. május 10. vasárnap. XLII. évf. 105. sz. Előfizetési díj postai szállítással: egy bóra 40.000 K, negyedévre 120.000 K. POLITIKÄI NAPILAP. Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. Jelentem alássan, százötven honvéd. Ennyi dolgozik dőlutánonkint a Hősök temetőjében, hogy valamennyire rendbehozza az elhanyagolt sir- hantokat. Kora reggeltől délig szolgálatban vannak, gyakorlatoznak a katonák. Szánalmasan kicsiny hadsereget tarthatunk csupán, annál szükségesebb tehát, hogy annak vitézei jó kiképzést nyerjenek, a hadi mesterségben és fegyelemben kellő előhaladást tegyenek. A tiszt urak is komolyan veszik a kötelességüket: a gondjukra bízott emberanyagot mintaszerű csapattá iparkodnak kiképezni s ez a nehéz munka tisztet és katonát egyaránt ki- fáraszt. A kemény gyakorlatozás után ( tehát a laktanyában való foglalkozás következnék. Szóbeli oktatás és jellemképzés, a ruházat és felszerelés rendbehozása, gdü- dos tisztogatás és üdítő beszélgetés, tanulgatás és szórakoztató olvasmány. Erre szolgálna a délután javarésze s igen-igen hasznosan lehetne eltölteni ezt az időt. Mindehhez azonban mostanság ritkábban jut hozzá az egri katona. A polgári társadalom súlyos mulasztását kell helyrehoznia. Rég elhunyt hősök rég elfelejtett sírjáról kell kiirtani a gyomot és uj fakeresztet ácsolni a régi helyébe. Mert a vérrel öntözött Eger lakossága nagy általánosságban feléje sem néz a Hősök temetőjének és — pirulok, amikor ideiróm — az egri érsek adományából újból helyreállított faTíereszteknek javarészét tavaly is egy-kettőre elhordták ismeretlen tettesek. Sajnos, csak magyar emberek lehettek. Ilyen magyar emberek is teremnek tehát a magyar földön. Az amerikai Unió tölgyerdőket nevel elesett hősei emlékére b minden vitéznek egy-egy terebélyes fa őrzi meg nevét. Az olasz katonatemetők szépségéről, díszes voltáról lélekbemarkoló tudósításokat olvasunk. Francia- országban a nők vállalták el a hadisirok gondozását s nemes vetélkedés folyik köztük: melyikük veszi körül több szeretettel a porladó katona fej iáját. Egerben árván, elhagyottan, elhanyagoltan, merednek ránk a katonasírok. Panaszosan, szemrehányóan beszélnek a polgári lakosság lesújtó közönyéről. Vájjon a gazzal benőtt vagy ridegen széttaposott sírok láttára mit érez a katona? Erősebbé válik-e lelkében a hősiesség szelleme ? Szilárdul-e benne a polgársághoz való ragaszkodás ? S a dermesztő hideg közepette kihajt-e a katonaszívben az az áldozatkész elszántság, amely nélkül csak cifra báb volna a katona ?! ... Az e^ri szívekben s az egri katonasírok fölött vájjon mikor fog kizsendülni a tavasz ? Még mindig sokáig fog váratni magára? Dr. K. S. Nyaraló várost Egerből! Eger, 1925. május 8. Lapunk egyik közismert jő- akaratú barátjától közlünk néhány igen könnyen megvalósítható eszmét arra nézve, hogyan lehetne városunk nyári idegen- forgalmát fellendíteni. Első feladat volna az idegen nyaralók elhelyezése, azaz lakáskérdésének megoldása, amelyen könnyű szerrel segíteni lehetne azáltal,hogy bejelentendők volnának azok a hőnapos kiadó szobák, amelyekben jelenleg diákok, joghallgatók, közigazgatási tan- folyamhallgatők, színészek stb. laknak, de julius—-augusztus hónapokban üresen állanak. Ezek — természetesen nem uzsora-áron — könnyen kaphatnának nyárára lakót és jövedelmet is hajtanának a főbérlőknek a helyett, hogy kiadatlanok maradnának. A második feladat megoldása az elllátás volna, azaz az élelmezés kérdése, amelyet szintén könnyen meg lehetne oldani az által, hogy a miniszteri rendeletek szerint kötelező «menü»-ket (leves, főzelék feltéttel, tészta stb.) vagy abonnementeket megfelelő helyeken szorgalmaznák és betartanák. Végűi a harmadik feladatul csak az ismertetés, a propaganda kérdése volna hátra, amely mint olyan, a fővárosi lapokban elhelyezett ismertető cikkek alapján felhívná a nyaralni vágyó, az üdülésre legjobban reá szoruló középosztály intelligens közönségét — ahol épen az anyagi eszközök bősége hiányzik —, hogy városunkban igazán jobban nyaralhat, mint nagyvárosi bér- kaszárnyák egészségtelen, szűkös, sötét helyiségeiben, vagy a budapestvídéki svábfaluk poros levegőjében, mert itt legalább hamisítatlan jó levegőt, erős napfényt, pompás gyógy, kénes fürdőt, klimatikus éghajlásű szép vidéket — no meg jő bort, olcsón kaphatna, amelyhez csak a hagyományos vendégszerető «egri» szívet kell hozzáadnunk. Minden hozzászólást, tervet, szívesen fogadunk bárkitől, lapunkban és örömmel helyet adunk annak, ha a városunk ismertetését, haladását, fejlesztését célozza! «•meGeQMWftae« * tote Őserdők irtásához viszik Kanadába a magyar fölámiveseket. Az angol hajójáratok szaporítása végett engedte meg az angol kormány a kanadai kivándorlást. Az Egyesült-Államokban uralkodó munkanélküliség arra kény- szeritette az Egyesült-Államo- kat, hogy a kivándorlás elé akadályokat gördítsenek. Sikerült is az . Egyesült-Államokba való kivándorlást olyan szűk keretek közé szorítani, hogy ma csak azok mehetnek ki az Egyesült- Államokba, akiknek közvetlen hozzátartozója ott él és az olyan anyagi körülmények között, — hogy eltartását vállalja a kivándorló családtagnak. Az Egyesült-Államokba való kivándorlást lebonyolító angol hajőstársaságok az Egyesült- Államok e megszorító intézkedései miatt kénytelenek voltak hajőjárataikat megritkitani, úgy hogy egyes hajőstársaságok alig tudtak egy félévben egy-két hajót útnak indítani. Hogy a hajőstársaságok helyzetén segítsen az angol kormány, megengedte a hajőstársaságoknak, hogy Kanadába egy kivándorlási kampányt szervezhessen. A szervezés első kelléke az volt, hogy a kivándorlónak részére Kanadába munkaalkalmakat kerestek és megegyeztek az ottani gazdag földbirtokosokkal, — hogy a kivándorlókat őserdők irtásánál fogják foglalkoztatni. Ezután elárasztották a hajőstársaságok ügynökei egész Európát, akik a munkanélkülieket rávették a kivándorlásra. A kivándorlás még igy is záros határnaphoz vau kötve, úgy, hogy a május 6 lkán indult utolsó hajóval már lezárult a kivándorlási kampány és akik ezideig nem voltak képesek maguk részére a hajón helyet biztosítani, kárbavész minden fáradságuk és költségük, mert vissza fognak maradni. A kivándorlás nagy összegekbe kerül és nem is bizonyos, hogy eredményre vezet-e vagy sem. Az Amerikába kivándorolni kívánó munkanélküliek pedig a legtöbb esetben zálogba adják összes vagyonukat, eladják apai, anyai örökségüket, csakhogy megszerezhessék a szükséges pénzt azért, hogy a messze bizonytalanságba juthassanak. Olyan tekintélyes ősz- szegeket költ el a kivándorló erre az utolsónak szánt és kétségbeesett kísérletre, amellyel itthon is egész bizonyosan megpróbálhatna valami uj vállalkozást. A földhitel egyelőre a belföldre fog támaszkodni. A Magyar Tőzsde Írja: A hosszúlejáratú mezőgazda- sági kölcsön ügye nem tud megoldáshoz jutni. Korányi jelentései még mindig csak azzal biztatnak, hogy az angolokkal való megegyezés még csak hosz- szabb idő múlva várható. Ezért a pénzügyi kormány arra határozta 6l magát, hogy a kérdés megoldásában a belföldi tökére fog támaszkodni. Az erre vonatkozó javaslat már elkéizült és a közeli napokban kerül már a nyilvánosság elé. Tekintve azt, hogy a hitelképes ipar és kereskedelem, már külföldről tudja kielégíteni hiteligényeit és a bankoknál nagyobb tőkemennyiségek hevernek e miatt gyü- mölcsözetlenül, nem lesz nehéz a probléma megoldása. Nehéz nem lesz, de a kölcsön drága lesz, mert a belföldi tőke olcsóbb pénzt nem adhat, mint a Nemzeti Bank, ez pedig ma még 12V* százalék, amit a sallangjaival együtt a mezőgazdasági termelés nem viselhet el. A kisántánf konferenciája. Prága május 9. MTI. A Prager Tageblatt jelenti a kisántánt értekezletről: A kisántánt ülésezéseinek jelentőségét ' mindig a némzetközi helyzet adja meg. Ez a helyzet most úgy alakul, hogy a cseh, jugoszláv, román közösség, amelynek eredetileg magyar veszély esetén kellett volna akcióba lépnie, a megoldásra váró európai bonyodalmak szcmpontjfikől most kevésbé jön számításba, és az értekezlet feladata inkább a kisántánt számára uj formát és tevékenysági kört szerezni.
