Egri Népújság - napilap, 1925/1
1925-03-28 / 71. szám
Ára 2000, vasárnap 2500 korona. Eger, 1925 március 28. szombat. XIII évf. 71 sz. Előfizetési dí) postai szállítással Ega hóra . 40.000 K I Egtts é* félévi előfizetést Neggedévre 120.COOK |-----nem lohadnak el. P OLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség s Eger, Llcenm. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. Az egri kir. törvényszéktől. — B, 4703/1923-20. szám. A magyar állam nevében! Az egri kir. törvényszék, mint büntető bíróság sajtó útján elkövetett rágalmazás vétsége miatt Köves (azelőtt Kohn) Imre ellen a vádtanácsnak B. 4703/1923-20. számú vádhatározatában foglalt vád felett Prettenhoffer Ödön kir. törvényszéki tanácselnök, mint elnök, dr. Szsbó Ignác kir. törvényszéki birő és Mészáros Bála kir. törvényszéki birő, valamint dr. Berecz Kálmán kir. törvényszéki titkár, mint jegyzőkönyvvezető részvételével dr. Encsy Kálmán kir. ügyésznek, továbbá dr. Dallos Iván ügyvédnek, mint főmagánvádlő képviselőjének és a szabadlábon levő“ vádlottnak jelenlétében Egerben 1925. február 17. napján megtartott nyilvános főtárgyalás alapján a vád és védelem meghallgatása után meghozta a következő ÍTÉLETET: Köves (azelőtt Kohn) Imre 22 éves, izr. vallásű, nőtlen, egri születésű és lakos, magyar állampolgár, banktisztviselő, katonai szolgálatot nem teljesített, vagyontalan vádlott, bűnös az 1914. évi 41. te. 1. §-ába ütköző, a 3. §. második bekezdésének 1. pontja szerint büntetendő sajtó útján elkövetett rágalmazás vétségében, amelyet úgy követett el, hogy az Egerben megjelent Egri Népújság című napilap XL. évfolyamának 1923. aug, 1-én megjelent 172 számában »Valläs- gúnyolás c. tegnapi cikkünkhöz« cím alatt közzétett cikkében Tőrök Gáspár mérnökhallgatót általában úgy tüntette fel, mint aki az ugyanazon napilap 1923. julius 31-ki 171. számában »Val lásgunyolás« címen megjelent közleményben az ott leírt eset tekintetőben teljesen koholt esetet közölt volna; majd pedig róla kifejezetten is azt a tényt állította, hogy az Egri Népújság 1923. évi julius 31-őn megjelent 171. számában »Val- lásgunyolás« címen megjelent cikkének tendenciája nem csak azt célozza, hogy őt (a vádlottat) és a vele egy társaságban levőket megrágalmazza, hanem i város más felekezeti lakosait a zsidó hitfelekozeti lakosok ellen izgassa, miért is ellene a bűnvádi eljárást ügyvédje útján folyamatba téteti; amely tényállások valóság esetén Török Gáspár ellen bűnvádi eljárás megindításának okai lehetnének és őt közmegvetésnek tennék ki. A kir. törvényszék ezért Köves (Kohn) Imre vádlottat az 1914. évi XLI. te. 3. §-ánab 2. bek. alapján a Btk. 92. §-ának alkalmazásával 500000 ^(ötszázezer) korona pénz, mint főbüntetésre és 100.000 (egyszázezer) korona pénz, mint mellékbüntetésre Ítéli. A pénzbüntetést az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt kell végrehajtás terhó vei az egri kir. ügyészségnél az 1892. évi XXVII. te. 3. § ában meghatározott célra megfizetni. A Bp 489. § a értelmében köteles a vádlott bűnügyi költség címén Török Gáspár főmsgán- vádlónak 600.000 (hatszázezer) korona ügyvédi képviseltetési költséget az Ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizetni. Az 1914. évi XIV. te. 40. §-a értelmében az Ítéletben megállapított pénzbüntetésért a felmerült és netán felmerülendő bűnügyi költségért első sorban az Egri Népújság kiadója: az Egri Keresztény Sajtószövetkezet a lap biztoiítékul letett összege erejéig, másodsorban pedig az elitéit felelős és amennyiben azokat a biztosíték nem fedezi, vagy az elítélttől behajtani nem lehet, a megállapított összegetjaz Egri Ke resztény Sajtószövetkezet, mint kiadó, egész vagyonából és amennyiben ez sem lehetséges, az Egri Népújságot előállító Egri Érseki Lyceumi Nyomda tulajdonosától kell behajtani. Amennyiben a pénzbüntetést ezen fokozatok betartása mellett egészben, vagy részben behajtani nem lehet, annyiban azt az 1914. évi XIV. te. 41. § a alapján az elitéit személy ellen az 5340/1924. MX. számú rendelet 2. §-a értelmében 50,000 (Ötvenezer) koronáéként egy napi fogházra kell átváltoztatni. A sértett félnek a tárgyalás alatt kifejezett kívánatéra a bíróság az 1914. évi XIV. te. 43. §-ának 4. bek. alapján elrendeli, hogy az Egri Népújság szerkesztője ezt az ítéletet indokaival együtt az Egri Népújságban a jogerős ítélet kézbesítése után megjelenő legközelebbi, vagy ezt közvetlenül követő számnak elején rendes nyomással minden lappéldányon tegye közzé. E célból az ítéletet — jogerőre emelkedése után a bíróság a lap szerkesztőjével közli. INDOKOK: Török Gáspár főmagánvádlő a B. 4703/1923—20. számú vád- határozattsl egyezően a mai fo- tárgyaláBon s az 1914. évi 41. te, 1. §-ába ütköző és a 3. §. második bak. I. pontja szerint büntetendő sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége címén emelt vádat Köves (Kohn) Imre vádlott ellen a B. 4703/1923—21. sz. alatt beadott vádiratban írt cselekmény miatt. Köves (Kohn) Imre vádlott a mai főtárgyalásou beismerte, hogy az Egri Népújság XL. évfolyamának 1923 augusztus l én megjelent 172. számában »Val- lásgunyolás c. tegnapi cikkünkhöz« cím alatt közzétett s vád tárgyává tett cikknek ő a szerzője. Azzal védekezett, hogy a vád tárgyává tett cikk megírását az Egri Népújság 1923 julius hő 31-iki számában »Vallásgu- nyolás« cím alatt közzétett cikk váltotta ki, amely cikk az ö személyéről valótlan dolgokat tartalmazott; ő ugyani* — bár tagja volt az 1923. julius 31-iki cikkben ^megnevezett társaságnak — a cikkben sérelmezett vallásgunyolást el nem követte, sőt anuak megtörténtéről is csupán az itt vád tárgyává tett cikk megírása után szerzett tudomást. A vádlott még azzal is védekezett, hogy a »Vallásgunyolás« című cikk elolvasása után felkereste az abban megnevezett Kállay Ákos r. kath. lelkészt és Kelemen Andor lapszerkesztőt, akik előtte Kijelentették, hogy a »Vallásgunyolás« című cikkben foglaltakról tudomásuk sincs; annálfogva jóhiszeműen írta meg az itt vád tárgyává tett cikket, amelynek megtörténte fölött most már sajnálkozását fejezi ki és a sértettől bocsánatot teér. Az a körülmény, hogy a «Vailásgúnyolás» cimü cikkben leirt esetnek a vádlott volt-e az elkövetője, vagy más ; valamint az, hogy Kállay Ákos és Kelemen Andor tudtak-e eme cikkben foglaltak megtörténtéről, vagy nem, s hogy e tekintetben milyen kijelentéseket tettek a hozzájuk kérdést intéző vádlott előtt: a vádlottnak a jelen bűnügyben való bűnössége megállapításánál közömbös, mert a mai főtárgyaláson már maga a vádlott is bizonyítja, hogy Kállay Ákos r. kath. lelkésznek a vádlott társasága által «Dicsértessék a Jézus Krisztus» szavakkal való köszöntése, de nyomban utánna kine- vetése is tényleg megtörtént, tehát a főmagánvádlő 1923. julius hó 31-iki cikke valóságot tartal- fnaz, ilyen körülmények között pedig a vádlottat felelősség terheli azért, hogy a valóságról való meggyőződést a most tárgyává tett cikke megjelenése utáni időre halasztotta; közömbös továbbá azért is, mert a főmagánvádlő «Vallásgunyolás» cimü cikkében maga a vádlott teljes nevének kiírásával megnevezve nincs, hanem csak Köves (ezelőtt Kohn) nevű zsidó fiú van megemlítve, már pedig a mai főtárgyaláson maga a vádlott is bizonyítja, hogy az ő társaságában az ő hasonló családnevű férfi testvére is jelen volt, s így a főmagánvádló cikke arra is vonatkozhatott. A valóságról való meggyőződés előtt tehát az itt vád tárgyává tett cikk megírása még a vádlott ama védekezésének valósága esetén sem foghatott helyt, hogy a vallásgunyolást nem ő követte el. Minthogy pedig a vád tárgyává tett cikknek az a beállítása, mintha a főmagánvádlő a »Vallásgunyolás« című előző cikkében teljesen koholt esetet közölt volna, valóság esetén alkalmas arra, hogy Török Gáspár főmagánvád- lőt közmegvetésnek tegye ki; — minthogy ugyané cikknek az a ténybeli állítása, hogy a »Vallásgunyolás« című cikk célja nemcsak a vádlott és a vele egy társaságban volt egyének megrá- galmazására, hanem a város más felekezetű lakosainak a zsidó hitfelekezeti lakosok ellen való izgatására is irányult, valóság esetén Török Gáspár főmagánvádlő ellen bűnvádi eljárás megindításának oka lehetett volna, — az 1914. évi XLI. te. 1. §-ába ütköző, a 3. §. második beKezdésének 1. pontja szerint minősülő sajtó utján elkövetett rágalmazás vétségének a tényálladéki elemeit foglalja magában; minthogy a mai főtárgyaláson beismerte, hogy a vád tárgyává tett cikknek ő a szerzője, az 1.1914. ővkXIV. te 33. § első bek. szerint pedig a sajtó utján elkövetett vétség miatt első sorban a szerző felelői», ennél fogva a vádlottat, mint szerzőt ebben a bűncselekményben bűnösnek kellett kimondani és beszámítást kizáró, vagy büntethetőséget megszüntető ok hiányában meg is büntetni. A büntetés mértékének meghatározásánál a kir. törvényszék súlyosbító körülményt nem észlelt 8 így az enyhítő gyanánt figyelembe vett azt a körülményt, hogy a vádlott még büntetlen előéletű, továbbá, hogy ama védekezése, miszerint a vallásgunyolás tényéről neki a vádbeli cikk megírásakor még tudomása nem volt, megcáfolva nem lévén, a vallásgunyolás ténye tekintetében a Kállay Ákos és a Kelemen Andor nyilatkozata alapján tévedésben lehetett, — annyira nyomatékos enyhítő körülményeknek fogadta el, hogy a cselekményre meghatározott fogházbüntetésnek nemcsak a törvényben irt külön minimumit, de még a fogházbüntetésnek legkisebb mértékét is tulszigorűnak találta, miért is a Btk. 92. §-ának alkalmazásával fogház helyett csupán pénzbüntetést szabott ki és pedig a rendelkező részben megjelölt összegekben, mint amely fő- és mellékbüntetést a vádlott bűnössége fokával arányban állónak talált.
